Az általános iskola alsó tagozatos kerettanterve az alapvető mozgáskészségekre épül. A fundamentális mozgáskészségek fejlesztése minden tematikai egységben fellelhető. A mozgásfejlődés ezekre a testtel és a térrel kapcsolatos érzékelési funkciókra épül. Ennek köszönhetően a mozgásvégrehajtás egyre tudatosabbá és hatékonyabbá válik. Az alapkészségek úgy fejleszthetőek a leghatékonyabban, ha változatos és széles körű gyakorlási lehetőségeket biztosítunk a tanulók számára.

„Az alapvető mozgáskészségek gyakorlatainak rendezéséhez az ún. mozgáskoncepciós rendszert használjuk. Ez a rendszer a mozgáskészségek végrehajtása közbeni tudatosságra fókuszál, azaz segíti a tudatos végrehajtást egy meghatározott szempontból. A szempontok az alábbiak lehetnek:

• térbeli tudatosság
• energiabefektetés tudatossága
• kapcsolatok, kapcsolódási lehetőségek (ezen belül a testrészek közötti, az eszközzel vagy a társsal történő kapcsolódások)

A mozgáskoncepciós rendszer kiválóan alkalmas a 3–12 éves tanítványok általános ügyességének fejlesztésére, mivel szinte kimeríthetetlen variációs lehetőségeket kínál az alapkészségek, majd a későbbiekben dominánssá váló sportág-specifikus készségek tanulásakor.” (Boronyai, Kókai és Csányi, 2016)

A test- és térérzékelést fejlesztő gyakorlatok, ahogy minden mozgásos tevékenységben, a judoban is nagy jelentőséggel bírnak. A testrészek ismeretének és biomechnikai mozgásainak megtapasztalása nélkül elképzelhetetlen a hatékony és élményszerű végrehajtás. Több szempontból is nagy hangsúlyt kell helyezni ennek a területnek a fejlesztésére. A megfelelő test- és térérzékelés segíti a mozgásban részt vevő személy térben történő tájékozódását, ezzel elősegítve a biztonságos és a sikeres végrehajtáshoz szükséges feltételek létrejöttét. A biztonságos és sikeres végrehajtás mellett az egyéni és társas felelősségvállalás megjelenése elképzelhetetlen a megfelelő test- és térérzékelés kialakulásának hiányában.

Ennek a tematikai egységnek egyik kiemelt feladata a saját egészség megőrzése érdekében a baleset-megelőzési ismeretek elsajátítása, a preventív, szokásjellegű tevékenységformák megismerése, amely a tanulási-tanítási folyamat biztonságos mivoltát lehetővé teszik. A saját egészség megőrzése mellett nagy hangsúlyt fektetünk az oktatási folyamatban részt vevő társak és a környezet megóvására is. A küzdősportok, ezen belül a judo oktatása megköveteli a résztvevőktől, hogy a feladat gyakorlása során ezeket az irányelveket szigorúan betartsák.

Olyan tudáselemekre építjük a tanulási folyamatot, amely a küzdő jellegű feladatok és játékok során segítenek kialakítani a test- és térérzékelést. Lehetőséget kívánunk biztosítani az általános és a speciális sportági bemelegítés alapjainak megismerésére, valamint a bemelegítés fontosságának tudatosítására.

A mozgásműveltségi tartalmak tekintetében az általános kerettantervhez képest kiemelt hangsúlyt kell fektetni: 

• a nyakizom erősítésére, különös tekintettel a nyakcsigolyák védelme érdekében;
• a súlypont áthelyezésének lehetőségeire a hely- és helyzetváltoztató feladatok során egyénileg és párokban;
• a húzásokra-tolásokra az együttműködés és a társas felelősségvállalás szempontjainak hangsúlyozásával, az ízület- és gerincvédelem alapelveinek megfelelően;
• a testséma- és testérzékelést fejlesztő játékokra egyénileg és párban, a társ passzív és aktív szerepvállalásával;
• a mozgáskoordinációt fejlesztő, finommotoros gyakorlatok társsal és különféle eszközökkel történő végzésére;
• az egyensúlyfejlesztő feladatokra a páros, tartásos alakzatok során.

Az általunk javasolt – elsősorban indirekt – módszerek segítségével szeretnénk olyan szemléletmódot kialakítani az iskolai keretek között végzett judooktatásban, ahol a középpontban a tanulók állnak, és az oktatási stratégiák helyes alkalmazásával mindenki számára élvezetes és élményekben gazdag tanórákat biztosíthatunk.

