Kimondhatjuk, hogy a projektoktatás mint tanítási stratégia vagy tanulásszervezési módszer a Z generáció igényeinek, szükségleteinek, motivációs jellegzetességeinek megfelelő. Így a projektrendszerű tananyagfeldolgozás a testnevelésben is hatékony lehet, segíthet a Testnevelés és sport műveltségi terület céljainak elérésében. 

A fejezetben a projekttípusokat a testnevelés tantárgyra adaptálva, a műveltségterület jellegzetességeit figyelembe véve vesszük számba.

A testnevelés tantárgyban vagy a tantárgyhoz kapcsolódóan minden projekttípus elképzelhető.

E projektforma célja a testnevelési tananyag innovatív feldolgozása és egyben a testmozgás népszerűsítése. Aki szeretné módszertani eszköztárát bővíteni és élni a projektoktatás kínálta lehetőségekkel, érdemes ezzel a projektváltozattal kezdeni. A saját tantárgyunkon belül maradó projektrendszerű fejlesztés bevezethető kis lépésenként, amelyek segítségével tanuló és tanár is megismerkedhet és megbarátkozhat a módszerrel. Időbeosztás szempontjából alapvetően nem borítja fel a hagyományos oktatási kereteket. Egyrészt, mert döntően a saját tantárgyi tanóráinkat használjuk fel, másrészt, a tantárgy hagyományos szerkesztésű tanmenete is követhető „projektváltozatban” is, hiszen a projekt is egy fő anyag köré rendezve dolgozik 3–6 hétig, ahogy a testnevelési tanmenet is ezen elv mentén halad. Ezek az azonosságok, de a testnevelési projekt rengeteg többletet is adhat.
Mivel ennek az „egyszerű” projektnek kimondottan a tananyag egy részének feldolgozása a célja, a tartalom (mit?) és egyben a végcél meghatározása is tanári feladat (pl. a fektetett dobás elsajátítása ügyes és ügyetlenebb kézzel, és játékszituációban való hatékony alkalmazása). Szakemberként természetes, hogy pontosan ismerjük azt a szakmailag megalapozott, legrövidebb és leghatékonyabb utat, amelyen keresztül A-ból B-be el lehet jutni. Biztosan le is tudjuk vezetni differenciáltan a folyamatot, figyelembe véve a tanulóink közötti pszichomotoros különbségeket. Sőt, élnénk az adott tananyagban kiaknázható kognitív és affektív oktatási/nevelési lehetőségekkel is. Például elmagyaráznánk, hogy mi az összefüggés az elnyújtott utolsó lépések és a súlypontemelkedés között, vagy többször modelleznénk a támadásbefejezés előtti helyezkedést annak megértetésére, hogy kinek kell „elengednie” a kosárra dobást, és ki az, akinek el kell vállalnia azt. Mi, mi és megint mi dolgoznánk – persze szakszerűen és hatékonyan –, ahogy ez a tanárközpontú tanítási stílusok esetében általános. Igen, mondhatjuk, hogy ez a tanítási megoldás biztosítja a legtöbb mozgással eltöltött időt, a leggyorsabb tananyag-elsajátítást (persze általában és az átlagnak!) továbbá – és ez valóban meggyőződésünk – vannak olyan tanítási szituációk, amikor ezzel a tanítási stílussal érdemes dolgozni. De. Más tanítási stílusokat, módszertani megoldásokat – például a projektmódszerrel történő tananyag-feldolgozást – is érdemes alkalmazni, azok további előnyeit kihasználva a testnevelés rövid és hosszú távú céljainak elérése érdekében.
A testnevelés stratégiai célja az élethosszig tartó, egészségtudatos, fizikailag aktív életvezetésre való szocializálás (NAT, 2012). Ezt a tudatosságot és aktivitást várjuk a közoktatást elhagyó fiataltól. A projektmódszerrel segíthetünk erre szocializálni, hiszen a projekt a tanulók és a tanár közös döntéseire alapoz, ezzel aktivitásra készteti és tudatos felelősséggel ruházza fel a tanulókat is, modellezve a való élet szituációit. A korábbi fejezetekben az autonómia és az aktivitás aktuális motiváló szerepéről már esett szó, tehát itt a projektben megvalósítható módon összeérnek a testnevelés rövid és hosszú távú céljai. Az ilyen formában végzett tevékenységek – tervezés, lebonyolítás, gyakorlás, alkotás közösen, egyéni felelősséggel – olyan tanulási szituációban mennek végbe, amelyben kikerülhetetlenné válik, hogy a testnevelés mindhárom oktatási célterülete (affektív, kognitív, pszichomotoros) (Csányi és Révész, 2015) egyenrangú szerepet és így fejlesztési lehetőséget kapjon.
A projektben történő tananyag-feldolgozásban gyakorlat a testnevelés mozgásanyagát és a hozzá tartozó elméleti anyagokat összekapcsolni más tantárgyak tananyagával. Ez az „árukapcsolás” segíthet jobban megérteni magát a pszichomotoros tanulástartalmat, de lehet, hogy pusztán „marketingtartozék”, amennyiben a tanulókat, akik az adott tevékenység, tananyag stb. projektbe kerülését kezdeményezték, belső motivációjú aktivitásra késztetik a testnevelésben is. Ugyanez a helyzet az informális tanulási útvonalakon keresztül projektbe kerülő, vagy tanórán-, vagy akár iskolán kívüli projektelemekkel is. Például egy 9.-es osztály képességfejlesztéssel foglalkozó „Bikini” projektjébe belefért a divat bűvöletében élő tanulók bemutatója a szezon fürdőruhatrendjeiről és a Bikini együttes dalainak testnevelésórai alkalmazása is az edzést kísérő zenei aláfestésként. A testnevelésórák egyikén az iskola egy korábbi tanulója – jelenleg zumbaoktató – tartott zumbafoglalkozást. Az említett projektben a diákok meglátogattak egy fitnesztermet is, ahol csoportos edzéseken vettek részt. A tanulók közül sokan most jártak először – osztálytársaik körében, barátságos, bátorító körülmények között – ilyen létesítményben, a program szervezője pedig az a diák volt, akinek a nagynénje a terem tulajdonosa. Jó kezdés az iskolán kívüli sport világában? Igen. Egyéni bevonódás? Igen.

