Ahhoz, hogy a nemlineáris pedagógiai nézőpont és a felfedezéses tanulás érvényesülni tudjon, olyan instrukciós környezetre van szükség, ahol a mozgások felfedezése, megalkotása, a problémamegoldó gondolkodás szabályozott kereteket kap.

Pangrazi és Beighle (2013) a következő, négy lépésből álló ajánlással él ennek érdekében (10. ábra).

A mozgásfeladat meghatározása

Egy feladat közlésének az alábbi összetevőket kell tartalmaznia.

1. Mit kell csinálni?
Egy-egy mozgás végrehajtása esetében meg kell határozni azt a keretet, amely mentén a gyerekeknek meg kell alkotniuk az adott mozgást vagy mozdulatot. 

Ez lehet:

• konkrét megoldás (pl. fuss, ugorj, kússz), 
• analógia (képzeleti keret) által előhívott mozgás (pl. szökkenj, mint egy gazella),
• bizonyos alternatíva (pl. így vagy úgy hajtsd végre),
• variációk felkínálása (pl. válassz egy…).

2. Hol kell mozogni?
A mozgás kapcsán lényeges, hogy milyen téri feltételek mentén történik a végrehajtás. Helyben, kötött gyakorlási formában vagy kötetlenül; milyen irányban vagy útvonalon?

3. Hogyan kell mozogni?
Meg kell határoznunk a mozgás sebességi, erőfeszítésbeli szempontjait. Ennek balesetmegelőzési jelentősége is van.

4. Mivel és/vagy kivel kell mozogni?
Egy mozgásos feladat történhet egyénileg, párban vagy különböző létszámú csoportokban. Történhet különböző eszközökkel vagy szerekkel, különböző időzítés és célok mentén. Meg kell határoznunk azt is, hogyan kapcsolódnak ezek a feltételek a mozgásfeladathoz.

A fenti feltételek meghatározásával párhuzamosan ki kell gondolnunk, hogyan fogjuk a tanítványaink számára megfogalmazni a mozgásfeladatot. Az indirekt oktatásmódszertan rendszeresen alkalmaz kérdéseket, sőt olyan metodika is létezik, amelyet kérdéseken keresztül vezetett tanításnak is nevezünk (Csányi és Révész, 2015).

Ez a módszertani megoldás lehetőséget kínál arra, hogy a tanuló kérdésekre reagálva vagy többféle megoldási lehetőséget kapva alkossa meg mozgásválaszát, ezzel együtt pedig kreativitására támaszkodva problémát oldjon meg. A következő kérdések ilyen feltételeket teremtenek.

• Mutassátok meg, hogyan mozog a .......... (kutya)!
• Láttatok már .......... (nyuszit) ugrani?
• Tudtok három különböző módon .......... (szökdelni) helyben?
• Miként utánoznál egy .......... (madarat)?
• Mutassátok meg hányféleképpen tudjátok .......... (elkapni a labdát)!
• Mire tudnátok használni az (ugrálókötelet)?
• Fedezd fel, hogy milyen .......... (dobással tudod legmesszebb dobni a labdát)!
• Képes vagy .......... (10 másodpercig egy lábon egyensúlyozni)?
• Képzeld el és utánozz .......... (egy olvadó jégszobrot)! 
• Ki tudná .......... (a labdát a homlokán egyensúlyozni)?

Felfedezés és próbálkozás

Miután meghatároztuk a mozgásos feladatot és annak feltételeit, a gyakorlás részeként ösztönözzük tanítványainkat, hogy az adott mozgást többféle megoldással, változatos feltételek mellett gyakorolják.
A következő mondatkezdő példák a felfedezést és kísérletező mozgástanulást támogatják.

• Próbáld máshogyan…!
• Változtass rajta egy picit…!
• Találj egy új megoldást…!
• Alakítsd át a mozgást…!
• Hányszor tudod…?
• Milyen messzire tudod…?
• Képes vagy erősebben…?
• Tudnád feszesebben…?
• Próbáld ki, hogy tudsz-e….!
• Ismételd meg az előző mozgást, és egészítsd ki…!
• Össze tudod kapcsolni…?
• Tudnád más testrésszel is…?
• Mi lenne, ha más irányba is megpróbálnád…?
• Kösd össze…!