A megfelelő keret kialakításához előtérbe helyezzük a világos és egyértelmű kommunikációra épülő szabályokat, amelyek a biztonságos oktatási környezet kialakulását segítik. Így a küzdő jellegű feladatokhoz, játékokhoz kapcsolódó test- és térérzékelést segítő tudáselemek elsajátítása könnyebbé és biztonságosabbá válik.

A személyiségfejlesztési szempontok közül kiemelt szerepet kap az egyéni szerepvállalás lehetősége. Ennek köszönhetően hatékonyan kialakítható a tanulók pozitív énképe, az önbizalmuk, valamint a küzdő jellegű feladatokhoz elengedhetetlen és mindenki számára biztonságos gyakorlást nyújtó attitűdjük. Az együttműködést igénylő feladatokban az önismeret kialakulására különösen nagy hangsúlyt fektetünk.

A játékoknál és a játékos feladatoknál a siker és kudarcélmény feldolgozásához olyan pozitív oktatási környezetet biztosítunk, amely megoldásokat nyújt az agresszív megnyilvánulási formák ok-okozati összefüggéseinek feltárására, és etikailag elfogadható megoldásokat kínál a konfliktusok kezelésére. A személyes felelősségvállalás kialakítása elengedhetetlen ebben a tematikai egységben. Az egészségmegőrzési és a baleset-megelőzési szabályok betartása mind az egyén, mind a közösség aktív szerepvállalását megköveteli.

A tanulók párt választanak, vagy egy megelőző párválasztó játékban párt alakítanak. A pár egyik tagja beköti a szemét. Közben a tanító véletlenszerűen színes pionokat helyez el a terem talaján. A pár egyik tagja hangjelekkel irányítja a párját a teremben úgy, hogy az ne lépjen rá a bójákra és ne ütközzön össze a többiekkel. A társat megérinteni és szóbeli utasítást adni tilos! Ezután a páros másik tagja kösse be a szemét! Az előző játékhoz hasonlóan irányítja mindenki a bekötött szemű társát. A tanító által meghatározott színű bójához kell elvezetni a bekötött szemű párt. Az a páros teljesíti a feladatot, amelyik megtalálja és felemeli az adott színű piont. Ugyanez a játék játszható hangadás nélkül, testérintéssel történő jeladással (pl. jobb/bal váll érintése = jobbra/balra fordulás; hát érintése = rajta!; fej érintése = állj!, kétszer hát érintése = hátra arc!)

A tanulók hasonló alkatú párt (súly, magasság) választanak maguknak. A pár egyik tagja háttal áll a társának, és oldalsó középtartásba emeli a karját. A társa mögé áll. Az elöl álló nyújtott lábbal hátradől, a hátul álló pedig a hónalja alá nyúlva elkapja. Utána szerepcsere következik. A játékot úgy folytatják, hogy az elöl álló beköti a szemét. A kevésbé bátrak hármasával is végezhetik a játékot.

A tanulókat véletlenszerűen 6-10 fős csoportokra osztjuk. A csoport minden tagja feláll egy tornapadra (vagy egymás mellé helyezett székekre). Jelre úgy kell a padon állóknak elhelyezkedniük, helyet cserélniük, hogy a születési hónapjuk sorrendjében álljanak a padon. Verbális jeleket alkalmazni, a padról lelépni tilos! A második játékban ugyanezekkel a szabályokkal, de keresztnevük által meghatározott névsorba kell állniuk.

Reggeli készülődés – Együttes foglalkoztatás szórt alakzatban
A tanító által vezetett bemelegítő gyakorlatsor irányítottan történik fentről lefelé történő haladással, kiemelt figyelemmel az ízületek átmozgatására (nem szükséges az ütemezés, önálló ütemben).

• Kiinduló helyzet: kis terpeszállás.
  Dörzsöljétek át az egész fejeteket, mintha egy mosdószivaccsal alaposan átmosnátok!
  Haladjatok lefelé és a nyakatokat is jól mossátok meg!
  A karjaitokat se felejtsétek ki!
  Következik a törzsetek. Erősen dörzsöljétek meg elöl is, hátul is és oldalt is!
  Végül a lábatokat törzshajlítással föntről lefelé, majd törzsemeléssel lentről fölfelé. A jobbat és a balt is!
• Kiinduló helyzet: hajlított ülés.
  Dörzsöljétek át a lábfejeteket is az ujjaktól kezdődően egészen a bokátokig!
• Kiinduló helyzet: kis terpeszállás.
  Most a törölközőtökkel dörzsöljétek át újra, fentről lefelé az egész testeteket!

