A fejlesztés várt eredményei:

A tanuló váljon képessé a röplabdajáték során alkalmazott labdás és labda nélküli technikai elemek végrehajtására összetett feladatok során is. Ismerje az alapvető játékosposztokat és az azokhoz kapcsolódó játékfeladatokat, szerepeket. Ismerjen nyitási és nyitásfogadási alakzatvariációkat. A különböző röplabdaspecifikus technikai elemek végrehajtása során törekedjen az egyéni végrehajtások, ritmikai és mozdulatkülönbségek kapcsán a közös sikerességet elősegítő szempontok megtalálására.

a) Kosárérintés és alkarérintés

A 7–8. osztályos tanulóknál az alapérintések végrehajtása elvárhatóan az alkalmazás szintjére emelkedett. Jellemzően mindkét röplabdatechnikai elemet a játéktevékenység során a sikeres támadás előkészítéséhez használjuk. Az egyes játékhelyzetekben a célszerűség alapján kell döntenie a játékosnak, hogy melyik alapérintéssel játssza meg az érkező labdát. Ezt a gyakorlati elvet követve a tanulási folyamatnak ezen a szintjén a két érintésformát párhuzamosan, hasonló feladatokkal és komplex gyakorlatokban formáljuk tovább.

Tanulási szempontok:

Különböző irányokból, távolságból, sebességgel és ívben érkező labdához igazodás. Gyors lábmunkával, minél hamarabb szembe kerülni az érkező labdával

Példák:

• A tanulók álljanak hármasával egy vonalba! A két szélső forduljon egymás felé labdával a kezében. Labda nélküli társuk álljon az egyikkel szembe, a másik társának háttal, közel hozzá. A középső társ előrehaladó mozgásból játssza vissza a szemben álló társtól érkező labdát kosárérintéssel, majd továbblépve forduljon meg a másik társ felé, és játssza vissza az onnan érkező labdát!

Változatok:

• Ugyanez a feladat alkarérintéssel
• Ugyanez a feladat a két labdát folyamatosan levegőben tartva

• A tanulók álljanak hármasával egy vonalba, a két szélső (1 és 3) egymással szemben, a középső (2) egyik társának háttal, a másikkal szemben. Az 1. játékostól indul a labda. Odapasszolja a labdát a 2. játékosnak, aki visszapasszolja az 1.-nek, majd a helyére szalad, az 1. játékos pedig átpasszolja a 3. játékosnak a labdát, majd középre helyezkedik. A másik irányból ugyanez folytatódik.

Változatok:

Az érintés típusa változtatható. (A harmadik érintés lehet pl. támadóérintés.)

• Az egyik tanuló álljon egy nagyméretű hulahoppkarikába. Helyezzünk el vele szemben 3 méterre egy fehér, 6 méterre egy piros bóját. Társa álljon a fehér bójához! A karikában álló tanuló kosárérintéssel játssza társának a fehér bójához a labdát! A társ pontosan játssza vissza kosárérintéssel a labdát, ezután fusson ki a piros bóját megérinteni, majd egyből fusson vissza a következő érkező labdához! A bóják között mozgó játékos mindig úgy játssza vissza a társának a labdát, hogy annak ne kelljen kilépnie a karikából.

Változatok:

• Ugyanez alkarérintéssel
• A karikában álló játékos az idő függvényében kontrollpasszt alkalmazhat
• Változtathatjuk a kifutás távolságát, irányát
• Futás helyett végezhetünk más feladatokat (pl. gurulásokat, vetődéseket)

• A háló egyik oldalán egymástól 1,5 méterre felállítunk 7 tanulót egy-egy labdával. A hálótól két méter távolságra. A többi tanuló a háló másik oldalán, oldalvonalról indulva, egymás után indulva a hálóval párhuzamosan haladva sorra visszajátsza kosár érintéssel az onnan érkező labdákat.

Változatok:

• Ugyanez alkar érintéssel.
• A fixen felállított tanulók álljanak különböző távolságra a hálótól!
• A fixen felállított tanulók mondják meg, hogy milyen érintéssel játssza vissza társuk a labdát
• A hálót letakarhatjuk lepedőkkel, így csak utolsó pillanatban látszik az érkező labda.
• Egyik helyen társ által tartott labda sáncolása, majd a következő helyen 3-as vonalhoz kidobott labda visszajátszása.
• Tartott labda sáncolását követően 3-as vonalra kidobott labda visszajátszása, majd haladás a hálóval párhuzamosan a következő tanulóhoz.

• A tanulók álljanak négyesével. Ketten labdával helyezkedjenek el egymással szemben az oldalvonalon, két társuk közöttük, középen, egyik az egyikkel, másik a másikkal szemben, labda nélkül. A szélen állóktól kosárérintéssel érkező labdát játsszák vissza szintén kosárérintéssel, majd forduljanak a másik oldalon álló társuk felé. 

