A hatékony judofoglalkozások kapcsán különböző pedagógiai, didaktikai elveket, szempontokat (és hozzájuk kapcsolódó módszertani megoldásokat) alkalmazunk. Ezek között szerepel például a fejlettség- és fejlődésközpontúság elve, amely többek között a differenciálást, a kihívást jelentő, de teljesíthető feladatokat foglalja magába. Ilyen továbbá az inkluzivitás elve, amely az egyéni különbségek elfogadásáról, a toleranciáról, befogadásról szól a testnevelésórákon. Az egyik legalapvetőbb, a judofoglalkozásokat meghatározó elv a pozitív tanulási környezet kialakításának elve.
A pozitív tanulási környezet az a környezet, amely minden tanulónak biztosítja a biztonságos, egyenlő tanulási esélyt nyújtó, motivált, aktív részvételt a foglalkozásokon. Számos összetevőjéből ebben a fejezetben az alábbiakra térünk ki:

• Tanulási környezet, tanulásszervezés, osztálymenedzs­ment fogalma
• A pozitív oktatási környezet kialakításának feltételei
• A judooktatás testnevelésórai keretek között alkalmazott szabály- és szokásrendszere
• A fegyelmezés alapelvei

Tanulási környezet, tanulásszervezés, osztálymenedzsment fogalma

A tanulási környezet kialakítása tulajdonképpen egyet jelent a tanulásszervezéssel. A tanulásszervezés pedig nem más, mint a tanuláshoz szükséges:

• munkaformák kialakítása (foglalkoztatási formák, személyi feltételek);
• eszközök használatával kapcsolatos szervezés;
• tanítási óra időbeosztása;
• fegyelmezés (a tanulók magatartásának szabályozása);
• érzelmileg és fizikailag biztonságos környezet megteremtése és fenntartása.

A pozitív oktatási környezet ezen szempontok együttes, tanulást elősegítő, eredményes kialakítását és fenntartását jelenti.

A pedagógus tevékenységét illetően a tanulási környezet kialakítása kétfajta összetevőre bontható.

Míg a vezetői összetevő a gyakorlás körülményeinek megteremtésére fókuszál, addig a tanítási összetevő a gyakorlás minőségi jellemzőit határozza meg, azaz milyen gyakorlat, milyen ismétlésszámmal, milyen tudatosítással, stb. kerüljön alkalmazásra.
A vezetői összetevő részeként a biztonságos környezet kialakítása az egyik legelső feladatunk a judo oktatásában.

A fizikailag biztonságos környezet elemei:

• balesetmegelőzés;
• megfelelő eszközök biztonságos használatának ismerete;
• a tanulók saját és mások épségének védelme.

Az érzelmileg biztonságos környezet elemei:

• a feladatok helyes végrehajtását, a hatékony tanulást, a sikerérzést és a pozitív élményeket elősegítő megnyilvánulások a pedagógus részéről;
• bátorító, segítő kommunikáció – a pedagógus és a tanulók részéről egyaránt.

A biztonságos környezet kialakításának részeként fontos szerepet kapnak az ún. protokollok, vagyis tanulásszervezési szabályok, rutinszerű megoldások. Ezek előre meghatározott és elsajátított szokások és szabályok, amelyek a tanulásszervezésre vonatkoznak, és amellyel minden résztvevő tisztában van. Alsó tagozaton a protokolloknak nagy szerepük van az érzelmileg és fizikailag biztonságos környezet kialakításában. Egyrészt az óra hatékony szervezése kapcsán (kevés „üresjárat”), másrészt a magatartás szabályozásra vonatkozóan (előre meghatározott, megbeszélt elvárások, szabályok és következmények). Ezek mellett ide tartozik még a váratlan krízishelyzetek kezelése is (pl. sérülés esetén „varázskézzel”, kézrátétellel rögtön „gyógyítjuk” a tanulót).

A protokollok kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy a judofoglalkozásokon – a testnevelésórákhoz hasonlóan – a pedagógus megnyilvánulásai során teljes személyiségével hat a tanítványokra. Ennek kapcsán fontos a sportos megjelenés, az aktív részvétel az órán, az egészségtudatos magatartás kommunikációja. A pedagógus részéről elengedhetetlen a magas szintű szakmai tudás, az önbizalom, a befogadó szemlélet, az empátia, a tolerancia, és a támogató, bátorító kommunikáció.

A testnevelésórák és a judofoglalkozások szokásrendszerének, szabályainak kialakítása néhány ponton eltérést mutat:

• Felszerelés: cipő vagy mezítláb (higiénia – mosdóhasználat).
• Óra eleji és óra végi üdvözlés (tradicionális – meghajlás).
• Csapatalakítási és párválasztási szempontok.
• Feladatok, gyakorlatok megindítása, megállítása, vezényszavak, utasítások, szaknyelv.

Az alábbiakban áttekintjük a judofoglalkozások szabály- és szokásrendszerét. Általánosságban elmondható, hogy az alábbi területeken egy olyan szokásrendszer kialakítása javasolt, amely minden tanuló számára világos, segíti a tanulási folyamatokat és a judofoglalkozások kapcsán rögzített célok megvalósulását, és amelyet fenntarthatóan, következetesen lehet betartani mindenki által (beleértve a pedagógust is).

Öltözői szokásrend

• Ügyeljünk a rendezettségre, az öltöző célszerű kihasználására (pl. fogasok használata, helykihasználás)!
• Jól bevált módszer a judofoglalkozások idejére az értékek átadása a pedagógusnak.
• Ne legyen „öltözőfelelős”, mindenki a saját holmijáért feleljen!
• Alkalmanként már az óra megkezdése előtt lehet beszélgetni a gyerekekkel – bevonás, motiválás szempontjából ennek nem elhanyagolható a jelentősége.

