A mozgásfejlődés hagyományos megközelítési módja a gyermek érése során bekövetkező mozgásos elemek „látható” minőségi és mennyiségi változásaira koncentrál. Farmosi István a téma jeles hazai képviselője a következőképpen definiálja a jelenséget
(Farmosi, 1999, 14. o.).

„A mozgásfejlődés tehát átfogja az ember sokrétű mozgásformáinak és mozgáskészségeinek – járás, futás, ugrás, dobás, elkapás, ütés, rúgás – egyéni fejlődését, valamint a kondicionális és koordinációs képességek kialakulását, fejlődését.”

Más szavakkal kifejezve: a mozgásfejlődés változatos mozgásformák és mozgáskészségek, valamint az azok végrehajtásához szükséges erő, gyorsaság, állóképesség (kondicionális képességek) és koordinációs képességek kialakulásának, fejlődésének a folyamata. Az iménti definíció értelmezésének eredményeként évtizedekig az óvodai és iskolai testnevelés-foglalkozások/órák leglényegesebb feladataként azonosították a gyermekek motoros képességeinek (kondicionális és koordinációs) fejlesztését, amely kedvezőtlenül hatott az alapvető mozgáskészségek fejlesztésére.

Ahhoz, hogy a testnevelés mozgásos tartalmaiban rejlő személyiségfejlesztő lehetőséget kiaknázzuk, tisztában kell lennünk a mozgásfejlődés szerepével, összefüggéseivel a személyiségfejlesztésben. Ennek érdekében vizsgáltunk meg olyan elméleteket, amelyek a mozgásfejlődés folyamatát értelmezik, összetettségében érzékeltetik. Erről részletesen és tudományos mélységben olvashatunk Vass Zoltán (2020) legújabb könyvében.

Összességében azt mondhatjuk, hogy a motoros fejlődés a motoros viselkedésben egész életen át létrejövő progresszív változás, amely egyrészt a mozgásos feladat, másrészt az egyén biológiai fejlődése, harmadrészt a tanulási környezete feltételeinek interakcióin keresztül zajlik.

A fejlődés folyamatában számos külső és belső tényező interakciójának eredménye az alapvető mozgásformák kialakulása és azok sokrétű alkalmazhatósága. Ilyen külső és belső tényezők lehetnek:

•  a neuromuszkuláris érés;
•  a velünk született és szerzett személyiségi tényezők hatása a mozgásos viselkedésre;
•  a testi növekedés, a biológiai érés és a viselkedés fejlődésének tempója és kölcsönhatása;
•  a már meglévő mozgástapasztalatok és újszerű mozgáselemek kombinációja;
•  az egyén fizikai és szociokulturális környezetének hatásai.

A mozgásfejlődést befolyásoló tényezők miatt a fejlődés folyamata, valamint az alapvető mozgásminták és mozgáskészségek kialakulása nem egy előre programozott folyamat, hanem egy komplex rendszer elemeinek egyedi sajátosságokat mutató, dinamikus együttállása. Ennek következménye, hogy a mozgásfejlettségbeli különbségek esetenként akár 4-5 év eltérést is mutathatnak gyermekkorban (Clark és Metcalf, 2002). A felzárkózáshoz az alapvető mozgáskészségek célzott, átfogó, nagyszámú, változatos végrehajtására van szükség minden tanítványunk esetében (Csányi és Révész, 2015). Ennek eredményeként a mozgásformák gyakorlása során természetszerűen fejlődnek a pszichomotorikus készségek és a végrehajtásukhoz szükséges kondicionális és koordinációs képességek.

A mozgásos cselekvések befolyásoló tényezői

A célirányos, mozgásos cselekvések befolyásoló tényezők által irányított megközelítése (angolul: contstraints-led approach) Kugler, Kelso, Turvey és Newell munkássága révén került a tudományos gondolkodás középpontjába az 1980-as évek elején (Kugler és mtsai., 1982).
A felfogás szerint minden mozgásos cselekvés úgynevezett befolyásoló tényezők keretei között jöhet csak létre (Csányi és Révész, 2015). Newell az említett befolyásoló tényezőket három kategóriába sorolta a 2. ábrának megfelelően, melyek hatással vannak egy adott mozgásos cselekvés kivitelezésére és magára a mozgástanulás folyamatára is (Newell, 1986).