Változatok:

• Ugyanez a feladat alkarérintéssel
• Az egyik oldalra alkar-, a másik oldalra kosárérintéssel
• Ugyanez a feladat hálóval szemben elhelyezkedve, fordulatnál háló alatt átbújva
• Ugyanez a feladat hálón át érkező labdát visszajátszása. Majd háló alatt át bújva másik társhoz.

b) Felső nyitás

Tanulási szempontok:

Labda feldobása: a mozgás lendületéhez igazított, megfelelő magasságú előredobás nyitókarral szemben

Lendület: nyitás előzetes lendületszerzésből (rálépés)

Labda megütése: Az ütés befejező mozdulatában (ráboruló csuklóval, tenyérrel, ujjakkal) forgást adni a labdának. Forgás nélküli, lebegtetett nyitások kifeszített tenyérrel.

Nyitás íve: különböző hosszúságú és ívű nyitások

Nyitás helye: Tudatosan kiválasztott sebesség, ív és labdarepülési mód, melyekkel a játékterület minél nagyobb részét eléri a játékos.

Példák:

Nyitás kijelölt helyekre: Az egyik térfélen elhelyezünk 5 db nagyméretű hulahoppkarikát mint nyitási célpontokat. Számozzuk őket 1–5-ig. A tanulóknak minden karikára 10-10 nyitást kell végezniük az alábbiakban leírtak szerint. A cél, természetesen, hogy beletaláljanak a karikákba. A találataik számát jegyezzük is fel, így hosszabb távon nyomon tudjuk követni a fejlődésüket. (Utóbbi esetben fontos, hogy ugyanolyan méretű karikák és ugyanarra a helyre kerüljenek!)

• „A” gyakorlat (blokkosított módszer): A tanuló ugyanarról a helyről 10 db nyitást végez az 1-es karikába, 10 db-ot a 2-es karikába, és így tovább.
• „B” gyakorlat (szeriális módszer): A tanuló ugyanarról a helyről adott sorrendben, egymás után végez egy-egy nyitást az öt karikába, majd ezt a nyitássort 10-szer megismétli.
• „C” gyakorlat (random módszer): A tanuló ugyanarról a helyről összesen 50-szer nyit az 5 karikába véletlenszerű sorrendben. A nyitás célhelyét a nyitás előtti pillanatban közöljük. Fontos, hogy az 50 nyitás egyenlő számban legyen elosztva az öt karika között. Könnyíti a véletlen kiválasztást, ha 10-10 db 1–5-ig beszámozott és összekevert kártyát használunk a randomizáláshoz. A feladatot így közvetlen tanári közreműködés nélkül, párban vagy egyedül is végre tudják hajtani.

Nyitás kijelölt helyekről: A nyitóvonal (alapvonal) mögött kijelölünk 5 db 1 méter széles nyitózónát 1–5-ig számozott szilikonkoronggal. A nyitóoldallal szemben elhelyezünk egy tornaszőnyeget (1 × 2 m) mint célfelületet. A tanulónak 10-10 nyitást kell végeznie minden zónából a célfelületre, a következők szerint:

• „A” gyakorlat (blokkosított módszer): A tanuló az 1-es helyről 10 db nyitást végez szivacsra, majd minden további helyről újabb 10-et.
• „B” gyakorlat (szeriális módszer): A tanuló egymás után nyit egyet-egyet az „1–5-ig” helyekről, majd 10-szer megismétli ezt.
• „C” gyakorlat (random módszer): A tanuló összesen 50-szer nyit az 5 különböző helyről, véletlenszerű sorrendben. A nyitás helyét a nyitás előtti pillanatban közöljük. Fontos, hogy az 50 nyitás egyenlő számban legyen elosztva az 5 hely között. Könnyíti a véletlen kiválasztást, ha 10-10 db, 1–5-ig beszámozott és összekevert kártyát használunk a randomizáláshoz. A feladatot így közvetlen tanári közreműködés nélkül, párban vagy egyedül is végre tudják hajtani.

Random nyitássorozatok: A feladat az 1. és 2. feladat kombinációjából származtatott.

Nyitás különböző módon:

• Lebegtetett nyitás: A tanuló próbálja nyitott, kifeszített tenyérrel, a labda közepét (a szelepet) eltalálva úgy megütni a labdát, hogy az repülés közben ne forogjon (a csukló legyen feszes).
• Felugrásos nyitás: A tanuló próbáljon saját magának feldobott labdából felugrásból nyitást végrehajtani.
• A tanuló próbáljon felső nyitásokat végrehajtani az addig tanultaktól eltérő, de a szabályoknak megfelelő módon.

