Az 1–2. osztály röplabda kerettantervi elemeinek áttekintését a továbbiakban az egyes tematikai egységek mentén végezzük el.

Elsősorban a saját test térbeli kiterjedésének megismerése, pontosítása, az önmaguk térben való elhelyezésére, meghatározására való képesség alakítása a cél. A kötetlen vagy előre meghatározott útvonalon történő haladással végzett gyakorlatok, alakzatkövetések, sebesség- és ritmusváltások a térérzékelést és az energiabefektetés tudatosságát fejlesztik. A minden mozgásforma végrehajtásához alapvető fontosságú egyensúlyi helyzet biztosítása tulajdonképpen elválaszthatatlan egy többé-kevésbé adott, ám a konkrét szituációhoz, gyakorló- és játékhelyzethez optimálisan illeszkedő, dinamikusan változó testhelyzettől. Ezeknek játékos, sok variációt lehetővé tevő gyakoroltatása egyike a legmeghatározóbb korosztályi feladatoknak. A változatos alapvető helyzet- és helyváltoztató mozgáskészségek végrehajtásában a saját test súlyának mozgatásával növelhető a kondicionális képességek szintje. A futásoknál, szökdeléseknél, oldalazásoknál stb. a láb dinamikus ereje növekszik, amely a röplabdajátékot későbbiekben jellemző nagyszámú felugrás végrehajtásának fizikális alapját képezi, hozzájárulva a támadás hatékonyságának optimalizálásához. Ezzel együtt az alapérintések végrehajtásában is kulcsszerep jut a lábmunkának, főként a magas ívvel történő labdamegjátszások esetében. A támaszhelyzetben végzett utánzó mozgások a törzsizomzat mellett a kar és vállöv erejét fejlesztik, amelyek szintén elengedhetetlen összetevőit képezik a nyitások, az ütőmozdulat vagy a kosárérintés eredményességének.

A szokatlan mozgáshelyzetek és a megszokottól eltérő eszközök alkalmazásával (pl. rongyszőnyeg) magas szintű idegrendszeri alkalmazkodás érhető el, amelyből minden mozgásvégrehajtás alkalmával profitálnak a tanulók, mozgásbiztonságuk gyarapszik.

Az akadálypályák és az azokon végzett változatos gyakorlatok állandóan megújuló környezetet biztosítanak az egyes mozgásformák eltérő téri, idői és dinamikai összetevőjű végrehajtására és sokszínű összekapcsolására.

Példák:

KISTIGRIS

A röplabda-alaphelyzet kialakításának gyakorlata. A tanulók kényelmes terpeszállásban, hajlított térdekkel, mellső rézsútos mélytartásba emelt karral helyezkednek el, kissé felfelé-egymás felé néző tenyérrel, tanári bemutatás alapján. Célszerű, ha elhangzik a következő instrukció: „Legyetek ugrásra készen, mint egy kistigris!”. Néhány másodpercig megtartják a testhelyzetet, majd lazítanak, a következő jelzésre újból „kistigrissé” változnak.

Változatok:

• Alaphelyzetből meghatározott irányba történő gyors megindulások, kötött helyváltoztató mozgásformákkal, néhány métert haladva.
• Különböző alapvető helyváltoztató mozgásformákból (futás, szökdelés, oldalazás, gurulás, vetődés) jelzésre („Kistigris!”) alaphelyzet felvétele.

KÖTÉLTÁNC

Tanári utasításra a tanulók különböző test- és súlyponti helyzeteket vesznek fel, miközben igyekeznek az egyensúlyukat megtartani. Például:

• vállszéles terpeszben testsúly áthelyezése egyik, majd másik lábra, ellentétes láb felemelésével, súlypont süllyesztésével is;
• „tyúklépés” helyzetében, különböző kartartásokkal törzshajlítások és -döntések különböző irányokba;
• „tyúklépés” helyzetében mutatóujj mozgásának követése fej fordításával;
• egy lábon állva, csípőre tartással láb emelése, lassú lengetése előre-hátra és mindkét irányba oldalra;
• egy lábon állva lábemelés hátra, ellentétes karemeléssel előre, súlypontsüllyesztéssel talajérintés kézzel, majd lábemelés előre kissé hajlított lábbal, karemeléssel magastartásba;
• egy lábon állva lábemelés oldalra, ellentétes karlendítéssel ellenkező irányba, súlypont süllyesztésével is.

A feladatok elvégezhetőek csukott szemmel is.

ÁLLATKERTI LÁTOGATÁS

A tanulók szabadon mozognak a játékterületen. A tanár jelzésére (szóban mond egy állatnevet, esetleg felmutat egy állatot ábrázoló képet) az adott állat mozgását utánozva haladnak tovább.

SZÍNES FUTÁS

A tanulók között 2-4 féle színű jelölőmezt osztunk ki.

• futás a teremben szabadon
• futás meghatározott teremrészben
• futás különböző sebességgel (mezszín szerint is)
• futás mezszín szerint külön területeken
• futás csak vonalakon
• futás, jelzésre feladatokkal (mezszín szerint is)
• futás, jelzésre páros feladatokkal mezszín szerint (azonos színűvel/más színűvel párt alkotva)

Futás helyett bármely alapvető helyváltoztató mozgáskészséggel végezhető.

KÁRTYAGYŰJTÉS

A tanulókat 4 csapatra osztjuk. Minden csapat kap egy kártyaszínt. A játék során majd ezeket a kártyákat kell begyűjteni. A kijelölt játékterületet körülvevő képzeletbeli körív különböző pontjain (küllő alak), bója mögött felállnak a csapatok. Középen elhelyezzük a kártyákat képpel lefelé a földre, összekeverve. A csapattagok rajtra egyesével kifutnak, és egy kártyát felfordítva megnézhetnek. Ha a csapatuk színe, futva visszavihetik a csapathoz, ha nem, lefordítva visszateszik, majd üres kézzel futnak vissza. A következő csapattag akkor indulhat, ha az előző már visszafelé jön. A játék addig tart, amíg a csapatok az összes saját színű kártyát be nem gyűjtik.

EGÉR – EGÉRLYUK

A tanulókat beszámozzuk (1-es, 2-es), szabadon futnak a teremben. Jelzésre („1-es az egér” VAGY „2-es az egér” VAGY „1-es az egérlyuk” VAGY „2-es az egérlyuk”) párokat kell alakítani oly módon, hogy a páros egyik tagja terpeszbe áll („egérlyuk”), egy társa pedig bebújik a terpesz alá („egér”). A szerepet a számok alapján kiadott jelzések döntik el.

ROLLER

A játékosok egyik lábukkal egy rongyszőnyegen állnak, másik lábbal hajtják magukat előre a szőnyeg csúsztatásával. Meghatározott jelzésre (taps, síp stb.) a rollerpihenőbe kell menniük (előre kijelölt terület a játéktéren).

ÁLLATKERT A SZŐNYEGEN

Minden tanuló egy-egy rongyszőnyegen helyezkedik el. A rongyszőnyegen „rollerezve” haladnak, vagyis egyik lábukkal a talajon lökik, „hajtják” magukat, a másikkal a szőnyegen állva csúsztatják azt. A tanár jelzésére meghatározott utánzó mozgással haladnak tovább oly módon, hogy bizonyos testrészeikkel a szőnyegen támaszkodva csúsztatják azt (pl. „kutya”= két kézzel támasz a szőnyegen, lábbal futás a talajon, „pók”= pókjárásban haladva egyik talpuk alatt csúsztatják a szőnyeget).

EVOLÚCIÓ

Minden játékosnak egy szőnyege van. A játék során négy különböző mozgásformában közlekedhetnek a résztvevők. Ezek sorrendben: ülőcsúszás („amőba”), szőnyegen térdelve, kézzel húzva magukat előre („csiga”), négykézláb futással, egyik kézzel a szőnyegen támaszkodva („kutya”), és rollerezve („ember”). Minden játékos „amőba”-ként kezdi a játékot. Jelzésre (pl. síp) két azonos „fejlődési fokon” lévő (azonos mozgásformával haladó) játékos egy „Kő-Papír-Olló”-t játszik egymással. A győztes „továbbfejlődik” a következő szintre (a soron következő mozgásformával halad tovább), a vesztes marad az addigi mozgásformánál, és így haladnak tovább a következő jelzésig. Változatként játszható úgy is, hogy a „Kő-Papír-Olló” vesztese visszafejlődik egy evolúciós lépcsőfokot (ha „amőba” volt, marad „amőba”).

PÁROS ROLLER

Két játékos egy rongyszőnyegen áll (akár kézfogással) az egymáshoz közelebb levő lábával, a másikkal hajtják magukat a talajon. Jelzésre (pl. taps) a páros két tagja helyet cserél egymással, így haladnak tovább. Másik jelzésre (pl. sípszó) a párok együtt másik szőnyeget keresnek maguknak. Harmadik jelzésre (pl. „HOP!” kiáltás) a pár két tagja különválik, és új párt keresve elfoglalnak egy másik szőnyeget

KUTYASZÁN

Párokat alakítunk ki. A pár egyik tagja egy lábbal a rongyszőnyegen áll, másikkal a talajon támaszkodik (“hajtó”). Társa előtte helyezkedik el („kutya”), egyik kezét hátranyújtja a másik játékosnak („hajtó”), aki megfogja. A játék indításakor a „kutya” húzza a társát, aki egyik lábával hajtva magát segíti az előrehaladást. „Kutyavásár” jelzésre a „kutyák” helyben maradnak, miközben a „hajtók” szőnyegjükről lelépve, futva új szőnyeget és új „kutyát” keresnek (addigi helyükre nem térhetnek vissza). „Hóvihar” jelzésre a „hajtó” hasra fekszik a szőnyegre, a „kutya” tenyéren és talpon támaszkodva, csípőjét magasra emelve „kunyhót” épít fölé. „Kutyából hajtó” kiáltásra a páros két tagja szerepet cserél.

SZŐNYEGCSÚSZDA

A tanulók rövid lendületszerzés után ráhasalnak a néhány lépéssel előttük levő tornaszőnyegre és próbálnak a legmesszebb csúszni vele. Változatok: Végezhetik a feladatot egyénileg egy csúszással megtett távolságra; végezhetik párokban, kis csoportban (3-4 fő), egymást váltva „csúsztatva” a tornaszivacsot két meghatározott pont között, a rajtvonaltól a célig.