• Kiinduló helyzet: kis terpeszállás.
  Fokozatosan feszítsétek kézháti irányba a kézfejeteket, mintha egy pulóver ujját nyújtanátok! Ellenkező irányba is! Utána magasra nyújtózva bújjatok bele! (A csuklóízület és az alkar izmainak bemelegítése, nyújtása történik.)
  Alapállásban csigolyáról csigolyára haladva végezzetek törzshajlítást előre, majd bújjatok bele az egyik, aztán a másik zoknitokba és húzzátok fel úgy a térdetekig, hogy csigolyáról csigolyára felegyenesedtek!
  A nadrág felhúzásához helyezkedjetek el nyújtottülésben! Gördüljetek végig a hátatokon és dugjátok bele a nadrág egyik szárába a lábatokat, majd ismételjétek meg a feladatot, hogy a másik szárába is bele tudjatok bújni!
  Ahhoz, hogy a nadrágot a derekatokig fel tudjátok húzni, a hátradőlés után nyújtsátok fölfelé a lábatokat és a csípőtöket, és gyors mozdulattal hajtsátok végre a nadrág felhúzását! (Tarkóra gördüléssel.)
• Kiinduló helyzet: alapállás.
  Emeljétek föl az egyik lábatokat, és bújjatok bele a cipőtökbe, majd a levegőben kössétek be! Húzzátok föl és kössétek be a másik cipőtöket is!
• Kiinduló helyzet: alapállás.
  Végezzetek szökdeléseket magasra felugorva, hogy le tudjátok venni a sapkátokat az előszobai kalaptartóról!

A tanító a korábban már megtanult japán vezényszavak segítségével irányítja a tanulókat. A gyerekek szórt alakzatban helyezkednek el. A foglalkoztatási forma együttes osztályfoglalkoztatás. Az elhangzott vezényszavak alapján kell haladniuk, megállniuk, meghajolniuk, irányt változtatniuk. Az első két három játékot követően már a tanulók is irányíthatják és értékelhetik a játékot.
A felhasznált vezényszavak: Hajime! (Rajta, kezdd el!), Matte! (Állj!) Tachirei! (Köszönés állásban meghajlás) Zarei! (Köszönés japán- (térdelő-) ülésben, meghajlás), migi (jobbra), hidari (balra), ushiro (hátra), mae (előre).

A gyerekek szabadon mozoghatnak a teremben. Ha irányt jelölő vezényszót hallanak, akkor a vezényszó szerint kell megfogni valamelyik (hozzájuk legközelebb álló/lévő) társuk kezét: 

• migi – kézfogás jobb kézzel, 
• hidari – kézfogás bal kézzel, 
• ushiro – kézfogás egymásnak háttal állva,
• mae – kézfogás egymással szemben állva két kézzel.
• Ha azt hallják, hogy Matte!, akkor azonnal meg kell állniuk, ha azt, hogy Hajime!, akkor tovább mozoghatnak.
• Tachirei! hallatán kölcsönösen üdvözölni kell egymást állásban.
• Zarei! esetén pedig térdelésben. 

A játékot a tanulók is irányíthatják például abban az esetben, ha páratlanul vannak.

A tanulók párban állnak. A pár egyik tagja beköti a társa szemét, és vezényszavak segítségével irányítja a teremben úgy, hogy ne ütközzön össze a többiekkel. A játék végén, mielőtt leveszik a kendőt, a bekötött szeműnek ki kell találnia, hogy a terem melyik részében áll. A feladatot szerepcserével is el kell végezni!
Változat: talajon elhelyezett tárgyakhoz kell irányítani a bekötött szemű társat.

A tanulók lassú vagy közepes tempójú futással szabadon mozognak a teremben. Matte! vezényszóra szoborrá dermednek. A tanító körbejár a szobrok között és próbára teszi őket (billentés, csiklandozás, ijesztgetés stb.). Hajime! vezényszóra folytatódik a játék.
Változat: Rei! vezényszóra a kijelölt helyen sorakoznak a tanulók.

A tanulók lassú vagy közepes tempójú futással szabadon mozognak a teremben. A tanító különféle testrészek nevét kiáltja, amire mindenkinek találnia kell egy társat, akivel összeérintik a megadott testrészüket (pl. hát, homlok, talp, tenyér, váll). Hajime! vezényszóra indul a játék.

