A trénerek feladatai az iskolák igazgatóival való közös munkát érintően A TE IS Program iskolai bevezetésének és fenntartásának egyik eleme az a közös munka, amelyet a tréner és az iskola vezetője közösen végeznek. Amellett, hogy a TE IS Programot befogadó iskola vezetőjének tudnia kell a programot érintő történésekről, a közös munkát az iskola trénerének kell irányítania és keretben tartania. Ez azt jelenti, hogy a program az iskola igazgatójától együttműködést vár el, a trénertől pedig megfelelő tudást és szakértelmet ahhoz, hogy a program és az iskola vezetője közötti kapcsolatot, valamint annak tartalmát kezelje.
A TE IS Program megvalósítása több szinten érinti az iskola kultúráját, ezért elengedhetetlen, hogy az iskola igazgatója kellő tájékoztatást, visszacsatolást kapjon, valamint, hogy vezetői véleménye, meglátásai kellő súllyal jelenjenek meg a program folyamataiban. Természetesen, ennek a kapcsolatnak a tartalma iskolánként és vezetői stílusonként más és más. Éppen ezért javasolt a trénerek és az igazgató személyes és lehetőleg meghatározott tematikára épülő kapcsolata.
Mivel a trénerek szerepe többrétű (például támogató jelenlét a mentorok felé, képzői szerep a tantestület tekintetében, facilitáló és képzői szerep a diákokkal kapcsolatban) nem árt, ha ezeket a szerepeket, a céljaik és a kapcsolat tartalma szempontjából sorra vesszük.
A TE IS tréner egyik legfontosabb szerepe az iskola vezetőjével való kapcsolatban érhető tetten. A TE IS Program sikeressége nem képzelhető el az iskola vezetőjének jelenléte, elköteleződése, támogatása és részvétele nélkül, ezért a trénerek feladata, hogy az igazgatóval való kapcsolat során megerősítsék a program és az iskolai vezető összetartozását.
Az iskola vezetőjével való közös munkát már az első találkozás (bemutatkozás) során szükséges megalapozni. A trénereknek fontos felfedniük szerepüket, céljaikat és az igazgatóval való kapcsolat igényeit a program szempontjából. Az alábbiakban részletezzük azokat a kapcsolati elemeket, amelyekre a trénerek a közös munka során alapozniuk kell.
Az elköteleződés erősítésére több eszköz is rendelkezésünkre áll. Először is, a trénereknek meg kell ismerniük az igazgatók nézőpontját, valamint azokat a mindennapi nehézségeket, amelyekkel az iskola vezetése során meg kell küzdeniük. Ehhez odafigyelés és megértés szükséges, valamint olyan biztos tréneri szerephatárok, amelyek segítik a szakembereket abban, hogy valóban a másikra tudjanak figyelni.
Ha a tréner érzékelni tudja a vezetői elköteleződés árnyalatait, akkor a jelenléttel kapcsolatos kérdésekre is könnyebb választ találni. Vajon mikor van nagyobb szükség a vezetői jelenlétre: ha a program általános elfogadottsága csökken, a bevezetés nehézkessé válik, vagy ha a program dinamikája jó ütemben halad? Vajon mit jelent az egyes iskolában, ha az igazgató részese a program mindennapjainak, és mit jelent, ha csupán távolról figyeli a program eseményeit? Az egyes iskolákra érvényes válaszokból a trénereknek látniuk kell azt, hogy a jelenlét erősítése vagy éppen visszatartása-e a megfelelő irány.
Mivel a tréner az iskolai határokon túlról érkező külső szakember, az általa megvalósított támogatási folyamat része az objektivitás. Ugyanakkor a rendszer részévé válva nem csupán ismerni, de a saját bőrén keresztül érzékelni is fogja az iskolai működés sajátosságait.
A visszacsatolásnak nem mindig kell tematikusnak lennie, sokszor az is elég, ha a folyósón megállva pár percet beszélünk az igazgatóval, mindazonáltal vannak helyzetek, témák, amelyek nagyobb súlyúak és alaposabb átbeszélést igényelnek.
Látható, hogy a kapcsolat tartalmainak egyik része egyfajta elvárás, a másik része pedig vállalás. Míg az elköteleződés és a jelenlét elvárásként értelmezhető az igazgatók felé, addig a támogatás és a visszacsatolás inkább vállalás az iskola vezetői felől.