A tematikai egység alapvetően a manipulatív mozgáskészségekre épít, azok fejlesztése a legfontosabb cél. Ez a „saját testtel kapcsolatos és térbeli tudatosság” tartalmi elemeihez hasonlóan az általános és sokoldalú, eszközhasználathoz kapcsolható ügyességfejlesztésből kiindulva vezet el a korosztály számára szükséges röplabdás érintések kialakításáig. Ebben a folyamatban hangsúlyosabbnak tartjuk a labdabiztonság alakítását és a labdaügyesség fejlesztését, amelyben elengedhetetlen a változatos tulajdonságú labdák használata. A vizuális és kinesztetikus információkon alapuló labdaérzékelés fejlesztése ebben az életkorban megközelítőleg hasonló arányban jelenik meg a mozgásműveltségi tartalmakban. A manipulatív mozgáskészségek változó körülmények között történő végrehajtása, gyors reagálási képesség és a figyelem fejlesztése már a röplabdázás általános jellemzőit figyelembe véve szintén kiemelt jelentőséggel bír. Természetszerűleg megjelennek az előző egységben megismert alapvető helyzet- és helyváltoztató mozgáskészségek, ezekhez kapcsolódnak a labda uralását, irányítását elősegítő gyakorlatok. Ezeket két nagy csoportra bontja a kerettanterv:

1. Labda fogása, tartása, labdaterelések
2. Labda dobása, elkapása, pattintása, ütése

1. Labda fogása, tartása, labdaterelések

A tárgyi egyensúly gyakorlataival a stabil, mozgás indítására kész testhelyzet megéreztetése, a változatos helyzetekben legmegfelelőbb, biztos egyensúly megtalálása, az érintőfelületek kialakítása valósítható meg. A különböző testrészekkel, de főként a kar és a kéz meghatározott felületeivel történő labdafogások, tartások és terelések nélkülözhetetlen kinesztetikus tapasztalatokkal szolgálnak a magasabb szintű végrehajtások megalapozásához. A kosárérintés, az alkarérintés, az alsó nyitás és részben az ütés érintőfelületeinek kialakítása is itt kezdődik meg. A labdaterelések mellett a gurítások is segítik az erőközlés szabályozásának tanulását és a labda helyzete által meghatározott térbeli helyzet elfoglalásának, a labdához való igazodás elsajátítását. A fokozatosság elvét figyelembe véve, az ilyen típusú gyakorlatok, ahol a labda sebessége kisebb, hosszabb ideig tart a „célhoz” érése, mozgásútvonala kiszámíthatóbb, a dobott, továbbított, levegőben repülő labdánál könnyebben megoldható helyzetben kínálják a gyakorlás lehetőségét, jól felkészítve a tanulókat az utóbbi helyzetek eredményes megoldására.

Példák:

PINCÉR

A tanulók a tanár által meghatározott testrészükön (pl. fej, tenyér, comb, egy vagy két alkar) egyensúlyozzák a labdát helyben, helyzet- és helyváltoztatás közben.

RAGASZD ODA!

A tanulók gumi-/röplabdával a kézben szabadon mozognak a területen. Jelzésre (pl. „bal térd”) megállnak, és a labdát a meghatározott testrészükhöz „ragasztják”.

RAJZOLJ/ÍRJ A LABDÁDDAL!

A tanulók labdájukat előre meghatározott alakzatokon terelik. Ez az alakzat lehet a talajra rajzolva, vagy a tanár szóbeli vagy vizuális (ábra, betű, szám stb.) felmutatása alapján történik a végrehajtás.

PAKOLÓS

Helyben a tanulók elé helyezett labda áthelyezése két kézzel maguk mellé, és újra maguk elé. Gyakorlat többszöri megismétlése. Végrehajtható két lábon (vállszéles terpesz, zárt láb, keresztezett láb, „tyúklépés” helyzetében levő láb) és egy lábon állva is (mindkét lábbal végrehajtva). Végezhető gumi-/röplabda helyett teniszlabdával, egy kézzel fogva azt (mindkét kézzel többször ismételve).

ÉRD UTOL, ELŐZD MEG!

A tanulók egy vagy két kézzel elgurítják a labdát, amelyet egy meghatározott jelzés előtt meg kell előzniük, és szembefordulva két kézzel elfogniuk. Változat lehet a guruló labda elé futva, terpeszállásban/térdelőtámaszban/fekvőtámaszban „alagutat” építeni; a labdát gurulás közben körbefutni; labdát megelőzve, azzal szemben terpeszülésben „kapuba csalogatni”. Amennyiben futás helyett más helyváltoztató mozgásformával hajtják végre a feladatot, nagyban befolyásolja, mekkora erővel kell/lehet a labdát elgurítani.

CSÚSZTASD CÉLBA!

Kiváló játék a térbeli és energiabefektetéssel kapcsolatos tudatosság fejlesztésére, és az alsó nyitás előkészítésére. A tanulók, kezükben babzsákkal a kijelölt vonal mögött helyezkednek el. Velük szemben hat, egyenként 50–70 cm széles sáv van kijelölve, folytatólagosan egymás után. A tanulókhoz legközelebbi sáv az 1-es, a második a 2-es és így tovább. A tanár jelzésére (pl. 3!) a babzsákot egy kézzel a meghatározott számú sávba kell csúsztatni ellentétes lábbal történő kilépéssel, súlypontsüllyesztéssel. Csúsztatás után a tanulók a babzsák után futnak, felveszik, és visszafutnak a csúsztató vonal mögé. A feladat végezhető párokban, amikor a páros két tagja egymással szemben, a sávok ellentétes oldalán helyezkedik el. Ekkor mindig a csúsztatást nem végző tanuló megy a babzsákért, és a saját oldaláról ismétli a gyakorlatot. Változata lehet, amikor dobókockadobás eredménye alapján alakul ki a megcélzandó sáv száma (lehet egy dobókocka mindenkinek, vagy az összes tanuló a saját kockájával dob, ilyenkor nyilvánvalóan nem mindenki ugyanazt a sávot célozza). Képzettebb tanulók esetében variálható az egyes számsávokhoz rendelt jelzések alkalmazásával (pl. 1-es = taps, 2-es = síp, 3-as = „HOP” stb.). Tantárgyköziség becsempészésére is kínálkozik lehetőség: egyszerű matematikai művelet eredményeként kapott számú sávba kell juttatni a babzsákot (pl. 9 – 5 = 4, tehát a 4-es sáv a cél).

BOWLING

A játékterületen elhelyezünk műanyag tekebábukat/félliteres műanyag palackokat egymás mellett sorban vagy tetszőleges alakzatban (háromszög, négyzet stb.) egymástól kb. 20–40 cm távolságra. A tanulók egy kijelölt vonaltól egykezes gurítással céloznak a bábukra, igyekeznek azokat ledönteni. Az elgurított labdáért szaladnak, majd a vonal mögé visszatérve addig ismétlik, amíg az összes bábut le nem döntötték. A gurítást végezhetik a vonal mögött meghatározott helyről, vagy a helyüket a vonal mentén tetszőlegesen változtatva.

SZABADULJ A LABDÁTÓL, GURÍTÁSSAL

A tanulók két csapatra osztva a játékterület két térfelén helyezkednek el, amelyet kb. 50 cm magasan kifeszített gumiszalaggal választunk el egymástól. Minden tanuló kezében gumi-/röplabda van, amelyet az indítójelzésre a gumiszalag alatt átgurítanak a túlsó térfélre, a hozzájuk érkező labdákat pedig visszagurítják. Az a csapat szerez egy pontot, amelyik térfeléről legalább egy pillanatra elfogynak a labdák. (Nagy létszám/kis pályaszélesség esetén közvetlenül a felezővonalon nem szabad tartózkodni, csak pl. attól 3 méterre húzott vonalon kívül. A holt térben esetleg egy-egy labdaszedő lehet).

FUTÓVAD-LÖVÉSZET

4–8 tanuló játssza egyszerre, egy játékterületen. Egy páros két tagja egymásnak gurít egy labdát (pl. fitball, kosárlabda, kézilabda, gumilabda, teniszlabda) kb. 6-8 méter távolságról. A többi páros (vadászok) szintén egymással szemben helyezkedve, kijelölt vonal mögül gurítva igyekeznek eltalálni a középen guruló labdát. A vadászok közül a párosok tagjai felváltva céloznak és gurítanak, a társ által gurított labda elfogása után. Ha valamelyik páros eltalálja a középen mozgó labdát, helyet és szerepet cserél a középen levő párossal.

2. Labda dobása, elkapása, pattintása, ütése

Az előző gyakorlatcsoportban kialakított érintőfelületekkel történő, pillanatnyi érintkezést feltételező labdamegjátszási formák gyakorlásán keresztül a „manó” röplabdázás technikai megoldásai egyre nagyobb szerephez jutnak. A tanulás szempontjából kiemelt fontossággal bír, hogy egyre kevesebb idő áll a tanulók rendelkezésére a labdához igazodásra és a labdaérintés végrehajtására. Az előző nehézségi fokozatú mozgásfeladatok stabil végrehajtása esetén ez az időkényszer biztosítja az új kihívást a tanulóknak, egyszersmind megteremti az egyén számára a röplabdázás technikai repertoárjának továbbfejlesztési lehetőségét.

Példák:

TALÁLJ BELE!

Labda dobása egy és két kézzel különböző távolságra, célba (pl. kijelölt sávba, hulahoppkarikába, felfordított zsámolyba). Az előző gyakorlatok és variációik eltérő magasságban rögzített háló/zsinór felett átdobva is végezhetők.

LABDÁS DÖNGETŐ

A tanulók 3-4 fős csoportokban egymás mögött helyezkednek el. Az oszlop első tagja a kezében tartott labdával üti a talajon guruló labdát a fal / oldalára fordított pad felé, majd az onnan visszapattanó labdát a soron következő társ játssza meg ugyanígy. Végrehajtható úgy, hogy minden tanulónál van a kézben labda, de játszható egy labdával, folyamatos labdatovábbadással egymás között. A labdaütés után kaphatnak kiegészítő feladatot a tanulók.