A tanulók lassú vagy közepes tempójú futással szabadon mozognak a teremben. Ha azt kiáltja, hogy:
„tandem”, akkor két tanuló egymás mögé ül, mintha egy tandem biciklit hajtana;
„tricikli”, akkor három tanuló helyezkedik el úgy, mint egy tricikli kerekei;
„kenu”, akkor négy tanuló egymás mögé ül és evező mozdulatokat végeznek.
Bármilyen járművet ki lehet találni, ha a csapatok létszámát növelni szeretnénk (pl. mikrobusz).

A terem egyes pontjait a következők szerint elnevezzük: 

• a hajó orra,
• a hajó vége,
• a hajó oldala,
• a tenger.

A tanulóknak mindig arra a pontra kell futniuk, amelyiket a tanító kiáltja.
Továbbá, ha a tanító azt kiáltja, hogy „részeg tengerészek”, akkor mindenkinek keresnie kell egy párt, akivel szemből egymásba karolnak és így forognak „táncolnak” körbe.

Kijelölünk 2-3 fogót, akit szalaggal megkülönböztetünk. Hajime! vezényszóra elkezdik kergetni a társaikat. Ha valakit elkapnak, akkor annak terpeszben kell állnia (vagy fekvőtámaszban kell elhelyezkednie). A szabadon lévő társak úgy válthatják ki megfogott társaikat, hogy átbújnak a terpesz (vagy átkúsznak a fekvőtámasz) alatt.

Kijelölünk 2-3 fogót, akiket szalaggal megkülönböztetünk. Hajime! vezényszóra elkezdik kergetni a társaikat. Ha valakit elkapnak, akkor annak le kell feküdnie a talajra. A szabadon lévő társak úgy válthatják ki megfogott társaikat, hogy egy vagy két tanuló a lábánál fogva kihúzza a tanulót a játéktér szélére. 
Változat: Nagyobb tanulók esetében a kezénél és a lábánál fogva fel is emelhetik a társukat és kivihetik a játéktér szélére.

Kijelölünk 2-3 fogót, akiket szalaggal megkülönböztetünk, és további 2-3 „bűvészt”, akik egy-egy karikát vesznek fel. A fogók Hajime! vezényszóra elkezdik kergetni a társaikat, de a bűvészeket nem foghatják meg. Ha valakit elkapnak, akkor annak hasra kell feküdnie a talajon a fej mellett kinyújtott karokkal. A bűvészek úgy válthatják ki megfogott társaikat, hogy a karikát áthúzzák a testük alatt. A fekvő társ testrészeinek megemelésével segíti a karika útját.

A tanulók alkatilag hasonló (magasság, testsúly) párokban helyezkednek el a terem egyik oldalán.
Minden feladatot szerepcserével is el kell végeztetni. A tanulók számára biztosítani kell a „választás lehetőségét”, alternatívát kell kínálni a feladat megoldására. A kreatív ötleteket mindig értékeljük, amennyiben azok nem balesetveszélyesek, és a feladat céljával összhangban vannak.

• Kézfogással leülés törökülésbe, majd felállás.
• Változat: Háttal felállással.
• Karfűzés egymásnak háttal, majd leguggolás és felállás.
• Változat: Leüléssel hajtják végre a feladatot.
• Kézfogás egymással szemben. Hátradőlés az egyensúlyi helyzet megtartásával, a karok mellső középtartásáig.
• Változat: Leguggolással és térdnyújtással.
• Hátradőlés (Bizalomjáték)
• A játékot a tantermi változatához képest kibővíthetjük mozgásos tartalmakkal, így az a nagyobb tér adta lehetőségek miatt intenzívebb terhelést jelent a tanulók számára. Például az egyik tanuló terpeszállásban, oldalsó középtartásban áll. A társ szemből átkúszik a terpesz alatt, majd a társa mögé áll egy-két lépésnyire (eleinte közelebb, majd lehet növelni a távolságot). A hátul álló jelzését követően az elöl álló nyújtott térddel hátradől a társa pedig a hóna alatt átnyúlva elkapja. A folyamatos végrehajtásnak köszönhetően a tanulók bármerre haladhatnak a teremben úgy, hogy ügyelnek az összeütközések elkerülésére.
• A pár egyik tagja terpesz fekvőtámaszban helyezkedik el, a csípőjét magasra emeli. A társa a fekvőtámasz alatt, a karok és a lábak körül folyamatos hason kúszást végez.
• 1. változat: A fekvőtámaszt végző tanuló a mellkasával egy-egy pillanatra rögzíti a kúszó társát.
• 2. változat: A kúszást a hátán végzi a tanuló. Lábbal tolja magát.
• A pár egyik tagja lebegőülésben helyezkedik el. A társa a lábfejénél fogva megforgatja a tengelye körül. Többszöri irányváltással, lehetőleg az egyensúly megőrzésével.
• A pár tagjai egymás mellett zsugorülésben helyezkednek el kézfogással. Egyszerre végiggördülnek a hátukon, majd felemelkednek kiindulóhelyzetbe. A fogást mindvégig megtartják.
• A pár egyik tagja hasra fekszik, a másik pedig keresztben rajta, majd a talajon fekvő tanuló combján és hátán a hossztengelye körül végig gördül.