Belépés a terembe / kilépés a teremből (Tradicionális kontra aktív órakezdés)

• Nagyság szerinti tornasor helyett a tradicionális üdvözléshez az egy vonalban, állásban vagy térdelő-sarokülésben elhelyezkedést használjuk! Az óra további részében ne ragaszkodjunk ehhez a kötött formához, nyugodtan ültessük félkör alakzatba, törökülésbe a tanulókat. A testnevelésóra nem judoedzés!
• A tradicionális üdvözlés (meghajlás) után az órát érdemes interaktív beszélgetéssel kezdeni (ráhangolódás, figyelemfókuszálás).
• A gyerekek izgatottak az óra előtt, ezért érdemes az első pillanattól kezdve aktivizálni tanítványainkat, aktív órakezdést választani! Például: aki belép a terembe vagy felmegy a szőnyegre, tatamira (mezítláb!), az játéktevékenységet folytathat az ismert játékok vagy eszközök rendeltetésszerű használatával.

Az aktív órakezdés a legjobb módszer a motiváció kialakítására és a fegyelmezetlenség elkerülésére.

Páralakítási szempontok judotananyag esetén testnevelésórán

• A párválasztás és csapatválasztás szempontjai judotananyag esetén némileg eltérhetnek a hagyományos testnevelésórákon alkalmazott pár és csapatalakítási módszerektől. A társ hordásakor, húzásakor, tolásakor, speciális judotechnikai elemek gyakorlásakor (forgatások, szabadulások), küzdő játékoknál, miniküzdelmek tanulása és/vagy alkalmazása során legtöbbször nagy jelentősége van a testtömegnek, valamint a fizikai, biológiai érési folyamatokból adódó különbségeknek. Ügyelni kell arra, hogy olyan párokat alakítsunk ki, amelynek mindkét tagja meg tudja csinálni a társán vagy társával a feladatot!
• A minimálisan elvárható higiéniás feltételeket minden esetben biztosítani kell! Ápolatlan, koszos (talp, köröm, öltözet) társsal senki sem alakít ki szívesen kontaktust.
• Kisiskoláskorban legtöbbször nem jelent problémát a nemiség, de a kamaszkor elejétől fogva figyelni kell arra, ha gyakorlás közben valakinek problémát jelent a nemek közötti különbségek okozta frusztráció. Rengeteg olyan gyakorlat és feladat áll a rendelkezésünkre, amellyel ez feloldható, de előfordulhat, hogy lesz olyan tanuló vagy tanulóközösség, ahol ez a szempont állandóan előtérben marad.

Az óra végén

• A tanultak átismétlése, tudatosítása, a szintetizálás nagyon fontos.
• Ügyeljünk rá, hogy tanítványainkat pozitív érzelmi állapotban engedjük el! Az esetlegesen kialakult konfliktushelyzetek megoldását megfelelő pedagógiai eszközökkel segítsük!
• A judotananyagot felölelő testnevelésórák végén tradicionális üdvözléssel (meghajlás) zárjuk le az órát.

Baleset-megelőzés
A balest-megelőzési szempontokkal külön fejezetben foglalkoztunk az esések oktatásakor és a „Speciális judotechnikai alapok: földharctechnikák, dobáselőkészítések, dobások, átmenetek. Szituációs gyakorlatok.” tematikai egység feldolgozása során. Ezeknek a szempontoknak a figyelemmel kísérése garantálja a sérülésveszély minimalizálását!

Feladatok elindítása/megállítása 
A gyakorlatok pontos indítása és megállítása az egyik legalapvetőbb osztálymenedzsment-kérdés.

• Használjunk egyértelmű jelzéseket (pl. síp, taps, utasítás, vezényszavak)! A judo szempontjából kiemelt szerepe van a tradicionális vezényszavaknak, az elindításnál a „Hajime!”, a megállításnál a „Matte!” vezényszót alkalmazzuk lehetőség szerint!
• Ügyeljünk rá, hogy a feladat ismertetésénél a tanulók figyelme ránk fókuszáljon (pl. tekintetével és törzsével mindenki a pedagógus felé fordul). A gyakorlatok végrehajtása és gyakorlása közben hagyjunk elég időt, hogy tanítványaink próbálkozzanak! (Nem kell minden hibát egyből javítani.) Ugyanakkor érdemes minden esetben kiemelni, hogy a társ „segítő” együttműködése (ellenállás szabályozása, az izomtónus szabályozása, stb.) elengedhetetlen a sikeres végrehajtáshoz!
• Sorakozójátékok, szoborjátékok kiválóan alkalmazhatók. (Megálláskor a pedagógus felé kell fordulni.)
• Minden feladat jelzésre induljon és a Stop szabály értelmében (Matte!) a megadott jelre azonnal fejeződjön be a balesetek vagy más veszélyes helyzetek kialakulásának megelőzése érdekében! 
• Használhatunk zenét abban az esetben, ha mellette biztosított a gyakorlatok azonnali megállításának a lehetősége! (pl. Amíg a zene szól, addig kell a feladatot végezni. Ha elhallgat a zene, akkor azonnal be kell fejezni a gyakorlást!)
• Az „amikor azt mondom, hogy…”, „ha meghalljátok ezt a jelzést, …” kifejezések javasoltak.
• Vezényszavak helyett használjunk utasításokat!

A tanulóközpontú, 21. századi testnevelésnek el kell szakadni a személytelen, parancsoló szokásoktól!