A judotechnikák felosztását sportágspecifikus meg­közelítésben szokás elvégezni. Az általános iskola alsó tagozatában rendelkezésre álló kiegészítő kerettanterv bemutatja ezt a rendszert. Ugyanakkor a tanulási-tanítási folyamatban ettől egy kicsit eltérünk, mivel a tanuló komplex személyiségfejlesztését helyezzük a középpontba. Olyan módszert kínálunk, amely minden gyermek számára biztosíthatja a kihívást és az ehhez kapcsolódó sikeres végrehajtást.
Hagyományos értelemben a judotechnikák három nagy csoportba, és azon belül több alcsoportba sorolhatók (Kano, é. n., 50. o.):

Az ütés- és rúgástechnikák az ún. katákban, formagyakorlatokban kerülnek gyakorlásra, versenyszerű küzdelem során ezek nem alkalmazhatók. Ezek gyakorlása inkább a magasabb övfokozatú judokákra jellemző.
A felsorolt technikai csoportok és a judotechnikák közül itt csak azok kerülnek bemutatásra, amelyek az iskolai testnevelés oktatása, a judo köznevelésben történő oktatása során a tantervi szabályozás, ajánlás szintjén megjelennek. 

A tematikai egységre vonatkozó balesetvédelmi szabályok:

• A gyakorlás csak megfelelő szőnyegfelületen történhet (tatami), ennek szakadásmentesnek, simának és megfelelő keménységűnek kell lennie! A legoptimálisabb a rögzített, tatamival fedett terület. A gyakorlóhely méretét is figyelembe kell venni, hiszen kevés iskolában áll rendelkezésre akkora szőnyegfelület, amelyen biztonságos módon minden tanuló egyszerre tudna gyakorolni.
• Az esetlegesen szétcsúszó tatamikat össze kell tolni, mert a köztük lévő rés, sérüléseket okozhat (pl. bokaficam, esés során tompításból adódó láb- és kézsérülések). Javasoljuk az úgynevezett puzzletatamik használatát, mert illesztése megakadályozza a szétcsúszást.
• Bemelegítésnél speciális gimnasztikai gyakorlatok alkalmazásával szükség van a teljes test átmozgatására. Különösen fontos az ízületek alapos bemelegítése.
• Dobások oktatása csak az eséstechnikák pontos elsajátítása, rögzítése utána történhet. A kiegészítő kerettanterv az 1–2. évfolyamra vonatkozóan csak dobáselőkészítő feladatokat, míg 3–4. évfolyamon egyszerű lábdobásokat is tartalmaz.
• Mielőtt a technikák oktatását elkezdjük, érdemes a balesetvédelmi szabályok újbóli átismétlése, ismertetése. Tudatosítanunk kell a tanulókban, hogy tilos minden olyan fogás alkalmazása, mely károsíthatja a másik egészségét, tilos a gerinc feszítése, arc, ágyék és lágy részek támadása.
• A feladás jelét is meg kell tanítani (ezt azonban már a földharcot előkészítő játékoknál megtettük), mely há-
• rom határozott kopogást jelent a talajon vagy társon (akár kézzel, akár lábbal), illetve, ha erre nincs lehetőség, akkor a „feladom” felkiáltás alkalmazása. A feladás jelét érzékelve rögtön, késlekedés nélkül el kell engedni a társat!
• A felelősségvállalás a másikért kiemelt fontosságú, építsünk a küzdőjátékoknál és kooperatív feladatoknál kialakított együttes feladatvégzésre irányuló képességre!
• Tudatosítsuk az ízületi mozgáshatárokat, a sérülések elkerülése és megelőzése miatt!
• Történjen meg az alapvető, egyszerűsített, földön és állásban érvényes küzdelmi szabályok ismertetése (leszorítás érvényessége, ideje, lehetséges szabadulási módok – pl. hasra fordulás, kulcsolás)!
• Az oktatónak tisztában kell lennie a legalapvetőbb elsősegély nyújtási szabályokkal, teendőkkel. Elérhető távolságban lennie kell telefonnak!
• Ki kell emelni, hogy az uket (védőt) a talajig kell „kísérni”, levezetni.

