Céljaink eléréséhez és megvalósításához erőforrásokra van szükség. Akár tudatosan, akár rutinszerűen haladunk céljaink felé, a környezet felől kapott segítség, támogatás és megerősítés különböző formákban megjelenő erőforrásokat jelentenek. Ha az iskolai működés erőforrásaira gondolunk, akkor természetesnek vesszük, hogy egy osztályban vannak padok, vannak táblák, van kréta, az udvaron focikapu, kosárpalánk. Az iskolában az is természetes, hogy nem vagyunk egyedül. Társaink, tanáraink, segítőink végig ott vannak velünk, és ha támogatásra vagy információra van szükségünk, akkor mindig van valaki, akire számíthatunk.

A támogatást jelentő társas kapcsolatok, az iskola tárgyi eszközei, a tudás és az ismeret mind olyan erőforrások, amelyek segítenek bennünket a céljaink elérésében és az igényeink kielégítésében. Természetesen magunk is rendelkezünk belső erőforrásokkal, amelyek leginkább abban segítenek, hogy problémákat oldjunk meg és a mindennapok kérdéseire válaszokat tudjunk adni.

Ha rendszerezni szeretnénk az erőforrások típusait, akkor az iskolai életre vonatkoztatva az alábbi csoportokat határozhatjuk meg:

• személyes erőforrások
• társas erőforrások
• kompetencia és tudás
• strukturális vagy tárgyi erőforrások

Személyes erőforrások Belső (vagy más néven pszichológiai) erőforrásaink elsődleges funkciója, hogy általuk sikeresen tudjunk kapcsolódni és adaptálódni a környezetünkhöz. A belső erőforrások kulcsa az önértékelés, illetve az önmagunk hatékonyságáról alkotott kép. 

Erőforrásaink életünk során folyamatosan fejlődnek és változnak. Más és más helyzetekben változatos erőforrásokra van szükségünk, sőt, életünk előrehaladásával még a megszokott helyzetek is különböző erőforrásokat kívánnak meg.

Személyes erőforrásaink által dől el, hogy mennyire tudunk összetett, nehéz problémákat megoldani, hogyan kezeljük az előre nem látható helyzeteket, bízunk-e magunkban, ha lehetetlen helyzetbe kerülünk, képesek vagyunk-e konfrontálódni annak érdekében, hogy kifejezhessük a véleményünket, illetve tudunk-e a körülmények szorításában is jó döntéseket hozni.

Belső erőforrásainkat az imént felsorolt helyzetek mentén nem csak alkalmazzuk, de fejlesztésük sem szól másról, mint a helyzetekben megélt tartalmak és megoldások összegyűjtéséről és tudatosításáról.

Társas erőforrások A társas kapcsolatok kialakításának és fenntartásának képessége az egyik legfontosabb erőforrásunk, olyannyira, hogy a kapcsolatok hiánya a fizikai egészséget veszélyeztető rizikófaktor [21]. A társas erőforrásokat olyan kapcsolatok eredményezik, amelyek érzelmi és akár anyagi segítséget biztosítanak számunkra, valamint olyan kölcsönös elkötelezettséget, melyekről az egyén úgy érzi, hogy törődést, szeretetet, megbecsülést kap a társaitól.

A társas erőforrásaink legfontosabb hozadéka, hogy segítenek bennünket abban, hogy a nehezebb, kihívásokkal teli időszakokban, helyzetekben, netán krízisekben a társak jelenléte által könnyebben tudjunk megküzdeni a nehézségekkel. Mindez egyfelől erősíti a rugalmasságunkat (reziliencia), másfelől jótékonyan hat a fizikai és mentális egészségünkre.

Kompetencia és tudás A tudás és a kompetencia szavak gyakran egymás szinonimájaként használatosak. Ezzel együtt azonban nehezen írható le az egyes szavak jelentése, még akkor is, ha ez a két fogalom az oktatás, a tanulás és így a pedagógia központi elemei. Nézzük meg közelebbről ezeket a tartalmakat!

A tudás rengeteg mindent jelenthet: az igazság birtoklását, bölcsességet, tapasztalatot, megértést, információt… A definíció mindig attól függ, hogy éppen milyen szövegkörnyezetben használjuk. Sveiby (2001) szerint a tudásnak négy fő jellemzője van. Először is, a tudás hallgatólagos. Mindez azt jelenti, hogy a bennünk lévő tudásalapú megoldás nem minden esetben van kimondva, sőt, nem minden helyzetben magyarázható el, írható le egzakt módon. Másodszor, a tudás tett-orientált és dinamikus, tehát a cselekvéseinket segíti elő. Harmadszor, a tudás folyamatosan változik és negyedszer, a tudást szabályok segítik.

