A következőkben arra kívánunk javaslatot tenni, hogy az osztályszintű frontális oktatásszervezéstől hogyan jussunk el csoportonként változó feladatokkal az autonómiát támogató oktatásszervezésig. Az óra megszervezését több tényező is befolyásolja, úgymint a feldolgozandó tartalom jellege, a tanulók különböző jellemzői (életkor, érettség, előképzettség, létszám), a környezeti/infrastrukturális feltételek vagy a rendelkezésre álló idő. Fontosnak tartjuk, hogy ez egy egymásra épülő, folyamatos bevezetés legyen az osztály/csoport részére. Ennek oka, hogy az állomáshelyes szervezeti keret egy adott tanulói közösségben való alkalmazása a kezdetekben jóval körültekintőbb munkát igényel a foglalkozás vezetőjétől, ugyanakkor, ha a tanulók megismerik és tapasztalatot szereznek a szervezési formáról, sokkal nagyobb lehetőségeket rejt magában a széleskörű tartalom-feldolgozás, a differenciált foglalkoztatás, a változatos feladatszervezés, valamint a tanulók komplex gyarapodásának önállóbb megvalósulása terén.
Így elérhetünk egy 4-6 állomásos tanulásszervezési megvalósításhoz, ahol a tanulók önállóan, magas autonómiatámogatás mellett valósítják meg a feladatokat.
Javasoljuk a feladatkártyák bevezetésének lehetőségét is. Elsőként egy állomáson jelenjenek meg, majd fokozatosan tudjuk kiváltani a tanári feladatismertetést és bemutattatást. (A feladatkártyák használatáról bővebben a Csányi Tamás és Révész László A testnevelés tanításának didaktikai alapjai – Középpontban a tanulás. című könyvében olvashatnak.)
Az állomáshelyes tanulásszervezés előnye a tanulók autonómiájának erősítése, mely által több alkalom nyílik a differenciálásra. További előnye a tanulók önálló, koncentrált és fegyelmezett feladatvégzésének erősödése. Hangsúlyozandó a szociális készségek fejlődése, társas kapcsolatok erősödése is, ami a röplabdázásban rendkívül hasznos tényező. A minden tanulónak szóló ismertetéskor felhasználandó eszközöket (pl. csapaton belüli csapatjátékhoz használandó jelzőszalagok) mindenképp érdemes előkészíteni a megfelelő helyre. Eleinte fokozott figyelmet igényel (idővel persze rutinná válik) az időkényszer szem előtt tartása, azaz a csapatok gyakorlási helyeken történő azonos idejű foglalkoztatása, valamint a pedagógustól függetlenül feladatot végző tanulók munkájának ellenőrzése.
A csapatok létszáma nem feltétlenül egyezik meg az eltérő tartalmat biztosító gyakorlási helyek számával. Így például gyakori és kedvelt megoldást jelent a négy csapat három gyakorlási helyen történő foglalkoztatása – ebben az esetben háromféle tartalommal. Előnye, hogy egy prioritást kapó tartalom feldolgozására (ez lehet akár új anyag ismertetése, de egy korábbi gyakorlása, sőt akár játék vagy képességfejlesztés is) nagyobb időkeret jut. 24 perces fő rész esetén A és B csapat tagjai 6 perc után cserélnek, C és D csapatok tagjai viszont maradnak közös gyakorlási helyükön. 12 perc után minden csapatra vonatkozó csere következik, de 18 perc elteltével szintén csak a C és D csapat tagjai cserélnek gyakorlási helyet. Ez a formula természetesen gyakori 3 csapat két gyakorlási helyes vonatkozásában is elsősorban akkor, ha az ellenőrzött oktatást/gyakorlást a pedagógus kisebb tanulói létszámmal érzi hatékonyabbnak, illetve szeretne hosszabb játéklehetőséget biztosítani (A, B, C csapatokból kettő így kétharmad időtartamot játszik, míg a harmadik csapat egyharmad időtartamban gyakorol).
A csoportok kialakításával és a tanulásszervezési módszertannal kapcsolatban könyvünk későbbi fejezeteiben olvashatnak.