A társas együttműködést, egyéni felelősségvállalást fejlesztő feladatok és játékok alkalmazása nemcsak a kiegészítő judo kerettantervben kap nagy hangsúlyt, hanem az általános testnevelés kerettanterv megvalósításához is elengedhetetlen.
Sok tanuló számára nehézséget okoz a testkontaktussal, a társakkal való fizikai érintkezéssel járó feladatok végrehajtása, kényelmetlenül érzik magukat ilyen helyzetekben. Ezeknek a helyzeteknek az elfogadtatása és kialakítása nélkül a gyerekek nem lesznek képesek sem a judo kiegészítő kerettantervben, sem az általános testnevelés kerettantervben előírt mozgásműveltségi tartalmakat az elvárható szinten (ideértve az emocionális hatásokat is) elvégezni. A későbbiekben megjelenő küzdő jellegű és küzdőfeladatok során elkerülhetetlenné válik a társsal vagy társakkal történő fizikai kontaktus kialakulása. Az ezzel kapcsolatos gátlások feloldására és legyőzésére nagyon jó lehetőséget kínálnak a társas együttműködést és felelősségvállalást fejlesztő feladatok. A testnevelésórákon és sporttevékenységek végzése közben előfordul, hogy hasonló helyzetekkel találkoznak a tanulók – megérintik, megfogják egymást –, mégis érdemes a küzdő játékokat célirányosan, hangsúlyosan olyan feladatokkal és játékokkal előkészíteni, ahol a testkontaktus intenzívebben megjelenik. A bemutatott játékokkal kialakítható a bizalom és a társas felelősségvállalás a játékostársak iránt (Bächle-Heckele, 2008 alapján), és fokozatosan kialakítható a közvetlen érintkezés, a testkontaktus elfogadása.

Ebben a fejezetben igyekszünk olyan módszertani iránymutatásokat adni, amellyel a fizikai kontaktussal járó, a társas feladatmegoldásokhoz szükséges viselkedési kultúrát is meg tudjuk alapozni. A módszertani megoldások során a feladatokban részt vevő összes tanuló (társ/ellenfél) számára lehetőség nyílik saját és társaik érzéseinek és a gyakorlatokban betöltött szerepének megismerésére. A feladatok hozzájárulnak az asszertív magatartás kialakításához, valamint lehetőséget biztosítanak az együttműködést igénylő gyakorlatok hatékony és sikeres végrehajtásához szükséges szociális kompetenciák felismerésére, tudatosítására, elsajátítására. 
A testkontaktussal, érintkezéssel végzett feladatok olyan szabályozott végrehajtást követelnek meg, amelynek fókuszában a baleset-megelőzés is megjelenik. Ennek betartása és betartásának ellenőrzése mind a tanulók, mind a pedagógus számára kötelező érvényű a viselkedési és feladatvégzési kultúra, valamint a biztonságos környezet kialakításának érdekében. A párban és csoportban végzett feladatok, játékok során a szabályok betartása az asszertív magatartás kontrollált, tudatos fókuszba helyezése elengedhetetlen. A jól szervezett és jól tervezett tanórákon jól fejleszthető a tanulók önismerete, így képessé válnak az énhatékonyságuk megismerésére és szabályozására.

• hely- és helyzetváltoztató játékok, a társ mozgásának irányítása verbális és nem verbális jelrendszer kialakításával;
• bizalomépítő játékok, párban és csoportban;
• egyszerű (2-4 ütemű) szabadgyakorlati alapformájú gyakorlatok;
• ügyességfejlesztő gyakorlatok párban és csoportokban a társ passzív és aktív szerepvállalásával, a mozgásműveltség és a mozgástapasztalat bővítésére, az énhatékonyság és az önismeret fejlesztésére;
• társsal és/vagy társ segítségével végzett alapvető mozgásokra épülő fittségi állapotot és koordinációt fejlesztő egyszerű akadálypályákon, az önálló feladatmegoldások lehetőségével, valamint a társ verbális és/vagy nem verbális irányításával;
• kontrollált sor- és váltóversenyek, akadálypályák felhasználásával;
• húzások, tolások, emelések, hordások párban és csoportosan a fittségi állapot fejlesztése érdekében is, élménypályák (akadálypályák) segítségével;
• egyensúlyfejlesztő, tartásos páros és csoportos feladatok („gúla jellegű”) gyakorlatok alkalmazása (2-3 tanuló együttműködésével);
• súlypontsüllyesztés különböző felállásokban, ritmuskövetés, társ ritmusának követése állásban, mozgásban;
• küzdő jellegű feladatok, játékok párban és csoportokban.

