A személyiségfejlődés, a szocializáció és az emberi kapcsolatok kölcsönhatásának eredménye.

A tanuló bízni tud pedagógusában, amennyiben figyelemmel teli, biztonságos és elfogadó légkör veszi körül, bizalmát ki tudja fejezni.

A mozgás természetessége és a játék segít a pedagógus-gyerek kapcsolat felépítésében, de ahhoz, hogy a gyerek bizalommal és ne szorongva forduljon a pedagógusához, az kell, hogy a pedagógus a tanulót ne csupán teljesítménye alapján, hanem önmagáért, az egyéniségéért fogadja el, és hitelesen forduljon felé.

A testnevelésóra biztonságos és elfogadó légköre segíti a tanulót abban, hogy nyitottan viszonyuljon önmaga és osztálytársai felé, fejlesztve ezzel az önbizalom és a mások iránti bizalom képességét.

Ha egy gyermek érzi, hogy a felnőtt bízik képességeiben, ezt a bizalmat elkezdi önmaga irányába is megélni. Így lesz egyre bátrabb cselekvéseiben, feladataiban, vállalásaiban, tehát kezdeményezőkészsége kibontakozik. A bizalma segíti abban, hogy elfogadó és bátorító módon tudjon osztálytársaihoz viszonyulni.

Az akarat és az akaraterő az identitás fejlődésének fontos állomása, amely változatos játék- és feladathelyzetekben segíti a tanulókat az akaraterő és az önkontroll gyakorlásában.

A tanuló képessé válik az alapvető mozgáskészlet kreatív felhasználásával játékot és mozgáshelyzeteket kezdeményezni, örülni saját teljesítményének, valamint megélni a hasznosság és a fontosság érzését a testnevelésóra feladataiban.

Az alábbi, személyiségfejlesztéssel összefüggő tematikus táblázat megalkotásában részt vettek: Simonné Goschi Gabriella, Csenki Laura, Révész György és Prihoda Gábor

A diák képes hatékonyan megjeleníteni életkorának megfelelő szinten a testkultúra legfőbb értékeit, amely folyamatban a tanár és a kortársak által is becsült értékek készségszintűvé és teljesítményt motiváló tényezővé válnak.

Kiskamasz korban a konfliktusok legfőbb forrása a gyermek határátlépési igényeiből fakadnak. Ez a működés az egyéni képességek fejlődéséből, az önismereti igényből fakad, és mögötte a „vajon mire vagyok képes?” kérdése áll. Fontos, hogy ebben az időben ne a deviancia, hanem a saját mozgásos képességei és a sportági teljesítmények terén vagy a közös testmozgás társas helyzeteiben elégítse ki a fejlődés igényét.

A gyermek változatos szereppróbálgatásaihoz a testnevelésóra különböző viselkedéses lehetőségeket biztosít: például támadó, védő, versengő, együttműködő és a különböző sportágak tevékenységeinek széles palettája.

Az én-azonosság biztonságának kialakulását jelentősen befolyásolják azok a szerepek és modellek, amelyeket a pedagógus viselkedésével vagy a sportvilág ikonjai értékeikkel megjelenítenek.

Az egyes gyakorlatok szimbólumtartalmai színes tárházat biztosítanak ahhoz, hogy segítsék a gyerekeket a szerepeik próbálgatásában és önmaguk fejlesztésében: „gyors, mint a nyúl”, „úgy fut, mint a gazella”, „tükörmozgásban követem a társamat”, „úgy mozgok, mint ő”. Vagy, ha gerendagyakorlatról van szó: „én egy világhírű kötéltáncos leszek”.

Ebben az életkorban kialakul a társas viszonyokba ágyazott személyes identitás.

A tanuló képes a közösségekben a bizalom, a megértés, az összhang és a kölcsönös figyelem alapelvei szerint elköteleződni, például a sportcsapatokban való részvétel útján vagy a délutáni sportaktivitások során.

