Minden helyváltoztatás során valamilyen útvonalon jutunk el a helyváltoztatás kezdőpontjából (A pont) a befejező pontba (B pont). A hétköznapi életben általában erre a legrövidebb utat választjuk, kivéve, ha valamilyen akadály vagy szándék miatt ki kell térnünk. A legtöbb mozgásos játékban, feladatban csak rövid ideig történnek a mozgások egyenes vonalban, mivel gyakran a mozgásútvonal megváltoztatása jelenti a sikeres feladatmegoldást. Képzeljük el, hogy egy fogójátékban hányféle különböző útvonalat használnak a gyerekek a menekülés, illetve az üldözés érdekében. A sportjátékok esetében a támadó és védő helyzetek, a helyezkedés, a gól megszerzése is legtöbbször speciális mozgásútvonalakon történik. Viszonylag ritkán kínálkozik egyenes útvonal a támadó és a gólfelület (pl. kapu, palánk) között, hiszen a védők állandó irányváltoztatásra kényszerítik a támadókat. Az atlétika magasugrás számában az ugró íven közelíti meg a magasugrólécet, amivel hatékonyabban tudja átalakítani a vízszintes irányú mozgássebességet függőleges irányúvá.

A mozgásútvonalakat az óvodában és kisiskoláskorban természetesen nem használjuk ennyire komplex formában, azonban elemi szinten komoly tapasztalatot kell szerezniük ezen a téren a gyerekeknek, amely tapasztalat alapját képezi a későbbi, bonyolultabb téri feladatoknak.

Egy mozgás útvonala lehet kötött és kötetlen, valamint társ(ak) által meghatározott. A foglalkozásainkon sokféle mozgásútvonalat használunk a gyakorlás során, a játéktevékenység pedig állandóan változó, célorientált mozgásútvonalakat eredményez. A táncok, táncos-zenés mozgásformák ugyancsak nagyon sokféle útvonalon összeállított mozgásláncokból állhatnak.

A következőkben a négy alapvető, kötött mozgásútvonalat soroljuk fel:

• egyenes vonal;
• íves/körvonal;
• cikcakk vonal;
• hullámvonal.

Korábban többször kiemeltük, hogy a térészlelés – különösen a nagy terek észlelése – komoly kihívást jelent az óvodában és 1-2. évfolyamon. A mozgásútvonalak feldolgozásakor éppen ezért fokozott figyelmet kell fordítani az egyes gyermekek térészlelésének fejlettségi jellemzőire, amiben nagy eltérés lehet. A fokozatosság módszertani elve itt is kulcs a különböző mozgásútvonalakon történő helyváltoztatások sikeres megoldásaihoz.

Mozgás egyenes vonalban

A legegyszerűbb mozgásútvonal természetesen az egyenes vonalú mozgás. Mivel a gyermekek addigi életük során is számtalanszor hallották a kifejezést (pl. gyaloglás, rollerezés, biciklizés, „motorozás” közben – leginkább a szüleiktől), illetve mindig ebben az irányban közlekedünk, ezért magával a fogalommal csak nagyon rövid időt érdemes foglalkozni.

Az egyenes vonalú mozgások legegyszerűbb szervezését az „oda”, a „vissza”, majd az „oda-vissza” kínálja (20. ábra), amely fogalmakat mind az udvaron, mind a tornateremben célszerű megtanítani.

(Az első néhány alkalommal érdemes külön feldolgozni még ezt a látszólag könnyű feladatot is.)

A 20. ábrán látható feladatszervezési forma nagyon gyakran fordul elő a testnevelésben, mozgásfejlesztésben és a diáksport foglalkozásokon. A 21. ábrán pedig alternatív módon, körívről indulva tapasztalható meg az egyenes vonalú mozgás.

68. FUSS ÁT A TÚLSÓ BÓJÁHOZ!

3-4 FŐS CSOPORTOKBAN 

Ebben a feladatban azt fogjuk megtanulni, hogy hogyan kell egyenes vonalban futni. Minden csoport különböző színű bóját kapott. Katika, nektek milyen színű? …és nektek, Bélus? Amikor tapsolok egyet, akkor közepes sebességgel át kell futnotok a túlsó oldalon látható, azonos színű bójához! Törekedjetek rá, hogy egyenes vonalban fussatok! TAPS … TAPS …

Mozgás egyenes vonalban a körívről indulva

Az „oda-vissza” oktatása során fel kell hívni a gyermekek figyelmét, hogy folyamatosan próbálják figyelemmel kísérni az útvonalat szegélyező, azt meghatározó tárgyakat (pl. bójákat). A tanulás későbbi szakaszában külön nehezített körülményt jelent, ha nincs ilyen viszonyítási pont. Ilyen esetben a mellettük lévő társuktól való távolság (térköz) adja a fő tájékozódási pontot. Az útvonalakat jelölő bóják színvilága segíti a tájékozódást. Célszerű a tanulás elején különböző színű bójákkal jelölni a kiindulópontot és a célpontot, hogy ne tévedjenek a gyerekek át a mellettük lévő oszlopba/bójához.

