A térbeli mozgások egyik alapvető jellemzője a sebességük. A sebesség érzékelése és szabályozása az időbeliséggel van szoros összefüggésben. Ha egy mozgásra rövid idő áll rendelkezésre, gyorsan kell végrehajtani. Ellenkező esetben jóval lassabb is lehet a megvalósítás. Egy-egy mozgás nagy végrehajtási sebesség melletti sikeressége jelentős mértékben függ az adott mozgás gyakorlottságától. A magasabb tanultsági szinten lévő mozgásminták végrehajtása nagyobb sebesség mellett is sikeres és szabályozott lehet. Sok esetben azonban – tipikusan kezdőknél – egy-egy mozgás túlzott sebességű végrehajtása általában rontja a mozgáskivitelezést és sikertelenné teszi a végrehajtást. (Gondoljunk csak egy váltóversenyre, ahol a kevésbé ügyesek vagy a kisebbek tipikusan sokat hibáznak és rosszul végzik a gyakorlatokat, ami rendszeres konfliktusokhoz is vezet a csapaton belül, illetve aláássa az önbizalmukat!) Az optimális mozgássebesség tehát nemcsak mozgástanítási szempontból fontos tényező, hanem motivációs, lelki tényező is egyben.
A rendszeres kudarc egy mozgás során ugyanis visszaveti a lelkesedést, és inkompetenciaérzetet alakíthat ki. Erre figyelnünk kell! Egyes hiedelmek szerint az első pillanattól kezdve versenyhelyzet és nagy sebesség szükséges a mozgások tanításakor – elsősorban a labdajátékok alapjai esetében. Ez a nézőpont azonban ellentmond az úgynevezett sebesség-pontosság optimalizálás szabályának („speed-accuracy trade off” – Hick, 1952). Kezdők esetében tehát nem helyes túlgyorsítani a gyakorlatokat. Olyan sebességre van szükség, amely még éppen sikeres végrehajtást eredményez, vagy minimális hibázással jár. Ez ugyanis a Vigotszkij-i értelemben vett legközelebbi fejlődési zóna.
A mozgásvégrehajtás sebességének az egyéni tudásszinthez illeszkedőnek kell lennie, vagyis úgy kell megválasztani az optimális sebességet, hogy az ne rontsa jelentősen a technikai végrehajtást. Nem véletlen, hogy a mozgástanulás első időszakában csak nagy körültekintéssel alkalmazhatunk nagy sebességre sarkalló versenyeket.
A haladási sebesség változhat az álló helyzettől egészen a maximális sebességű futásig, amelyek között különböző fokozatokat határozhatunk meg. Ilyen fokozatok:
E hét fokozat megtanulása szinte az összes foglalkozáson segítségünkre lesz a gyakorlatok során. Ezt természetesen nem egy időben tanítjuk, hanem fokozatosan, egy-egy sebességtartománnyal kiegészítve a korábban már tanultakat.
Az egyes sebességtartományok mellett a tanulás későbbi szakaszában megjelenhetnek fokozatosan változó, illetve váltakozó sebességű mozgások is. Ezután elkezdhetjük tudatosítani és gyakoroltatni a felgyorsulást, lelassulást és a váltakozó iramú mozgásokat.
Az egyes sebességtartományok gyakorlásával kiválóan fejleszthető a kinesztetikus érzékelés, hiszen a különböző sebességekhez megfelelő erőkifejtésre van szükség. A tanítványaink a folyamatos gyakorlás hatására érezni fogják, hogy mikor, milyen sebességű és erőkifejtésű mozdulatot kell alkalmazniuk.
A hatékony mozgásszabályozás megtanulása érdekében folyamatosan törekednünk kell arra, hogy a gyerekek mozgásait figyeljük, és kérjük meg őket, hogy az eredeti elképzeléseiknél néha lassabban, illetve gyorsabban is hajtsák végre a gyakorlatokat. Ezzel változatos mozgástanulási feltételeket teremthetünk abból a szempontból is, hogy mikor, mennyi energiát szükséges mozgósítani.
A nagy sebességű, helyváltoztatással járó mozgásokhoz – a fizikai biztonság érdekében – optimális méretű térre van szükség. Kis méretű tornaszobában, tornateremben nagy létszám mellett komoly baleseti kockázatot jelentenek a szabályozatlan, gyors futásokkal járó feladatok, játékok.