Jövőképében és önmeghatározásában számításba veszi addigi sport-, és csapatélményeit, a változatos mozgáshelyzetekben megélt tapasztalatait és ezeket képes az élet nem sport irányú tevékenységeiben is erőforrásként alkalmazni.

Széles körű mozgásműveltségére alapozva magabiztos megnyilvánulásokra tehet szert az iskolai környezetben.

Felismerheti szerepét a sport által a környezete, illetve a társadalom iránti felelősségvállalásban.

Önkéntes és alkotó részvételt vállalhat a civil sportszerveződésekben.

A fizikai változásokkal, növekedéssel járó testi változások gyermek- és serdülőkorban mindvégig hatnak a testkép alakulására, perceptuális, kognitív, érzelmi és szociális szinten egyaránt.

Ismeri a saját és a másik nem testi jellemzőit és különbségeit az esztétikum (tánc, torna), a megjelenés és a test dinamizmusa (koordináció, erő, gyorsaság) mentén.

Összehasonlítja saját testét a kortársakéval az észlelt sportbeli kompetenciák, a fizikai kondíció, a testi erő és az egészséges, esztétikus testkép ideája mentén.

Képes nyitottan beszélni testnevelőjével a testsúllyal, testtömeggel, testmérettel és testalkattal kapcsolatos kérdésekről, valamint elégedettségről, aggodalmakról, elégedetlenségekről.

A tanulóban kialakul a pozitív testkép, amely biztosítja a mozgás során tapasztalt pozitív élmények által a sikeres, hatékony önértékelést.

A testtel kapcsolatosan megélt hatékonyság segíti abban, hogy önmagát kiegyensúlyozottnak, koordináltnak és energikusnak észlelje.

Kialakul a rá jellemző nemi identitás  és a nemre jellemző viselkedési forma,  amelyet a klasszikus sportágak  gyakorlása megerősít. 

A diák képes a testnevelővel megosztani  a testi fejlődés, a testalkat,  a fizikai megjelenés és a testkép  alakulásának megélt nehézségeit,  amelyek befolyásolják aktuális feladatteljesítéseit. 

Erősödhet a pozitív önértékelés,  amely megvédi a testről alkotott  pozitív képet és hozzájárul a tudatos  egészségvédő magatartás (egészséges  táplálkozás, a testmozgás  gyakorlása) kialakulásához. 

Intenzíven fejlődik a biológiai ismeretek,  a külső visszajelzések és a  mozgásos tapasztalatok mentén a  test változásával járó új élmények  integrációja. 

A tanulóban kialakul az a tudatos  igény, hogy folyamatosan törődjön  testével. 

Ebben az életkori szakaszban tovább erősödik és finomodik a rá jellemző nemi identitás érzése, a nemi szerepeknek való megfelelés, a nemnek megfelelő mozgás harmonikus esztétikájának átélése és tudatos felvállalása.

A sport és a mozgás autentikus értékei és konkrét tapasztalatai teret engednek a nemi szerepek szerint differenciáltabb testi megjelenés igényének.

A testnevelésóra széles körű megjelenési lehetőséget nyújt a diák testi funkcióinak és teljesítményének (erő, gyorsaság, erőnlét, állóképesség…) fejlesztéséhez, illetve a versengéshez, amely csökkentheti a testtel kapcsolatos félelmeit, elégedetlenségét, esetleges szorongásos és depresszív tüneteit.

A diák ismeri és alkalmazza a nemi szerepekhez kapcsolódó társas érintési szabályokat.

A mozgás során megtapasztalt testi élmények hozzájárulnak, hogy azokat az élet más helyzeteiben is kipróbálja (például „mit jelent egy férfinak a kitartás?”, „mit jelent egy nőnek a lágyság vagy rugalmasság?”); építve ezzel nemi szerepéhez való kapcsolódást.

