A következőkben áttekintjük, hogy az egyes mozgásos cselekvéseket a hazai és a nemzetközi szakirodalom alapján, milyen összetevőkre, vagyis térbeli, időbeli és dinamikai jellemzőkre lehet szétbontani, annak érdekében, hogy relatíve objektív módon meg lehessen határozni az egyes mozgásos cselekvések összetettségét, bonyolultságát, vagyis nominális nehézségét.

A hazai oktatási gyakorlatban a mozgásos cselekvések szerkezeti összetevőinek elemzése a gimnasztika területére vezethető vissza (Honfi, 2011). Ennek megfelelően egy adott mozgásos cselekvésnek lehetnek térbeli, időbeli és dinamikai összetevői.

A nemzetközi oktatási gyakorlatban a mozgásos cselekvések, mozgások szerkezeti összetevőinek leírására a mozgáskoncepciós rendszert alkalmazzák (Boronyai és mtsai., 2015).

Mindkét felosztási rendszer célja, hogy a javasolt összetevők mentén lehetővé tegye oktatási szempontból az egyes mozgásos cselekvések összetettségének, valamint az egyes izomcsoportok izomműködésének szempontjából történő beazonosítását.

A következőkben bemutatjuk a mozgásos cselekvések csoportosításának lehetőségeit a mozgásfejlődés során megjelenő alapvető mozgásformáktól a sportágspecifikus technikákig a mozgásos cselekvések térbeli, időbeli és dinamikai összetettségének megfelelően.

A „céltábla” ábrán látható, hogy a mozgásos cselekvéseket négy fő csoportba célszerű besorolni a már említett térbeli, időbeli és dinamikai összetettség alapján.

Az alapvető mozgásformákat helyváltoztató, helyzetváltoztató és manipulatív csoportokba sorolhatjuk. A helyzetváltoztató mozgásformákba alapvetően egyensúlyi helyzetek, különböző tengely körüli forgások, forgatások és döntések kerülnek, amelyeket helyben végzünk. A helyváltoztató mozgásformákba az adott térben végrehajtható kúszások, mászások, ugrások, járások, futások, míg a manipulatív mozgásformák csoportjába a kézzel és lábbal végezhető különböző eszközös feladatok kerülnek. Az alapvető mozgásformák térbeli, időbeli és dinamikai szerkezetére jellemző, hogy egyszerűek, de nélkülözhetetlenek a későbbi, összetettebb térbeli, időbeli és dinamikai szerkezettel rendelkező mozgásos cselekvések hatékony elsajátításában.

A következő szintet az alapvető mozgásformák kombinációi jelentik. Az ilyen mozgássorok vagy mozgáskombinációk száma szinte végtelen, hiszen az alapvető mozgásformák összekapcsolásának lehetőségét a környezet, illetve az elérendő cél határozza meg.

Alapvetően azt mondhatjuk, hogy az ilyen jellegű mozgáskombinációk térbeli, időbeli és dinamikai értelemben bonyolultabbak az alapvető mozgásformáknál ezért ezeket közepes nominális nehézségű feladatoknak tekintjük.

Az alapvető mozgásformákból álló mozgáskombinációk és mozgássorok végrehajtásában szerzett sokoldalú tapasztalat egyrészt növeli az alapvető mozgásformák végrehajtásának színvonalát, másrészről pedig előkészíti a későbbi sportági jellegű, előkészítő és a sportágspecifikus technikák elsajátítását.

A harmadik csoportba tartozó mozgásformák tulajdonképpen az alapvető mozgásformákból álló mozgáskombinációkat és mozgássorokat jelenti, amelyet az adott sportágspecifikus technika végrehajtását előkészítő, sajátos térbeli, időbeli és dinamikai végrehajtásához igazodva hajtunk végre.

A sportági jellegű, előkészítő mozgásformák térbeli, időbeli és dinamikai jellemzőik mentén nem feltétlenül bonyolultabbak az alapvető mozgásformákból álló mozgáskombinációknál, csak a végrehajtásra vonatkozóan speciálisabbak, és egy időben több szempont érvényesül.

A mozgásos cselekvések, mozgásformák legmagasabb szintje a sportágspecifikus mozgásformákat és sportági technikákat foglalja magába. Jellemzője, hogy az adott sportági környezetnek megfelelő térbeli, időbeli és dinamikai szerkezet mentén szükséges ezeket végrehajtani.