A TE IS aktivitások folyamatosságát egyfelől a TE IS Kerék állandó körforgása, másfelől a program dinamikához kapcsolódó támogató munka biztosítja. Mindkét tényező elsődleges célja, hogy erősítse a csoport kohézióját.

A csoportkohézió a csoportban megtartó erők összessége, amely erősíti a tagok önbecsülését, a másokra való odafigyelés készségét és hajlandóságát, az érzelmek szabad kifejezését, valamint a feladatmegoldás sikereit. A csoportkohézió járul hozzá a közös eredményekhez, a csoport megtartó erejéhez és lendület fenntartásához.

Az első TE IS aktivitást követő további mozgásprogramok és a TE IS Kerék körforgása, de különösen a programok értékelése mentén a TE IS Csapat közös eredményei egyre láthatóbbakká válnak. Az eredményekhez nem csupán siker vagy kudarc kötődik, hanem tapasztalat, tudás és tanulás is, amelyek a további aktivitásokat építik.

Ugyanakkor az eredmények mentén kovácsolódik össze a TE IS Csapat is. A közös élmények, a közös munka során kibontakozó interakciók hozzájárulnak a csoport társas dinamikájának fenntartásához, amely állandó belső (csoporton belüli) és külső (a mozgásprogramok szervezésében és megvalósulásában megnyilvánuló) aktivitást jelent. Az eredmények a TE IS Csapat aktivitásának megjeleníthető, felmutatható, kézzelfogható, értékelhető és mérhető összetevői, amelyek erősítik a csapat optimizmusát, formálják céljait és ösztönzik kreativitását.

Módszertani modellünk első szakaszában, illetve az azt követő néhány fázisban (az első négy-öt elméleti dimenziót érintően) a TE IS Csapat megéli a csoporttá formálódás nehézségeit, viharait és kihívásait. Az első sikerek és eredmények később magabiztosságot, önbizalmat és rutint teremtenek a Csapat számára. Ugyanakkor az esetleges kudarcok és csalódások megtanítják a gyerekeket arra, hogy hogyan tervezzenek vagy gondoljanak újra célokat, ötleteket, folyamatokat.

Ha sok kudarcot, eredménytelenséget vagy csalódást élünk meg s nem találjuk meg azokat az iskolai célokat, amelyek mentén a TE IS Csapat sikerekhez juthat, a csoport könnyen elveszítheti megtartó erejét. Bár a lendület csökkenése leginkább a sikertelenségből fakad, fontos hangsúlyozni, hogy az unalmas rutin vagy a kihívások hiánya is gyengítheti a csoport dinamikáját.

A telítődés és az unalom – természetesnek mondható – felbukkanása a közös csoportmunka során tehát folyamatos odafigyelést igényel a csoport részéről, de leginkább a felnőtt támogató szakemberek felől. Főleg azért, mert a folyamatos impulzusok, kihívások igénye a Z generáció [4] sajátossága.

A Program vagy az aktivitások tervezése, szervezése akkor válik unalmassá, ha a gyerekek igényei vagy aktivitásuk hajtóereje nem találkozik a Program iskolai céljaival, és ezáltal nem érzik magukénak azt, amit csinálnak. A TE IS Csapatban való aktív jelenlét vagy a bennmaradás kérdéseire a válasz elsősorban e két tényező találkozási pontjában keresendők.

[4] Z generáció alatt azt a nemzedéket értjük, amelynek fejlődésében, szocializációjában a technológia gyors fejlődése rendkívül fontos szerepet játszik. A Z generáció legfőbb jellemzője, hogy teljes mértékben megváltoztak tanulási szokásaik, illetve tanulási útjaik. Mivel a gyerekek hozzá vannak szokva a gyors információáramláshoz, az információk gyors és párhuzamos befogadásához, kevesebb időt töltenek olyan tevékenységekkel, amelyek elmélyülést igényelnek (mint amilyen például egy könyv elolvasása). A befogadott információk tömegét a Z generáció tagjai máshogyan dolgozzák fel, mint a korábbi generációk képviselői, és ez jelentős mértékben alakítja gondolkodási sémáikat is.

A TE IS Diákok a Program folyamata során többször fognak a bennmaradás vagy a benntartás kérdései­vel, dilemmáival találkozni. De mit jelent ez a két szó?

Mivel Programunk iskolai megvalósítói elsődlegesen a TE IS Csapat tagjai, a bennmaradás és a benntartás jelentését a TE IS Csapat által alkotott csoportra vonatkoztatjuk. Ám a TE IS Programban való részvétel ennél tágabb kört határoz meg: a TE IS hálózata által átszőtt iskolát. Az iskola társas szintjét érintően a TE IS programokban való részvétel rugalmas, az elköteleződés lazább, alkalomszerűbb.

A TE IS Csapat esetében erősebben vannak jelen a csoportdinamikai elemek, a társas mozzanatoknak – mint például egy új tag belépése vagy egy társunk kilépése – mélyebb érzelmi vetülete van. A bennmaradáshoz vagy a benntartáshoz társuló döntések, érzelmek, reakciók kezelése és feloldása a csoporttagok, illetve a csoport feladataivá válnak.

A csoportban való bennmaradás leginkább azon múlik, hogy milyen fokú vonzerővel rendelkezik maga a csoport. Toseland és Rivas (1997) szerint [5] azok a csoportok képesek benntartani tagjaikat, ahol intenzívebbek a csoporttagok közötti interak­ciók, céljaikat sikeresen hajtják végre, alacsony szintű a csoporton belüli vetélkedés, rivalizálás, megfelelő méretűek az abszolút közös döntéshozáshoz, a tagok szükségletei jellemzően kielégülnek, elvárásaik teljesülnek, a csoporttagság magas elismeréssel jár és a csoport tagjai olyan erőforrásokhoz jutnak, amelyek egyénileg nem hozzáférhetők.

[5] Hegyesi Gábor – Kozma Judit – Szilvási Léna – Talyigás Katalin (szerk.) (1997): A szociális munka elmélete és gyakorlata. 4. kötet: Szociális munka csoportokkal. Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola, Budapest.

Saját magunk túlszárnyalásához elengedhetetlen a lendület ereje, fizika és lelki értelemben egyaránt. Ha egy labdát messzebbre akarunk dobni, akkor a dobásnak nekifutunk, lendületet szerzünk, miközben magunkban végiggondoljuk, sőt, begyakoroljuk a lendület megszerzésének útját. Ha az eddigi eredményeinkhez képest – legyen az bármilyen új kihívásra adott válasz – „nagyobbat akarunk dobni”, akkor a „dobás” előtt terveinket átbeszéljük társainkkal, minden erőnket (erőforrásunkat) összeszedjük és nekifutunk…

A lendület azonban nem csak a túlteljesítésről szól. Mindnyájan szeretnénk a kellemes vagy sikert hozó élményeket újra és újra megélni. Ez a késztetés sarkall bennünket arra, hogy egyre nagyobb kihívásokkal nézzünk szembe.