Az előző fejezetben tisztáztuk, hogy a mozgáskoncepciós rendszerünk alapkategóriáit különböző összetevőkre, az összetevőket pedig elemekre bonthatjuk. Nézzük meg részletesen az egyes koncepciókat és azok alkategóriáit a teljes keretrendszer értelmezése érdekében. A bemutatás sorrendje követi a könyv szerkezetét, vagyis elsőként a test, majd a tér, az erőfeszítés, végül a kapcsolatok koncepciója következik.

A rendszert a 6. táblázat mutatja be, ahol mind a mozgáskoncepciós összetevőket, mind a mozgáskoncepciós elemeket láthatjuk. 

Ha visszalapozunk a 3. táblázathoz és áttekintjük az alapvető mozgáskészségeket, azokat pedig kapcsoljuk a 6. táblázat tartalmához, akkor érthetővé válik, hogyan lesz szinte végtelen a mozgásfejlesztéshez, testneveléshez kapcsolódó alapvető mozgásanyag variációs tárháza.

A mozgáskoncepciós rendszer összetevői, mint a mozgásfejlesztés alapvető variációs lehetőségei közül a legtöbb, a mindennapi életben is alkalmazott fogalmak (pl. mozgás különböző irányokba vagy különböző testrészekkel), ugyanakkor másokat ritkábban és speciális környezeti feltételek között használunk (pl. mozgás hullámvonalban).

Ahhoz, hogy tanítványaink mozgáskészség-bázisa megfelelően stabil, egyben széleskörűen és adaptív módon használható legyen, a fejlesztés során szükséges a végrehajtások alapvető variációs elveivel megismerkedni, a „hogyan tud a testem mozogni” elgondolás mentén.

Annak érdekében azonban, hogy a rendszer elemeivel tanítványaink megismerkedjenek, majd azok megértésében és alkalmazásában könnyedén eligazodjanak, meg kell tanítanunk a kapcsolódó alapfogalmakat. Ezek az alapfogalmak (maguk a mozgáskoncepciók és elemeik) a mozgáskoncepciós rendszer tudatosítandó tartalmai, amelyeket a tanulók számára funkcionálisan érthetővé kell tennünk.

A funkcionális megértés azt jelenti, hogy a gyermek nemcsak felfogja és megérti az adott mozgáskoncepciót és az ahhoz illeszkedő feladatot, hanem megfelelően végre is tudja azt hajtani (Graham és mtsai., 2010). Ehhez az értelmi képességek és a mozgásfejlettség megfelelő szintje egyaránt szükséges. A megfelelő végrehajtás itt arra vonatkozik, hogy az adott mozgásformát az adott mozgáskoncepciós elemhez tudja kapcsolni. Például, ha a feladat hullámvonalban történő mozgás, akkor valóban hullámvonalban halad a tanuló, nem pedig másként.

A legegyszerűbb mozgáskoncepciók megismertetése (pl. téri irányok) már az óvodai időszak elejétől megkezdhető, ugyanakkor az általános iskola első osztályától a különböző ismeretekkel rendelkező, heterogén osztályok miatt ismételten szükséges az alapoktól elindulva feldolgozni a mozgáskoncepciókat és azok elemeit.

A mozgáskoncepciós rendszer a pedagógus szempontjából a különböző mozgásformák, mozgástechnikák alapvető variációs lehetőségeit kínálja, míg a tanulók szempontjából a „Hogyan tudom uralni, mozgatni, használni a testem?” kérdésre kínál kimeríthetetlen tapasztalatokat.