A testnevelésről valljuk, hogy több mint egy tantárgy. Jelentősége messze túlmutat a köznevelés keretein és tartalmán (Rétsági, 2015). Szerencsés dolog, ha ezt a tantárgyi tananyag feldolgozási módjával is érzékeltetni tudjuk. A tantárgyból kiinduló testnevelési projektek – a tanulói ötletek, ambíció és lelkesedés segítségével – egyszerű és természetes módon belak­ják az iskola egészét. Például a projekttérkép kikerül az osztályfaliújságra, a sportághoz kötötten összeállított gyűjtemény az aulába, a szünetekben folyik a házibajnokság, döntőjét pedig az iskolanapra időzítik. Látunk gyakorló embereket a sportpályán délután, de a projektszakaszban nem ritka az otthoni edzésterv teljesítése sem.

A testnevelés tantárgyból kiinduló projektre két példát hozunk, melyek a három oktatási célterület harmonikus összhangját tudják demonstrálni.
„Paralimpia” projekt. A projektet Czigány Rita, Pup Ildikó, Skrapits Péter és Timár Orsolya kollégák külön-külön valósították meg osztályaikkal 2012-ben. A kiválasztott tananyag a „Képességek és szerepük a sporttevékenységben” volt. Az ötletelés során bekerültek a projektbe egyszerű mozgásokat (futás, szökdelés) mérő tesztek, sportági osztálybajnokságok szokásos módon és tanulói alkotású para változatban – pl. „kerekes székes” kosárlabda görkorcsolyával, asztalitenisz ülve és ügyetlenebb kézzel, ülő röplabda, csörgőlabda stb. Tantárgyi kapcsolatként biológiaórán foglalkoztak az érzékszervekkel, illetve az idegrendszeri károsodások és a mozgás kapcsolatával is. Gyűjtöttek és beszélgetést folytattak a paraolimpiáról, magyar parasportolókról, akadálymentesítésről vagy az inklúzióról. Volt osztály, ahol a tanulók a projekt keretében – technikaórán – elkészítettek egy kerekes székes rámpát.

