A mozgáskoncepciós rendszer lehetőséget teremt a saját test viszonyainak mozgáson keresztüli tanulására valamilyen társsal vagy eszközzel történő kapcsolaton keresztül is. Az óvodásokkal vagy elsősökkel foglalkozó kezdő szakemberek számára is meglepő lehet, hogy sok gyermek nincs tisztában a legalapvetőbb testi és téri viszonyokkal sem. Az olyan kifejezések, mint az alatta, fölötte vagy hosszában, egyénileg, párban, a mozgásfoglalkozások mellett a mindennapokban is gyakran használt fogalmak. Funkcionális megértésük az eredményes részvétel mellett a későbbi tanulásuk szempontjából is kulcsfontosságú.

Ebben a fejezetben a mozgáskapcsolatok koncepciójáról két fő összetevő mentén beszélünk. Az első a különböző eszközökkel, szerekkel és egyéb tárgyakkal kapcsolatos pozíciós viszonyokat rendszerezi. Ezek a fogalmak természetesen nemcsak eszközökre vonatkozhatnak, hanem sokszor használjuk őket a társakkal kapcsolatos viszonyokra is.

A másik pedig a mozgásban részt vevő személyek (társ, társak) között mozgás közben fellépő (vagy nem fellépő) kapcsolatok lehetőségeit mutatja be.

Módszertanilag előnyösebb, ha elsőként az eszközkapcsolatokat tanítjuk meg a gyerekeknek. Ennek oktatásakor ne a mozgás végrehajtásának minőségi jegyei kerüljenek fókuszba, hanem magának a mozgáskoncepciós elemnek a funkcionális megértése! Ha ez sikerült, akkor lépjünk tovább az eszközkapcsolatok tanulásához jól illeszkedő manipulatív alapkészségek gyakorlására! Juttassuk el a gyerekeket a stabil és viszonylag magabiztos végrehajtások szintjére, amikor már jól kontrollálják ezen mozgásokat, s csak ezután építsük be ezeket kisjátékokban történő alkalmazásra! Módszertani szempontból jó megoldás lehet az is, ha olyan mértékben könnyítjük az adott játékot, hogy a gyerekek még éppen sikeresen tudjanak részt venni benne.