Ahogy már az előző alfejezetben a mozgástanulás kapcsán utaltunk rá, a sportjátékok szempontjából
a mozgástanulás akkor mondható sikeresnek, ha az egyén az adott mozgásformát a sportjátékra jellemző speciális környezetben hatékonyan hajtja végre. Ezen játékhelyzetek gyakran megegyeznek a sportjátékok taktikai helyzeteivel.

Taktika alatt azokat az elméleti alapú, de gyakorlati felhasználású tevékenységeket értjük, amelyek játékhelyzetek vagy különböző feladatok sikeres megoldásához szükségesek [8]. Megemlítendő, hogy stratégián egy átfogó tervet értünk az adott játék során, ami több taktikai variációt tartalmazhat.

A taktikai helyzetre általánosságban (különösen iskolai körülmények között) a következők a jellemzőek:

• célfelület vagy célfelületek elérésére irányul (illetve a védők szempontjából annak megakadályozására),
• támadó és védő szerepek szerint leírható,
• megoldásához (pontszerzéshez) az összes résztvevőnek együtt kell működnie.

A taktikai összetevők megállapításakor végig ügyeltünk rá, hogy fenti szempontoknak megfelelve nevezzünk meg taktikai elemeket, illetve a taktikai elemek rendszerezési lehetőségeit. A szakirodalom áttekintésekor szép számmal találtunk taktikai megközelítésű oktatás-módszertani rendszert. Az úgynevezett Teaching Games for Understanding (TGfU) oktatási modelljében a taktikai tudatosság
és a hatékony döntéshozatal összekapcsolódnak, együttesen adják egy adott szituációban a mozgás
végrehajtásának alapját [6]. A modellben használt módszertani elvek a játékokat felépítő összetevők, struktúrák módosításával érzékeltetik a játékok taktikai felépítését. Egy másik hasonló koncepció a korábban már hivatkozott úgynevezett Tactical Games Approach (Taktikai játékmegközelítés), amelyben sportjátékok labdás és labda nélküli elemeit valamint a játék menetének összetevőit rendezi struktúrába [8]. Öt fejlettségi szintet használ nehézség szerint, amely szinteknek megközelítőleg egy-egy
életkori szakaszt feleltet meg. Ebben a modellben a fő hangsúly nem a sportjátékok közös jellemzőin, hanem az egyes sportjátékokat felépítő specifikus technikai és taktikai elemeken van.

Az általunk feldolgozott szakirodalmak alapján összességében elmondható, hogy a taktikai gondolkodás kialakítása és a játékokban való tudatos részvétel nélkülözhetetlen része a hatékony játékoktatásnak. A tanulóközpontú oktatási stratégiákban a taktikai gondolkodás rendszerét fejlettségi szintek szerint egymásra épülő feladatok és játékok alkotják, ahol a fejlesztési célok tudatosíthatók, kommunikálhatók.

Könyvünkben mindezen szempontokat figyelembe véve alkottuk meg azt a rendszert, amelynek összetevői általánosságban, mintegy sportjátékközi taktikai elemként azonosíthatók és kommunikálhatók tanítványaink felé.