A másik példa ausztráliai. A kreatív testnevelés projektet (Quay és Peters, 2012) Meg Alexander valósította meg általános iskolás tanulóival 18 testnevelésórai alkalommal (egyenként 60 vagy 90 perces tanórák). A sokrétű és sokoldalú projekt alapvető célja az osztályból egy jól működő, sikeres csapatot építeni. A projektidőt négy szakaszra bontották. Az elsőben körüljárták a „csapat” témakörét (Mi az? Hogyan dolgozik? Mitől működik jól? stb.), és az osztályban öt kis csapat alakult. Tantárgyi kapcsolódásként címert, himnuszt készítettek, de foglalkoztak a demokráciával is. Majd minden csapat tervezett egy-egy testnevelési játékot. Ebben a második szakaszban a játék témakörét dolgozták fel elméletben (játékjellemzők: élvezet, részvétel, szabályok, eszközök stb.) és gyakorlatban is (stratégia, taktika, a játékelemekhez szükséges technikai és motoros képességfejlesztési feladatok). Az elkészült játékokat körbetanították és közösen játszották a többi csapattal (3-4-szer is). Ez alkalmat adott a kognitív és a szociális készségek használatára és fejlesztésére is, miközben a reflexiók alapján a játékokat folyamatosan fejlesztették. A harmadik szakaszban az öt játékból egy osztályjátékot alkottak, aprólékosan kidolgozva, hogy a korábban megtanult fontos játékjellemzők mindegyikének maradéktalanul megfeleljen, és a teljes közösség tetszését elnyerje. A negyedik projektszakaszban bonyolították le a játék bajnokságát, bíráskodtak, értékeltek, díjaztak. A tanulók a teljes projektfolyamat során szerzett ismereteiket, tapasztalataikat, reflexiójukat munkafüzetbe rögzítették.

Az ausztrál projektpéldában a dokumentáló munkafüzet tartalma értékelési alap is, így ez a testnevelésórai projekt példa a vizsgaprojektre is. A hosszabb időszak ismereteit, munkáit, tapasztalatait, eredményeit reflektív módon összefoglaló portfólió jellegű tanulói gyűjtemények a tanulók számára értelmezhetővé, a tanár számára értékelhetővé teszik az egyéni fejlődést.

Az iskolai testnevelés és sport a köznevelési tantárgykereteken túlmutató jelentősége miatt nagyon gyakran vagy maga szolgáltatja azt a központi kérdést, problémát, ami köré a tantárgyközi projektek épülnek, vagy fontos része a projektnek.
A legismertebb megjelenési formája valószínűleg az „Egészséghét” [az egészséghét projekt keresőszóra 15 400; a Gesundheitswoche in der Schule keresőszóra 43 900; a school health week 2017 keresőszóra 268 000 000 találat volt a Google-n (2017. 08. 04.)]. Rengeteg magyar iskola indított az egészséggel, az egészséges életmóddal kapcsolatos témahetet 2009/10-ben pályázati támogatással (TÁMOP 3.1.4.), és sok helyen a kezdeményezés az iskolai életben tanévenként ismétlődő hagyománnyá vált.
Az „Egészséghét” projektek az egészséges életmód kérdését járják körül, amelyben természetes módon fontos szerepet kap az egészségvédő testmozgás, az egészséges táplálkozás vagy a prevenció legkülönfélébb formái. A projektmódszer logikájának megfelelően a témahetet megelőző időszak a brainstorming-é (legalább egy hónappal előtte érdemes elkezdeni), amikor a tanulók elképzeléseit, programötleteit is figyelembe véve kialakítják a hét menetrendjét. Szervezési szempontból a projekthét összetett kihívás, hiszen rendszerint minden tanuló és tanár részvételével zajlik, sokszor külső résztvevők bevonására vagy külső színterek használatára is sor kerül. Az iskolák „Egészséghét” projektjeiből csak ötletszerűen sorolunk néhány (többnyire sok iskolában) megrendezett, a testnevelés tantárgyhoz közvetlenül köthető programot: sportvetélkedők (kerékpáros ügyességi, testnevelési játékok, kis versengések, klasszikus háziversenyek stb.); napi fitneszprogram (reggeli vagy napközbeni, tanulói összeállítású, vezetésű); prevenciós jellegű sportprogramok (gerinctorna, jóga, relaxáció stb.); kirándulások, túrák; fittséggel kapcsolatos mérések; élménybeszámolók, beszélgetések ismert sportolókkal stb.
A felsorolt példákból látszik, hogy ez – a tematikus, hosszabb lélegzetű programsor a családok és külső résztvevők bevonásával – sem újdonság, mindig is szerepelt az iskolák életében. A neten is nyomon ­követhető projektbeszámolókból látszik azonban, hogy ezek a témahetek egyre inkább „projektesednek”. Legegyszerűbb változatukban a tanulói ötleteket összegyűjtik ugyan, de ezekből tanári összefogással áll össze a végső program, tanári munka a külsősök felkérése, a programok megtervezése, a helyszínek és az infrastruktúra biztosítása és a programok levezetése is. A tanulók ezekre osztályonként kerülnek beosztásra, vagy jobb esetben a meghirdetett programokra érdeklődésük alapján, az osztálykereteket felbontva jelentkezhetnek.
Szerencsére egyre több olyan projektdokumentációt is találni, ami valódi projektjellegzetességeket mutat. Tervezett és jól (motiválóan, átláthatóan) szervezett a tanulói ötletelés. Például osztályokból kiindulva, a válogatott, megvalósíthatónak ítélt ötletek a vállalkozó szervezők és/vagy lebonyolítók megjelölésével (tanulókra gondolunk) kerülnek tovább a tanuló és tanár tagokból álló projektszervező csapat elé. Szintén lehetőség a faliújságokon (internetes közösségi felületen) elhelyezett felhívás és ötletelőfelület. Ebben az esetben is elvárás, hogy az ötletnek „kerüljön” a megvalósulást menedzselni tudó gazdája.