A földharctechnikák esetében érdemes először a leszorítástechnikákat (osae-komi-waza) megtanítani, hiszen egyszerű a végrehajtásuk, és a földharcküzdelem alapjainak elsajátításához kiválóan alkalmazhatók. Az osae-komi-waza alcsoport a katame-waza rögzítési technikák főcsoportba tartozik. Érdemes kiemelni, hogy a leszorításoknak inkább sportági jelentősége van, hiszen a szabályok szerint pontérték szerezhető végrehajtásukkal, de önvédelem szempontjából nem jellemző alkalmazásuk. 

A leszorítástechnikák alkalmazásának szabályai

Anélkül, hogy túl sok versenyszabályt követelnénk a tanulóktól, mindenképpen hasznos a legfontosabb alapszabályok ismertetése, esetlegesen átismétlése a korábbi földharcjátékok során alkalmazott szabályok szerint.
A leszorítás időtartama versenyeken 20 másodperc, azonban kezdők esetében, illetve korosztálytól függően ennek időtartama csökkenthető a gyakorlás kezdetén.
A vezetőbíró abban az esetben jelenthet be leszorítást, ha véleménye szerint az alkalmazott technikánál az alábbi kritériumok mind teljesülnek:

• Torinak ellenőrzése alatt kell tartania uke-t, akinek a hátán kell feküdnie, és egyik vagy mindkét vállának érintkeznie kell a szőnyegfelülettel.
• Az ellenőrzésnek (rögzítésnek) oldalról, hátulról vagy felülről kell történnie.
• Tori-nak lábát, lábait vagy törzsét az uke nem tarthatja ellenőrzése alatt.
• Legalább az egyik versenyző bármely testrészének érinteni kell a küzdőteret.
• A torinak kesa vagy shiho testhelyzetben kell lennie, hasonlóan a kesa gatame, vagy kami shiho gatame technikához.

A leszorítás már nem érvényes, ha a védő hasra vagy hosszabb ideig az oldalára tudott fordulni, ha felül, vagy ha lábkulcsolással a támadó törzsét, egy vagy két lábát rögzíti.
A leszorítástechnikák közül – a teljesség igénye nélkül – az egyszerűbbeket választottuk ki, melyek könnyebben elsajátíthatók, és melyek megjelennek a tantervi ajánlások szintjén.

Módszertani ajánlások a leszorítástechnikák oktatásához

• Leszorítástechnika tanári bemutatása, magyarázat, tanulási szempontok kiemelése.
• Ízületi mozgáshatárok ismertetése, alapismeretek átadása a test anatómiai mozgásairól. 
• Utasítással, irányítottan, párokban történő végrehajtás (ütemezetten), gyakorlás.
• Tanár támogató szerepe – segíti a tanulói végrehajtást, párról párra járva javítja az esetlegesen előforduló hibákat, ellenőrzi, beállítja a fogást.
• Először passzív ukéval (védővel) történik a gyakorlás, majd ezt követően emelhetjük az ellenállás mértékét.
• A szabadulás lehetséges módjának magyarázattal történő mintaszerű bemutatása (hidalás, lábközé befogás, átforgatások stb.).
• Szituációs gyakorlatok végzése: tanult leszorítástechnika befogása és időkényszer alatt történő szabadulás szerepcserével.
• Irányított (meghatározott feladattal) és szabad mini-földharcküzdelem.

A technikákat mindkét oldalra végrehajtva gyakoroltassuk! A technikák leírásánál a jobbkezes végrehajtásnak megfelelő formát ismertetjük. Itt csak a kerettantervi ajánlásoknak megfelelő technikákra térünk ki.