BOMBÁZÓ

A játékteret hosszában elfelezzük padokkal, amelyekre medicinlabdákat teszünk egymástól megközelítőleg egyenlő távolságra. A csoportot két részre osztjuk, akik a játéktér két szélénél felállnak egysoros vonalban, szemben a padokra helyezett labdákkal. A csapatok a vonal mögött céloznak gumilabdával/szivacslabdával, és igyekeznek eltalálni a padra helyezett medicinlabdákat úgy, hogy azok az ellenfél térfelére essenek. A szabadon guruló labdákat a tanulók a saját térfelükön összeszedhetik, de csak visszalépve, a vonal mögül lehet újra dobni.

Variációk:

Középre fitball-labdát (akár 2, 3-t is) helyezünk, a játékosoknak ezt kell átjuttatniuk az ellenfél vonala mögé.

Labda dobásának-elkapásának gyakorlatai mozgás közben:

• feldobott labda elkapása futás közben
• feldobott labda elkapása felugrással
• kidobott labda elkapása felpattanás után
• kidobott labdához igazodás, talajra pattintása és elkapás
• kifeszített gumiszalag/röplabdaháló feletti átdobás, majd labda talajra pattanás utáni elkapása
• kifeszített gumiszalag/röplabdaháló feletti átdobás, majd labda lepattanás nélküli elkapása

Kosárérintés kialakítása:

• kéz és ujjak tartása utánzással alaphelyzetben
• talajra helyezett labda „lenyomása” kosárérintés ujj- és kéztartásában
• labda talajra pattintása kosárérintés ujj- és kéztartásában, felpattanás utáni elkapás
• folyamatos labdalepattintások kosárérintés ujj- és kéztartásában
• hason fekve fej elé kihelyezett labda kigurítása falhoz (oldalára fordított padhoz) kosárérintés mozdulatával
• feldobott vagy talajra pattintott labda alá helyezkedés után labdaelkapás kosárérintés helyzetében
• tanuló által saját magának feldobott labda fej fölé játszása kosárérintéssel, majd elkapása
• tanuló által saját magának feldobott labda fej fölé játszása kosárérintéssel, majd lehulló labda alá igazodni, és alaphelyzetben kosárérintés kar-és kézhelyzetében elkapás

Labdaütés:

• tartott labda ütése alulról felfelé, nyitott tenyérrel, majd elkapás. Növekvő magasságra
• tartott labda ütése felülről lefelé, maga elé, majd a felpattanó labda elkapása
• tartott, majd kidobott labda ütése falra. Visszapattanó labda elkapása igazodással (A feladatot könnyű, jól pattanó labdával hajtsuk végre).

Alaphelyzet kialakításának gyakorlatai alkar- és kosárérintéshez:

• léggömb levegőben tartása (dekázás) hajlított magastartásban, kosárérintés helyzetében tartott labdával
• léggömb levegőben tartása (dekázás) rézsútos mélytartásban fogott labdával

Falazás:

• falra dobott és onnan visszapattanó labda elkapása és ismételt falra dobása
• falra dobott és onnan visszapattanó labda elkapása és feldobás után kosárérintéssel ismételt falra játszása
• falra dobott és onnan visszapattanó labda talajra pattintása és felpattanást követően kosárérintéssel ismételt falra játszása
• falra dobott és onnan visszapattanó labda kosárérintéssel ismételt falra játszása

A gyakorlat variálható különböző magasságba történő falra dobással, falra játszással; eltérő távolságból történő labdatovábbítással; párban vagy kis csoportban egymást váltva a végrehajtással; labda falra játszása utáni kiegészítő feladattal (pl. meghatározott testrész megérintése).

Mint láthattuk, az egyes röplabda-specifikus alaptechnikák elsajátítása 1–2. osztályban megkezdődik, fontos azonban, hogy a korosztályi jellemzők figyelembevételével jelöljük ki a tanulási elvárásokat, a végrehajtás szempontjait. Azokat a – végrehajtás eredményességét alapvetően befolyásoló – tényezőket kell tudatosítanunk, amelyek segítségével a gyerekek megértik a mozgás kivitelezésének meghatározó vonásait, és lehetővé teszik a mozgás szerkezetét és lefolyását illetően a sikeres végrehajtást.

Tanulási szempontok 1–2 osztályban a kosárérintés elsajátításához:

• Érintőfelület kialakítása – az érintés az ujjbegyeken történik.
• Csukló és a kézfej helyzete – a csukló és az alkar a labda alatt és mögött helyezkedik el, kézfej a homlok felett és előtt legyen hátrafeszítve, könyök magas helyzetben (A könyökök széttartanak nem párhuzamos a két alkar).
• Ujjak helyzete – a hüvelyk- és mutatóujjak egy háromszöget alkossanak, és nyitott előfeszített helyzetben legyenek.
• Helyezkedés, testhelyzet – a labda alá, mögé történő helyezkedés enyhén hajlított lábbal és csípővel, a test szélességi tengelyei merőlegesek az érkező labda irányára. A lábak süllyesztett súlyponti helyzetből az érintéssel egyidejű emelő mozdulata, a kezek végig követik a kirepülő labda útját, a karok kinyúlásáig.

Tanulási szempontok 1–2 osztályban az alkarérintés előkészítésére:

• Érkező labda elkapása alkarérintés testhelyzetében.
• Testhelyzet kialakítása: kényelmes terpeszben, térdhajlítással, mély súlyponti helyzetben, kissé előredöntött törzzsel.
• Kartartás előkészítése: karok egymáshoz közel, mélyen előre nyújtva, két tenyér fölfelé fordítva, nyitott ujjakkal.

Tanulási szempontok 1–2 osztályban az alsó nyitás elsajátításához:

• Érintőfelület: előre-fölfelé néző tenyérrel, nyújtott, feszesen tartott ujjakkal. 
• Testhelyzet: mély súlyponti helyzetből, ütőkézzel ellentétes oldali harántterpeszállásban súlypontáthelyezéssel előre;
• Kar mozgása: hátsó rézsútos mélytartásból nyújtott könyökkel, a labdát maximum vállmagasságig, előre felfelé kísérve.

Az előző két tematikai egység mozgásműveltségi tartalmai más kontextusba kerülnek abban a pillanatban, ahogy már nem csupán önmagára, a feladatban használt eszközökre és a saját mozgásvégrehajtására kell figyelmet fordítania a tanulónak, hanem a feladat- és játékszituációk megoldásainak sikeressége nagyban függ a társakkal való kapcsolattól, az adott helyzetben általuk teremtett helyzetek megfelelő lereagálásától. Ez a kapcsolat lehet kooperatív és kompetitív jellegű, azonban a versenyhelyzetek túlzott alkalmazását kerülni kell, mert az kifejezetten kedvezőtlenül hat a mozgástanulásra és a tanulók jelentős részénél a motivációra is. A társ térben elfoglalt pozíciója, mozgásútvonala, labda nélküli és labdás akciói mind-mind jelzések, amelyeket a tanulónak meg kell tanulnia értelmezni, és arra adekvát, eredményes választ produkálni. Ez elképzelhetetlen a figyelem megosztása nélkül. Az adott életkorban kezdődik meg az egocentrizmus fokozatos lebomlása, ebben is segítséget nyújtanak a társas helyzetben zajló gyakorlások. A gyermekek egyre inkább képessé válnak a szempontváltási képességre, a társ helyzetének átérzésére és megértésére. Ezáltal alakul a társ segítésének képessége, és a tanulók megtapasztalhatják a közösen elért siker édes ízét. Fontos, hogy kialakuljon a tisztelet a többi tanuló, játékos, csapattag és az ellenfél iránt.

A tematikai egységen belül külön jelennek meg a társas együttműködés labdás és labda nélküli mozgásműveltségi tartalmai, ezért mi is ennek a csoportosításnak megfelelően mutatunk be példákat.

Labda nélküli feladatok

Példák:

TÜKÖRJÁTÉK PÁRBAN

Az egyik tanuló tartásos, majd mozgásos cselekvéseit a társa megpróbálja követni és utánozni. Cserével is végrehajtják a feladatot. A feladat végezhető helyben, helyzetváltoztatással és helyváltoztatással egyaránt. Helyváltoztatással végrehajtva az utánzónak egyszerűbb dolga van, ha a társ háta mögött helyezkedik el. Ebben az esetben hívjuk „Árnyékjátéknak”.

SZŐNYEGHÚZÁS

Az egyik tanuló meghatározott testhelyzetben helyezkedik el egy rongyszőnyegen, társa áthúzza a túloldalra, úgy, hogy csak adott végtagját/testrészét foghatja. Cserével is végrehajtják a feladatot.

INDULJ, HA JELZEK!

Játékos rajtgyakorlatok a társ indítására. A társ által adott jelzés lehet auditív (hangjelzés), vizuális (meghatározott mozdulat, gesztus), valamint taktilis. Ez utóbbi esetben fontos, hogy ne legyen látható a rajtoló számára az indítótárs mozdulata (háta mögül, csukott szem stb.). Variáció: eltérő jelzésekre különböző módon kell a rajtot követően mozogni (pl. taps = futás, „hopp” jelzés = négykézláb haladás).

SZALAGCSENŐ

A tanulók párokban állnak egy kijelölt vonalnál, mindkettőjük mögött egyenlő távolságra egy-egy vonal jelzi a „házat”. Középvonalon egy szalag fekszik, amelyet jelzésre igyekeznek megszerezni a tanulók és a házukba futni vele, anélkül, hogy a másik megérintené. A szalag sikeres „házba” juttatása esetén a játékos pontot kap.

JUSS ÁT!

A játékteret körben sávok/KTK-lapok határolják, négyzet alakban. 6-8 tanuló a sávokban/KTK-lapokon helyezkedik el, középen áll a fogó/fogók. A sávban állók feladata, hogy átjussanak egy másik sávba, anélkül, hogy megfogná őket a fogó. Ha a fogó megfog egy átfutót, szerepet cserélnek (célszerű jelölni a fogót!)