A kompetencia a tudás szónál sokkal tágabb értelmezést tesz lehetővé. Kompetenciáinknak Sveiby (2001) szerint öt egymással összefüggő eleme van:

• az explicit tudás, amely a tények ismeretét foglalja magába,
• a jártasság, amely a „hogyan” ismeretének összetevője, és a gyakorlati megoldásokban játszik fontos szerepet,
• a tapasztalat a múlt hibáin és sikerein keresztül megélt kompetencia,
• az értékítéletek, amelyek a helyesnek vagy helytelennek hitt észlelések mentén alakul ki bennünk,
• és a társadalmi közeg, amely a körülöttünk lévő kapcsolatokból épül fel és válik kompetenciává. [43]

Az erőforrásaink szempontjából jól látható, hogy a tudás és a kompetencia milyen összetevőkkel járul hozzá céljaink eléréséhez. Sőt, a kompetencia elemei azt is láttatni engedik, hogy milyen módon kapcsolódnak össze erőforrásaink.

Strukturális vagy tárgyi erőforrások A minket körülvevő tárgyi, fizikai környezet nélkül tevékenységeink tér és eszközök nélkül maradnának. A tárgyi erőforrások olyan hétköznapi eszközöket jelentenek, amelyek felhasználása meghatározott céljaink mentén történik, ugyanakkor erőforrásként kell tekintenünk azokra a rendező elvekre is, amelyek eszközeink felhasználását szabályozzák. Tevékenységeink folyamatai, a résztvevők által betöltött pozíciók keretei, környezetünk elrendezése, költségeink tervei strukturális, tehát a körülöttünk lévő rendszerek felépítményeiből adódó erőforrások.

A fent leírt négy erőforrástípus gyakran összemosódik. Ez az összeolvadás azonban természetszerű. Gondoljunk csak arra a helyzetre, amikor egy osztálytársunktól szeretnénk kölcsönkérni egy körzőt, mert a másnapi matekdolgozathoz szükségünk lesz rá. Sőt, a körzővel megoldandó geometriai feladat elkészítésével kapcsolatban is bizonytalanok vagyunk, így annak menetét is meg kell kérdeznünk a társunktól. Ebben az egy mozzanatban egyszerre van szükségünk társas erőforrásra, tudás jellegű erőforrásra és tárgyi erőforrásra is. Az erőforrások esetünkben arra a kérdésre adnak választ, hogy kitől, mit és milyen formában szeretnénk bevonni a céljaink elérése érdekében. De ha ezzel a társunkkal nem vagyunk igazán közeli barátságban, szükségünk van még a személyes erőforrásainkra is – nevezetesen itt a bátorságra és a megfelelő kommunikációs készségre, netán indulatszabályozásra – hogy a körző és az ismeretek birtokába juthassunk.

Az erőforrások azonosítása az a tudatos folyamat, amelynek során a szükségleteinkből, igényeinkből a céljainkat követve megtaláljuk annak eléréshez szükséges társakat, eszközöket és tereket, valamint módokat. Ha a fenti felosztást segítségül hívva végiggondoljuk, hogy mi magunk milyen erőforrásokkal rendelkezünk, akkor láthatóvá válnak azok a kapcsolódások, amelyek az erőforrások között vannak. Vajon milyen módon kapcsolódik a saját hatékonyságom azokkal a tudáselemekkel, amelyeket az iskolában megszereztem? Milyen eszközökre van szükségem ahhoz, hogy a tudásomat aktivitásba, produktumba fordítsam át? Kiknek a támogatásához kötődik a tudásom és ezáltal az önbizalmam? Ha ezekre, vagy hasonló kérdésekre válaszokat találunk, akkor azt láthatjuk, hogy az erőforrások szövevénye bonyolultnak tűnik ugyan, de kellően erős tartóerő lehet ahhoz, hogy eredményesebb és sikeresebb munkát végezzünk az iskolában. Mindezen útvonal végiggondolása után pedig várhatóan meglepődik az olvasó, hogy tudatán kívül mennyi, de mennyi erőforrással rendelkezik a mindennapi életben, amire nagyon jó érzés ráeszmélni és a későbbiekben tudatosan használni, mozgatni.