A személy önmagára irányuló megfigyelése, élményeinek értelmezése.

A testnevelő kérdéseinek segítségével figyelmét képes önmagára irányítani és képes érezni, azonosítani önmagát testtudati szinten.

Kialakul a beállítódása az önreflexióra.

Felfedezi, hogy a mozgás során milyen élettani és érzelmi folyamatok zajlanak benne.

Tudatos figyelem alakul ki a saját testére, mozgására vonatkozóan.

Megjelenik a benne zajló testi és lelki folyamatok elemezésére való igény.

Képes tudatosítani a mozgás által megjelenő testi érzéseket, érzeteket, amelyek fontos visszajelzéseket adnak a test funkcióiról és működése, működtetése hatékonyságáról.

Képessé válik a saját test szemlélésére, elfogadására, változásainak követésére, és az ezzel kapcsolatos félelmek, szorongások, frusztrációk megfogalmazására.

Fontos, hogy a diák képes legyen a benne zajló folyamatok és élmények – verbalitás segítségével történő – kognitív szintre emelésére és megosztására.

Felismeri, hogy a sport általános megküzdési lehetőséget biztosít.

Az éntudat, a tudatos énérzés kialakulása. Az énünkről kialakuló tudás alapját a cselekvés határozza meg. Az énfogalom gyerekkorban folyamatosan változik, a növekedéssel és éréssel egyre komplexebb, integráltabb lesz. Minden életkorban fontos hivatkozási alap az önjellemzésben a külső megjelenés, a végzett tevékenységek, a másokkal való kapcsolatok, illetve a pszichés tulajdonságok.

A változatos játék és feladathelyzetek segítségével egyre inkább kompetensnek éli meg magát a mozgásban és képes felfedezni, hogy ő maga miben jó.

Kisiskolás korban oldódik a „fekete- fehér” gondolkodás, és a nem sportági mozgásos feladatokban való önészlelése (egyéni, páros és csoportos helyzetek) hozzájárul ahhoz, hogy képes legyen meghatározni önmagát.

A diák képes a pedagógus által kialakított elvárások meghatározására és követésére, melynek következetes végrehajtása beépül az énképébe, ami pedig ösztönzően hathat a teljesítmény motivációjára.

Az alsó és felső tagozat átmeneti időszakában megjelenik az aggodalom a negatív értékeléstől és következményeitől.

A gyermek képes önmagát – a kognitív fejlődés, a változatos tanulmányi helyzetek, a szociális hatások és a kortárs környezet visszajelzései mentén – egyre differenciáltabban látni.

Ebben az életkorban képes több viselkedéses jegy, érzelem és tulajdonság felismerésére, ami hozzásegíti, hogy az összetett sportági mozgáskészségeit és a bonyolult mozgásformákat az összetett és változó játékhelyzetekben különbözőképpen használja és változatosan viselkedjen. Mindez pedig hozzásegíti az egyre differenciáltabb énkép kialakulásához.

Kiskamaszkorban a tanuló már képes önmagáról sokféleképpen gondolkodni, de ezek az önjellemzések nagyban függnek az adott érzelmi és szociális helyzettől.

Ismeri egyéni sajátosságait, erősségeit, gyengeségeit, önmagához viszonyítja fejlődését, de nagyon érzékennyé válik a kortársak és a felnőttek értékei, véleményei közötti különbségekre.

A diák képes a sport és a testnevelés értékeit felhasználni, valamint azokat az ártalmas és addiktív hatásokkal szembeállítani, hiszen azokat a személyiségvonásait, mint például a kockázatkereső magatartás, az újdonságkeresés (mint temperamentum), a sportban, szabadidős mozgásformákban megélhető lehetőségnek tekinteni. (A falmászás, a barlangászás, a síelés, de a különböző csapatsportok támadó játékában is ugyanezek a készségek és beállítódások gyakorolhatóak.)

