Hogy miért a Testnevelés és sport műveltségi te­­rület kapta azt a nemes feladatot, hogy a gyermek komplex egészére legyen figyelemmel, azt világítsa meg egy olyan idézet, amely összefoglalja, hogy a mozgás maga a kapocs a test és a pszichés funkciók között.

„Az emberi létezés ősélménye egy aktivitás következményeinek észlelése.” [6]

Freud álláspontja hasonló a fenti idézethez:
„az ego először és elsősorban testi ego” vagyis az úgynevezett pszichológiai okság az „én teszem” élménye a pszichológiai én fogalom alapja.

Mindenki által tapasztalt élmény, főleg a gyakorló pedagógusok körében, hogy pszichés élményeink megjelennek a testtónusban; a vesztibuláris apparátus pedig „fél-tudatos” impresszióink központja lehet, amely ösztönös, primitív típusú mozgásos válaszok felett is kontrollt gyakorol, valamint hatással van érzelmi reakcióinkra is (például extrém érzelmi állapotok szédüléssel járhatnak).

„Köztudott továbbá, hogy minden érzelem testi változással is jár. Ha gyűlölünk, izmaink megfeszülnek, egész testünk »ökölbe szorul«; ha barátságosak vagyunk szinte »kinyílunk«, széttárjuk kezünket, be- és elfogadunk valakit. Összehúzzuk magunkat, ha szégyenkezünk, és kihúzzuk magunkat, ha büszkék vagyunk. A »mozgás« nem csak a konkrét célelérés érdekében történhet, célja ezen túl elérni és fenntartani például a társas pozíciót, aminek feltétele az értékelés. Másfelől, közismert a mozgás, fizikai aktivitás egészségre gyakorolt kiemelkedő hatása. Fontos szerepe van betegségek megelőzésében is. Számos vizsgálat igazolja, hogy a mozgás jobb közérzetet biztosít, eminens szerepe van a napi feszültségek, frusztrációk oldásában, következményként pedig pozitív szerepe van minden kognitív teljesítményben is.” [7]

Ahhoz, hogy komplex módon építsük fel a testnevelésóráinkat, az alábbi szempontokat feltétlenül figyelembe kell venni!

• Először is, elengedhetetlen, hogy pedagógusként tisztában legyünk a fejlődéslélektan sajátosságaival és tör­vényszerűségeivel, hiszen hatékonyan csak úgy tu­dunk a tanulókkal dolgozni, hogy tudjuk, ismerjük az adott korosztály kognitív és személyiségfejlődési sajátosságait.
• Másodsorban, úgy érdemes tekintenünk a testnevelésórára, mint az élmények tárházára. Ha elgondolkodunk a szimbólumokon és a párhuzamokon, rájövünk, hogy minden testnevelés- és sportfoglalkozás magát az életet jelképezi, hiszen annak alapélményei sűrítve megtalálhatóak benne.
• Harmadsorban, akkor érünk el valódi személyiségfejlesztő hatásokat, ha a gyermekek nem csupán átélik az élményt, de annak az érzelmi vetülete és tapasztalatai tudatos formában is elraktározódnak.

A hatályos NAT-nak és a ráépülő kerettanterveknek nem feladatuk és nem is adnak kézzelfogható segítséget arra vonatkozóan, hogy a műveltségterületi oktatás során elvárt személyiségfejlesztést hogyan, milyen rendszerben kell megvalósítani a tanulói életkori sajátosságok figyelembevételével.
Az alábbi táblázatban, a teljesség igénye nélkül, foglaltuk össze, hogy az egyes fejlesztési területek tartalmainak testnevelés-órai feldolgozása során, mely személyiségelemek fejleszthetők a leginkább (1. táblázat).

Az egyes fejlesztési területek személyiségelemekre történő lebontása önkényes logikát követ. Egyrészt nem örök érvényű, hiszen csak egy iránytűnek szánjuk annak meghatározására, hogy tanítási szemléletünket a motoros fejlesztésen túl más is vezesse. Másrészt, a személyiségfejlődés egy olyan felosztását tartalmazza, amelynek fókuszában azok a személyiség-összetevők, azok a lélektani elemek vannak megjelenítve, amelyek nagy valószínűség szerint egy testnevelésóra keretében előfordulhatnak, „bemozdulhatnak”, és jó irá­nyú hatásokkal fejleszthetőkké válnak. Tehát azt nyo­matékosítjuk, hogy a minőségi testnevelés oktatási ke­retrendszerének alapelveit alkalmazva és fejlesztési területeit figyelembe véve, olyan támogatással élhetünk a pedagógiai munkánk során, amely a gyermekek egészséges személyiségfejlődését elősegíti és az esetleges kisiklásokat megfelelő irányba terelgeti.

Hangsúlyozzuk továbbá, hogy könyvünk elméleti felosztása ugyan önkényes és egy belső fejlesztés eredménye, tartalmait azonban az egészség- és személyiségfejlődés kurrens szakirodalmi áttekintésének eredményei adják. Jelen kézikönyv alapjául egy olyan multidiszciplináris tanulmánykötet szolgált, amely tartalmazza a testnevelés és a sport tudományterületéhez, valamint a kapcsolódó diszciplínák mozgáshoz tartozó és mozgással összefüggő egyes kutatási eredményeinek összefoglalását. [8; 9]

A könyvben megjelenő pszichológiai fogalmak köre és a gyermekkor fejlődéslélektana bővelkedik szakirodalomban. Könyvünk – szándékunk szerint – nem egy újabb leírása annak, hogy mi történik általában a tanulók személyiségfejlődése során, hanem sokkal inkább a testnevelés és a lélektan tudományterületeinek összekapcsolását, a közös szakmai alapú – pedagógiai pszichológiai – gondolkodást és az ezzel összefüggő gyakorlati rendszert kívánja megteremteni.

Ennek érdekében kiválasztottunk e lélektani összetevők közül néhányat, amelyekre a következő táblázatokban jellemzést, és a jellemzéshez tartozó konkrét példákat sorakoztatjuk fel. Megpróbáljuk a pszichológia nyelvét és tapasztalatát megjeleníteni a testnevelésóra gyakorlatában úgy, hogy az szinte egyszerre nyújtson tantervi keretet, módszertani iránymutatást és óravázlatba illeszthető gyakorlati példákat. A könyvünk további fejezeteiben kibontott, a fejlesztési területekhez illesztett személyiségelemek fejlesztési lépései a gyakorlati mélység irányába próbálnak utat mutatni. Az utolsó nagy fejezet pedig egy összefoglaló táblázat, ami a rendszer (terminológiai) átláthatóságához, valamint a pedagógus kolléga pszichológiai kultúrában való elmélyedéséhez kíván támogatást adni. Így tehát a példákkal megsegített és a fejlesztési területek során nem megjelenített személyiségelemek definícióit, valamint teljes rendszerét a könyv utolsó fejezetében taglaljuk részletesen a fejlesztési területek és az életkori sajátosságok mentén.