A fenti instrukciós példák jelentősen eltérnek a hagyományos, egy-egy mozgásformát csak egyféle végrehajtási modellben elképzelő oktatásmódszertantól. Illeszkednek ugyanis a nemlináris pedagógiai megközelítéshez, amely segítségével a gyermekek a hétköznapi élethez közeli tanulási feltételek mentén tanulhatnak mozgást.

A kérdésfeltevések megfogalmazása komoly módszertani körültekintést igényel, hiszen ha kérdéseken keresztül szeretnénk tanítani, akkor azoknak vezetni, irányítani kell a tanulást. A kérdéseket tehát meg kell előre tervezni, és megválaszolhatóknak kell lenniük (elsősorban mozgásos formában) a tanítványok számára.

A kérdések között nyílt és zárt kérdéseket egyaránt megfogalmazhatunk. A zárt kérdés könnyebben érthető és megválaszolható, hiszen konkrét válaszok közé szorítja a gyermeket. Például, amikor a felfedezéses tanulás során szerzett tapasztalat birtokában rákérdezünk, hogy az első vagy a második variációt érezte célravezetőbbnek, akkor zárt kérdést fogalmazunk meg. A konvergens (összetartó) irányú felfedezéses tanulás támogatására gyakran zárt kérdéseket alkalmazunk. Idősebb korban és rendszeresen találkozva kérdésekkel a tanuló számára természetessé válik, hogy a gyakorlást követően a tapasztalatait összegezze és egyszerű következtetéseket vonjon le (legalább önmagának), vagy összefüggéseket figyeljen meg. (Például: ha messzebb akarok dobni, nagyobb erőt kell kifejtenem.)

A nyílt kérdések összetettebb problémát jelentenek, hiszen támaszkodnak a gyermekek saját véleményére, amely magasabb rendű gondolkodási műveleteket igényel. A nyílt kérdések inkább a divergens (széttartó) irányú felfedezéshez kapcsolódnak, ahol sokféle helyes megoldás létezik a feladatmegoldásban.

Végül a pontosító kérdések jelentősége, hogy egy félreértett, rosszul végrehajtott vagy nem pontosan megfogalmazott instrukció esetén rámutasson a változtatás szükségességére, a célszerű mozgáskivitelezés irányába történő továbblépésre.

Az erőfeszítés koncepciójának tanulásánál szó lesz az úgynevezett kontrasztelvről, amely nem csupán a mozgásszabályozás – így a koordináció fejlesztése – szempontjából lényeges, hanem a mozgásvariációk tárházát is kinyitja. A következő ellentétpárok segítik az egyes fogalmak funkcionális megértését, és az összetartozó fogalmak anyanyelvi elsajátítását is.

Tovább bővíthetjük a mozgásvariációk lehetőségeit, ha az adott mozgásvégrehajtás egyes jellemzőire vonatkozó fokozatokat is megkülönböztetünk. A test mozgáskivitelezéseinek száma ezzel jelentősen növelhető.

Megfigyelés és a változatos megoldások megbeszélése

Ebben a lépésben tegyük lehetővé, hogy a tanítványaink megfigyelhessék egymás mozgásvégrehajtásait, ötleteit. Motivációs szempontból, továbbá a kreativitás szempontjából is hasznos, ha bizonyos mozgásokat bemutathatnak, megmutathatnak egymásnak.
A bemutatott példákon keresztül emelhetjük ki egy-egy kivitelezés variációs lehetőségeit.

A mozgásfeladatok megoldásainak finomítása és a megoldási lehetőségek kiterjesztése 

Az utolsó lépésben a már megvalósított, gyakorolt és egymástól látott mozgásvariációkat új feltételekhez igazíthatjuk, s ezzel új megoldásokra ösztönözhetjük a gyerekeket. Partnerek bevonásával, kooperatív együttműködés mellett a megtalált és gyakorolt mozgásformák ismét újszerű helyzetekbe vihetők át.