Annak érdekében, hogy a könyvben használt fogalmak egyértelműen beazonosíthatók és közérthetők legyenek, meg kell határoznunk néhány olyan alapfogalmat, amelyek rendszeresen megjelennek a későbbiekben is.

Mozgás/testmozgás alatt a test bármilyen tudatos elvagy megmozdulását értjük, amelyet többlet-energiafelhasználás kísér. Ennek megfelelően a reflexmozgásokat vagy az egyéb, nem tudatos mozdulatokat nem soroljuk ide.

A motoros készség, más szóval mozgáskészség korszerű felfogásban olyan cselekvés vagy feladat, amely négy feltételnek felel meg:

1. célorientált,
2. a test és/vagy végtag által létrehozott mozgás szükséges a cél eléréséhez,
3. a mozgás akaratlagos,
4. gyakorlás eredményeképpen fejlődik, más szavakkal a készséget tanuljuk vagy újratanuljuk (Coker, 2017).

Az emberi mozgások sokféleképpen csoportosíthatók. Könyvünk szempontjából lényeges, hogy megkülönböztessük a mozgásfejlődés során megjelenő alapkészségeket és alapvető mozgásformákat a későbbi, specifikus oktatással kialakított speciális (sport) mozgáskészségektől.

Az alapkészségekre (3. táblázat), mint a gyermeki fejlődéssel párhuzamosan, a mozgástapasztalattal stabilizálódó és folyamatosan bővülő cselekvésekre tekintünk, amely a későbbi, specifikus sportkörnyezetben alkalmazandó sportkészségek és sporttechnikák alapjául is szolgálnak (lásd részletesen Csányi és Révész, 2015; Boronyai és mtsai., 2020; Vass, 2020).

Az alapvető mozgáskészségeket a szakirodalom három fő csoportba sorolja (3. táblázat).

Az első csoportot lokomotoros vagy helyváltoztató mozgásoknak nevezi. A lokomotoros kifejezés arra utal, hogy az adott helyváltoztató mozgás viszonylag folyamatos haladást tesz lehetővé, és inkább az elmozdulás a hangsúlyos, nem a stabil testhelyzet visszanyerése. Tipikus lokomotoros mozgások a járás, a futás, az oldalazás és a szökdelés. A stabilitást célzó mozgáskészségek elsősorban a helyzetváltoztatásban játszanak szerepet, ahol meghatározó a test tömegközéppontjának egyensúlyban tartása a mozgások közben. Az emelés, tolás és húzás, esés vagy gurulás például ide tartoznak. A manipulatív mozgáskészségek főleg valamelyik végtag használatával, tárgy- vagy eszközhasználat érdekében valósulnak meg. A dobás, rúgás, ütés, gurítás ilyen mozgások.

Az alapvető mozgásformákra, mint az egyes alapkészségek kisebb csoportjaira tekintünk, ahogy a 4. táblázat két példájában is látható. Az ugrás és dobás, mint alapkészségek sokféle, kisgyermekkortól fejlődő mozgásformák összefoglaló nevei, vagyis több mozgásforma besorolható egy készség alá.

A mozgásfejlődéshez igazodó mozgásfeladat típusok egymásra épülésének elvét hivatott modellezni az úgynevezett „céltábla”-modell (7. ábra), amely a mozgásfejlődés szakirodalma alapján oktatási szempontból jeleníti meg a főbb mozgásfejlődési szakaszokat és a kapcsolódó feladattípusokat.

A könyv témája a zöld és a kék színnel jelölt tématerületekhez kapcsolódik szorosan, mivel a mozgáskoncepciók megismerése az alapvető mozgásformák, valamint kombinációik variációgazdag feldolgozásakor kerül a középpontba. Hangsúlyozandó szempont, hogy amennyiben a céltábla külső két szegmensébe tartozó mozgásformák nem stabilizálódtak, és a tanuló nem képes azokat változatos feltételek mellett alkalmazni, addig a sportági előkészítő feladatok, de különösen a sportági (vagy tánc-) technikai elemek oktatása akadályozott lesz. Ezt továbbfejlődési küszöbnek nevezi a szakirodalom (Seefeldt, 1980).

