Az ülőröplabda-játék a röplabdázás mozgáskorlátozott személyek számára adaptált változata, mely az 1950-es évektől, Észak-Európából indult fejlődésnek. Az 1980-as Arnhemi Paralimpiai Játékok óta a férfiaknál hivatalosan a paralimpiai versenyszámok közé tartozik. Nők a 2004-es Athéni Paralimpiai Játékok óta indulhatnak ebben a számban a paralimpián.

A játék szabályai napjainkban szinte teljesen megegyeznek a röplabdázás szabályaival. A legfőbb különbség a két játék között az, hogy az ülőröplabda-játékot a röplabdához képest kisebb pályán és alacsonyabb hálónál, a földön ülve játsszák. A játékosok ülepének (extrém, vetődéssel járó labdamentésektől eltekintve) a labdaérintés pillanatában érintkeznie kell a talajjal. A játékosok a hely-, illetve helyzetváltoztató mozgásokat kezükön támaszkodva, az ülepükön csúszva végzik. (https://www.youtube.com/watch?v=uXLSzwJoT4M) (A röplabda és ülőröplabda sportágak játékszabályainak legfontosabb eltéréseit az alábbi táblázatban foglaltuk össze.)

A játékszabályokból (kisebb pálya és alacsonyabb háló) adódóan a labdamenetek gyorsabbak, mint a röplabdajátékban. A földön ülő testhelyzet miatt a pontos labdatovábbítások jelentősége nagyobb, mint a röplabdajátékban, hiszen a csúszó mozgás lassabb helyváltoztatást tesz lehetővé. Szintén a földön ülő testhelyzetből adódóan a labdatovábbítások döntően kosárérintéssel történnek.

A játék – jellegéből adódóan – mindamellett, hogy változatos feltételek közötti gyakorlást tesz lehetővé, és azon gyermekek számára is sikerélményt biztosít, akik valamilyen oknál fogva gyors helyváltoztató mozgás végzésében akadályozottak, kiváló lehetőséget biztosít a kosárérintés karmunkájának izolált oktatására, gyakorlására. Azon gyermekek számára, akik valamilyen okból (pl. súlyos gerincdeformitás) zökkenéssel/felugrással járó mozgásokat nem végezhetnek, ugyancsak alkalmas lehet a játék arra, hogy a röplabdázás mozgásanyagát, szabályainak ismeretét elsajátítsák.

A testnevelésóra keretein belül az ülőröplabda-játékot a gyermek szükségleteihez adaptálva bárki játszhatja. Versenysport jelleggel azonban nem minden mozgáskorlátozottságot kiváltó kórforma fennállása esetén javasolt a játék.

Az ülőröplabdázás mint versenysport

Hazánkban jelenleg 8 csapat (Budapest – két csapat, Vác, Tatabánya, Nagykanizsa, Nyíregyháza, Szeged, Kikinda) részvételével zajlik a magyar bajnokság. A csapatokban férfiak és nők együtt versenyeznek. A magyar férfi ülőröplabda-válogatott 1983-ban alakult meg, a női válogatott 2008-ban kezdte meg edzéseit. Az utánpótlás bázisának kialakítása nehéz feladat a fogyatékos személyek sportjában, különösen igaz ez a csapatsportokra, így az ülőröplabdára is. A Magyar Röplabda Szövetségen belül működő ülőröplabda szakág megkezdte az utánpótlás-nevelés és edzőképzés első lépéseit, melyről a Magyar Röplabda Szövetség honlapján (http://hunvolley.hu/?p=9444) olvashatnak az érdeklődők.

Az utánpótlás beszervezésében a testnevelő tanárok szerepe óriási, hiszen napjainkban egyre több mozgáskorlátozott gyermek tanul ép társaival közösen, integrált oktatási formában. Fontos tehát, hogy a testnevelő tanárok ezen gyermekeket is bevonják foglalkozásaikba, ismerjék azokat az adaptált játékformákat, melyek a bevonódást lehetővé teszik, továbbá fontos, hogy tudják, hova, milyen sportág felé irányíthatják a sport irányába nyitott mozgáskorlátozott diákokat.

Kinek ajánlott az ülőröplabdázás mint versenysport?

Az ülőröplabda-játékban – annak következtében, hogy a sportolók a földön ülve játszanak – a lábaknak kisebb, a karoknak viszont nagyobb szerepe van az eredményes akció-végrehajtás szempontjából, mint a röplabdázásban. Itt a karok kettős funkciót töltenek be. Egyrészt segítik a hely- és helyzetváltoztató mozgásokat, másrészt pedig a labda megjátszásában van fontos szerepük. A felső végtag hiánya vagy korlátozott működése ezért a sérülés kiterjedésétől, súlyossági fokától függően kisebb-nagyobb mértékben akadályozza a magasabb szintű teljesítményt.

Az alsó végtagok károsodása nem befolyásolja negatív irányban az ülőröplabda-játékos teljesítményét, bizonyos elváltozások esetén azonban az ülőröplabdázás mozgásanyaga a mozgásszervi állapot romlását eredményezi. A sérülés jellegét ezért mindenképp szükséges figyelembe vennünk annak megítéléséhez, hogy kinek ajánljuk a játékot. Az ülőröplabda-pálya kemény talaja miatt ellenjavallt a játék azok számára, akiknek mozgásszervi károsodása nemcsak motoros, hanem szenzoros (érzés-) zavarral is jár, hiszen a sportsérülés veszélye náluk sokkal nagyobb (pl. gerincvelő-sérüléssel járó kórképek, intramedulláris folyamatok). Korai agykárosodások utáni mozgás-rendellenességek okozta mozgáskorlátozottság (Cerebralis paresis, CP) esetén – versenysportszinten – kizárólag jó mozgásképességű személyeket vonhatunk be az ülőröplabdázásba, és őket is csak akkor, ha további kontraindikációval (pl. csípőficam) nem rendelkeznek.

Kifejezetten javasolt a sportág az alsó végtagot érintő, szegmentálisan elhelyezkedő motoneuron-károsodás, alsó végtag hiánya vagy egyéb olyan ortopédiai kórformával rendekező egyén esetén, akinek a talajon való ülést és mozgást kontraindikáló egyéb károsodása nincs.

Az ülőröplabda sportágról további részletes információkat és ismereteket az érdeklődő az alábbi kiadványokból szerezhet:

• Kälbli Katalin (2004). Az ülőröplabdázás technikája. Szakdolgozat. Röplabda Szakedzői Szak, Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest.
• Kälbli Katalin (2008). Sérülés és sportág-specifikus edzés mozgáskorlátozott sportolók – ülőröplabdázók – számára. Doktori értekezés. Semmelweis Egyetem Nevelés- és Sporttudományi Doktori Iskola, Budapest. http://phd.semmelweis.hu/mwp/phd_live/vedes/export/kalblikatalin.d.pdf 
• Nádas Pál (szerk.) (2008). Árnyékban született csillagok. Paralimpiatörténeti tanulmányok. MEOSZ, Budapest.
• Vute, R. (2009). Teaching and coaching volleyball for the disabled. University of Ljubljana. https://www.pef.uni-lj.si/fileadmin/Datoteke/Zalozba/pdf/Vute_WOVD_Handbook.pdf