Uke (védő, akin a leszorítást végzik) hanyatt fekvésben, tori (támadó, aki a leszorítást végrehajtja) uke jobb oldala mellett, azzal párhuzamosan térdelő- (japán-) ülésben helyezkedik el. Tori – az uketól távolabb eső – bal karjának hónalja, felkarja alá, befogja a fekvő partner – hozzá közelebb eső – jobb karját, könyökben megtámasztva azt. Uke jobb karját szorosan tori bal hónalja alatt az oldalához szorítva tartja. Ezután – ukéhoz közelebb eső – jobb karjával megtámaszkodik annak feje mellett, és szorosan a társa felsőteste mellett kiül egy, a harántterpeszhez hasonló ülésbe (S- vagy Z-ülés, ahol leginkább a csípő ér a talajra) úgy, hogy – a társhoz közelebb eső – jobb lába kerüljön térdben enyhén behajlítva előre, bal lába pedig hátra. Ezzel egy időben az uke feje melletti karját becsúsztatja annak nyaka alá, és befogja azt a felkar és az alkar közé. (Egyes változatokban tori a saját elöl lévő lábának nadrágjára/combjára fog rá = Makura-kesa-gatame.) A kar szorosan a nyak köré fonódik. Tori tenyerét lefelé fordítva a tatamira is helyezheti, vagy akár ökölbe szorítva, hüvelykujjával felfelé fordítva is tarthatja. Tori az uke mellkasát az oldalával préseli lefelé. Ezt követően tori fejét előrehajtja, állát leszegi azon az oldalon, amelyiken a társ karját rögzítette (jobb). Feje, arca szinte összeér uke fejével.
A támadó a hátul lévő lábát csak annyira helyezi hátra, hogy a leszorítás stabil legyen, de a védő ne érje el azt a lábak átkulcsolásával.
A gyakorlás elején a védő passzívan vesz részt a gyakorlásban, ezután gyakorolhatunk ellenállással. Ekkor a leszorítás befogását követően tanári (edzői) utasításra indulhat a szabadulás megkezdése, melyet időkorláton belül gyakoroltassunk. (korosztálytól, jártasságtól függően 15-20 másodperc). Gyakoroltathatjuk úgy a technikát, hogy a védő hason fekvésben helyezkedik el, és a támadónak időkorláton belül kell őt megfordítania, majd befogni a rézsútos leszorítást.

Szabadulás
A szabadulás módja történhet a társ kiemelésével-átfordításával (hidalással, homorítással), amikor is a védő mindkét karjával összepréseli társa mellkasát úgy, hogy egyik kezével ráfog saját csuklójára, lábait talptámasszal a talajra helyezi, törzsét oldalra-hátra fordítva próbálja a csípőjét magasra emelni (vállán támaszkodva hidalni). Övre történő fogással is kivitelezhető. Kezdők esetében a védőnek sokszor sikerül felülnie vagy hasra fordulnia. Természetesen a szabályok értelmében akkor sem érvényes a leszorítás, ha a védőnek sikerül a társát (törzsét egy vagy mindkét lábát) átkulcsolni. Az átkulcsolás ellen úgy védekezhetünk, ha ún. „biciklizést” végzünk, amikor is a lábak folyamatos mozgásban vannak, egymás elé helyezve őket partnerünkkel együtt körbe fordulunk. Mindkét oldalra és mindkét szerepkörben (védő, támadó) gyakoroltatjuk a technikát.

A technika megfelelő elsajátítása után miniküzdelem keretein belül, csak a rézsútos leszorítás végrehajtásának engedélyezése mellett küzdhetnek a tanulók. Játékos formában a küzdelem kezdetekor a kiinduló helyzeteket szabadon változtathatjuk (pl. térdelőülés, hason fekvés, nyújtott ülés egymásnak háttal, törökülés).

A leszorítástechnika befogásának oktatása játékosan
A párok egymás mellett, egymással szembe fordulva nyújtott ülésben helyezkednek el úgy, hogy a jobb oldali (vagy bal oldali) csípőjük összeér. Jobb kézzel átkarolják társuk nyakát, a bal hónuk alá pedig beszorítják társuk kezét felkarfogással.
„Hajime!” vezényszóra a tori a fenekén ülve lábait balra lendíti, majd az uket a hátára nyomva befogja a leszorítást.
„Matte!” vezényszóra a fogás elengedése nélkül kiindulóhelyzetbe emelkednek, majd szerepcserével megismétlik néhányszor a feladatot.

Gyakran előforduló hibák

• Tori nem szegi le állát, fejét nem hajtja előre.
• Tori nem rögzíti uke mellkasát, a karok nem eléggé zártak, nem elég erős és szoros a befogás.
• Tori lábát túlságosan hátraengedi, ezzel lehetőséget ad a kulcsolásra.
• Uke törzsétől túl távolra ül tori.

Uke hanyatt fekvésben helyezkedik el, tori uke jobb oldala mellett, arra merőlegesen térdelő- (japán-) ülésben helyezkedik el. Tori bal karjával átnyúl uke nyaka alatt és megfogja a túlsó vállánál a ruháját (judoruha esetén bal hajtókájának felső részét), jobb karjával pedig átnyúl uke lábai között, és bal combja alatt ráfog ellenfele derekánál a nadrágjára (judoruha esetén az övének hátsó részére). Tori lábai elhelyezkedhetnek hátrafelé nyújtottan, talppárnákkal a talajon támaszkodva, de a technika végrehajtható úgy is, hogy mindkét térdet behajlítva felhúzzuk azt az ellenfél oldalához szorítva (Kano, é. n., 110. o.). Tori testével szorosan lefelé préseli ukét, igyekszik a csípőt alacsonyan tartva rögzíteni ukét a talajon.

