Ebben a fejlesztési szakaszban összegezhetjük a korábban fejlesztett mozgásos, kognitív és affektív tényezőket, amelyeket az eddigiek során a különböző fejlettségi szinteken a tánckezdemények és produktumok leírásaiban már említettünk. A már jól ismert keresztformát alkalmazzuk. Mindenki magának jelöli ki a számára tetszőleges előre irányt a kereszt rajza mellett egy nyíllal, mert az iránymeghatározásban az lesz a viszonyítási alap. Befejezésként összekötjük az eddigi ismereteket és alkalmazási lehetőségeket. A tánckeresztben öt négyzet kapcsolódik, a középsőt négy másik veszi körül az oldalaihoz csatlakozva (24. ábra). Az eddig megismert négyféle alapmotívumból szabadon lehet választani úgy, hogy azok lüktetési összértéke ne legyen több hat negyednél, mert a 7–8. negyedre mindig a korábbi négyzet formájút, vagyis a nyit-zár motívumot kell táncolni a középső négyzeten. Az eltérő motívumokat mindig más és más szélső négyzetben kell megjeleníteni. Ez a gyakorlat egyik része. A másikban az előbbiekben alkalmazott módon, a középső mezőben csak egy lábon történő ugrások vannak, a másik láb a szélső mezők valamelyikében érintéseket tesz. Ezt a kétféle mozdulatsort kell egymással vegyíteni úgy, hogy egyik mozdulatsor időértéke se haladja meg a 8 negyedet, illetve mindegyik mozdulatsorban a 7–8. negyedre a nyit-zár forma jelenjen meg. Alapvető fontosságú a megfelelő zenei anyag kiválasztása és a tempónak az életkorhoz való igazítása.