JÁRMŰVEK

Futójáték, amelyben három különböző jelzés van. „Kerékpár” = páralakítás hanyattfekvéssel, talp összeérintésével biciklizés; „kenu” = négyen féltérdelésben egymás mögött evezés imitálása; „hullámvasút” = egymás mögött 3 sorban páronként, előttük levő vállának megfogása, soronként, hullámszerűen leguggolás, felállás. A jelzések között a tanulók egyénileg, meghatározott mozgásformával haladnak a játékterületen.

BACILUSFOGÓ

A kijelölt fogó(k) – ők a bacilusok – üldözi(k) a menekülőket. Akit megérintenek, „megbetegszik” – lefekszik a talajra hanyattfekvésbe. Két társ együttműködve tudja kimenteni, ha az elfogotthoz futva, kezénél, lábánál megfogva őt a legközelebbi falhoz/kijelölt területhez szállítják (ez a kórház, ahol meggyógyul). A társukat éppen mentő játékosokat nem lehet megfogni.

CÁPA, POLIP, HALACSKA

Átfutó vagy udvaros jellegű fogójáték. Kijelölünk a teremben egy sávot, amelyen belül cirkál a „cápa”, vagyis a fogó. A menekülők („halacskák”) az egyik oldalon, a sávon kívülről kezdik a játékot. Indítójelre a „halak” igyekszenek átjutni a sáv szemben levő határvonalán túlra, a „cápa” pedig megpróbál minél többet megfogni közülük. Akit megérint a fogó, „polippá” változik, és a fogó segítője lesz. A „polipok” a megfogás helyén megállnak, nem mozdulhatnak el a helyükről, de megfoghatják azokat a menekülőket, akiket a karjaikkal elérnek. Játszható a játék úgy is, hogy a halacskák nem egy oldalról indulnak.

Labdás feladatok (különböző méretű, formájú, tömegű és anyagú labdák használatával)

Példák:

LABDAHAJSZA KÖRBEN, KÉT CSAPATBAN

A játékosok kört alkotnak, minden második van azonos csapatban. A két csapat egy-egy (lehetőleg a kör két ellentétes pontján elhelyezkedő) tagja kap egy-egy, egymástól különböző színű labdát. Indítójelzésre meghatározott irányba továbbadják a labdákat a soron következő csapattársnak. A játék addig tart, amíg az egyik labda megelőzi a másikat.

KAPD EL A LABDÁT!

• párban különböző módon végrehajtott dobások és elkapások igazodással a labdához
• ugyanez háló vagy gumiszalag felett is
• párban különböző módon végrehajtott dobások oldalirányú mozgások közben, igazodással a labdához

REPÍTSD A LUFIT!

• léggömb feljátszása rézsútos mélytartásban fogott labdával, majd labda átadása a társnak, folyamatos váltással levegőben tartva a léggömböt
• léggömb levegőben tartása hajlított magastartásban, kosárérintés helyzetében tartott labdával, majd labda átadása a társnak, folyamatos váltással levegőben tartva a léggömböt

Labdatovábbítások párban:

• alsó egyenes ütések társnak, társ igazodással elkapja
• ugyanez háló felett is
• előző gyakorlat megfogás utáni kosárérintéssel történő visszajátszással
• előző gyakorlat közvetlenül kosárérintéssel történő visszajátszással
• párban különböző módon végrehajtott dobások és elkapások igazodással a labdához
• ugyanez háló vagy gumiszalag felett is
• párban különböző módon végrehajtott dobások oldalirányú mozgások közben, igazodással a labdához
• a páros egyik tagja hason fekvésben helyezkedik el, és a feje előtt a talajra helyezett labdát kosárérintéssel kilöki/kigurítja a 4m-re álló társnak; társ alaphelyzetben, labdához igazodással alkarérintés tartásában két kézzel megfogja, majd visszagurítja
• alsó egyenes ütések társnak, társ igazodással elkapja (először esetleg lepattintott labda átütésével; feldobásnál hangsúlyozandó a kis feldobás, illetve ütőérintésnél az ellentétes láb legyen elől – kevésbé tapasztalt tanulók esetében is jobb eredmény érhető el egy rálépéssel
• ugyanez háló felett is
• dobott és alapérintéssel, illetve alsó nyitással indított labda kontrollpasszt követő visszajátszása társhoz.

KARIKATENISZ

A labdát párokban felváltva egy karikába kell pattintaniuk a tanulóknak, és az ellenfél által dobott labdát elkapniuk. Az elkapás előtt legfeljebb egyet pattanhat a karikán kívül a talajon a labda. (Játszható úgy is, hogy a karikából felpattanás után a levegőből kell elkapni a labdát.)

SZABADULÁS A LABDÁTÓL

Hálóval elválasztott térfeleken helyezkednek el a csapatok, minden csapattag kezében labda van. Indítójelzésre mindkét csapat tagjai átdobják a háló felett a labdát, a térfelükre érkező labdákat pedig megfogják és visszadobják. A megállító jelzésre összeszámoljuk a térfeleken levő labdákat, ahol kevesebb van, az a csapat kap egy pontot. Játszható kötött dobásformával vagy alsó nyitással.

FUSS, AHOVA ADTAD!

A tanulók egymással szemben, azonos oldalon oszlopban (egyik oldalon legalább egy, másik – labdás – oldalon legalább két tanuló) helyezkednek el, egy labdával. A labdás átdobja a labdát a szemben álló társhoz, és a túlsó oszlop mögé fut. Az érkező labdát társ elkapja, majd megismétli a feladatot.

Variációk:

• a tanulók különböző alakzatban (háromszögben; négyszögben; körben) helyezkednek el, és így továbbítják egymás között a labdát
• a tanulók kosárérintés kar- és kéztartásában kapják el, majd innen lökik tovább a labdát
• a tanulók mellső rézsútos mélytartás helyzetében kapják el a labdát, és kétkezes alsó dobással továbbítják (feszes, nyújtott karral)
• a labdát megfogás után feldobva kosárérintéssel játsszák tovább
• az érkező labdát kosárérintéssel fej fölé játsszák, majd elkapják és továbbdobják
• az érkező labdát kosárérintéssel fej fölé játsszák, majd elkapják, újra feldobják és kosárérintéssel játsszák tovább
• az érkező labdát egy kézzel a talajra pattintják, majd kosárérintéssel játsszák tovább

ÁT A KARIKÁN

3 játékos közül ketten egymással szemben, egymástól 4–8 méter távolságban helyezkednek el, egyiküknél labda. Harmadik társuk középen egy zsámolyon állva karikát tart magasra emelve, függőleges helyzetben. A labdás tanuló kosárérintés helyzetéből átlöki a karikán a labdát, társa egy lepattanás után megfogja, és hasonló módon visszajuttatja. Labda átlökése helyett játszható feldobott labdából végrehajtott kosárérintéssel és talajra pattanás nélküli elkapással is.

Értelmezésünk szerint kisjátéknak tekinthetünk minden olyan, a röplabdázásból származtatott, annak bizonyos technikai-taktikai megoldásait tartalmazó játékot, amely során a korosztályi mérkőzésjátékban meghatározottnál kisebb területen, alacsonyabb létszámmal, könnyített szabályokkal, egyszerűbb feltételrendszer mellett zajlik a játék. Az így alakított körülmények segítségével már a mozgástanulás korai szakaszától kezdve megoldható az elsajátítandó, gyakorlandó mozgáselem, technika „éles” helyzetben történő rögzítése, alkalmazása. A redukált feltételrendszer következménye az egyéni szinten megvalósuló sokkal több labdaérintés, ami által kiküszöbölhető a várakozás, az inaktivitás nem kívánatos jelenléte. A kevésbé képzett vagy tapasztalt tanulók felkészültségéhez igazítható a játékmenet oly módon, hogy a tanulási folyamat pillanatnyi céljainak fényében kiemelt fontossággal bíró elemekre fókuszálható a tanulók figyelme. Az egyszerűbb, átláthatóbb játékhelyzetekben könnyebb tudatosítani a pontos végrehajtási kritériumokat, a tanulási szempontokat, illetve ezek kontextusspecifikus megoldási módjait, így folyamatosabb játék érhető el.

1–2. osztályban a kisjátékok elsősorban a labdához való igazodás, a játékterületen belül történő helyezkedés, a labda elkapásának és továbbjátszásának gyakorlását szolgálják, valamint előkészítik a röplabda-alapérintéseket játékhelyzetben. Az összetett mozgáskombinációk, a mozgás irányának, sebességének módosítása, a mozgás közbeni test- és egyensúlyi helyzet változtatása és az ezeket követő labdaérintések révén a korábbi tematikai egységekben feldolgozott mozgásformák időkényszer melletti alkalmazása történik. Remek megoldást kínálnak a figyelem megosztásának fejlesztésére a több labdával végzett játékok, az együttműködő vagy versengő szerepben levő társ mozgásának függvényében történő cselekvések.

Példák:

TALÁLJ ÉS VÉDJ!

4 × 8 vagy 5 × 10 méteres, hálóval két térfélre osztott pályán játszik legalább egy, legfeljebb három páros. Mindkét térfélen a játékosok számánál kettővel több célterületet helyezünk el. A játékosok kézből feldobott labdával kosárérintéssel céloznak a másik térfél célterületeire. Az átszálló labdát megfogva a játékosok igyekeznek megakadályozni az ellenfél találatait. Minden találat egy pontot ér. A játék tarthat meghatározott pontszám eléréséig, vagy játszható időre. Gyakorlottabb tanulók esetében kettő, nagyobb létszám esetén több labdával is játszható.

LÉGGÖMBEGYÉRINTŐ

4 × 4 méteres területen játszik két tanuló. Egy léggömböt kell minél tovább a levegőben tartaniuk, meghatározott testrésszel érintve azt (a szabály módosításával egyre hasonlatosabbá tehető az érintés módja a röplabdában használatosakhoz, elsősorban a kosárérintéshez). A játékosok váltva érhetnek a léggömbhöz, egymás után kétszer nem érinthetik azt, és nem léphetnek a játékterületen kívülre. Variálható az érintés utáni meghatározott mozgásos feladat végrehajtásával (pl. leguggolás, az egyik határoló vonal egy vagy két kézzel, illetve lábbal történő megérintése).