Szabadulás
A szabadulás módja a befogott technika variációjának függvényében változhat. A leszorításban lévő tori karjait összefogja (övre történő fogással is kivitelezhető), és ellenfelét kiemeléssel-átfordítással, hidalással igyekszik magán átemelni.
Uke megpróbál csípőjével ellenfele feje felé kissé oldalra fordulni, és térdhajlatával a tori nyaka köré kulcsolni bal lábát. Ezt úgy éri el, hogy bal tenyerével támadója fejét eltolja lefelé lába irányába, majd átkulcsolja azt úgy, hogy jobb térdhajlatába akasztja bal lábfejét. Szabadulásnál övre történő fogással, alulról történő tolással és ezzel egyidejű forgatással támadóhelyzetbe kerülhetünk.
A gyakorlás elején a védő passzívan vesz részt, ezután gyakorolhatunk ellenállással. Ekkor a leszorítás befogását követően tanári (edzői) utasításra indulhat a szabadulás megkezdése, melyet időkorláton belül gyakoroltassunk (korosztálytól, jártasságtól függően 15-20 másodperc). Gyakoroljuk úgy a technikát, hogy a védő hason fekvésben helyezkedik el, s a támadónak időkorláton belül kell őt megfordítania, és befogni a leszorítást.
Mindkét oldalra és mindkét szerepkörben (védő, támadó) gyakoroltatjuk a technikát, majd miniküzdelem keretein belül, csak a tanult leszorítás végrehajtásának engedélyezése mellett, egyenlő esélyekkel (szerep megkötése nélkül) küzdhetnek a tanulók. 
Játékos formában a küzdelem kezdetekor a kiinduló hely­zeteket szabadon változtathatjuk (pl. térdelőülés, hason fekvés, nyújtott ülés egymásnak háttal, törökülés).

Yoko-shiho-gatame gyakorlása játékosan
Tori térdelő támaszban helyezkedik el, uke hanyattfekvésben úgy, hogy a feje a tori mellkasa alatt van, és hossztengelyük merőleges egymásra.
„Hajime!” vezényszóra az uke a hátán kúszva át akar haladni a tori hasa alatt, aki a megfelelő pillanatban mellkasával rögzíti az uket, karjaival pedig átkarolja annak nyakát és lábát a tanult technikának megfelelően. „Matte!” vezényszóra tori elengedi társát, visszaemelkedik térdelőtámaszba, uke pedig kikúszik a tori hasa alól. A feladatot mindkét irányba, szerepcserével is elvégeztetjük.

Gyakran előforduló hibák

• A támadó nem szegi le állát, fejét nem hajtja előre-oldalra, így nem rögzíti társa karját.
• Nem megfelelően rögzíti a társ mellkasát, nem elég erős és szoros a befogás.
• Túl kicsi a lábak terpesze (amennyiben a nyújtott térddel végrehajtott technikát alkalmazzuk); nem elég stabil tori helyzete, csípője túl magasan helyezkedik el.

Yoko-shiho-gatame befogása hason fekvő partner forgatásával
Uke a hasán fekszik, karját könyökben behajlítva, könyökét az oldalához szorítja. Tori mellső oldalhelyzetben mellette térdel. Tori az uke fölött átnyúlva megfogja a túloldali vállán a ruhát, a másik kezével pedig csípőmagasságban a nadrágot. Hirtelen mozdulattal megrántja maga felé, fölfelé a társát és a hátára fordítja, majd a tanult módon rögzíti a yoko-shiho-gatamet. Bár a társ nem tanúsít ellenállást, mégis fel kell hívni a figyelmét, hogy törzsét tónusosan tartsa a sikeres végrehajtás érdekében. Szerepcserével gyakoroljunk!