A gyermekkori (2–12 éves) testnevelés és mozgásfejlesztés központi területe az alapvető mozgáskészségek és mozgásformák kialakítása és fejlesztése. Az alapvető mozgásformák stabil, koordinált végrehajtása teremti meg az esélyét annak, hogy az egyén önbizalommal és motiváltan tudjon részt venni a testkultúra különböző területein, kialakulhasson az élethosszig tartó, rendszeres fizikai aktivitás és sport szokásrendszere.

Az előbbiekben jó néhány alapfogalmat megismertünk, amely szükséges ahhoz, hogy a mozgáskoncepciók helyét és szerepét értelmezni tudjuk. Itt az ideje, hogy definiáljuk magát a mozgáskoncepció fogalmát.

A mozgáskoncepció kifejezést nehéz egy szóval magyarul bemutatni. Lényegét tekintve mozgással összefüggő fogalmat jelent, amely vagy magát a mozgást vagy annak hogyanját, körülményeit (pl. irányát, sebességét) jelöli. A könyvben és más szakmai anyagainkban használt értelmezésünk követi Graham és mtsai. (2010) magyarázatát, amely nyelvtani értelemben különbséget tesz a mozgáskészségek (mozgásformák) és a mozgáskoncepciók között. A mozgáskészségek, mint cselekvést jelentő főnevek (pl. futás, ugrás, irányváltoztatás) jelennek meg és magát a mozgást jelentik. Ehhez kapcsolódva a mozgáskoncepciókat alkotó mozgáskoncepciós elemek többnyire határozószavak, amelyek az egyes mozgások módosítását teszik lehetővé egy meghatározott elv mentén. Arra adnak tehát választ, hogy az adott mozgást milyen feltételekhez igazodva kell végrehajtani.

Nagyon sokféleképpen tudunk futni, ugrani vagy dobni. Mozgáskoncepciókkal összekapcsolva azonban konkrétabban tudjuk meghatározni és módosítani. Például gyorsan futni, magasra ugrani vagy erőset dobni kifejezések sokkal pontosabban írják le az adott mozgást, vagyis a mozgáskoncepciók lehetőséget teremtenek a mozgásformák szinte végtelen variációk mentén történő megoldásaira. Ezzel kiválóan illeszkednek a nemlineáris pedagógia variábilis tanulási elképzeléséhez.

Ebben az értelmezésben a mozgáskoncepciók három alapvető kérdés mentén írhatják le egy adott mozgás szerkezeti összetevőit.

• Hol hajtjuk végre a mozgást?
• Hogyan hajtjuk végre a mozgást?
• Milyen kapcsolatok, kapcsolódások befolyásolják a mozgásvégrehajtást?

A fenti kérdésekre a mozgáskoncepciók felhasználásával tudunk válaszolni. A különböző szerzők a mozgáskoncepciós rendszer ezen alapkategóriáit eltérően nevezik meg. Három példát mutat erre az 5. táblázat.

Az áttekintett szakirodalmi alapokat figyelembe véve, a korábban megjelenő három alapkérdésre vonatkozóan a következő négy alapvető mozgáskoncepció adja meg a választ a könyvben (8. ábra). Ezek egyben az általunk alkalmazott mozgáskoncepciós keretrendszert is jelentik, amit részletesen kifejtek a későbbiekben.

A négy alapvető mozgáskoncepción belül, az adott koncepció komponenseit mozgáskoncepciós összetevőknek nevezzük, amelyet tovább bonthatunk mozgáskoncepciós elemekre. Ennek azért van jelentősége, hogy jól beazonosíthatók és bekategorizálhatók legyenek az egyes rendszerelemek a könyvben.

A struktúrát a 9. ábra mutatja.