A testtudat fejlesztésekor minden esetben az egyik első lépés a testet alkotó testrészek felismerése és mozgatási lehetőségeiknek próbálgatása és tudatosítása. Tükör előtt a testrészek megérintése, megnevezése, mozgásainak megfigyelése hasznos, egyben mókás tapasztalatszerzést kínál. Második lépésben az egyes testrészek mozgatásának lehetőségei kerülhetnek a középpontba. A harmadik lépésben a már ismert testrészeket különböző testhelyzetek, testformák, mozdulatok kialakítására alkalmazzuk először megállást követően, később fokozatosan gyorsabb/nehezebb mozgások végrehajtása közben (pl. felugráskor, szökdelés közben).

A folyamatos tudatosítás és sok egyéni ellenőrzés segíti annak követését, hogy a csoportban ki az, akinek több segítségre van szüksége. Vegyes életkorú csoportokban könnyebb a helyzetünk, mivel a pedagóguson kívül a nagyobbak is segítségül hívhatók a megfigyeléses tanulás érdekében. Tapasztalataink szerint a szociálisan hátrányos, illetve a fejlődésben lemaradó gyermekek testtudata, ezirányú szókincse kevésbé fejlett, ezért rájuk kitüntetett figyelmet kell fordítanunk.

Módszertani szempontból hasznos, ha a testtudat fejlesztését célzó foglalkozásokat tükrös teremben szervezzük. Ahol van rá lehetőség, éljünk vele, hiszen a tükör nagyszerű vizuális visszajelzést biztosít a saját testünkre vonatkozóan. A tükör bekapcsolása a feladatokba érdekes tapasztalatokkal gazdagítja a tanítványokat.

Mielőtt elkezdenénk irányított mozgásfejlesztési szempontból vizsgálni a testtudatfejlesztés lehetőségeit, szeretnénk kiemelni a testrészek ismeretét célzó és mozgásos mondókák szerepét. Szerencsés esetben már csecsemőkortól kezdve a családi mindennapok természetes részét jelentik az ölbeli játékok és mondókák. Ezek egy része kifejezetten a test megismerését célozza.

Például:

Itt a szemem, itt a szám, ez meg itt az arcocskám,

jobbra-balra két karom, forgatom, ha akarom.

Két lábamon megállok, ha akarok, ugrálok.

vagy

A fejem, a lábam, a térdem, a bokám,

a térdem, a bokám, a térdem, a bokám,

a szemem, a fülem, az orrom, a szám.

A http://kerekito.hu/ honlapon egyedülálló módszertani tárház és ötletgyűjtemény tárul a tisztelt olvasóink elé a témában.

Egyensúlyozások különböző testrészeken

A testtudat kialakításában nagyszerű lehetőségeket rejtenek magukban az egyensúlyi feladatok. Statikus és dinamikus egyensúlyi helyzetek egyaránt részét képezhetik a feldolgozásnak. A testrészekkel kapcsolatos tudatosság kialakulását az egyensúlyozások oly módon támogatják, hogy a támaszt biztosító testrész folyamatosan a figyelem középpontjába kerül. Mivel a statikus és a dinamikus egyensúlyozás egymástól viszonylag független motoros képesség, ezért javasoljuk, hogy mindkét területre kerüljön megfelelő hangsúly.

Az egész test bekapcsolódásával végezhető alapvető mozgásformák

A mozgásnevelés hagyományos megközelítése szempontjából az alapvető mozgásformák részét képezik a mozgáskoncepciós rendszernek (Abels és Bridges, 2010), hiszen fogalmak megértéséről és elsajátításáról beszélünk. Láttuk azonban, hogy ebben a könyvben a mozgáskoncepciókra mint a mozgásvégrehajtás megvalósítását módosító tényezőkre tekintünk, ezért az alapvető helyváltoztató, helyzetváltoztató és manipulatív mozgáskészségek fejlesztése és feldolgozása további – nagyon fontos – fejlesztési témakört jelent. Maguk a mozgások elnevezései fogalmak, amelyeket minden gyermeknek meg kell tanulnia, funkcionális megértésük elválaszthatatlan részét képezik a gyermekkori testnevelésnek, mozgásfejlesztésnek és sportnak. Ráadásul az összes mozgáskoncepciót feldolgozó feladat ezeken a mozgásformákon keresztül jön létre.