Uke hanyatt fekvésben, tori uke feje mellett jobb vagy bal oldalon térdelő- (japán-) ülésben helyezkedik el. A védő két válla és felkarja alatt (1. változat) vagy felett (2. változat) átcsúsztatja a karjait (19. ábra).
Ha a két váll felett nyúlt át, akkor két könyökét a védő hóna alá támasztja, alkarjával a tatamin támaszkodik, kezeivel a társ csípőjére, övére fog. Tori mellkasával uke mellkasára nehezedik, lefelé préseli azt. Fejét oldalra fordítva uke hasára helyezi, lábait kis terpeszben hátrafelé kinyújtja talptámasszal a talajon, vagy térdelőülésben helyezkedik el.
Ha a két váll alatt nyúl át a tori, akkor alkarral a tatamin támaszkodik, kezével a társ csípőjére fog (ruhára), könyökét szorosan a társ karjai mellett tartja. Mellkassal a társ mellkasára nehezedik, lábait kis terpeszben hátrafelé kinyújtja. Fontos, hogy az egyensúlyi helyzetet megfelelően alakítja ki annak érdekében, hogy a védő ne tudjon kimozdulni a leszorításból.

Szabadulás
Az uke erőteljes jobbra és balra történő mozdulatokkal, valamint a támadó felsőtestére, övére történő visszafogással lazítja a fogást. Megpróbál a csípő emelésével, hidalással kifordulni a társ alól úgy, hogy a támadót a feje fölött próbálja eltolni, eltartani. Ezután igyekszik minél gyorsabban hasra fordulni, a támadó egyensúlyi helyzetét megbontani, eközben a karokkal forgatni az ellenfelet.
A gyakorlás elején a védő passzívan vesz részt, ezután gyakorolható ellenállással is. Ekkor a leszorítás befogását követően tanári (edzői) utasításra indulhat a szabadulás megkezdése, melyet időkorláton belül hajtsanak végre (korosztálytól, jártasságtól függően 15-25 másodperc). A technikát úgy is gyakorolják, hogy a védő hason fekvésben helyezkedik el, és a támadónak időkorláton belül kell őt megfordítania és befogni a leszorítást.
Mindkét oldalra és mindkét szerepkörben (védő, támadó) gyakoroltassuk a technikát, majd miniküzdelem keretein belül, csak a tanult leszorítás végrehajtásának engedélyezése mellett, egyenlő esélyekkel (szerep megkötése nélkül) küzdhetnek a tanulók. 
Játékos formában a küzdelem kezdetekor a kiinduló helyzeteket szabadon változtatassuk (pl. térdelőülés, hason fekvés, nyújtott ülés egymásnak háttal, törökülés).

Kami-shiho-gatame gyakorlása játékosan
A tanult módon tori befogja a kami-shiho-gatamet (fej felőli leszorítás). Az uke hanyatt fekvésben ugyanolyan módon visszafog a torira. „Hajime!” vezényszóra az uke talptámasszal magasra emeli a csípőjét (hidalás), és oldalirányba átforgatja a torit a hossztengelyük körül a hátára (180o-kal), majd rögzíti a leszorítást. A feladatot többször, állandó szerepcserével is elvégeztetjük.
Gyakran előforduló hibák

• Tori nem zárja le uke karjait szorosan, nem elég erősen rögzíti uke törzsét, mellkasát.
• Túl kicsi tori lábainak terpesze.
• A csípőt nem szorítja le tori a talajra, így az magasan helyezkedik el.

Ennek a leszorításnak is számtalan variációja létezik, de mivel a rézsútos leszorításnál a tanulók már megtanulták a felsőtest rögzítésének egy módját, ezért az egyszerűség kedvéért erre támaszkodva oktathatjuk a lovagló üléses leszorítást (20. ábra).
Uke hanyatt fekvésben, tori pedig uke hasán ülve helyezkedik el terpesztérdelésben (lovagló ülésben).
Tori bal karjának hónalja, felkarja alá, befogja uke jobb karját úgy, hogy könyökben megtámasztva visszafog arra. Jobb karját becsúsztatja uke nyaka alá, s befogja azt a felkarja és alkarja közé. Tori mellkasával préseli az ukét lefelé, fejét uke arcához közel oldalra hajtja, állát leszegi, azon az oldalon, amelyiken a társ karját rögzítette. A tori a két sarkát az uke csípője alá tolja, vagy kívülről az uke lábára fonja („kifecskézi”).