NYITÓPÁRBAJ

2:2 elleni játék 4 × 8 méteres pályán. Minden játékos kezében labda van, a térfeleken pedig elszórva 4-4 karikát helyezünk el. A játékosok az alapvonal mögül alsó nyitást hajtanak végre, a másik térfélen levő karikákba célozva. A szabad labdákat összeszedve folyamatosan hajtják végre a nyitásokat. Találat esetén a saját térfelükről áttehetnek egy karikát az ellenfélhez (vagy áthozhatják azt, amelyikbe betaláltak). Cél, hogy elfogyjanak a karikák a csapat térfeléről (vagy a játszma végéig többet szerezzenek).

NYITÓTENISZ

Két-két játékos helyezkedik el térfelenként egy 4 × 8-as pályán. A két térfelet paddal választjuk ketté. A labdát a játék során a pálya bármely részéről alsó nyitás mozdulatával lehet játékba hozni. Az átjövő labdát egyszer hagyni kell lepattanni a saját térfélen, majd elkapás után alsó nyitással vissza kell ütni. Pontot kap a csapat, ha ellenfele oldalán egynél többet pattan a labda, vagy az ellenfél nem tudja azt átütni az ellentérfélre, vagy a határoló vonalakon kívülre üti.

LÉGGÖMBKVIDDICS

2, esetleg 4 játékos egy léggömböt igyekszik átjuttatni a játékterület közepe felett felfüggesztett, függőleges helyzetben levő karikán. Meghatározott idő alatt minél több találatot kell elérni. Az érintés módját, számát, sorrendiségét különböző módon szabályozhatjuk.

RÖPIDARTS

A háló vagy kifeszített zsinór felett úgy kell saját feldobásból kosárérintéssel átjátszani a labdát, hogy a túlsó térfélen talajra rajzolt koncentrikus körök egyikében érjen talajt. A legbelső kör pontértéke a legmagasabb, kifelé haladva ez egyre csökken. A feladat az, hogy előre meghatározott pontszámot érjenek el a tanulók. Változata lehet, hogy a labdát a társ dobásából kell megjátszani, aki a saját, de akár a másik térfélről is dobhatja a labdát. Játszható 2-3 játékos együttműködésével, amikor mindenki egymás után, egymást váltva igyekszik pontokat szerezni (a megszerzett pontok ekkor összeadódnak), vagy versengő jelleggel – ki gyűjt több pontot adott idő alatt / ki éri el elsőként a meghatározott pontszámot.

ZSINÓRLABDA 1:1 ELLEN

Gumiszalaggal elválasztott 4 × 8 méteres pályán labda átdobása a háló felett, társnak az érkező labdát egy lepattanás után meg kell fognia és visszadobnia az ellentérfélbe. A játékban járatosabb tanulóknak a háló felett átrepülő labdát a levegőből, még a talajra pattanása előtt kell elkapniuk. Ez a játékforma segíti az alaphelyzet, valamint a lábmunka, a helyezkedés és a labdához való igazodás megfelelő kialakítását, bekapcsolva a röplabdázásra olyannyira jellemző időkényszert. További variálási lehetőség, ha a labda megfogását követően, feldobásból kosárérintéssel kell visszajuttatni a háló túloldalára.

ZSINÓRLABDA 1:1 ELLEN LEPATTINTÁSSAL

Az előző játékmenethez képest az érkező labda röppályájához igazodva, magasra felnyúlva egy kézzel talajra kell azt pattintani, majd felpattanás után kosárérintéssel visszajátszani.

KAPD EL, TEDD ÁT!

2:2 elleni játék 4 × 8 méteres pályán. A labdát alsó nyitással vagy kosárérintéssel lehet játékba hozni, így indul a labdamenet. A fogadó csapat egyik játékosa elkapja az átjövő labdát, majd feldobás után kosárérintéssel visszajátssza. Átjátszás után a csapat két tagja helyet cserél egymással. Pontot szerez a csapat, ha az ellenfél oldalán talajra juttatja a labdát, vagy ha az ellenfele a pálya vonalain kívülre játssza azt.

DUPLA KOSÁR

2:2 elleni játék 4 × 8 méteres pályán. A labdát alsó nyitással vagy kosárérintéssel lehet játékba hozni, így indul a labdamenet. A fogadó csapat egyik játékosa elkapja az átjövő labdát, majd feldobás után kosárérintéssel a társához továbbítja. Társ az érkező labdát kosárérintéssel maga fölé játssza, majd szintén kosárérintéssel átteszi az ellenfél térfelére a háló fölött (Könnyítés: elkapással fogja meg a társtól érkező labdát). Átjátszás után a csapat két tagja helyet cserél egymással. Pontot szerez a csapat, ha az ellenfél oldalán talajra juttatja a labdát, ha az ellenfele a pálya vonalain kívülre vagy hálóba játssza azt.

HARMADIKRA KOSÁR

2:2 elleni játékforma, 4 × 8 vagy 5 × 10 méteres pályán. Az ellenféltől érkező labdát elkapás után azonnal a társnak kell dobni, aki szintén megfogja és visszadobja azt a párjának, ő pedig kosárérintéssel közvetlenül átjátssza a háló felett. Adható az átjátszás után kiegészítő feladattal, például meghatározott testhelyzet felvétele, vagy az alapvonal mögé helyezett karikán való átbújás.

A tanulói kreativitás az összes tematikai egységben megjelenhet, és nézetünk szerint támogatni is kell ennek kibontakoztatását. Minden esetben figyelembe kell venni azt, hogy a tanulók milyen mozgástapasztalattal rendelkeznek, és ennek függvényében, a tanár által meghatározott egy, bizonyos esetekben kettő szempont figyelembevételével szükséges a feladatokat nehezítve végrehajtatni. A változtatások vonatkozhatnak gyakorló jellegű feladatokra vagy játékokra (valamilyen mozgásműveltségi tartalomhoz kapcsolódó testnevelési játék, kisjáték vagy akár mérkőzésjáték módosítására) is. A szempontok, amelyek mindig igazodjanak a fejlesztési célhoz, lehetnek például a következők:

• a pontszerzés lehetősége;
• a játéktéren való haladás a kiegészítő mozgásoknál
• támadás utáni kiegészítő feladatok
• védekezés előtti kiegészítő feladatok
• célfelület helye, mérete, száma
• területkorlátozások, pálya alakja

Az önálló, alkotó gondolkodás fejlesztésén kívül az egyes tanulási szempontok tudatosítása is nagy hatékonysággal megvalósítható ilyeténképpen.

A „manó” röplabdázás szabályainak alkalmazása mellett zajló, kontrollált módon megvalósított játék során egészen konkrét módon jelennek meg a röplabdajáték specifikus elemei: nyitásfogadás, labdához való igazodás, bejátszás, feladás, támadás. A technikai elemek közül a labda elkapása és dobása, a kosárérintés, az alsó nyitás kapnak szerepet. A játékforma részletesebb leírását az „A röplabdajáték felépülése különböző korosztályokban” részben olvashatják.

A korosztály esetében a variábilis gyakorlás blokkosított elrendezési formáját tartjuk célravezetőnek, méghozzá a mozgáskoncepciós rendszer egy szempont szerinti, gyakorlaton belüli variációjával. Azaz a végrehajtandó, gyakorlandó mozgásfeladat jellege nem változik (pl. minden végrehajtásnál futás), azonban bizonyos változatlan módon történő végrehajtást követően változtatunk a mozgás térbeli (pl. mozgásirány, mozgásútvonal, mozgásterjedelem stb.), energiabefektetéssel kapcsolatos (sebesség, erőkifejtés nagysága, mozgás lefutása), illetve a testrészekkel, a társsal/társakkal vagy eszközzel való kapcsolatai közül az egyiken.

Egy hatállomásos gyakorlás megvalósítása esetén például a következőképpen szervezhetjük a foglalkozást (az egyes állomások a variálás logikájának megértését hivatottak szemléltetni):

1. állomás –  Saját testtel kapcsolatos és térbeli tudatosság: futás térdemeléssel a koordinációs létra fokai közé lépve mindkét lábbal, 5x előrefelé haladással, 5x oldalirányú haladással jobbra, 5x hátrafelé haladással, 5x oldalirányú haladással balra (változtatás szempontja: térbeli tudatosság)

2. állomás –  Egyéni, labdás ügyességfejlesztés, röplabda-alapérintések előkészítése: Labda fogása, tartása, labdaterelések: szlalom labdaterelés 6x domináns kézzel, 6x a nem domináns kézzel, 6x két kézzel (változtatás szempontja: testtudat)

3. állomás –  Egyéni, labdás ügyességfejlesztés, röplabda-alapérintések előkészítése: Labda dobása, elkapása, pattintása, ütése: léggömb levegőbe ütése 8x alacsony magasságba (mellkas elé), 8x közepesen magasra (fejmagasságába), 8x magasra (fejmagasság fölé) (változtatás szempontja: erőkifejtés nagysága)

4. állomás –  Kapcsolat a társsal, társakkal: futás szivacsgátak átlépésével párokban, 10x kézfogással, 10x könyökfűzéssel, 10x vállfogással (változtatás szempontja: kapcsolat a társsal)

5. állomás –  Egyéni, labdás ügyességfejlesztés, röplabda-alapérintések előkészítése: Kosárérintés kialakítása: Kosárérintéssel labda irányítása falon kijelölt sávokba, majd visszapattanó labda elkapása – 9x a legmagasabban levő sávba, 9x a középső sávba, 9x a legalacsonyabban levő sávba (változtatás szempontja: erőkifejtés nagysága)

6. állomás –  Egyéni, labdás ügyességfejlesztés, röplabda-alapérintések előkészítése: Alkarérintés előkészítése: Tanulók által önmaguknak feldobott labda elkapása feszes nyújtott karral, mellső rézsútos mélytartásban, 7x magas súlyponti helyzetben (nyújtott lábbal), 7x közepes súlyponti helyzetben (hajlított terpeszállásban), 7x mély súlyponti helyzetben (terpesz guggolásban) (változtatás szempontja: térbeli tudatosság)

KISTIGRIS

A röplabda-alaphelyzet kialakításának gyakorlata. A tanulók kényelmes terpeszállásban, hajlított térdekkel, mellső rézsútos mélytartásba emelt karral helyezkednek el, kissé felfelé-egymás felé néző tenyérrel, tanári bemutatás alapján. Célszerű, ha elhangzik a következő instrukció: „Legyetek ugrásra készen, mint egy kistigris!”. Néhány másodpercig megtartják a testhelyzetet, majd lazítanak, a következő jelzésre újból „kistigrissé” változnak.