Nyitás – nyitásfogadás kombinált gyakorlata: A tanulók párokban helyezkednek el a pálya két oldalán. A pár egyik tagja feláll az alapvonal mögé, társa a szemközti térfél egy választott pontján helyezkedik el. Az alapvonal mögött álló játékos nyitásával megpróbálja eltalálni a társát. A társ a nyitást fogadja, saját magának feljátssza az érkező labdát, majd megfogja, és az alapvonal mögé megy nyitni. A feladat folyamatos szerepcserével zajlik.

c) Ütés

Tanulási szempontok:

Lendületszerzés: 1-3 rálépésből hosszabb-rövidebb ívű felugrások a háló helyzetéhez viszonyítva. A karmunka kettős funkciójának összehangolása (lendítés – ütés)

Testhelyzet: Felugrás előtti optimális lelapulás (súlypontsüllyesztés); felugrással ívhelyzet kialakítása

Labda megütése: Különböző ívű, sebességű feladások megütése (kiemelt, „kiskiemelt”, „szúrt” stb.)

Csukló-tenyér-ujjak helyzetének alakításával a labda irányának ütés közbeni módosítása;

ütés a pálya különböző részeire.

Igazodás a sánchoz (ütésirány, elhajlás, ütésív, blockout)

Példák:

Ütések felépítését szolgáló gyakorlatok:

• Társ által dobott labdák elkapása a legmagasabb ponton levegőben, ütőrálépés után
• Társ által dobott labdák ejtése kijelölt célterületekre, ütőrálépés után

Variációk:

szabadon választott vagy testnevelő által bemondott területre (a felugrás közben kapja az utasítást). A gyakorlatot a hálónál 4-es, 3-as és 2-es helyen végeztessük.

• 3 tanuló a 4-es, 3-as és 2-es helyen zsámolyon állva labdát tart a kezében. A 4. játékos sorban haladva rálépésből megüti a labdát. (Minden ütés után kihúzódik a 3-as vonalhoz.)

Variációk:

• Egy helyen több labda megütése folyamatos hálótól való ki-be húzódással.
• Sánccal szembeni feladat-végrehajtás
• Szemközti térfélről / azonos térfélről dobott labda megütése
• Szemközti térfélről/azonos térfélről feladott labda megütése

• Társ által dobott labdák ütése, rálépés és felugrás után

Variációk:

szabad ütés meghatározott célterületre szabadon, vagy utasításra. A gyakorlatot a hálónál 4-es, 3-as és 2-es helyen végeztessük.

• Társ által feladott labda ütése, rálépés után felugrásból

Variációk:

szabad ütés meghatározott célterületre szabadon, vagy utasításra. A gyakorlatot a hálónál 4-es, 3-as és 2-es helyen végeztessük. Különböző tempójú labdák ütése.

• A háló túloldalán emelvényen álló társ fix sáncához igazodva felugrásból pörgetés egyenes vagy keresztirányba.
• A háló túloldalán emelvényen álló társ fix sáncához igazodva felugrásból ütés egyenes vagy keresztirányba.
• A háló túloldalán emelvényen álló társ aktív sáncához igazodva felugrásból ütés egyenes vagy keresztirányba.

d) Sánc

Tanulási szempontok:

Felugrás: Igazodás az ütő mozgásához mély súlyponti helyzetben, utánlépésekkel oldalazva.

Testhelyzet: Teljes kinyúlás, és enyhe „bicska” mozdulattal „megtámasztani” az érintést.

Labda érintése: Csukló-tenyér-(szétnyitott) ujjakkal egy előfeszített, de aktív, irányított felület kialakítása.

Sánc irányának megválasztása (vonal, kereszt). Kommunikáció a mezőnnyel.

Többes sánc: Kettős (hármas) sáncnál igazodás a társ(ak)hoz egészen közel (5-10 cm), de a társ mozgását (felugrás) nem zavarva.

Példák:

• A tanulók a gumiszalag/háló két oldalán helyezkednek el a háló közelében. A térfél egyik oldalán a tanulók a hálótól kb. 20 centire egy tornapadon helyezkednek el. A tornapadon álló tanuló tartja a labdát magas tartásban, a társa a háló túloldalán helyből, illetve oldallépésből felugrik, és megérinti a labdát a kezével.
• A tanulók párokban helyezkednek el a háló két oldalán. A pár egyik tagjának kezében labda van, ő a feladat irányítója. A párok egyszerre felugranak, és megpróbálják a labdát az ellenfél térfelére áttolni.

Változat: dobott labdával ugyanez

• Álljon fel 5 tanuló a padokra labda nélkül, velük szemben a többiek egyes oszlopban labdával. Két lépésből felugrás után kétkezes felsővel dobják a labdát a padon blokkoló társ kezére.