Tantárgyi céljaink felől tekintve a megvalósuló „Egészséghét” programokban és a lebonyolításban is jó példákat találunk az autonóm és aktív tanulói tevékenységre. Néhány példa: osztályonként vállalt reggeli zenés fitneszprogram összeállítása és vezetése; saját hobby vagy versenysportág bemutatása, kipróbáltatása; az egészséghét totó jellegű vetélkedőjén mozgásos feladat (7. TORNAGYAKORLATOK ÖSSZEÁLLÍTÁSA: A csapatoknak 2 perces, lehetőleg minden testrészt megmozgató gyakorlatsort kell összeállítaniuk, majd bemutatniuk. Pontozás: tartalom és kivitelezés szerint 1–10 pontig. http://www.nyirabranyiskola.hu/TAMOP/7_Tema_egeszseg.pdf); verseny-/játékprogram szervezése és vezetése, saját díjkészítés.

A testnevelés és sport az „Egészséghét”-nél kevésbé direkt kapcsolódású tantárgyközi projekteknek is anyaga. Ilyen esetben a projekt vezető gondolata adott (pl.: Görögország; Afrika; Demokrácia; A középkori Európa), és a csoportok a felkínáltakból, vagy maguk által kitaláltakból választanak célhoz illeszkedő résztémát. Bármi is a fő téma, a sporttal, mozgással vagy az egészséggel kapcsolatos résztémák – elméleti és/vagy gyakorlati feldolgozásban – mindig felbukkannak.

A tantárgyközi projektek testnevelési feladataira két példát hozunk:
A pápai Munkácsy Mihály Általános Iskola 48-as témahetének keretében a Szabadulás a börtönből című játékos sportprogramra is sor került. http://www.papa.hu/irasok/48-projekthet-munkacsyban
A Pestújhelyi Általános Iskola Digitális témahetének projektcíme az Egri csillagok. A projektben a tanórán kívüli programok mellett a természetismeret, matematika, technika, magyar irodalom, rajz, ének-zene, informatika és a testnevelés tantárgyakra ­alapoztak. http://pestujhelyisuli.hu/digitalistemahet.php

A testnevelés tantárgyból kiinduló projektek döntően a tanórákon, elsősorban a testnevelésórákon valósulnak meg. A projektek, hogy a téma minél teljesebb körű és mélyebb megismerését megvalósítsák, egy-egy rövidebb időre más tantárgyakba is „beférkőznek”. Ezek a témafeldolgozások is – a szaktanárok együttműködésének segítségével – az adott szaktárgy tanórájában valósulnak meg. Menetét, jellegzetességeit a 5.1.1. fejezetben bemutattuk.