Változatok:

• Alaphelyzetből meghatározott irányba történő gyors megindulások, kötött helyváltoztató mozgásformákkal, néhány métert haladva.
• Különböző alapvető helyváltoztató mozgásformákból (futás, szökdelés, oldalazás, gurulás, vetődés) jelzésre („Kistigris!”) alaphelyzet felvétele.

Tanári utasításra a tanulók különböző test- és súlyponti helyzeteket vesznek fel, miközben igyekeznek az egyensúlyukat megtartani. Például:

• vállszéles terpeszben testsúly áthelyezése egyik, majd másik lábra, ellentétes láb felemelésével, súlypont süllyesztésével is;
• „tyúklépés” helyzetében, különböző kartartásokkal törzshajlítások és -döntések különböző irányokba;
• „tyúklépés” helyzetében mutatóujj mozgásának követése fej fordításával;
• egy lábon állva, csípőre tartással láb emelése, lassú lengetése előre-hátra és mindkét irányba oldalra;
• egy lábon állva lábemelés hátra, ellentétes karemeléssel előre, súlypontsüllyesztéssel talajérintés kézzel, majd lábemelés előre kissé hajlított lábbal, karemeléssel magastartásba;
• egy lábon állva lábemelés oldalra, ellentétes karlendítéssel ellenkező irányba, súlypont süllyesztésével is.

A feladatok elvégezhetőek csukott szemmel is.

A tanulók szabadon mozognak a játékterületen. A tanár jelzésére (szóban mond egy állatnevet, esetleg felmutat egy állatot ábrázoló képet) az adott állat mozgását utánozva haladnak tovább.

A tanulók között 2-4 féle színű jelölőmezt osztunk ki.

• futás a teremben szabadon
• futás meghatározott teremrészben
• futás különböző sebességgel (mezszín szerint is)
• futás mezszín szerint külön területeken
• futás csak vonalakon
• futás, jelzésre feladatokkal (mezszín szerint is)
• futás, jelzésre páros feladatokkal mezszín szerint (azonos színűvel/más színűvel párt alkotva)

Futás helyett bármely alapvető helyváltoztató mozgáskészséggel végezhető.

A tanulókat 4 csapatra osztjuk. Minden csapat kap egy kártyaszínt. A játék során majd ezeket a kártyákat kell begyűjteni. A kijelölt játékterületet körülvevő képzeletbeli körív különböző pontjain (küllő alak), bója mögött felállnak a csapatok. Középen elhelyezzük a kártyákat képpel lefelé a földre, összekeverve. A csapattagok rajtra egyesével kifutnak, és egy kártyát felfordítva megnézhetnek. Ha a csapatuk színe, futva visszavihetik a csapathoz, ha nem, lefordítva visszateszik, majd üres kézzel futnak vissza. A következő csapattag akkor indulhat, ha az előző már visszafelé jön. A játék addig tart, amíg a csapatok az összes saját színű kártyát be nem gyűjtik.

A tanulókat beszámozzuk (1-es, 2-es), szabadon futnak a teremben. Jelzésre („1-es az egér” VAGY „2-es az egér” VAGY „1-es az egérlyuk” VAGY „2-es az egérlyuk”) párokat kell alakítani oly módon, hogy a páros egyik tagja terpeszbe áll („egérlyuk”), egy társa pedig bebújik a terpesz alá („egér”). A szerepet a számok alapján kiadott jelzések döntik el.

A játékosok egyik lábukkal egy rongyszőnyegen állnak, másik lábbal hajtják magukat előre a szőnyeg csúsztatásával. Meghatározott jelzésre (taps, síp stb.) a rollerpihenőbe kell menniük (előre kijelölt terület a játéktéren).

Minden tanuló egy-egy rongyszőnyegen helyezkedik el. A rongyszőnyegen „rollerezve” haladnak, vagyis egyik lábukkal a talajon lökik, „hajtják” magukat, a másikkal a szőnyegen állva csúsztatják azt. A tanár jelzésére meghatározott utánzó mozgással haladnak tovább oly módon, hogy bizonyos testrészeikkel a szőnyegen támaszkodva csúsztatják azt (pl. „kutya”= két kézzel támasz a szőnyegen, lábbal futás a talajon, „pók”= pókjárásban haladva egyik talpuk alatt csúsztatják a szőnyeget).

Minden játékosnak egy szőnyege van. A játék során négy különböző mozgásformában közlekedhetnek a résztvevők. Ezek sorrendben: ülőcsúszás („amőba”), szőnyegen térdelve, kézzel húzva magukat előre („csiga”), négykézláb futással, egyik kézzel a szőnyegen támaszkodva („kutya”), és rollerezve („ember”). Minden játékos „amőba”-ként kezdi a játékot. Jelzésre (pl. síp) két azonos „fejlődési fokon” lévő (azonos mozgásformával haladó) játékos egy „Kő-Papír-Olló”-t játszik egymással. A győztes „továbbfejlődik” a következő szintre (a soron következő mozgásformával halad tovább), a vesztes marad az addigi mozgásformánál, és így haladnak tovább a következő jelzésig. Változatként játszható úgy is, hogy a „Kő-Papír-Olló” vesztese visszafejlődik egy evolúciós lépcsőfokot (ha „amőba” volt, marad „amőba”).

Két játékos egy rongyszőnyegen áll (akár kézfogással) az egymáshoz közelebb levő lábával, a másikkal hajtják magukat a talajon. Jelzésre (pl. taps) a páros két tagja helyet cserél egymással, így haladnak tovább. Másik jelzésre (pl. sípszó) a párok együtt másik szőnyeget keresnek maguknak. Harmadik jelzésre (pl. „HOP!” kiáltás) a pár két tagja különválik, és új párt keresve elfoglalnak egy másik szőnyeget

Párokat alakítunk ki. A pár egyik tagja egy lábbal a rongyszőnyegen áll, másikkal a talajon támaszkodik (“hajtó”). Társa előtte helyezkedik el („kutya”), egyik kezét hátranyújtja a másik játékosnak („hajtó”), aki megfogja. A játék indításakor a „kutya” húzza a társát, aki egyik lábával hajtva magát segíti az előrehaladást. „Kutyavásár” jelzésre a „kutyák” helyben maradnak, miközben a „hajtók” szőnyegjükről lelépve, futva új szőnyeget és új „kutyát” keresnek (addigi helyükre nem térhetnek vissza). „Hóvihar” jelzésre a „hajtó” hasra fekszik a szőnyegre, a „kutya” tenyéren és talpon támaszkodva, csípőjét magasra emelve „kunyhót” épít fölé. „Kutyából hajtó” kiáltásra a páros két tagja szerepet cserél.

A tanulók rövid lendületszerzés után ráhasalnak a néhány lépéssel előttük levő tornaszőnyegre és próbálnak a legmesszebb csúszni vele. Változatok: Végezhetik a feladatot egyénileg egy csúszással megtett távolságra; végezhetik párokban, kis csoportban (3-4 fő), egymást váltva „csúsztatva” a tornaszivacsot két meghatározott pont között, a rajtvonaltól a célig.

A tanulók a tanár által meghatározott testrészükön (pl. fej, tenyér, comb, egy vagy két alkar) egyensúlyozzák a labdát helyben, helyzet- és helyváltoztatás közben.

A tanulók gumi-/röplabdával a kézben szabadon mozognak a területen. Jelzésre (pl. „bal térd”) megállnak, és a labdát a meghatározott testrészükhöz „ragasztják”.

A tanulók labdájukat előre meghatározott alakzatokon terelik. Ez az alakzat lehet a talajra rajzolva, vagy a tanár szóbeli vagy vizuális (ábra, betű, szám stb.) felmutatása alapján történik a végrehajtás.

Helyben a tanulók elé helyezett labda áthelyezése két kézzel maguk mellé, és újra maguk elé. Gyakorlat többszöri megismétlése. Végrehajtható két lábon (vállszéles terpesz, zárt láb, keresztezett láb, „tyúklépés” helyzetében levő láb) és egy lábon állva is (mindkét lábbal végrehajtva). Végezhető gumi-/röplabda helyett teniszlabdával, egy kézzel fogva azt (mindkét kézzel többször ismételve).

A tanulók egy vagy két kézzel elgurítják a labdát, amelyet egy meghatározott jelzés előtt meg kell előzniük, és szembefordulva két kézzel elfogniuk. Változat lehet a guruló labda elé futva, terpeszállásban/térdelőtámaszban/fekvőtámaszban „alagutat” építeni; a labdát gurulás közben körbefutni; labdát megelőzve, azzal szemben terpeszülésben „kapuba csalogatni”. Amennyiben futás helyett más helyváltoztató mozgásformával hajtják végre a feladatot, nagyban befolyásolja, mekkora erővel kell/lehet a labdát elgurítani.

Kiváló játék a térbeli és energiabefektetéssel kapcsolatos tudatosság fejlesztésére, és az alsó nyitás előkészítésére. A tanulók, kezükben babzsákkal a kijelölt vonal mögött helyezkednek el. Velük szemben hat, egyenként 50–70 cm széles sáv van kijelölve, folytatólagosan egymás után. A tanulókhoz legközelebbi sáv az 1-es, a második a 2-es és így tovább. A tanár jelzésére (pl. 3!) a babzsákot egy kézzel a meghatározott számú sávba kell csúsztatni ellentétes lábbal történő kilépéssel, súlypontsüllyesztéssel. Csúsztatás után a tanulók a babzsák után futnak, felveszik, és visszafutnak a csúsztató vonal mögé. A feladat végezhető párokban, amikor a páros két tagja egymással szemben, a sávok ellentétes oldalán helyezkedik el. Ekkor mindig a csúsztatást nem végző tanuló megy a babzsákért, és a saját oldaláról ismétli a gyakorlatot. Változata lehet, amikor dobókockadobás eredménye alapján alakul ki a megcélzandó sáv száma (lehet egy dobókocka mindenkinek, vagy az összes tanuló a saját kockájával dob, ilyenkor nyilvánvalóan nem mindenki ugyanazt a sávot célozza). Képzettebb tanulók esetében variálható az egyes számsávokhoz rendelt jelzések alkalmazásával (pl. 1-es = taps, 2-es = síp, 3-as = „HOP” stb.). Tantárgyköziség becsempészésére is kínálkozik lehetőség: egyszerű matematikai művelet eredményeként kapott számú sávba kell juttatni a babzsákot (pl. 9 – 5 = 4, tehát a 4-es sáv a cél).

