A számtalan változatot tulajdonképpen az teremti meg, hogy a pedagógus és a diák – a képességeket figyelembe véve – közösen állapíthatja meg az egyénre szabott feladatot. A pedagógusnak az ilyen szituációkban is hatalmas a felelőssége abban, hogy elérje, a tanulók szórakozásként, játékként fogják fel és éljék meg ezeket a gyakorlatokat. Ezért a gyerekeket sohasem egymáshoz, hanem mindig saját magukhoz kell viszonyítani. Az egyéni alkotások – bármilyen egyszerűek is – pozitív hozzáállást érdemelnek az értékelésben is. Amennyiben lehetőség és igény mutatkozik, itt is össze lehet kötni több egyedi ugróiskolát, így ezzel is fel lehet hívni a figyelmet az elképzelések és a kivitelezési lehetőségek közötti eltérésekre, a sokféleségre.

Módot kell adni arra, hogy az egyes tanulók ötleteit megismerhessék a többiek is. Az eddig megismert ugróiskolák alapján a gyerekek maguk alakítanak, rajzolnak le különböző ugróiskolákat. A szabályrendszert mindegyikhez maguk találják ki, és azt ki is kell próbálniuk, valamint a többieknek bemutatni. Természetesen, csak azoknak, akik ezt akarják! Meg lehet engedni, hogy cseréljenek egymással, a másikét is kipróbálhassák, ám meg kell teremteni egymás minősítésében is a pozitív légkört. A megfelelő megvalósításhoz szükséges még a jó tempójú és jó minőségű zene.