• bizalomépítő játékok az egyéni és társas felelősségvállalás magas szintű, kontrollált alkalmazásával;
• összetett (4-8 ütemű) szabadgyakorlati alapformájú páros gyakorlatok;
• kreatív feladatmegoldások, feladatalkotások az ügyességfejlesztő, párban és csoportokban végzett feladatokban a társ passzív és aktív szerepvállalásával;
• feladatalkotás (akadálypályák készítése, kontrollált sor- és váltóversenyek alkotása) a páros, vagy társsal végzett kúszó, mászó és utánzó gyakorlatok felhasználásával;
• húzások, tolások, hordások sokoldalú alkalmazása változatos feladathelyzetekben;
• a fittségi állapot és a koordináció, valamint a társas együttműködés fejlesztése élménypályák (akadálypályák) és kontrollált versengések segítségével;
• egyensúlyfejlesztő, tartásos páros és csoportos feladatok, („gúla jellegű”) gyakorlatok alkalmazása (3-5 tanuló együttműködésével);
• egyénileg, párban és csoportban végrehajtott futójátékokban testrész összeérintés változatos eszközfelhasználással;
• fogójátékok a természetes hely- és helyzetváltoztató mozgásformák változatos felhasználásával és testérzékelést fejlesztő feladatokkal:
  • a kiváltás kooperációs szintjének emelésével (pl. „gúla jellegű” forma kialakításával; 2-3 tanuló helyzetváltoztató együttes feladat-végrehajtásával; a tanult speciális judo technikai alapok megjelenítésével; stb.),
  • a húzások, tolások, hordások felhasználásával;
• kooperatív, ügyességfejlesztő játékok alkotása a tanulók kreatív ötleteinek figyelembevételével/felhasználásával.

• Kooperatív, ügyességfejlesztő játékok alkotása a tanulók kreatív ötleteinek figyelembevételével/felhasználásával;
• A tanult speciális judotechnikai alapok alkalmazásával küzdő jellegű feladatok, játékok párban és csoportokban.

A tanulókat 5-6 fős csapatokra osztja a tanító.
A csapatok tagjai hasra fekszenek egymás mellé úgy, hogy karjukat magastartásba nyújtják. A tanító egy kemény (merev) szőnyeget tesz a csapatra. Indítási jelre a tanulók egyszerre, hossztengelyükön átfordulva gördüléssel haladnak a cél felé. A gördülés következtében a rájuk helyezett szőnyeg is a haladás irányába mozdul. A gördülések következtében az utolsó tanulóról legördül a szőnyeg, aki ekkor gyorsan a többiek elé fut, hasra fekszik, majd folytatja tovább a gördülést, amikor a szőnyeg alá kerül. Az a csapat a győztes, akiknek a szőnyege leghamarabb elér a célvonalig. Fontos szabály, hogy kézzel nem lehet megigazítani a szőnyeget, a karok végig magastartásban vannak. A verseny előtt lehetőséget kell biztosítani a feladat gyakorlására.

Az osztályt 6-8 fős csapatokra osztjuk.
A csapatok tagjait egymás mellé fektetjük hason fekvésben olyan szorosan, amennyire csak lehet. A leghátsó tanuló nyújtott törzzsel és karral, babzsákkal a kezében, a hossztengelye körül átgördül a társain, majd a sor elejére fekszik. A következő tanuló akkor indulhat, ha az előtte haladó társa a sor legelejére ért, és visszaadogatták a babzsákot a soron következő tanulónak.

