Állandó szempontként jelenik meg a mozgásfejlesztés folyamatában a tartalmi-képzeleti keret (analógiák) felhasználása. Az egyes mozdulatokhoz, mozgásokhoz társított képek, hasonlatok kigondolása a pedagógus és a gyermekek kreativitásán múlik. Mindenképpen tartsuk szem előtt, hogy a felhasznált képeknek – akár gondolati, akár valós értelemben, például fényképről előhívva – minden esetben kötődnie kell az adott mozgás, mozdulat lényegéhez.

Tudományos kutatásokból tudjuk, hogy amennyiben egy kép, kényszerítő eszköz, vagy a mozgás eredménye vezeti egy adott mozgás kivitelezését, akkor külső fókuszú figyelemről beszélhetünk. Ha viszont magára a mozgásvégrehajtásra – például az ízületi szögekre – koncentrálunk, akkor belső fókuszú figyelem mellett gyakorlunk.

A figyelem fókuszának vizsgálata viszonylag új terület a mozgástudományban, és egyelőre kevés összegző eredmény olvasható a szakirodalomban. Az mindenesetre elmondható, hogy úgy tűnik, a külső fókuszú gyakorlás gyermekkorban hatékonyabban segíti a mozgástanulást (ebben is lehetnek persze egyéni és szituációs különbségek), mivel kevésbé tudatos kontroll alatt egyénileg funkcionálisabb mozgáskivitelezést eredményezhet (Button és mtsai., 2020, Vass, 2020).

Joyce (1994) a képzelet és a mozgás összekapcsolását alapvetően háromféle módszertani irányból közelítette meg.

• Ha adott egy mozgás, amihez a pedagógus társít képet vagy hasonlatot a mozgás jellemzőjéhez. Például: Domborítsd a hátad, mintha labda volnál! Ez esetben a mozgás mellé a pedagógus talál ki valamilyen analógiát.
• Ha adott egy mozgás, amihez a gyermek társít képet a mozgás jellemzőjéből eredően, például: Szép domború a hátatok. Tudtok még domború dolgot mondani? Formáljátok is meg a testetekkel!
• Ha adott egy kép, amihez a gyermek társít mozgást, például: Milyen testhelyzet hasonlít egy banánhoz? Mutassátok meg!

A hasonlatok és analógiák felhasználása nagyon fontos a gyermekek számára, módszertanilag azonban ügyeljünk arra, hogy lehetőleg először jellemzően a mozgás kerüljön szóba, majd ezt kövesse a kép előhívása a fantáziából. A képeknek a mozgás lényegének megértetése a feladata, nem pedig csupán úgy csinálni, mint a kutya, szöcske, falevél stb. 

Különleges lehetőséget jelent, amikor expresszív, mozgásos önkifejezést indítunk el a képekkel, hangokkal (zenével, ritmussal) vagy hívószavakkal. Ilyen lehetőségek a következők:

A képzeleti keret témaképek formájában vagy valamilyen projekttartalomhoz illesztve is megjelenhet:

Szorosan kapcsolódnak a fentiekhez az úgynevezett mozgásmondatok mint kreatív feldolgozási megoldások, amelyekkel így mozgássorozatot, azaz szekvenciákat alkothatunk.

A mozgásszekvenciák alkotása és tanulása komplex tanulást tesz lehetővé, ahol a korábbi ismeretek, a tervezés, a felfedezés és kísérletezés, pontosítás, elmélyítés és bemutatás egyaránt a folyamat részét képezhetik. A könyvben számos olyan példát láthatunk a későbbiekben, ahol egyéni, páros vagy csoportos mozgásszekvencia-alkotás kerül a középpontba. E módszertani megoldással kapcsolatban az alábbi szempontokat összegezhetjük.

• Időbe telik, ezt el kell fogadnunk.
• Egyszerű, jól követhető formában megvalósítandó sorrendet találjunk ki, amit könnyű megjegyezni! Statikus testhelyzetből indul – köztes hely- vagy helyzetváltoztató mozgás meghatározott vagy kötetlen formában – befejező statikus helyzet.
• Elsőként a kiindulóhelyzet és a befejező helyzet létrehozása történjen meg! • Kössük össze a köztes mozgást a kiinduló helyzettel és a befejező helyzettel!
• Használjunk jelzést a feladatkezdéshez, hagyjunk 20-25 mp önálló gyakorlási időt, majd adjunk befejező jelzést!
• Hangsúlyozzuk, hogy a köztes mozgásformánál mi a végrehajtási szempont (pl. sebesség, erőkifejtés, téri összetevők)!
• Gyakorolja a tanuló a szekvenciát!
• Teremtsünk lehetőséget arra, hogy időnként bemutathassák a végrehajtásaikat a pedagógus és a társak számára kisebb csoportokban!
• Ahogy megtanulta a gyermek a mozgásszekvencia- alkotás módját és lényegét, növeljük a bevont mozgások számát és nehézségét!

• fent-lent-fent-lent-robbanás
• ugrás-forgás-esés
• feszes-laza-feszes-laza-durranás

A „Mit csinál…?”, „Hogyan mozog…?” kérdőmondatkezdések ugyancsak számtalan ötlet alapját képezhetik.

• Hogyan mozog a… (…szélmalom)?
• Mit csinál a… (…turmixgép), amikor…?

Foglalkozásainkon, tanóráinkon időnként szorosabban kapcsolhatunk irodalmi műveket, vagy egyéb kerettörténeteket a mozgásfejlesztési folyamatba. Ezt gyakran mesekeretnek nevezzük, amelynek sajátos szempontjai vannak.

A mozgások történetbe vagy mesekeretbe ágyazásának szempontjai a következők.

• Olyan történetet válasszunk, ahol sok és sokféle a mozgáslehetőség!
• Válasszunk a mozgásos történésekhez olyan kifejezéseket, amelyek jól jellemzik az adott mozgást! Tegyük lehetővé a mozgások átélését, az önkifejezést!
• Gondoljunk arra, hogyan fognak a történet mozgásos szálai összekapcsolódni!
• Írjuk le a folyamatot és mellé a kulcskifejezéseket!
• Idősebb gyermekeknél a megalkotott történethez kérhetünk önálló mozgásmegvalósítást, amit kisebb csoportokban akár meg is taníthatnak egymásnak. Ekkor rövid történetekben gondolkodjunk!