Hétköznapi sikereinket, eredményességünket nem csak logikai készségeink és praktikus ismereteink határozzák meg, hanem legfőképpen az, ahogyan érzelmeinkkel bánunk. Egy helyzetben akkor tudunk célravezető döntéseket hozni, ha fel tudjuk ismerni a helyzettel kapcsolatos érzéseinket és – amennyiben szükséges – irányítani is tudjuk azokat. Érzéseink kezelése az eredményesség mellett hatással van társas és intim kapcsolataink minőségére is.

Az érzelmi intelligencia (EQ) magas foka nem azt jelenti, hogy az érzéseink „minősége”, „helytállósága” vagy „eredményessége” magas. A bennünk keletkező érzések ugyanis egyformán érvényesek, és nincs közöttük jó érzés vagy kevésbé jó érzés… 
Az EQ arra vonatkozik, hogy miként kezelem – tudatosan – a bennem megszülető érzéseket. Az EQ az 
a képesség, amellyel a társaim és a magam érzelmeit felismerem, megértem és kezelem.

Az értelem és az érzelem közötti átjárás tulajdonképpen agyunk racionális és érzelmi központjai között megvalósuló kommunikáció. Az érzelmi intelligencia olyan képességeket foglal magába, mint önmagunk ösztönzése, a minket érő frusztrációk ellenére is fenntartott kitartás, hangulataink pozitív irányba történő átfordítása, indulataink vezérlése és fékezése, a vágykielégítés késleltetése, valamint az empátia. [88]
Az érzelmi intelligencia segít, hogy megértsük azt a helyzetet, amelyben éppen vagyunk, és abban is segítségünkre van, hogy ebben a helyzetben megfelelően viselkedjünk. Mindez meghatározott körülmények között történik, engedve, hogy a körülmények vezessenek. Emellett a spirituális intelligenciánk engedi, hogy megkérdezzük: valóban ebben a helyzetben akarunk lenni? Vagy inkább megváltoztatnánk ezt a helyzetet egy jobbra? Ez pedig nem más, mint dolgozni a helyzet körülményeivel, úgy, hogy közben a mi kezünkben van az irányítás.

Az érzelmi kompetencia röviden: tudni, hogy mit érzek és miért, ismerni a kapcsolatot az érzéseim, a gondolataim és a mondandóm között, ismerni az érzéseket, amelyeket a mindennapi működésem vált ki, tisztában lenni az értékeimmel és a céljaimmal.

A gyerekek az iskolában az érzések lehető legszélesebb skáláját élik meg: büszkeséget, amikor egy bonyolult feladatot megoldanak, félelmet, amikor bántják vagy fenyegetik őket, kitartást, amikor egy órán figyelemmel tudnak jelen lenni, és örömöt, amikor játszhatnak. A gyerekeket érő érzelmek, érzések megélése, az érzelmi műveltség a további sikereik szempontjából központi tényezővé válik. Ha például egy tanuló aggódva tekint a matekdolgozat elé, de egyúttal felismeri és azonosítja az érzéseit, tehát az aggodalmát, és megérti, hogy azért érez így, mert az előző dolgozatai nem sikerültek túl jól, egyúttal a szülei felé kifejezi ezt az érzést és rendezi az érzéseit azzal, hogy nagy levegőt vesz, és extra időt tölt a matektanulással, akkor ezen az úton vélhetően jobb eredményt érhet el a dolgozatban. Ebben az esetben a diák belső figyelmet él meg, és a valóságos helyzeteknek megfelelően támogatni tudja saját szükségleteit.

Számos vizsgálat kimutatta, hogy a fejlettebb érzelmi készségekkel rendelkező gyerekek sokkal boldogabb, kiegyensúlyozottabb életet élnek, sokkal több pozitív kapcsolatuk van, és kevesebb eséllyel kerülnek kapcsolatba drogokkal, alkohollal és más káros devianciaformákkal.
Ha a tanulók körül lévő felnőttek ugyanezt az utat járják végig (felismer, megért, azonosít, kifejez és rendszerez), akkor az nagyon fontos szerepmodell a gyerekeknek. Ha egy jó érzelmi készségekkel rendelkező felnőtt empatikus, nyíltan kommunikál, hatékony és nyílt tanulási környezetet teremt, akkor a diákok biztonságban és megbecsülve érzik magukat. Az érzelmileg képzett tanár az iskola és a diák közötti kapcsolatát is megerősítheti. De a tanárok érzelmi készségei a saját hatékonyságukat is növelik. Egy érdekes kutatás rávilágított arra, hogy azoknál a tanároknál, akik kevésbé fogadják el a gyerekek ötleteit, illetve kevesebb interakció van köztük és a gyerekek között, sokkal valószínűbb a kiégés. Míg azok a pedagógusok, akik rendezni tudják az érzéseiket, erőfeszítéseket tesznek, hogy ráhangolódjanak a gyerekekre, kevesebb kiégési hatásról számolnak be [89]. Emellett a mélyebb érzelmi intelligenciával rendelkezők nagyobb társas támaszra is számíthatnak, például a vezetőiktől is [90].