A tanulók hasonló alkatú párt választanak maguknak. A pár egyik tagja háttal áll a társának, és megfeszíti testét, karja mélytartásban. A társa mögé áll, mindkét kezét a társ vállára teszi és enyhén hátra billenti. Az elöl álló nyújtott testtel hátradől, a hátul álló pedig a hátát, lapockáját megtámasztva kissé hátrakíséri. Majd lassan visszatolja úgy, hogy átbillenjen a talpán a lábujjára. A hátul álló társ ekkor gyorsan előrelép és szemből, a vállánál megtámasztja előrebillenő párját. Ezután a társ hátrabillentése történik, majd mögélépéssel a dőlés megállítása. Bizonyos idő elteltével szerepcsere következik. A játékban lényeges, hogy az aktív társ mindig előzze meg a párját, mielőtt az átbillen a súlypontján. A passzív társ pedig nyújtott testtel próbálja végrehajtani a dőléseket.

A tanulók párosával helyezkednek el. (Lehetőleg azonos alkatúak legyenek együtt.) A pár egyik tagja terpeszállásban, oldalsó középtartással helyezkedik el bekötött vagy csukott szemmel, a társa pedig mögötte 0,5-1 méter távolságban. Jelre (tanítói taps vagy a hátul álló tanuló vezényszavára) az elöl álló nyújtott térddel hátradől, a társa pedig a hóna alá nyúlva elkapja. A feladatot szerepcserével is elvégzik.
A bekötött vagy becsukott szem olyan minőségi előrelépést jelent a bizalom szempontjából, amely a tanulók és a tanító részéről is fokozott odafigyelést követel meg. Mindenképpen szőnyegen játszassuk a játékot! Ha egy tanuló bizonytalan vagy bátortalan, akkor a bizalom kialakításában a tanító segítségadása elengedhetetlen.
Megjegyezzük, hogy itt, a bizalomjátékok között helye lehetne a Test- és térérzékelést fejlesztő gyakorlatok című fejezet Tantermi játékok című alfejezeténél felsorolt Sötétség és Hátradőlés elnevezésű játékoknak.

Szükséges szerek, eszközök: zsámolyok, szekrénytetők, karikák, padok, KTK, bordásfal, kötél, vastag szivacs, illetve bármilyen rendelkezésre álló eszköz, amely a klasszikus mocsárjárásos feladatoknál alkalmazható.
A tanulók a játékteret önállóan rendezik be a tanító által megadott szempontok szerint.
Szempont: Úgy helyezzétek el az eszközöket, hogy a rendelkezésre álló területet egyenletesen töltsétek ki, és egyik eszközről át lehessen lépni a másik eszközre!
A játék során a tanulók bármerre haladhatnak a teremben, de arra kell ügyelniük, hogy egyik eszközről mindig csak egy másik eszközre történő átlépéssel haladhatnak, különben megégeti a lábukat a „lávafolyam”!
Változat: A gyerekek a kijelölt játéktéren mozoghatnak, de a szerekre csak akkor léphetnek, kapaszkodhatnak (kötél, bordásfal stb.) fel, ha a játékvezető „vulkánkitörést” kiált. A játékosok egymásnak segíthetnek pl. húzással. A szerek számát csökkentsük, így egyre közelebb kerülnek egymáshoz a játékosok egy-egy szigeten, azaz a játékban bent maradó eszközökön.

Szükséges szerek, eszközök: zsámolyok, szekrénytetők, karikák, padok, KTK, bordásfal, kötél, vastag szivacs, illetve bármilyen rendelkezésre álló eszköz, amely a klasszikus mocsárjárásos feladatoknál alkalmazható.
A játék a klasszikus mocsárjárásra épülő feladatokat tartalmazza. Az osztály tanulóit 4 – lehetőleg azonos létszámú, heterogén – csapatra kell osztani. Ha a magas létszám megköveteli, vagy a játéktér nagysága behatárolt, akkor lehet 3-5 csapat is. Minden csapathoz hozzárendelünk egy eszközcsomagot a lehetőségek figyelembevételével. A csapatok külön-külön terveznek és építenek egy akadálypályát. Szempontként az alábbiakat határozhatjuk meg:

• sorverseny jellegű pálya;
• váltóverseny jellegű pálya;
• kooperatív feladatmegoldást is tartalmazó pálya (pl. egy tanuló mozgatása a társak által);
• egyensúly fejlesztő feladatot is tartalmazó pálya;
• meghatározott kondicionális képességet fejlesztő pálya;
• együttes feladatvégzést tartalmazó pálya;
• páros feladatvégrehajtást tartalmazó pálya;
• eséstechnikát tartalmazó pálya;
• eszközök célba juttatását tartalmazó pálya; stb.
• A kreatív tervező és építő tevékenységet követően a játékot több szempont alapján is értékelheti a tanító:
• legkreatívabb pálya;
• leggyorsabban megtervezett és felépített pálya;
• egy adott pálya pontos és legkevesebb hibával való teljesítése;
• egy adott pálya leggyorsabb teljesítése versenykörülmények között; stb.