A térközt úgy kell megállapítani, hogy a gyerekek mindig kellő fizikai biztonságban legyenek. A lábak összeakadása, az összeütközés veszélye minimális legyen! Az optimális térköz jelölése / nem jelölése, illetve maga a térköz mértéke a csoport előzetes tapasztalataihoz, a térészlelésük fejlettségéhez illeszkedjen.

Az egyenes mozgásútvonalon történő mozgások formái bármilyenek lehetnek. Kezdetben érdemes kis sebességű mozgásokkal kezdeni (járás, lassú futás, szökdelés), majd a sebességet fokozatosan növelhetjük. Továbbá a gyermekek tudásszintjéhez illeszkedve más mozgások is választhatók (labdagörgetések, labdavezetések stb.).

Mozgás köríven, körben

A köríven, illetve főleg a körben történő mozgások (tipikusan „futás körben”) kedvelt mozgásútvonalak, amit különösen a pedagógusok használnak előszeretettel. A körben futás jellemzője, hogy nincs szükség benne irányváltoztatásokra, s így folyamatos sebesség tartható hosszabb időn át. Bemelegítő futásként gyakorlatilag ez a legjellemzőbb forma. A népi játékaink java ugyancsak kisebb-nagyobb körben játszódik. A körben futás közbeni leggyakoribb baleset a lábak összeakadásából keletkezik, mivel a gyermekeknek hosszú idő kell, hogy megérezzék a kellő, egymás mögött tartandó távolságot (amit egyébként távköznek hívunk). Óvodáskorban a fokozott mozgásigénynek, belső késztetésnek köszönhetően nehezen alakítható ki a rendezett körben futás. Megfelelő önkontroll nélkül a gyermek első és egyben természetes reakciója a mozgásfoglalkozások kezdetekor, élettanilag pihent állapotból az önfeledt, nagy sebességű futás. Ezt minden foglalkozás előtt vegyük figyelembe! A körben futás kialakítását nem is tartjuk célravezetőnek a következő okok miatt.

• A kötetlen, ütközés nélküli futómozgás folyamatos idegrendszeri alkalmazkodásra késztet, hiszen a dinamikusan változó környezet segíti a figyelem és a térészlelés fejlesztését.
• Koordinációs szempontból a társak kiszámíthatatlan jelenléte és mozgása a mozgás irányának, sebességének, szabályozásának állandó adaptálását kívánják meg.  

A köríven történő mozgás megtapasztalásához, a bóják, illetve különböző objektumok ismét alapvető segítséget nyújthatnak. A 71. és 72. aktivitásban a köríven történő mozgás lehetőségére mutatunk egy-egy példát.

Mozgás cikcakkvonalban, hullámvonalban

Az egyenes vonalú mozgások irányváltoztatással történő összekötése sokféle cikcakk-mozgásútvonalat hozhat létre. Több körív összekapcsolása pedig hullámvonalat.

A cikcakkvonalban történő mozgásokhoz minden esetben valamilyen kitámasztásra és irányváltásra is szükség van, amit érdemes ezzel együtt gyakorolni.

A hullámvonalban történő mozgás esetében nincs érzékelhető kitámasztás és éles irányváltás.

A mozgásútvonalak feldolgozása önálló problémamegoldásra törekvéssel

Az eddigiekben minden esetben valamilyen külső segédeszközt, tárgyat, objektumot használtunk az egyes mozgásútvonalak pontos követésére. Lehetőségünk van azonban direkt szabályozás nélkül is, a gyermek önálló képzeletére támaszkodva megragadni a fejlesztést.

Ebben az esetben hagyjuk, hogy a gyerekek önállóan próbálják megoldani a feladatokat, csak a legvégső esetben mutassuk be nekik, pontosan mire is gondoltunk. A mozgásútvonalak ily módon kiválóan alkalmazhatóvá válnak az önálló-alkotó gondolkodás fejlesztésére és a képzelet mozgáson keresztüli megjelenítésére.

Útvonaltérképek

Az útvonaltérképek nagyszerű segédeszközök a térészlelés fejlesztésére. Az óvodás és kisiskolás gyerekeket lenyűgözik a különféle felrajzolt (ragasztott) útvonalak, és az azokon végezhető mozgáslehetőségek, de a felső tagozaton, sőt a középiskolában is érdekes tanulási helyzetek teremthetők a segítségükkel.

Magyarországon számos óvoda és iskola tornatermében/csoportszobájában láthatunk előre felragasztott útvonalakat, amelyeken különböző gyakorlatok, játékok végezhetők.

Az útvonaltérképek azonban nem csupán hagyományos módon, egyenkénti folyamatos indulással (váltófeladat-szerűen) engedik szervezni a foglalkozást, hanem az udvaron vagy akár az intézményen kívüli tereken, parkokban is felhasználható lehetőséget kínálnak. Szabadtéren, erdős-fás környezetben különösen érdekes feladatok találhatók ki.