A testnevelés és sport műveltségterület – megintcsak a tantárgyakon túlmutató szerepére hivatkozunk – a tanórákon kívül is „működik”. Az óraközi szünetekben, a tanórakereten kívüli iskolaidőben (délután) és sokféle alkalmi iskolai program keretében is. Ez sem újdonság. Az óraközi sportpercek, a sí-, túra-, kerékpáros vagy vízi táborok, illetve a sportköri és tömegsport-foglalkozások – legalább valamelyike – minden iskolában megtalálható. Hagyományos formájuk is több projektjellegzetességet fel tud mutatni. A tanulói részvétel önkéntes, egyéni érdeklődés szerinti választáson alapul, és megköveteli a nagyobb lélegzetű, aktív tevékenységet. Azaz, hagyományos gyakorlatunkban már élünk a projektoktatásban rejlő egyes lehetőségekkel.
Értelemszerűen érdemes volna innen továbblépni, és a testnevelés rövid és hosszú távú céljainak elérése érdekében a projektmódszer további lehetőségeit aktívabban kihasználni. A táborok esetében eddig is jelentős elő- és felkészítő munkálatokat végeztek a testnevelő tanárok, mint például a felszerelések (pl.: sí vagy sátor) kiosztása, a sí vagy vízi kreszoktatás. Magában a tábori életben is számtalan közösségi feladat (pl.: bevásárlás, ételkészítés, szabadidős programok stb.) és egyéni ismeretszerzési (pl.: kerékpár-karbantartás, sílécbeállítás stb.) lehetőség van. Ezek legtöbbjét hagyományos módon, tanári munkával oldjuk meg. Aki szervezett és vezetett már tábort, tudja, hogy ez nem kis feladat. A táborokat „projektesítve”, a szükséges tennivalókat, feladatokat az ötletelés fázisában nagy valószínűséggel „összerakja” a csapat. Az egyéni és közösségi feladatvállalásokkal pedig biztosítható a tudatos, aktív ismeretszerzés és a szociális és affektív oktatási területről is rengeteg kompetencia – csak egyet kiemelve például a kezdeményezőkészség és vállalkozói kulcskompetencia – is sikerrel fejleszthető. Konkrét szakterületi haszonnal kecsegtet a sí, vagy vízitúra szervezési menetének, a biztonságos és élvezetes részvétel elemeinek megismerése is, a jövőbeni egyéni túrákra való ­előkészületként.

Síprojektet valósított meg Bosnyák Róbert kolléga a lenti Gönczi Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola tanulóival (2011). A projekt extrája, hogy a csapat különböző évfolyamokba és osztályokba járó tanulókból állt, akik szabadidejükben foglalkoztak a témával (pl. felszerelés, sí-KRESZ). A projektbe a diákok ötletei alapján kerültek be programok, melyeket a vállalkozó tanulók szerveztek és valósítottak meg. A testnevelésóra anyagában mindenkinek hasznos volt a képességfejlesztés és a szárazedzés. Tantárgyi kapcsolódásaikat részben egyéni, otthoni munkával (földrajz: ismeretek a sírégióról) valósították meg, részben bevitték a szakórákra (pl. biológia: sportsérülések, elsősegélynyújtás; rajz: oklevélkészítés). A külsős programok megszervezése és lebonyolítása ez esetben akár egyszerűbbnek is tekinthető, hiszen a projektrésztvevők a sítábor idején 24 órában voltak együtt, egy helyen.

Középhosszú (3–6 hetes) vagy hosszú (fél, egy év), tanórakereten kívüli, alapvetően a testnevelés tantárgyhoz kötődő projektekről is beszélhetünk. Ilyenkor a projekt célja valamilyen testnevelési feladat megoldása (tanórakeretben nem lebonyolítható, új sportmozgás megismerése; tehetséggondozás vagy éppen felzárkóztatás) az érdeklődő tanulók számára. Szervezését a projekt­felhívás és a rendszeresen igénybe vehető „edzésidőpontok” közzétételével érdemes kezdeni, a továbbiakat pedig majd „meglátjuk”, hiszen az összeálló csapat közös döntéseivel alakul a program véglegessé.

A „Hogyan lehetek én is Chuck Norris?” címet adta a projektnek Nagy Csaba felhívásában (2017). A projektet a NETFIT-eredményeikkel elégedetlen tanulók zsörtölődése hívta életre. Az ötletelésre Chuck Norris-os viccekkel lehetett belépni, amelyekből később gyűjteményt is készítettek. A projektcélt és a megvalósításához vezető utat (egyéni teljesítményfokozás), a tanulók egyedi igényei szerint egyénre szabták és jelentős részben szabadidejükben valósították meg. Programjukban a képességfejlesztő edzések bővelkedtek a projektcímnek megfelelő extrém, „harcos” elemekben. Együtt edzettek karatevendégekkel és technikaórán Chuck Norris-maszkot készítettek. Az élménydús izzadás eredményeképpen 50-70%-ban javítottak az ingafutást és a vázizomzat erejét mérő tesztekben.