A tanító kijelöl két fogót, akik a meghatározott játéktéren kergetik a társaikat. Ha valakit elkapnak, akkor annak terpeszben kell megállnia. Az elkapott tanulót úgy lehet kiváltani, ha a menekülő társa (vagy két társa) mögé áll és határozottan megérinti(k) a vállát. Ekkor az elkapott tanuló nyújtott térddel hátradől, és a társai(k) a hóna alatt elkapják. FONTOS! A játék megkezdése előtt érdemes páronként kipróbálni a váltás módját!

A tanító kijelöl két fogót, akik a meghatározott játéktéren kergetik a társaikat. Ha valakit elkapnak, akkor annak alapállásban kell megállnia. Az elkapott tanulót úgy lehet kiváltani, ha a menekülő társa szorosan szembe áll vele (cipőjük orra összeér) és megfogják egymás kezét, majd lassan hátradőlnek úgy, hogy a karjukat mellső középtartásba emelik, és ezzel egy tölcsérformát hoznak létre. FONTOS! A játék megkezdése előtt érdemes páronként kipróbálni a váltás módját!

A tanító kijelöl két fogót, akik a meghatározott játéktéren kergetik a társaikat. Ha valakit elkapnak, akkor annak terpeszben kell megállnia. Az elkapott tanulót úgy lehet kiváltani, ha két társa egymástól kb. 1 lépésnyi távolságra, hajlított terpeszállásban, arccal egy irányba fordul és az elkapott tanuló a combjukra feláll. Ezt az egyensúlyi helyzetet 2-3 mp-ig kell megtartani. A bizonytalanabb tanulók kapaszkodjanak társaikba!
További társas együttműködést, egyéni felelősségvállalást fejlesztő játékok és feladatok az adott tanóra tananyagához kapcsolódóan a „Küzdőjátékok és küzdő jellegű feladatok, miniküzdelmek” című fejezetben is találhatóak.

• A pár egyik tagja hanyatt fekszik, a másik tagja pedig hasra úgy, hogy a fejük a társ lábfeje felé nézzen. Miután megfogták egymás bokáját, egyidejűleg karnyújtást és -hajlítást végeznek fekvőtámaszban, párban. 
• Henger párban (Farönkmozgató)
• A pár egyik tagja hanyatt fekvésben helyezkedik el, a másik pedig a társán, hason fekvésben úgy, hogy a lábai a társa fejénél legyenek, feje pedig a társa lába felé. Megfogják egymás bokáját hajlított karral. Cél: előre kijelölt távolságra eljutni (8 m) együtt gurulva párban úgy, hogy minden fél fordulatot követően egyidejűleg karnyújtást és -hajlítást hajtanak végre.
• Talicskagyakorlatok párban (differenciálás lehetőségével): 
• haladás előre tenyéren, kéztartáscserével, előrenéző ujjakkal,
• ököltartásban, 
• ujjtámasszal, 
• haladás előre szökkenéssel (karhajlítással és -nyújtással), 
• haladás előre szökkenés közben tapsolva egyet, 
• haladás kéztartáscserével hátsó fekvőtámaszban.

• A mély fekvőtámaszban elhelyezkedő társ az ágyéki rész megemelt helyzetben tartásával hajtsa végre a mozgást.
• A tartó társ segíthet a láb térd felett történő emelésével. A lábak megemelésénél törekedjenek a lábból és nem a törzsből történő emelésre. 
• Nagyobb testsúlykülönbségnél akár hármas csoportban is történhet a gyakorlat, ahol két tanuló egy-egy lábat emel.

