Minden mozgás a térben, annak valamilyen irányába történik. A térirányok felismerése, a térben történő tudatos mozgás megtanulása komoly feladatot jelentenek a gyermekek számára. Minél fiatalabb és fejletlenebb a gyermek, annál bonyolultabb problémát jelent számára a térirányok észlelése. A mozgásfoglalkozások és testnevelésórák nagyszerű lehetőséget kínálnak arra, hogy a gyermekek funkcionálisan megértsék és megtanulják a mozgások különböző irányait, valamint a testüket az adott szándéknak, feladatnak vagy játéknak megfelelően igazítsák a térirányokhoz.
A mozgásfoglalkozásokon leggyakrabban használt térirány-kifejezések a következők:
Óvodáskorban egyértelmű feladat a térirányok tanulása, ami a gyermekek nagytöbbségénél áthúzódik az iskola első éveire. Ajánlott tehát figyelembe venni, hogy találkozhatunk számtalan olyan kisiskolás tanulóval is, aki bizonytalan a térirányok beazonosításában, mozgás közbeni alkalmazásában. Kényszerűen kell tehát a mozgásfoglalkozásainkon új tartalomként elővenni, és játékos körülmények között elősegíteni a funkcionális megértést.
A balra és jobbra térirányok esetében a kéz mindig használható segítségképpen. Vita van abban a kérdésben, hogy a végtag megjelölése (pl. bal kézen mindig van valamilyen jelzés) segíti-e a két oldal megtanulását. A gyakorlati tapasztalatunk szerint ez nagymértékben segít, hiszen viszonyítási (tájékozódási pontot) jelent a gyermek számára, ami segíti a későbbi írás és olvasás irányának előkészítését is.
Megjegyzés
A tárgyakkal, társakkal való mozgáskapcsolatok esetében is előkerülnek a térrel kapcsolatos koncepciók. A fölötte, alatta, mellette, közötte, közeledve, távolodva stb. kifejezések valamilyen viszonyítási (kapcsolódási) ponthoz képest értelmezhetők. Fentieket ezért a mozgások eszközkapcsolódásaival foglalkozó témakörben a későbbiekben tárgyaljuk.