A járás során az egyik lábról a másik lábra történő súlypontáthelyezés zajlik úgy, hogy legalább az egyik láb végig kontaktusban marad a talajjal – vagy az egyik lábon (úgynevezett támaszláb), vagy mindkét lábon (úgynevezett kettős támasz vagy kettős alátámasztás) van a testsúly. A járás során tehát a támaszfázis és lendítő fázis szakaszai ciklikusan váltják egymást. A járás egysége a lépésciklus, amely két lépést foglal magában. A lépésciklus megfelel annak az időtartamnak, amely ugyanazon láb két sarokra lépése között eltelik.

Az iskolába kerülő gyermekeknél a járás már meglehetősen fejlett szinten van. A kisgyermekkorban még megfigyelhető jellegzetességek eltűnnek:

• a még kissé szélesebb alátámasztás csípőszélessé szűkül;
• a teli talpra történő lépés a saroktól a lábujjakig „gördülőssé” válik;
• a karok és a lábak összehangoltabban, ellentétes ritmusban lendülnek;
• a csípő kissé elfordul, így megnöveli a lépéshosszt.

Mivel a járás önmagában a tipikusan fejlődő gyerekek számára nem igényel külön figyelmet, remek alkalmat kínál a pedagógusoknak, hogy olyan feladatokat, fejlesztési célokat nevezzenek meg és alkalmazzanak, amelyek segítik a mozgáskoncepciós rendszer elmeinek megértését, előkészítik a futásban, szökdelésben végzett gyakorlatokat, valamint segítenek tanulóinknak megtapasztalni a figyelmük megosztását a különböző mozgásösszetevőket illetően. Az alacsony sebesség mellett ugyanis sokkal könnyebb figyelni a mozgást kísérő, bonyolító összetevőkre, mint például az irányokra, a különböző testrészekre. Ha pl. egyszerű, nem változó sebességű és lépéshosszú, előrefelé történő járás közben különböző módon lendítjük a bal és jobb lábunkat és karunkat, máris négy szempontot jelenítettünk meg a feladatban, amire figyelni kell. Pedig „csak” egy egyszerű járásról van szó.

Ahhoz azonban, hogy tudatosan eltérjünk a járás mozgásszerkezetétől, érdemes azt egy bizonyos kritikai szempontsor szerint beazonosítani, mintegy meghatározni a variációk kiindulóhelyzetét.

A járások alkalmazásának gyakorlati jelentősége (példák)

• A helyes járáskép kialakítása nagy jelentőséggel bír a későbbi alsóvégtag-elváltozások, illetve gerincdeformitások prevenciójában. Ennek a jelentősége azáltal is fokozódik, hogy a tanulók között gyakori a lúdtalp és/vagy bokasüllyedés, ami járás közben megnehezíti számukra a helyes talajfogást és talpgördülést. (A lábujjon, sarkon és bekarmolt lábujjal való járás hasznos a lúdtalp megelőzésére, illetve a már kialakult lúdtalp korrekciójára.)
• A járás során helyesen alkalmazott ellentétes kar- és láblendítés nagyban segíti a futáshoz, szökdeléshez és egyéb mozgásos cselekvésekhez kapcsolódó lendítések tudatos alkalmazását.
• A magas és alacsony súlyponttal történő járás annak kipróbálására szolgál, hogy melyik eredményez biztosabb egyensúlyi helyzetet, és hogy melyik ad jobb lehetőséget az irányváltoztatás végrehajtására. A különböző hosszúságú lépéshosszal való haladásnál (a „tyúklépéstől” az „óriáslépésig”) tapasztalatot tud szerezni a tanuló a különböző távolságok és a lépésnagyság viszonyáról, ami a későbbiekben a futás sebességének érzékeléséhez, kialakításához ad elengedhetetlen tapasztalatot.
• A „gyorsított”, „lassított” és „szaggatott” mozdulatok alkalmazásánál az izomműködésnek olyan, egyre jobban ellenőrzött módját alkalmazzák tanítványaink, amely a test és a végtagok egyre jobb koordinációját eredményezi, és a későbbi, összetettebb mozgásoknál is képesek lesznek megfigyelni, érzékelni az izmaik megfeszítettségét, pozícióját.

(3) A táblázatban sok helyen feltüntettünk játékokat, és a legtöbbször egy rövid leírást is adtunk. Ahol nem, azok a játékok megtalálhatóak az MDSZ Alternatív játékok a mindennapos testneveléshez, testmozgáshoz. és A taktikai gondolkodás fejlesztésének lehetőségei a játékoktatásban című kiadványaiban.

A járások feldolgozása során javasolt játékok: