Tapasztalatszerzés a mozgások társas kapcsolódási lehetőségeiben- Létszám

A társas együttműködés egyes formái fokozatosan kiépülő személyes és társas felelősségvállalást igényelnek, amelyhez sok-sok gyakorlásra, tudatos és következetes nevelési tevékenységre van szükség. Az alábbi, tanulásszervezéshez kapcsolódó fogalmak megismerése, a foglalkozások szabályainak elsajátítása a jó hangulatú és eredményes oktatás feltételei közé tartoznak.

A foglalkozások, tanórák alatt a következő létszámok szerint dolgoznak együtt a diákok:

egyedül;

egyénileg a társak között;

párban;

páros/páratlan csoportban;

csoportok között.

Egyedül

Az egyéni feladatmegoldások egyik típusa, amikor az egyén a társak előtt egyedül hajt végre egy feladatot. Gyakran alkalmazzuk ezt a megoldást új feladatok megértésének segítésekor. Előfordul akkor is, amikor egy önállóan elsajátítandó mozgást mutat be valaki a társai előtt. Pedagógiai szempontból lényeges, hogy ez a helyzet (különösen alacsony kompetenciaészlelésű tanulók esetében) sokak számára jelentős nyomást jelent, hiszen a figyelem középpontjába kerülve akár szégyenérzet is kialakulhat egy-egy sikertelen végrehajtás miatt. A negatív légkör kialakulását elkerülendő, erősen ajánlott ezt a helyzetet úgy kezelni, hogy törekszünk az önként jelentkezők bekapcsolására. Vannak gyerekek, akiket kifejezetten erőfeszítésre sarkall, ha mások előtt szerepelhetnek. Mindkét magatartásforma elfogadható, a társak megszégyenítése, kinevetése, kicsúfolása azonban semmiképpen. Erre fokozottan kell ügyelnünk. A kisebb csoportokba szervezett egyedüli bemutatások kevésbé jelentenek lelki nyomást.

Egyénileg a társak között

Mozgásfoglalkozásaink során a hatékony tanulás elemi feltétele, hogy a tanítványaink képesekké váljanak önállóan és koncentráltan gyakorolni. Nehézség, hogy ez minden esetben úgy zajlik, hogy egy időben sokan szeretnék ugyanezt tenni. Az infrastrukturális feltételek sokszor ugyancsak akadályozzák ezt a magatartást, hiszen nem biztosítanak megfelelő gyakorlási helyet, aminek konfliktus lehet a következménye. Ebből fakadóan minden esetben figyelnünk kell a minimálisan elégséges gyakorlási hely biztosítására – jellemzően akár több, kisebb csoport kialakításával.

Párban

A párban történő feladatmegoldások már szoros társas kapcsolódást jelentenek a párok között. A páros feladatok az esetek döntő részében kooperatív, azaz közös cél érdekében valósulnak meg. Ritkábban a párok együttműködhetnek (kollaboráció) vagy versenyezhetnek más párokkal vagy egymással is.

A versenyhelyzetek kérdésköréről a céloknál lesz szó részletesebben.

A páros munkaformában történő részvétel előfeltétele – elsősorban az óvodáskorban, illetve a kisiskoláskor elején –, hogy a gyerekek rendelkezzenek az ehhez szükséges szociális készültséggel. Amikor egy feladatban eszközöket kell megosztani egymással vagy olyan feladatot kell végrehajtani, amelyben igazodni kell a másikhoz, sok gyereknek okoz problémát. Ez természetes fejlődéslélektani jellemző ebben a korban. Pedagógiai megfigyelésekkel nyomon kell követnünk, és olyan feladatokban kell gondolkodnunk, amelyeket a gyerekek képesek együtt megoldani. Természetesen itt is léteznek egyszerűbb és összetettebb együttműködést igénylő feladatok.