Egyéni befolyásoló tényezők

Az egyéni befolyásoló tényezőknek alapvetően két fajtáját különböztetjük meg. Az első, az ún. szerkezeti befolyásoló tényezők (angolul: structural constraints) (Magill, 2011) az emberi szervezetet alkotó szervekben, szervrendszerekben bekövetkező változások összességét foglalja magába. Ez döntően genetikailag meghatározott, és az érés és növekedés folyamatában többnyire a külső környezeti hatásoktól mentesen formálódik. Szerkezeti befolyásoló tényezők például a testmagasság, testsúly, izom-zsír arány, az antropometriai és testalkati tényezők, érzékszervek.
Jellemzője ezeknek a folyamatoknak, hogy az emberi egyedfejlődés folyamán különböző ütemben változnak, és a serdülőkor végéig nagymértékű, viszonylag gyors változáson mennek keresztül. 
Az egyéni befolyásoló tényezők másik nagy csoportja az úgynevezett kognitív és affektív területen bekövetkező változásokat foglalja magába, amit kis mértékben genetika, nagyobb mértékben viszont a környezeti hatások befolyásolnak. Az ezen a területen lezajló folyamatokat a nemzetközi szakirodalom funkcionális befolyásoló tényezőnek nevezi (angolul: functional constraints).
Ezeknek a folyamatoknak jellemzője – hasonlóan a szerkezeti tényezőkhöz –, hogy az emberi egyedfejlődés folyamán különböző ütemben változnak és nagymértékben függnek az egyént érő környezeti hatásoktól. Funkcionális befolyásoló tényező például a kognitív fejlettség, érzelmi állapot, személyiségjegyek.

Összességében azt mondhatjuk, ha az egyéni befolyásoló tényezőket a mozgástanítás, mozgásfejlesztés során figyelembe vesszük (bár nagyrészt tőlünk független elemek), hosszú távon és megfelelő módszerekkel fejleszthetők (pl. kondicionális képességek, motiváció), amivel nagymértékben alakíthatjuk a testmozgás iránti pozitív attitűd kialakulását.

Mikrokörnyezeti befolyásoló tényezők

Az emberi viselkedést befolyásoló második jelentős tényező nem más, mint az adott célirányos mozgásos cselekvést meghatározó, a végrehajtást befolyásoló közvetlen mikrokörnyezet, amit feladatvégrehajtást befolyásoló tényezőnek is nevezhetünk (angolul: task constraints). 
A mozgástanulás és mozgásfejlődés folyamatában ez a tényező, illetve ennek a folyamatos, cselekvést befolyásoló hatása a legjelentősebb (Araujo és mtsai., 2007). A feladatvégrehajtást befolyásoló mikrokörnyezeti tényezők például az adott mozgásos cselekvésre vagy játékszituációra vonatkozó szabályok, a feladatvégrehajtáshoz alkalmazott eszközök mérete, súlya, alakja, színe, az adott feladatban részt vevők száma (Button és mtsai., 2011).

Makrokörnyezeti befolyásoló tényezők

A mozgásos cselekvések harmadik befolyásoló tényezőjét makrokörnyezeti befolyásoló tényezőnek nevezi a nemzetközi szakirodalom (angolul: environmental constraints). Ezen befolyásoló tényezők alapvetően stabilak, lassabban változnak, és többnyire tőlünk függetlenek. 
Ilyen makrokörnyezeti befolyásoló tényezők például a levegő hőmérséklete és páratartalma, a tengerszint feletti magasság, a nézőközönség, a verseny- vagy edzésszituáció, szociokulturális háttér (Rein és mtsai., 2014). 
Összességében azt mondhatjuk, hogy a makrokörnyezeti tényezőkre viszonylag kevés a ráhatásunk, ugyanakkor lényeges, hogy a makrokörnyezeti tényezőket – lehetőségeinkhez mérten – a mozgástanulás szempontjából optimálisan válasszuk meg.
Láthatjuk tehát, hogy minden mozgásos cselekvést az egyéni, a mikro- és a makrokörnyezeti befolyásoló tényezők szorítanak keretek közé (Newell és mtsai., 2003), és amely során a mozgásos cselekvés és a mozgásos cselekvés által generált információ kölcsönösen hatnak egymásra, ahogyan azt a 3. ábra is szemlélteti.
A testnevelésórákra (és edzésekre) vonatkoztatva ennek jelentősége, hogy minden egyes végrehajtást, mozgásos tevékenységet, mind a pedagógusnak, mind a tanulónak az adott befolyásoló tényezők fényében kell értelmezni és értékelni, és az alapján kell a következő feladatra, végrehajtásra helyezni a figyelmet, elvégezni a szükséges változtatást. A végrehajtás során megtapasztalt mozgásos cselekvés és a hozzá kapcsolódó információ összekapcsolása tulajdonképpen maga a tanulás. Ebből a szempontból (is) kulcsfontosságú, hogyan segítjük tanítványainkat a folyamat során.