A játékterületen elhelyezünk műanyag tekebábukat/félliteres műanyag palackokat egymás mellett sorban vagy tetszőleges alakzatban (háromszög, négyzet stb.) egymástól kb. 20–40 cm távolságra. A tanulók egy kijelölt vonaltól egykezes gurítással céloznak a bábukra, igyekeznek azokat ledönteni. Az elgurított labdáért szaladnak, majd a vonal mögé visszatérve addig ismétlik, amíg az összes bábut le nem döntötték. A gurítást végezhetik a vonal mögött meghatározott helyről, vagy a helyüket a vonal mentén tetszőlegesen változtatva.

A tanulók két csapatra osztva a játékterület két térfelén helyezkednek el, amelyet kb. 50 cm magasan kifeszített gumiszalaggal választunk el egymástól. Minden tanuló kezében gumi-/röplabda van, amelyet az indítójelzésre a gumiszalag alatt átgurítanak a túlsó térfélre, a hozzájuk érkező labdákat pedig visszagurítják. Az a csapat szerez egy pontot, amelyik térfeléről legalább egy pillanatra elfogynak a labdák. (Nagy létszám/kis pályaszélesség esetén közvetlenül a felezővonalon nem szabad tartózkodni, csak pl. attól 3 méterre húzott vonalon kívül. A holt térben esetleg egy-egy labdaszedő lehet).

4–8 tanuló játssza egyszerre, egy játékterületen. Egy páros két tagja egymásnak gurít egy labdát (pl. fitball, kosárlabda, kézilabda, gumilabda, teniszlabda) kb. 6-8 méter távolságról. A többi páros (vadászok) szintén egymással szemben helyezkedve, kijelölt vonal mögül gurítva igyekeznek eltalálni a középen guruló labdát. A vadászok közül a párosok tagjai felváltva céloznak és gurítanak, a társ által gurított labda elfogása után. Ha valamelyik páros eltalálja a középen mozgó labdát, helyet és szerepet cserél a középen levő párossal.

Labda dobása egy és két kézzel különböző távolságra, célba (pl. kijelölt sávba, hulahoppkarikába, felfordított zsámolyba). Az előző gyakorlatok és variációik eltérő magasságban rögzített háló/zsinór felett átdobva is végezhetők.

A tanulók 3-4 fős csoportokban egymás mögött helyezkednek el. Az oszlop első tagja a kezében tartott labdával üti a talajon guruló labdát a fal / oldalára fordított pad felé, majd az onnan visszapattanó labdát a soron következő társ játssza meg ugyanígy. Végrehajtható úgy, hogy minden tanulónál van a kézben labda, de játszható egy labdával, folyamatos labdatovábbadással egymás között. A labdaütés után kaphatnak kiegészítő feladatot a tanulók.

A játékteret hosszában elfelezzük padokkal, amelyekre medicinlabdákat teszünk egymástól megközelítőleg egyenlő távolságra. A csoportot két részre osztjuk, akik a játéktér két szélénél felállnak egysoros vonalban, szemben a padokra helyezett labdákkal. A csapatok a vonal mögött céloznak gumilabdával/szivacslabdával, és igyekeznek eltalálni a padra helyezett medicinlabdákat úgy, hogy azok az ellenfél térfelére essenek. A szabadon guruló labdákat a tanulók a saját térfelükön összeszedhetik, de csak visszalépve, a vonal mögül lehet újra dobni.

Variációk:

Középre fitball-labdát (akár 2, 3-t is) helyezünk, a játékosoknak ezt kell átjuttatniuk az ellenfél vonala mögé.

Labda dobásának-elkapásának gyakorlatai mozgás közben:

• feldobott labda elkapása futás közben
• feldobott labda elkapása felugrással
• kidobott labda elkapása felpattanás után
• kidobott labdához igazodás, talajra pattintása és elkapás
• kifeszített gumiszalag/röplabdaháló feletti átdobás, majd labda talajra pattanás utáni elkapása
• kifeszített gumiszalag/röplabdaháló feletti átdobás, majd labda lepattanás nélküli elkapása

Kosárérintés kialakítása:

• kéz és ujjak tartása utánzással alaphelyzetben
• talajra helyezett labda „lenyomása” kosárérintés ujj- és kéztartásában
• labda talajra pattintása kosárérintés ujj- és kéztartásában, felpattanás utáni elkapás
• folyamatos labdalepattintások kosárérintés ujj- és kéztartásában
• hason fekve fej elé kihelyezett labda kigurítása falhoz (oldalára fordított padhoz) kosárérintés mozdulatával
• feldobott vagy talajra pattintott labda alá helyezkedés után labdaelkapás kosárérintés helyzetében
• tanuló által saját magának feldobott labda fej fölé játszása kosárérintéssel, majd elkapása
• tanuló által saját magának feldobott labda fej fölé játszása kosárérintéssel, majd lehulló labda alá igazodni, és alaphelyzetben kosárérintés kar-és kézhelyzetében elkapás

• tartott labda ütése alulról felfelé, nyitott tenyérrel, majd elkapás. Növekvő magasságra
• tartott labda ütése felülről lefelé, maga elé, majd a felpattanó labda elkapása
• tartott, majd kidobott labda ütése falra. Visszapattanó labda elkapása igazodással (A feladatot könnyű, jól pattanó labdával hajtsuk végre).

Alaphelyzet kialakításának gyakorlatai alkar- és kosárérintéshez:

• léggömb levegőben tartása (dekázás) hajlított magastartásban, kosárérintés helyzetében tartott labdával
• léggömb levegőben tartása (dekázás) rézsútos mélytartásban fogott labdával

• falra dobott és onnan visszapattanó labda elkapása és ismételt falra dobása
• falra dobott és onnan visszapattanó labda elkapása és feldobás után kosárérintéssel ismételt falra játszása
• falra dobott és onnan visszapattanó labda talajra pattintása és felpattanást követően kosárérintéssel ismételt falra játszása
• falra dobott és onnan visszapattanó labda kosárérintéssel ismételt falra játszása

A gyakorlat variálható különböző magasságba történő falra dobással, falra játszással; eltérő távolságból történő labdatovábbítással; párban vagy kis csoportban egymást váltva a végrehajtással; labda falra játszása utáni kiegészítő feladattal (pl. meghatározott testrész megérintése).

Az egyik tanuló tartásos, majd mozgásos cselekvéseit a társa megpróbálja követni és utánozni. Cserével is végrehajtják a feladatot. A feladat végezhető helyben, helyzetváltoztatással és helyváltoztatással egyaránt. Helyváltoztatással végrehajtva az utánzónak egyszerűbb dolga van, ha a társ háta mögött helyezkedik el. Ebben az esetben hívjuk „Árnyékjátéknak”.

Az egyik tanuló meghatározott testhelyzetben helyezkedik el egy rongyszőnyegen, társa áthúzza a túloldalra, úgy, hogy csak adott végtagját/testrészét foghatja. Cserével is végrehajtják a feladatot.

Játékos rajtgyakorlatok a társ indítására. A társ által adott jelzés lehet auditív (hangjelzés), vizuális (meghatározott mozdulat, gesztus), valamint taktilis. Ez utóbbi esetben fontos, hogy ne legyen látható a rajtoló számára az indítótárs mozdulata (háta mögül, csukott szem stb.). Variáció: eltérő jelzésekre különböző módon kell a rajtot követően mozogni (pl. taps = futás, „hopp” jelzés = négykézláb haladás).

A tanulók párokban állnak egy kijelölt vonalnál, mindkettőjük mögött egyenlő távolságra egy-egy vonal jelzi a „házat”. Középvonalon egy szalag fekszik, amelyet jelzésre igyekeznek megszerezni a tanulók és a házukba futni vele, anélkül, hogy a másik megérintené. A szalag sikeres „házba” juttatása esetén a játékos pontot kap.

A játékteret körben sávok/KTK-lapok határolják, négyzet alakban. 6-8 tanuló a sávokban/KTK-lapokon helyezkedik el, középen áll a fogó/fogók. A sávban állók feladata, hogy átjussanak egy másik sávba, anélkül, hogy megfogná őket a fogó. Ha a fogó megfog egy átfutót, szerepet cserélnek (célszerű jelölni a fogót!)

Futójáték, amelyben három különböző jelzés van. „Kerékpár” = páralakítás hanyattfekvéssel, talp összeérintésével biciklizés; „kenu” = négyen féltérdelésben egymás mögött evezés imitálása; „hullámvasút” = egymás mögött 3 sorban páronként, előttük levő vállának megfogása, soronként, hullámszerűen leguggolás, felállás. A jelzések között a tanulók egyénileg, meghatározott mozgásformával haladnak a játékterületen.

A kijelölt fogó(k) – ők a bacilusok – üldözi(k) a menekülőket. Akit megérintenek, „megbetegszik” – lefekszik a talajra hanyattfekvésbe. Két társ együttműködve tudja kimenteni, ha az elfogotthoz futva, kezénél, lábánál megfogva őt a legközelebbi falhoz/kijelölt területhez szállítják (ez a kórház, ahol meggyógyul). A társukat éppen mentő játékosokat nem lehet megfogni.

Átfutó vagy udvaros jellegű fogójáték. Kijelölünk a teremben egy sávot, amelyen belül cirkál a „cápa”, vagyis a fogó. A menekülők („halacskák”) az egyik oldalon, a sávon kívülről kezdik a játékot. Indítójelre a „halak” igyekszenek átjutni a sáv szemben levő határvonalán túlra, a „cápa” pedig megpróbál minél többet megfogni közülük. Akit megérint a fogó, „polippá” változik, és a fogó segítője lesz. A „polipok” a megfogás helyén megállnak, nem mozdulhatnak el a helyükről, de megfoghatják azokat a menekülőket, akiket a karjaikkal elérnek. Játszható a játék úgy is, hogy a halacskák nem egy oldalról indulnak.