• Társon mászás körbe (Majommászás)
  A párok tagjai egymással szemben helyezkednek el, jelre az egyik szemből felugrik a társa mellkasára, lábaival átkarolja a segítő derekát és megfogja, átkulcsolja nyakát. A segítő széles, hajlított terpeszállásban helyezkedik el, íves mellső középtartással. A segítő nem érhet a feladatot végrehajtóhoz! Feladat a passzív társ körbemászása anélkül, hogy leérne bármilyen testrész! (Ügyeljünk a gerincvédelemre!)
• Ördögszekér/Ördögbukfenc
  Páros bukfenc előre bokafogással. A kiinduló helyzetben a pár egyik tagja hanyatt fekszik, lábai a haladási irányba mutatnak. A társa a fejénél helyezkedik el terpeszállásban úgy, hogy a tekintete szintén a haladás irányába néz. A fekvő tanuló a lábait fölemeli, és megfogják egymás bokáját. A mozgást az álló tanuló indítja meg úgy, hogy előre dől és a fejét gurulóátforduláshoz előre- és lehajtja. A társa a megindítás érzékelését követően előre és fölfelé tolja a bukfencet végző társ bokáját. Az együttes mozdulat végrehajtásának következtében felcserélődnek a testhelyzetek, az álló tanuló kerül fekvő, míg a fekvő tanuló álló helyzetbe. A feladat folyamatosan ismétlődhet.
• Páros bukfenc kézfogással előre és hátra 
• Rodeó
  Az egyik tanuló négykézláb mászik, miközben a társa a derekán ül, vagy a hátán fekszik. Az ügyesebbek nem kapaszkodnak!
• Farönkgurítás társakon át
  A tanulók szorosan egymás mellett helyezkednek el hason fekvésben. Egy tanuló ráhasal az első tanuló hátára, karjait magastartásba emeli. Ezt követően végiggurul társai hátán, majd hason fekvésben szorosan elhelyezkedik az utolsó mellé. Minden egyes tanuló végrehajtja a feladatot!
• Szökdelés egy lábon, párban
  Az elöl álló tanuló térdben hajlítva jobb lábát hátra emeli, a mögötte álló társ megfogja jobb kezével a bokáját és bal kezével a társ vállát. A szökdelést mindketten egyszerre egy lábon hajtják végre. Visszafelé lábtartáscsere, majd azt követően szerepcsere.
• „Terpesz – zár” szökdelés párban
• Medicinlabda-hajítás párokban: egy kézzel, két kézzel (ülésben, térdelésben vagy állásan)
  A pár egyik tagja terpeszülésben helyezkedik el társának háttal. A segítőtárs egy labdát dob előre, amelyet a terpeszben ülőnek még azelőtt kell elkapnia, hogy az a talajra esne.
  A párok egymásnak háttal, nyújtott ülésben helyezkednek el, karjaikat könyökben összekulcsolják. Feladatuk, hogy együtt felálljanak.
• Utánzásos gyakorlatok (nyusziugrás, pók- és rákjárás, krokodil, sánta róka, medvejárás, kutya, törpejárás, békaügetés, minibéka stb.)

Kúszások egyénileg

• Kúszás előre hason fekvésben (partizánkúszás = indián­kúszás, kommandós kúszás);
• judokúszás előre hason fekvésben (láb segítsége nélkül);
• judokúszás hanyatt fekvésben a fej irányába haladva;
• kúszás hanyatt fekvésben a láb irányába haladva;
• judo-védőkúszás a fej irányába haladva;
• judo-védőkúszás a láb irányába haladva.

Párban történő kúszások (szerepcserével)

• A pár egyik tagja vállszélességű terpeszállásban, a másik hason fekvésben helyezkedik el a terpeszen belül. Megfogja a segítő bokáját kívülről hajlított könyökkel úgy, hogy vállai a segítő bokájához érnek. A társ két előrelépését követően a feladatot végző behúzza magát az előbbi kiindulóhelyzetbe. (Mindkét karral egyszerre, illetve egymás után végrehajtva is végezhető.)
• Ugyanez a feladat, de a feladatot végző belülről támasztja meg a társ bokáját, így a segítő bokája a hóna alatt helyezkedik el. A feladat során a hason fekvő tolja magát előre a láb segítsége nélkül; a segítő két lépéssel tér vissza a kiindulóhelyzetbe.
• Az előbbi két feladat hanyatt fekvés kiindulóhelyzetből.
• Az uke hanyatt fekvésben helyezkedik el, tori láb közötti helyzetben kéztámasszal a védő törzsének két oldalán; uke úgy kúszik a fej irányába, hogy a tori karján támaszkodva tolja magát előre.
• Az uke hanyatt fekvésben, a tori pedig kéz-talptámaszban (négykézláb) fölötte helyezkedik el úgy, hogy a fejük egy irányba mutasson. Az uke megkapaszkodik a tori vállában/hajtókájában. A tori négykézláb haladással húzza az ukét, majd szerepcsere.