• Úgy szabályozzuk-e a mikrokörnyezeti befolyásoló tényezőket, hogy azok azt a tanulási szempontot adják-e, amit aktuálisan megtanítani szeretnénk?
• Olyan végrehajtási szempontot, instrukciót, információt adunk-e, amely segít megtalálni a funkcionális végrehajtást?
• Összekapcsoljuk-e a végrehajtás során tapasztaltakat és a végrehajtás „végeredményét”?

Nézzük meg ezt a folyamatot egy példán keresztül. A feladat egy adott helyről, állásból, egykezes gurítással eltalálni különböző távolságba és irányba lehelyezett bójákat, ahol a különböző irányba, célba történő gurítás kialakítása a tanulási cél. Olyan instrukciót adunk, mint pl. „Arrafelé lendítsetek a kezetekkel, amerre szeretnétek, hogy a labda guruljon!”, vagy „Válaszd ki, melyik bóját szeretnéd eltalálni, és arrafelé fordítsd a törzsedet!”, vagy akár „az ujjaid végét hagyja el a labda, mert akkor tudod pontosan gurítani!” Olyan információt adunk tehát, amely a tanulási szempont, azaz a sikeres végrehajtás elérését segíti.
Az első kérdés vonatkozásában azt mondhatjuk, hogy azzal, hogy különböző távolságba és irányba tettük le a bójákat, lehetőséget biztosítunk tanítványainknak, hogy tapasztalatot szerezzenek a különböző erősségű és különböző irányba történő gurításokról. Így tehát a feladat a tanulási célnak megfelelő. A második kérdés vonatkozásában egyértelmű, hogy az elhangzottak kifejezetten a funkcionális megértést és végrehajtást segítették. A harmadik kérdés tekintetében, ha akár csoportosan, akár egyénileg visszamutatunk, hogy az egyes végrehajtások során mi történt és miért, akkor segítjük az összekapcsolást: pl. „Ki az, aki arra figyelt, hogy a bója felé lendítsen a kezével? Sokaknál láttam, hogy gyönyörűen megnyúlt a kezük a bója felé, és el is találták a bóját! Pistinél pedig azt lehetett nagyon jól megfigyelni, hogy a törzsével mindig afelé a bója felé fordult, amelyikre éppen gurított. Nagyon jól tette, mert úgy sokkal könnyebb jó irányba gurítani a labdát!”.
Ezen az egyszerű példán keresztül is jól látható, hogy tulajdonképpen minden testnevelésórai vagy akár edzésfeladat hordoz valamilyen tanulási lehetőséget, és ennek megfelelően a sikeres végrehajtás okozta öröm- és énhatékonyság-érzet elérésének a lehetőségét. A mindenkori pedagógus feladata, hogy megtalálja az adott feladat adott csoportra vonatkoztatható tanulási szempontját, megfelelően tudatosítsa azt, majd segítse tanítványainak a tapasztalatok és az információk összekapcsolását, feldolgozását, értelmezését. Ehhez tisztában kell legyen az adott mozgásos cselekvés egyéni és makrokörnyezeti befolyásoló tényezőivel, annak érdekében, hogy a mikrokörnyezeti tényezőket hozzá tudja illeszteni.