A játékosok kört alkotnak, minden második van azonos csapatban. A két csapat egy-egy (lehetőleg a kör két ellentétes pontján elhelyezkedő) tagja kap egy-egy, egymástól különböző színű labdát. Indítójelzésre meghatározott irányba továbbadják a labdákat a soron következő csapattársnak. A játék addig tart, amíg az egyik labda megelőzi a másikat.

• párban különböző módon végrehajtott dobások és elkapások igazodással a labdához
• ugyanez háló vagy gumiszalag felett is
• párban különböző módon végrehajtott dobások oldalirányú mozgások közben, igazodással a labdához

• léggömb feljátszása rézsútos mélytartásban fogott labdával, majd labda átadása a társnak, folyamatos váltással levegőben tartva a léggömböt
• léggömb levegőben tartása hajlított magastartásban, kosárérintés helyzetében tartott labdával, majd labda átadása a társnak, folyamatos váltással levegőben tartva a léggömböt

• alsó egyenes ütések társnak, társ igazodással elkapja
• ugyanez háló felett is
• előző gyakorlat megfogás utáni kosárérintéssel történő visszajátszással
• előző gyakorlat közvetlenül kosárérintéssel történő visszajátszással
• párban különböző módon végrehajtott dobások és elkapások igazodással a labdához
• ugyanez háló vagy gumiszalag felett is
• párban különböző módon végrehajtott dobások oldalirányú mozgások közben, igazodással a labdához
• a páros egyik tagja hason fekvésben helyezkedik el, és a feje előtt a talajra helyezett labdát kosárérintéssel kilöki/kigurítja a 4m-re álló társnak; társ alaphelyzetben, labdához igazodással alkarérintés tartásában két kézzel megfogja, majd visszagurítja
• alsó egyenes ütések társnak, társ igazodással elkapja (először esetleg lepattintott labda átütésével; feldobásnál hangsúlyozandó a kis feldobás, illetve ütőérintésnél az ellentétes láb legyen elől – kevésbé tapasztalt tanulók esetében is jobb eredmény érhető el egy rálépéssel
• ugyanez háló felett is
• dobott és alapérintéssel, illetve alsó nyitással indított labda kontrollpasszt követő visszajátszása társhoz.

A labdát párokban felváltva egy karikába kell pattintaniuk a tanulóknak, és az ellenfél által dobott labdát elkapniuk. Az elkapás előtt legfeljebb egyet pattanhat a karikán kívül a talajon a labda. (Játszható úgy is, hogy a karikából felpattanás után a levegőből kell elkapni a labdát.)

Hálóval elválasztott térfeleken helyezkednek el a csapatok, minden csapattag kezében labda van. Indítójelzésre mindkét csapat tagjai átdobják a háló felett a labdát, a térfelükre érkező labdákat pedig megfogják és visszadobják. A megállító jelzésre összeszámoljuk a térfeleken levő labdákat, ahol kevesebb van, az a csapat kap egy pontot. Játszható kötött dobásformával vagy alsó nyitással.

A tanulók egymással szemben, azonos oldalon oszlopban (egyik oldalon legalább egy, másik – labdás – oldalon legalább két tanuló) helyezkednek el, egy labdával. A labdás átdobja a labdát a szemben álló társhoz, és a túlsó oszlop mögé fut. Az érkező labdát társ elkapja, majd megismétli a feladatot.

Variációk:

• a tanulók különböző alakzatban (háromszögben; négyszögben; körben) helyezkednek el, és így továbbítják egymás között a labdát
• a tanulók kosárérintés kar- és kéztartásában kapják el, majd innen lökik tovább a labdát
• a tanulók mellső rézsútos mélytartás helyzetében kapják el a labdát, és kétkezes alsó dobással továbbítják (feszes, nyújtott karral)
• a labdát megfogás után feldobva kosárérintéssel játsszák tovább
• az érkező labdát kosárérintéssel fej fölé játsszák, majd elkapják és továbbdobják
• az érkező labdát kosárérintéssel fej fölé játsszák, majd elkapják, újra feldobják és kosárérintéssel játsszák tovább
• az érkező labdát egy kézzel a talajra pattintják, majd kosárérintéssel játsszák tovább

3 játékos közül ketten egymással szemben, egymástól 4–8 méter távolságban helyezkednek el, egyiküknél labda. Harmadik társuk középen egy zsámolyon állva karikát tart magasra emelve, függőleges helyzetben. A labdás tanuló kosárérintés helyzetéből átlöki a karikán a labdát, társa egy lepattanás után megfogja, és hasonló módon visszajuttatja. Labda átlökése helyett játszható feldobott labdából végrehajtott kosárérintéssel és talajra pattanás nélküli elkapással is.

4 × 8 vagy 5 × 10 méteres, hálóval két térfélre osztott pályán játszik legalább egy, legfeljebb három páros. Mindkét térfélen a játékosok számánál kettővel több célterületet helyezünk el. A játékosok kézből feldobott labdával kosárérintéssel céloznak a másik térfél célterületeire. Az átszálló labdát megfogva a játékosok igyekeznek megakadályozni az ellenfél találatait. Minden találat egy pontot ér. A játék tarthat meghatározott pontszám eléréséig, vagy játszható időre. Gyakorlottabb tanulók esetében kettő, nagyobb létszám esetén több labdával is játszható.

4 × 4 méteres területen játszik két tanuló. Egy léggömböt kell minél tovább a levegőben tartaniuk, meghatározott testrésszel érintve azt (a szabály módosításával egyre hasonlatosabbá tehető az érintés módja a röplabdában használatosakhoz, elsősorban a kosárérintéshez). A játékosok váltva érhetnek a léggömbhöz, egymás után kétszer nem érinthetik azt, és nem léphetnek a játékterületen kívülre. Variálható az érintés utáni meghatározott mozgásos feladat végrehajtásával (pl. leguggolás, az egyik határoló vonal egy vagy két kézzel, illetve lábbal történő megérintése).

2:2 elleni játék 4 × 8 méteres pályán. Minden játékos kezében labda van, a térfeleken pedig elszórva 4-4 karikát helyezünk el. A játékosok az alapvonal mögül alsó nyitást hajtanak végre, a másik térfélen levő karikákba célozva. A szabad labdákat összeszedve folyamatosan hajtják végre a nyitásokat. Találat esetén a saját térfelükről áttehetnek egy karikát az ellenfélhez (vagy áthozhatják azt, amelyikbe betaláltak). Cél, hogy elfogyjanak a karikák a csapat térfeléről (vagy a játszma végéig többet szerezzenek).

Két-két játékos helyezkedik el térfelenként egy 4 × 8-as pályán. A két térfelet paddal választjuk ketté. A labdát a játék során a pálya bármely részéről alsó nyitás mozdulatával lehet játékba hozni. Az átjövő labdát egyszer hagyni kell lepattanni a saját térfélen, majd elkapás után alsó nyitással vissza kell ütni. Pontot kap a csapat, ha ellenfele oldalán egynél többet pattan a labda, vagy az ellenfél nem tudja azt átütni az ellentérfélre, vagy a határoló vonalakon kívülre üti.

2, esetleg 4 játékos egy léggömböt igyekszik átjuttatni a játékterület közepe felett felfüggesztett, függőleges helyzetben levő karikán. Meghatározott idő alatt minél több találatot kell elérni. Az érintés módját, számát, sorrendiségét különböző módon szabályozhatjuk.

A háló vagy kifeszített zsinór felett úgy kell saját feldobásból kosárérintéssel átjátszani a labdát, hogy a túlsó térfélen talajra rajzolt koncentrikus körök egyikében érjen talajt. A legbelső kör pontértéke a legmagasabb, kifelé haladva ez egyre csökken. A feladat az, hogy előre meghatározott pontszámot érjenek el a tanulók. Változata lehet, hogy a labdát a társ dobásából kell megjátszani, aki a saját, de akár a másik térfélről is dobhatja a labdát. Játszható 2-3 játékos együttműködésével, amikor mindenki egymás után, egymást váltva igyekszik pontokat szerezni (a megszerzett pontok ekkor összeadódnak), vagy versengő jelleggel – ki gyűjt több pontot adott idő alatt / ki éri el elsőként a meghatározott pontszámot.

Gumiszalaggal elválasztott 4 × 8 méteres pályán labda átdobása a háló felett, társnak az érkező labdát egy lepattanás után meg kell fognia és visszadobnia az ellentérfélbe. A játékban járatosabb tanulóknak a háló felett átrepülő labdát a levegőből, még a talajra pattanása előtt kell elkapniuk. Ez a játékforma segíti az alaphelyzet, valamint a lábmunka, a helyezkedés és a labdához való igazodás megfelelő kialakítását, bekapcsolva a röplabdázásra olyannyira jellemző időkényszert. További variálási lehetőség, ha a labda megfogását követően, feldobásból kosárérintéssel kell visszajuttatni a háló túloldalára.

Az előző játékmenethez képest az érkező labda röppályájához igazodva, magasra felnyúlva egy kézzel talajra kell azt pattintani, majd felpattanás után kosárérintéssel visszajátszani.

2:2 elleni játék 4 × 8 méteres pályán. A labdát alsó nyitással vagy kosárérintéssel lehet játékba hozni, így indul a labdamenet. A fogadó csapat egyik játékosa elkapja az átjövő labdát, majd feldobás után kosárérintéssel visszajátssza. Átjátszás után a csapat két tagja helyet cserél egymással. Pontot szerez a csapat, ha az ellenfél oldalán talajra juttatja a labdát, vagy ha az ellenfele a pálya vonalain kívülre játssza azt.

2:2 elleni játékforma, 4 × 8 vagy 5 × 10 méteres pályán. Az ellenféltől érkező labdát elkapás után azonnal a társnak kell dobni, aki szintén megfogja és visszadobja azt a párjának, ő pedig kosárérintéssel közvetlenül átjátssza a háló felett. Adható az átjátszás után kiegészítő feladattal, például meghatározott testhelyzet felvétele, vagy az alapvonal mögé helyezett karikán való átbújás.