A szükséglet igényt és hiányérzetet jelenít meg, amely a legtöbb esetben cselekvést vált ki önmaga megszüntetésére. Szükségleteink nagy része közös, ami azt jelenti, hogy jól körülhatárolhatóak azok az igények, amelyek kielégítetlensége minden ember számára hiányt okoznak. Bár bizonyos kultúrák másként értelmezik az egyes szükségleteket, a különböző kultúrákhoz tartozó emberek szükségleteinek leginkább csak a sorrendje változik. [11]

Szociálpolitikai értelmezésben a szükségletek kielégítésének elsődleges célja az elnyomás és a kiszolgáltatottság alóli felszabadítás. Ez az értelmezés a szükségleteket két nagyobb részre bontja, az egészségre (fizikai és mentális értelemben egyaránt) és az autonómiára. Doyle és Gough (1984) szerint „nem a puszta fennmaradás, hanem az egészség, méghozzá a fizikai és mentális egészség együtt a legalapvetőbb emberi szükséglet, amelynek elsősorbani kielégítése az egyén alapvető érdeke.” Míg a fizikai egészséghez ételre, italra, alvásra, mozgásra és melegre van szükség, a mentális egészség az emberi kapcsolatok meglétét, az érzelmi támaszt, az érzelemkifejezés és a magánélet lehetőségét jelenti. Az alapszükségletek másik halmaza az emberek identitásához és autonómiájához kapcsolódik. 

Ez nem más, mint az alkotó tudat alapszükséglete, az a képességünk, amely által a céljainkat és azok eléréséhez szükséges terveket meg tudjuk fogalmazni és a szükséges eszközöket be tudjuk vonni [12]. Szükségleteink kielégítéséhez elengedhetetlen a tanulás, különösen a társas tanulás. Ha nem tudnánk például kommunikálni, vagy nem lennénk képesek társas interakciókra, akkor nem tudnánk részt venni azokban a társadalmi vagy társas folyamatokban, amelyek az igényeink és szükségleteink kielégítésében részt vesznek. A tanuláshoz és a részvételhez van szükségünk leginkább a szabadságra és az autonómiára. [13]

Szükségleteink mélyebb feltérképezése és közelebbi megértése elképzelhetetlen lenne Abraham Maslow munkássága nélkül. Maslow volt az, aki az emberi szükségletek piramisának megalkotásával először megmutatta, hogy miként épülnek egymásra és hogyan függnek egymástól alapszükségle­teink. [14]

Maslow modelljében a legalapvetőbb szükségletként a fiziológiai szükségletek vannak megnevezve. Ezek azok az igényeink, amelyeket a testünk érez. Az éhség, a mozgás, a szomjúság… kielégítetlensége esetén a fentebb lévő szintek, például a biztonság, vagy az elismerés kielégítésére nincs lehetőségünk. Jól tudjuk a gyakorlatból, hogy éhes gyereket nem lehet tanítani, mert bármely okos legyen is, leköti figyelmét korgó gyomra. Ha a piramis szintjeihez kapcsolódó szükségleteinket ki tudjuk elégíteni, akkor a legvégső igényünk az önmegvalósítás lehet. De vajon miként határozhatjuk meg az emberi szükségletek kielégítésének elégséges szintjét?

Ferge Zsuzsa szerint a szükséglethierarchia-felfogás azt sugallja, hogy a fiziológiai szükségletek, valamint az alapszükségletek minimális kielégítése már elégséges követelmény az ember igényeinek tekintetében. Azonban az alapszükségletek nem ember, hanem élőlény specifikusak – azaz az ember biológiai mivoltában gyökereznek (idézi: [15]). Ha a fiziológiai alapszükségletek kielégülnek, akkor a biológiai fennmaradás biztosított, de ezzel nincs lefedve a teljes emberi lét. Éppen ezért a szükségleteket az ember társadalmi tagságához és a társas részvétel összetevőihez érdemes kötni.

A szükségletek társas, társadalmi összefüggéseinek alapján Malinowski felhívja a figyelmünket a szükségletek és a kultúra összefüggéseire. „A szükségletek célra irányulnak, amelyet az emberi közösségi kultúra alakít és átalakít, az a kultúra, amely az eszközök, az értékek és a tevékenységek bonyolult integrált rendszerében jelentkeznek.” (idézi: [15])

Malinowski az alapszükségleteket az alábbiak szerint azonosítja a kultúrákban való megjelenési formákkal (2. táblázat):

Anyagcsere
Biológiai újratermelés
Testi közérzet
Biztonság
Mozgás
Fejlődés
Egészség

Táplálkozás
Családi közösség
Lakás
Védelem a veszélyekkel szemben
Tevékenységek
Nevelés
Higiénia