A pár egyik tagja a társa mögé áll úgy, hogy a terem túlsó oldala felé nézzenek. A hátul álló apró lökő mozdulatokkal áttolja az elöl elhelyezkedőt. Az elöl álló minimális ellenállást tanúsít.

A tanulók egymással szemben, mellkassal egymásnak támaszkodva helyezkednek el, és így tolják át a társukat a túlsó oldalra. A feladat egymásnak háttal állva is elvégezhető.

A tanulók egymással szemben állva, alkarfogással helyezkednek el. A pár egyik tagja így húzza át társát a túlsó oldalra, aki enyhe ellenállást tanúsít. (Egyenes derék!)

Az egyik tanuló a hátára fekszik, lábai a menetirányba mutatnak, fejét elemeli a talajról. A társa megfogja a bokájánál fogva és hátra felé haladva áthúzza a túlsó oldalra.
1. változat: Előrefelé haladva húzza át a társát.
2. változat: Hátralépést követően két kézzel, dinamikus mozdulattal végez behúzásokat a könyök emelésével.

Az elöl álló tanuló terpeszállásban helyezkedik el a menetiránynak megfelelően. A hátul álló átbújik/átkúszik a terpesz alatt, majd megáll a társa előtt terpeszállásban. A feladatot folyamatos szerepcserével végzik.

Változatok: 

• Több tanuló (5-8 fő) egyes oszlopban, egymáshoz közel terpeszállásban helyezkedik el. A leghátsó az oszlop elejére kúszik, majd a soron következő követi őt mindaddig, amíg mindenki az eredeti sorrendbe nem érkezik.
• A gyakorlat különböző kiinduló helyzetben is végezhető. Például fekvőtámaszban lévő társ hasa alatt átkúszással keresztben vagy hosszirányban a terpesztett láb, has, illetve a karok alatt.

Az elöl álló tanuló bakot áll. A hátul levő bakugrással ugorja át, majd szerepcsere következik.
Változat: Bakugrás helyett választható a kéztámasszal átlendülés a társ mellett.

Az előző két feladat összekapcsolása, majd szerepcsere.

Az egyik tanuló terpeszállásban a menetirány felé fordulva helyezkedik el, a társa pedig mögötte hason fekvésben megfogja a két bokáját. Az elöl álló mindkét lábbal előre lép, majd ezt követően a másik mindkét kézzel egyszerre előre húzza magát a társ terpesze közé.

A párok háttal állnak a menetiránynak. Az egyik tanuló hátulról, a társ hóna alatt átkarolja a párját és ráfog annak az alkarjaira, és így a mellkasához szorítja. Fontos, hogy mindezt enyhén hajlított térddel és egyenes derékkal tegye. A kiindulóhelyzet felvétele után áthúzza a túlsó oldalra.

Az egyik tanuló fekvőtámaszban helyezkedik el, a másik megfogja a lábát (térd feletti rögzítéssel) és áttolja a túlsó oldalra. A feladatot feszes derékkal kell elvégezni. Ügyeljünk arra, hogy ne homorítsanak a tanulók (gerincvédelem)!

Az egyik tanuló térdelőtámaszban helyezkedik el, míg a társa előtte fekvőtámaszban úgy, hogy a két lábszárát a hátsó vállára teszi. Így haladnak át a túlsó oldalra.
1. változat: A hátul álló tenyér-talp támaszban végzi a feladatot.
2. változat: Rákjárásban és hátsó kéztámasszal hátrafelé végzik a feladatot.

A társak egymással szemben állnak, és mindkét kezükkel megfogják egymást. Hossztengely körüli fordulatokkal mennek át a túloldalra úgy, hogy nem engedik el egymás kezét. A szédülés megelőzése érdekében megengedhetjük, hogy a forgásirányt igény szerint folyamatosan változtathassák a párok.

A tanulópárok fejtől lábig a talajra fekszenek és átkarolják egymás lábát. A hossztengelyük körül forogva átgurulnak a túlsó oldalra.