A serdülőkori krízis az eddig szerzett tapasztalatok, élmények és integrált énkép bizonytalanságával, megkérdőjelezésével járnak együtt. Ez a lelki feszültség motiválja a fiatalt az önismeret igényére, arra, hogy megismerje személyiségét, vágyait, tehetségeit, képességeit, illetve kapcsolatait kortársaihoz és a felnőttekhez, melynek a sport kiváló terepe lehet.

A diák ebben az időszakban képes már önmagát különböző mozgáshelyzetekben és sportszerepekben látni, de előtérbe kerülnek az ellentétes tulajdonságok, tapasztalatok is, amely ellentéteket ekkor már nem tudja feloldani, és így megtapasztalja, hogy az énkép teljes, ellentmondás nélküli integrálása szinte lehetetlen. Mindez pedig további pszichés konfliktusok forrása, melyeket a széles körű szabadidős, sportági és nem sportági mozgásműveltség tudatos művelése és a választott sportcsoportok és sporttársak pozitív hatásai segítenek enyhíteni.

Kialakulnak azok a személyes nézeteket, értékeket tartalmazó én-reprezentációk, melyekben az átvett és belsővé vált, valamint a saját tapasztalatokon alapuló tulajdonságok koherens és folytonos énképet hoznak létre. Ennek része már egy jövőbeli énkép is, melyben megfogalmazódik egy személyes cél, elköteleződés, amely már saját választás eredménye.

Képes példaképet választani a sportélet értékei alapján.

Képes lehet médiatudatosan viselkedni, a modern, fogyasztói társadalmakra jellemző fokozott soványságkultuszt és egyéb közvetített hamis ideálhatásokat a sportélet valóságai és az egészségparaméterek mentén értékelni.

Példakép választása tükrözheti a sport által képviselt értékeket vagy a csoportidentitást is.

Ideáljai internalizálása (belsővé válása, viselkedésbe és identitásba való beépítése), a testi megjelenésen kívül olyan belső tartalmakra is kiterjed, mint az énerő, a kitartás, a küzdelem, a céltudatosság és a fair play.

Egy olyan önmagunkra irányuló folyamat eredménye, amely során megismerjük személyiségünk tulajdonságait, képességeit, szándékait, érzelmeinket, gondolatainkat és mindezek együttes működését a társas kapcsolatainkban.

A mozgásos feladatokban megéli testhatárait; megtapasztalja és kiterjeszti önmaga és képességei határait a jelenlevő osztálytársak méltóságának lerombolása, degradálása nélkül.

Sokoldalúan képes kipróbálni önmagát a testnevelésóra mozgásos és egyéb helyzeteiben, amelynek eredményessége azonnali visszajelzést ad önmaga számára.

Önismerete ebben az életkorban leginkább teljesítménye köré szerveződik.

Képes ismeretei és észlelései mentén (alacsony vagyok, sovány vagyok, ügyesen mászom kötélre, gyorsan olvasok, szőke vagyok…) gondolkodni önmagáról.

A pedagógusnak való megfelelés vágya, a tőle kapott visszajelzések és a fokozott belső motiváció arra, hogy valamiben ügyes, jó, kiemelkedő legyen, alapvetően határozzák meg önismeretét ebben az életkorban.

Megismeri az objektív mérések, a teljesítmény és a társas összehasonlítás által önmaga reakcióit, saját testi és lelki határait, korlátait.

Megismeri a játék és a sportágak változó szerepeiben megjelenő viselkedését.

Megismeri a fizikai és lelki adottságait, képességeit, akaraterejét, érdeklődési körét, feszültség- és kudarctűrő képességét.

A testnevelésóra aktivitásai során megismeri önmaga viselkedését a társas helyzetekben.

Képes a mozgást az önkifejezés eszközeként felhasználni.

Széleskörűen megismeri egyéni képességeit, lehetőségeit, cselekvéseinek motívumait; el akarja érni, valamint át akarja lépni önmaga határait.

Képes élményeit – az addigi önmagáról kialakított objektív és szubjektív benyomások alapján – koherens módon megélni.

A kezdeti időben a serdülőkre jellemző lelki működés a befelé fordulás, az önmegfigyelő gondolkodás, melynek során egyre több tulajdonságát ismeri fel a fiatal: törekvéseit, érzéseit, szándékait, viselkedését, céljait.

Ebben az életkorban fokozottan érzékennyé válik arra, hogy mások mit gondolnak róla, hogyan értékelik, hogyan tud megfelelni a vele szemben támasztott elvárásoknak.

Végül, integrálhatóvá válnak az egymásnak ellentmondani látszó ellentétes tulajdonságok egy magasabb rendű fogalom alá sorolva, hiszen kognitív képességei fejlődnek, és a serdülőkor érzelmi hullámai csitulnak, ami képes segíteni abban, hogy az önismeret pontosabb legyen. Ez a fajta új és végső integráció azonban csak a kortársak támogatása mentén tud kialakulni, ezért az önismeret szempontjából elengedhetetlen a társas környezetből érkező támasz, a tapasztalatok megerősítése és magyarázata is.

Az ember kritikai megítélése és minősítése önmagáról, képességeiről, tevékenységéről, magatartásáról. A folyamatos önmegfigyelésen és önellenőrzésen alapuló önértékelés teszi lehetővé az egészséges, személyiségre jellemző önismeret és önbizalom kialakulását.

A képességein alapuló, mérhető, visszajelzett teljesítmény kezd beépülni önértékelésébe: ügyes vagyok (lassabban fáradok el), még ügyesebb, (társaimhoz hasonlóan én is) egyre jobb szeretnék lenni.

A fizikai aktivitás során megélt sikerei és gyakorlati tapasztalatai erősítik testi, mozgásos, mentális tapasztalatokra épülő önértékelését.

Önértékelésére hatnak, az észlelt sportbeli kompetenciák, a fizikai kondíció, a testi erő és a mások tetszését is kiérdemlő test.

Megfigyelését önmagával, a viselkedésével kapcsolatban képes már általános szinten kezelni, kialakítva ezáltal egy globális önértékelést.

A kognitív fejlődés eredményeként a kisiskoláskor végére a gyermek képes a korábban izoláltan kezelt tulajdonságokat integrálni, amely által létre jön egy olyan én-reprezentációs rendszer, melynek alapja egy árnyaltabb, pozitív és negatív jellemzőket egyaránt tartalmazó, egyszerre integráló és differenciáló önértékelés.

Ebben az életkorban a tanuló képes differenciáltan gondolkodni önmagáról és az esetleges ellentmondások feloldására törekedni.

Elfogadja a külső visszajelzés információit az önértékelés sérülése nélkül, valamint tudatosítja egyéni különbségeit a pályatesztek és egyéb felmérések alapján (például egyénileg vállalt idő, távolság vagy intenzitás).

A negatív önértékelő tendenciák ellen képes testi és sportteljesítményét, illetve megjelenését önbizalma segítségével a pozitív önértékelés irányába mozdítani.

A gyermek ebben az időben képes újradefiniálni önmagát a változó és alakuló önismerete – testi, mentális képességei és társas kapcsolatai változása – mentén, mely központi hatással bír az önértékelésre.

Tudatosan megóvja magát a televízió és számítógép túlzott használatának, valamint a passzív szabadidő eltöltésének rizikótényezőitől, valamint tisztában van azok negatív hatásával az önértékelésére.

A fiatalban kialakul a tudatos terhelésen, méréseken, önkontrollon alapuló önfejlesztés, és képes már differenciálni a divat és a média testkultúrára ható tényezőivel szemben.

A sportcsoport és a mozgásos tevékenységekben szövődött barátságok referenciaszerepe kiemelkedő helyet foglalnak el önértékelésének alakulásában.

