Az utolsó javasolt terület a proaktív módszerek köréből talán az egyik legérzékenyebb a testnevelés tantárgy-pedagógiájában. A pedagógusok figyelme azért kulcsfontosságú, mivel a pedagógus-diák interakciókon keresztül jelentősen növelhető a tanulási teljesítmény [310]. A kutatások megerősítik, hogy a pedagógusok figyelme messze nem egyenletesen oszlik meg a tanítványok között, ami minden esetben esélyegyenlőségi kérdéseket vet fel. A hosszú távú hatások eredményeképpen ugyanis könnyedén kerülhetnek bizonyos tanulói csoportok hátrányosabb helyzetbe. Több tanulmány megerősíti például, hogy a fiúk tipikusan több szóbeli interakcióban vesznek részt az órákon [311], több kérdésre válaszolhatnak [312], és többet dicsérik őket a jó teljesítményért, míg a lányok a hozzállásuk elismeréseként kapnak több dicséretet [313; 314]. A fiúk ugyanakkor általában több korrek­tív visszajelzést kapnak a mozgáskészségeikkel kapcsolatban [315]. Az esélyegyenlőtlenség nem csak a nemek között állhat fenn. Az ügyesebb diákok DeVoe (1991) kutatása szerint például háromszor annyi dicséretet kaptak, mint a kevésbé ügyesek [316].

Nicaise 2007-es kutatása rávilágított arra, hogy a pedagógusok által kezdeményezett interakciók száma (például dicséretek, elmarasztalások, bátorítások, hibajavítások) nagymértékben függ attól, hogy a tananyag mennyire „fiús” vagy „lányos” [315]. A fiúk például több visszajelzést kaptak a kutatásban szereplő, izomerősítő órák esetében, míg a lányok a tollaslabdázás közben kaptak több figyelmet. A fiúkat mindkét tananyag esetében több elmarasztalás érte.

A fentiek alapján fontosnak tartjuk olyan reflektív, önellenőrző módszerek alkalmazását, kipróbálását, amelyek hozzásegítenek bennünket az egyenletes figyelemmegosztáshoz és a visszajelzéseink kiegyensúlyozásához. A mobiltelefon diktafon funkciójával vagy a videófilmre felvett néhány tanóra utólagos kiértékelésével felfedhetjük az esetleges hiányosságainkat ezen a téren is. Akár meglepetést is okozhat számunkra – jó és rossz értelemben egyaránt –, ha kitöltünk egy, a 21. táblázatban látható önellenőrző lapot. Az önellenőrző lapon egy osztály tanulóinak nevei láthatók, amely mellett strigulázható, hogy kit hányszor szólítottunk meg, s ebből mennyi volt negatív és mennyi pozitív előjelű.

Több hetes összehasonlításban mindenképpen törekednünk kell a méltányos figyelemmegosztásra, a pozitív és negatív interakciók arányára az egyes tanítványaink között is. Ha azt vesszük észre magunkon, hogy egyes gyerekeket mindig pozitív, másokat mindig negatív kommunikáció mentén szólítunk meg és mindig ugyanazokat, akkor mindenképpen át kell gondolnunk a tanórai kommunikációs szokásainkat. Köztudott, hogy vannak olyan tanulók, akik szándékosan szeretnének állandó figyelmet kapni a pedagógusoktól, amelyhez leginkább a fegyelmezetlen magatartást választják útként. Az elmarasztaló figyelem többet jelent nekik, mint a teljes figyelmen kívül hagyás, ezért így szeretnének a középpontba kerülni. Ők azok, akik a tanórai teljesítményükkel, sokkal nehezebben tudnak megfelelni a pedagógus elvárásainak (például a kevésbé ügyes gyerekek). Az ő esetükben különösen érvényes, hogy a pozitívumokat ragadjuk meg a viselkedésükben.