Szabadulás
Uke lábait megpróbálja a kulcsolásból kiszabadítani (amennyiben előzőleg partnere rákulcsolt), majd az egyik lábat térdben hajlítva talppal a talajra helyezi, és a már tanult módon csípőemeléssel és erőteljes törzsfordítással (homorítással, hidalással) megpróbálja társát a karok erőteljes fordító-toló mozdulataival kimozdítani a stabil helyzetből. A szabályok értelmében természetesen a lábak közé vétel is szabadulásnak számít.
A gyakorlás elején a védő passzívan vesz részt, ezután gyakorolhatunk ellenállással. Ekkor a leszorítás befogását követően tanári (edzői) utasításra indulhat a szabadulás megkezdése, melyet időkorláton belül gyakoroltassunk (korosztálytól, jártasságtól függően 15-25 másodperc). Gyakoroljuk úgy a technikát, hogy a védő hason fekvésben helyezkedik el, s a támadónak időkorláton belül kell őt megfordítania és befogni a leszorítást.
Mindkét oldalra és mindkét szerepkörben (védő, támadó) gyakoroltatjuk a technikát, majd miniküzdelem keretein belül, csak a tanult leszorítás végrehajtásának engedélyezése mellett, egyenlő esélyekkel (szerep megkötése nélkül) küzdhetnek a tanulók. 

Játékos formában a küzdelem kezdetekor a kiinduló helyzeteket szabadon változtathatjuk (pl. térdelőülés, hason fekvés, nyújtott ülés egymásnak háttal, törökülés)

Gyakran előforduló hibák

• Uke karját és nyakát nem elég szűken és szorosan rögzíti tori.
• Tori mellkasával nem szorítja ukét a talajra.
• Tori fejét nem szegi le.

Kiinduló helyzetben az uke hanyatt fekszik, a szemben térdelő tori derekára kulcsolja a lábát. A tori jobb kezével megmarkolja uke mellkasánál a ruhát, majd az alkarjával rögzíti úgy, hogy közel húzza magához a társát. Bal kezével (tenyerével) letolja uke jobb térdét a szőnyegre, ezzel megbontva uke kulcsolását. A fogás elengedése nélkül a jobb térdét előre és kissé fölfelé húzza, hogy kiszabaduljon a láb közötti helyzetből. A fölhúzott jobb lábszárával rögzíti uke jobb lábát („rátérdel”). Bal kezével megfogja, majd a hóna alatt rögzíti uke jobb karját, és a tanult módon, a jobb karral uke nyaka alá nyúlva, befogja a rézsútos leszorítást (hon-kesa-gatame).

Tori hanyatt fekszik és lábaival átkulcsolja a vele szemben térdelő uke derekát. Bal kezével megragadja uke jobb felkarján a ruhát, és a bal hóna alatt rögzíti a karját, miközben a jobb kezével uke nyakának a bal oldalán megfogja a ruhát. Tori megpróbálja közel húzni magához ukét, aki törzse emelésével ellenáll. Ekkor tori enyhén kifordítja jobbra a csípőjét és bal lábát fölhúzva talppal megtámasztja uke jobb térdét. A megtámasztást követően talpával elkezdi tolni uke térdét, miközben karjaival balra kormányozó mozdulatot végez. Ennek együttes hatására megszűnik uke stabil egyensúlyi helyzete. Tori addig végzi a karral történő forgatást, amíg az ellenfele a hátára fordul. Ekkor a rögzítést megtartva feltérdel, és befogja a tanult módon a rézsútos leszorítást (hon-kesa-gatame).

• egy megadott leszorítástechnika befogása 2 pontot és a többi csak egyet ér;
• egy adott átforgatásból befogott technika 2 pontot ér;
• a leszorításból való szabadulás 2 pontot ér.

1. Felállás (shisei)
2. Megfogás (kumikata)
3. Egyensúlyvesztés (kuzushi)
4. Dobáselőkészítés (tsukuri)
5. Dobás (kake/nage)

• A párok a megfogást (természetes fogásfelvételt) követően, a tanár „Hajime!” vezényszavára megpróbálják egymást ráhúzni, rátolni a szétszórtan elhelyezett bójákra/babzsákokra.
• A párok a természetes fogás felvételét követően a tanár „Hajime!” vezényszavára megpróbálják egymást a földre venni, de dobás és gáncsolás nem megengedett. Csak a karjuk erőteljes húzó, toló mozgatásával vihetik földre társukat. Ennél a játéknál érvényesülhet a „Húzz, ha tolnak, tolj, ha húznak!” elv, hasonlóan az Indiánszkander című játékhoz, amely az 1:1 elleni páros küzdőjátékoknál található.