Fokozottan vigyáz pozitív testképére, megóvva önmagát az önértékelést csökkentő hatásoktól.

Tudja és alkalmazza annak törvényszerűségét, hogy a sport mint védőfaktor és mint fontos szocializációs terep, valamint a rendszeres testmozgás pozitívan hat önértékelésére.

A serdülőkor utolsó fázisában pozitívabb lesz az önértékelés, mivel az ideális és reális én közötti különbség egyre inkább csökken. A fiatal egyre nagyobb autonómiával rendelkezik, több lehetősége van önálló, saját döntéseket hozni. A kortárs környezetére nézve is könnyebben hoz meg döntéseket arra vonatkozólag is, hogy olyan kortárs közösséget válasszon, ahol pozitív visszajelzéseket kap, amivel tovább erősíti énképét. A serdülő egyre ügyesebben kommunikál, egyre jobban tudja összehangolni a különböző szerepeit, egyre jobban tud alkalmazkodni, saját viselkedését másokéval összehangolni, amely további elfogadáshoz és pozitív önértékeléshez vezet.

A személy megítélése egy helyzetről, hogy abban mennyire jól vagy rosszul fog megküzdeni a feladattal, figyelembe véve saját készségeit és tapasztalatait.

Pozitív attitűddel viszonyul új mozgásanyagok tanulásához. 

Mozgásos tapasztalatai és a pedagógus biztatása segítségével megküzd a nehéz helyzetekkel.

Nyitott az alapvető mozgáskészségek újszerű helyzetekben történő kipróbálására.

Énhatékonyságát a mozgás kihívásaiban és a játék küzdelmeiben fejlődni tapasztalja, miközben befogadja pedagógusa ösztönzését és értelmezéseit

A fizikai és ezzel együtt a lelki kompetencia élményét a fizikai aktivitáson keresztül megélt testi erő, mozgékonyság, rugalmasság, gyorsaság, kitartás, koordináció nemcsak megtapasztalható, hanem fejleszthető tulajdonságai egységesen adják és erősítik. 

Képes megítélni, hogy egy számára nehéz feladatban mit tegyen, mekkora erőfeszítést mozgósítson, és hogy mennyi ideig tartson ki mellette.

Érdekeit felismeri és ha indulatosan is, de kifejezi, továbbá felismeri a sportszerű és sportszerűtlen szituációkat.

Énhatékonyságát tudatosan fejleszti a kitartó küzdelmekben és az önmotivációban, amit az öröm és a fejlődés vágya ösztönöz.

Törekszik a mozgásműveltség célirányos felhasználásával az egyéni önmegvalósításra változatos (tágabb) környezetben is a közösségi értékek figyelembevételével.

Énhatékonyságát ismeri, és tudja, hogy az folyamatosan fejleszthető. Nem a hibák elkerülése, hanem a folyamatos próbálkozás van fejlődése fókuszában.

Akarja elérni és akarja átlépni saját határait a mozgástanulás során.

Képes a sportban elért eredményeinek pszichés összetevőit – erőfeszítés, fájdalomtűrő képesség, siker, küzdelem… – az élete más területein is kamatoztatni, énhatékonyságát az egyéb helyzetekben (érettségi, felvételi) is növelni.

Az élettel való elégedettséget jelöli.

Felismeri és kifejezi az aktív testmozgás közérzetére gyakorolt jótékony hatását.

Képes kifejezni a fáradtság érzését.

Tudja, hogy a szubjektív jóllét sokkal inkább kapcsolatba hozható az emberi törekvéssel, a szándékkal és a tevékenységgel, mint az elért céllal.

Képes megfogalmazni és kifejezni – még a felnőttek számára is – azokat az igényeket, amelyek támogatják és biztosítják jó közérzetét.

Tudja, hogy a veszélyek, problémák és diszfunkciók kiiktatása nem jelenti automatikusan a jóllét megalapozását.