Páros feladatok közben érdemes elkezdeni olyan mozgáskoncepciós elemek oktatását, mint például a tükörkép, az összhang vagy a vezető/követő szerepkör.

A páros feladatokhoz mindenekelőtt párokat kell kialakítanunk. A páralakítás (és csoportalakítás) tanulásszervezési elveiről és módszereiről részletesen olvashatunk Csányi és Révész (2015) könyvében.

Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a pár- és csoportalakítást szisztematikusan tervezni kell az egyes foglalkozásokra, és el kell kerülni az egyoldalú vagy kizárólag szabad választáson alapuló megoldásokat (19. táblázat). Legjobb, ha az oktató és a gyermek egyaránt választ bizonyos szempontok alapján.

Csoportban

A modern testnevelési irányzatok mindegyike erőteljesen épít a páros és csoportos tevékenységekre, elsősorban a személyiségfejlesztő és motivációt megalapozó jellegük miatt. A hétköznapok során, majd később a munkaerőpiacon, továbbá a későbbi sportoktatás szempontjából egyaránt fontos lesz, hogy a fiatalok képesek legyenek közös célok érdekében tevékenykedni. Csoportmunka akkor történik, ha két tanulónál többen tevékenykednek együtt valami közös feladaton. A csoportban történő együttműködés összetettebb, mint a páros, hiszen itt már legalább két társat kell figyelembe venni. A csoportok lehetnek párosak vagy páratlanok. Páratlan csoport esetén meg kell oldani, hogy ne rekesztődjön ki tanuló, hanem – például körforgással – kötelező legyen mindenkit bekapcsolni a feladatba (ha van jelentősége a létszámnak).

A csoportmunka kapcsán érdemes megkülönböztetni 3-5 fős, úgynevezett mikrocsoportot, illetve 5 főnél nagyobb létszámú csoportot. Minél többen alkotják a csoportot, annál nehezebb együttműködni, és annál nagyobb a valószínűsége a feladatelhagyásnak, passzivitásnak is. A mikrocsoportokban elvégzendő feladatok, megtanulandó vagy gyakorlandó mozgások mind kommunikációt, kooperációt és feladattól függően kreativitást, problémamegoldást kívánnak meg.

A csoportmunka egy bizonyos szinttől nem működhet egyértelműen kijelölt (vagy elvállalt) feladatok nélkül, amely bevált a csoportmunkában dolgozó oktatási modellekben. A kooperatív tanulás (lásd: Csányi és Révész, 2015), a Komplex Instrukciós Program (KIP) (K. Nagy, 2015) a differenciált fejlesztés heterogén munkacsoportban (DFHT) oktatási stratégia a testnevelésben (Csányi és mtsai. 2018) vagy a projektoktatás (H. Ekler, 2020) egyaránt kiemelkedően alapoz csoportmunkára. Mindezek mellett a játékokban – elsősorban kisjátékokban – megvalósuló együttműködés jelentős oktatási szempontból is.

Csoportok között

Társas kapcsolódás nem csak a csoportokon belül, hanem a csoportok között is létrejöhet. Ez gyakran összetettebb figyelmet igényel, mint a csoporton belüli tevékenység, hiszen itt már nem csupán a saját csoporttagokra, hanem egy vagy több másik csoportra is figyelni kell. A legegyszerűbb példa erre, amikor két csapat valamilyen játékban versenyez. Ilyenkor a saját csapattársak mellett az ellenfél csapattagjaira is figyelni kell, ami jelentősen terheli a figyelmi kapacitást.

A kooperatív kapcsolat tipikusan csoporton belül jön létre. Amikor azonban csoportszintre emelkedik a kooperáció, és egy másik csoporttal közösen kell egy közös célt elérni, akkor kollaborációról beszélünk. Ha a másik csoporttal versenyezni kell, akkor pedig kompetícióról, azaz versenyzésről. Fenti fogalmak, a 7.6. alfejezetben újra előkerülnek.