Páros feladatok húzással

• A párok egyik tagja hason fekvésben helyezkedik el, a másik két kézzel ráfog a judogira (obira), és társát húzva halad.
• Egyik hason fekvésben helyezkedik el egy judoövet fogva, a másik állásban fogja az övet majd az övön váltott fogással behúzza magához a hason fekvőt. Ezt követően halad tovább, amíg az öv engedi, és folytatja a feladatot.
• Ugyanez a feladat végezhető ülésben is.
• Ugyanez a feladat úgy, hogy a hason fekvő az aktív, és az állásban lévő a passzív.
• A pár egyik tagja hason fekvésben, a másik vele szemben állásban helyezkedik el úgy, hogy egy övet fognak mindketten. Az állásban lévő hátrafelé halad, és húzza a hason fekvőt, aki pedig az övön felfelé fogva halad társa felé.
• Uke japánülésben (térdelőülés) helyezkedik el törzshajlítással előre. Tori az uke hátára hasal, és a karok segítsége nélkül 360 fokos fordulatot tesz jobbra és balra.
• Ugyanez a gyakorlat azzal a különbséggel, hogy tori hanyatt fekvésből végzi a fordulatot.
• Átbillenés: A pár egyik tagja térdelőtámaszban helyezkedik el judo felsőben, a másik a hajtókára fogva átbillen hídba a társon, majd vissza a kiindulóhelyzetbe, anélkül hogy elengedné társát. A kapaszkodás segítségével nagyon jól szabályozható az átlendülés sebessége, akár teljesen le is lassítható. A visszabillenés egy magasabb szintű feladat, nem várható el, hogy az előrelendüléssel egy időben azonnal végre tudják hajtani a tanulók.

A csapatok önállóan terveznek egy olyan gúlát, amelyben minden csapattagot elhelyeznek.
Közben a játékvezető feladatkártyán kiosztja a terem berendezéséhez szükséges rajzokat. A gúla tervezését követően a csapatok a feladatkártya alapján berendezik a termet, kiépítik az akadálypályákat.

A játék leírása:
Az első tanuló egy judogurulással halad keresztül a szőnyegen, majd fel-le szökdeléssel a zsámolyokon. Hason húzódzkodás következik a padon, majd hullámvonalban futás a bóják között. Az utolsó bója megkerülése után egyenes vonalban fut vissza a rajtvonalig, ahol kézráütéssel váltja a soron következő társat. A rajtvonal mögé visszaérkező tanulók elkezdik a saját maguk által tervezett gúla felépítését.
Az a csapat a legügyesebb, amelyik az akadálypálya teljesítését követően, a leghamarabb felépíti a saját gúláját.

A rajtvonal mögött a tanulók terpeszben állnak szorosan egymás mögött. A rajtjelre a leghátsó tanuló átkúszik a terpeszalagút alatt, majd társai a lehető leggyorsabban követik őt, amíg az eredeti sorrend vissza nem áll. Ezután a csapat minden tagja két kézzel megfogja az előtte álló vállát. A zsámolyokon úgy kell áthaladni, hogy a csapat minden tanulója legalább az egyik lábával rálép mindkét zsámolyra. A pad fölött terpeszátfutást kell végezni, majd a bójákat hullámvonalban kell megkerülni. Visszafelé egyenes vonalú futás történik vállfogással, majd a rajtvonalon áthaladást követően gúlaépítés.
Az a csapat nyer, amelyik leghamarabb teljesíti a feladatot.
Ha az akadálypályán haladva valahol megszakad a csapattagok közötti vállfogás, akkor az adott részfeladatot meg kell ismételniük (pl. terpeszátfutás a pad fölött).