Tudja, hogy a kritikus, átmeneti időszakban nem az a cél, hogy aktivitása, életvezetése problémamentes legyen, hanem hogy képes legyen megbirkózni problémáival.

A szervezet általános izgalmi és éberségi állapota

Pedagógusa segítségével megismeri, majd képes azonosítani arousalszintjét.

Ismeri az aktivációs energia, a nyugalom és a feszültség kapcsolatát.

Ismeri az érzésbeli különbséget izgalom és nyugalom között.

Képes tanári segítséggel szabályozni arousalszintjét az aktuális feladatnak vagy élethelyzetnek megfelelően.

Képes azonosítani azt az arousalszintet, amely számára az általánosan jó közérzetet biztosítja.

Képes saját arousalszint-változásának tudatos követésére.

Képes önállóan szabályozni arousalszintjét az aktuális feladatnak vagy élethelyzetnek megfelelően.

Képes teljesítményét fokozni a megfelelő arousalszint szabályozása által.

Képes az optimális arousalszintet megteremteni minden élethelyzetben: legyen az pihenés, teljesítmény, tanulás vagy mozgás.

Azoknak a lazítási formáknak a gyűjtőneve, amikben testi vagy mentális mozgás megfigyelhető.

Tanári segítséggel megismeri az aktív relaxációs technikákat.

Megéli, hogy az aktív relaxációs technikák segítik a jó érzések elérésében és fenntartásában.

Ismeri és alkalmazza az aktív relaxációs/lazítási módokat (nagy izomcsoportok átmozgatása, ritmikus gyakorlatok és a lokális muszkuláris lazítási forma, az aktív rázás vagy az imitációs lazítás).

Tudja, hogy az aktív relaxáció és a rendszeres fizikai aktivitás hogyan hat az ő testi és lelki egyensúlyára.

Tudatosan használja az aktív relaxácói technikáját és annak elemeit feszültségének szabályozásában és teljesítményének növelésében.

Tudatosan alkalmazza és építi be az aktív testmozgást és az aktív relaxációt az életritmusába

A célállítás egy olyan módszer, mellyel hatékonyabbá tudjuk tenni cselekvéseinket és ezáltal növelni tudjuk teljesít­ményünket.

Képes saját céljainak tudatosítására. 

A pedagógus irányításával képes az aktuális állapotot és a cél közötti távolságot azonosítani.

Képes elgondolkodni és életkorának megfelelő szinten megfogalmazni saját célját a testnevelésóra tekintetében.

A késleltetés pszichés funkciójának érésével és pedagógusa segítségével megtanulja, hogy vágyai és céljai elérése lépésről lépésre zajlik.

Tisztában van a személyes szükségletei által befolyásolt céljaival, a jóllét és harmónia érzése által képes újabb célokat megfogalmazni a saját maga fejlődése számára.

Megtanulja, hogy a hatékony célállítás emeli motivációját és növeli magabiztosságát a teljesítményhelyzetekben.

Tudja, hogy önértékelése és önbizalma növekszik, ha céljait és a hozzá vezető utat minél aprólékosabban ismeri.

Kontrollálja céljai haladásának irányát.

Ismeri és különböző céljai megvalósításához használja a tanulásorientált környezet egyik megvalósítási modelljét, a TARGET-et. A Task (feladat), Authority (döntéshozás), Recognition (elismerés), Grouping (csoportképzés), Evaluation (értékelés) és Time (időbeosztás) metodikáját.

Ismeri és alkalmazza a célállítás folyamat- és eredménycélra vonatkozó metodikáját.

Képes saját célként megfogalmazni az ügyességet, a sportteljesítményt, a sportos életvitelt, pozitívan értelmezni és megélni például a fáradságos edzéseket.

Képes megfogalmazni egyéni céljait az éves testnevelésóra tekintetében. 

Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota. Az egészség széles körű értelmezése szerint a fizikai aktivitás nemcsak szomatikus problémák (például magas vérnyomás, kardiovaszkuláris problémák, cukorbetegség) előfordulási valószínűségét csökkenti, hanem olyan pszichés problémákra is pozitívan hat, mint a depresszió vagy a szorongás. Emellett pozitívan hat a testképre és az önértékelésre is, és olyan készségek fejlődéséhez is hozzájárul, mint együttműködés, fegyelem, a sikerrel és a kudarccal való megküzdés, versengés, bajtársiasság, irányítás és önbizalom.

Ismeri az egészség fogalmát, tudja összetevőit.

Ismeri a betegség fogalmát, tudja, hogy van hatása azok megelőzésében.

Megérti a saját és mások testi épsége védelmének, valamint a biztonság fontosságát.

Képes az egészséges és egészségtelen szokásokat megkülönböztetni.

Ismeri a természeti környezet (levegő, napfény…) hatását a szervezetére és az egészségére.

Saját egészségét értéknek tekinti.

Életkora emelkedésével erősödő élménykereső magatartását nem az addikciók, hanem a sport terén és a mozgás kihívásaiban valósítja meg.

Képes érvelni az egészségtudatos magatartásformák mellett.

Belső igényévé válik az egészségtudatos életvezetésre való törekvés.

Képes a saját és a mások testi épsége iránti felelősség vállalásra.

A társas kapcsolati hálóját a sport és az egészség értékei mentén alakítja, elkerülve a kockázati magatartások hatásait.

Kapcsolatai megválasztásában szerepet játszik társai egészségmagatartással kapcsolatos viselkedése.

A társas kapcsolatok terén képes megkülönböztetni, elutasítani vagy alakítani a destruktív magatartásformákat. 

Képes kiállni az egészségtudatos magatartásformák mellett. 

Meglévő énerejére és önbizalmára támaszkodva, képes „nem”-et mondani az egészségére kockázatos befolyásoknak

A szervezet homeosz­­tázisának egyensúlya.

Ismeri és ápolja a testrészeit, és ügyel a helyes testtartásra.

Ismeri az alapvető egészséget befolyásoló tényezők mérési eljárásait.

Megéli a mozgás által fejlődő egyensúly érzését. 

Alapszinten ismeri a keringés és a nagyizmok működését.

Tudja, hogy testi állapota hat lelki egyensúlyára és lelki állapota is hat testének működésére.

Aktívan alkalmazza a testmozgást és a sportjátékokat örömszerzés céljából.

Ismeri és érti, hogy az összehangolt egészséges mozgás és a táplálkozás együttesen befolyásolják az optimális testsúlyt.

Képes az egészségmagatartással kapcsolatos reális önkritikára.

Rendszeres fizikai aktivitást fejt ki a jó közérzetének megtartása érdekében.

A stresszre adott leggyakoribb pszichés válaszaink a szorongás, az agresszió és a fásultság. Extrém vagy elhúzódó stressz esetén ezek olyan mértéket ölthetnek, hogy kimeríthetik a mentális betegségek kritériumait és elősegítik a szomatikus betegségek kialakulását.

Megismeri a stressz és a szorongás fogalmát, felismeri, hogy ő maga mikor és hogyan szokta ezeket megélni.
Ismeri és megéli a nyugalom fogalmát és érzését.

Megéli, hogy a mozgásnak stressz-, szorongás- és feszültségoldó hatása van. 

Megismeri, hogy sportolás közben és mozgásos teljesítményhelyzetei kapcsán hogyan éli meg a szorongást.

Tudja és alkalmazza, hogy a nagymozgásos elemek – mivel az extrapiramidális rendszer által koordináltak – a szorongás ellen hatnak.

Ismeri az eustressz és a distress fogalmai és megélése közti különbséget.

Ismeri a stresszre adott testi, viselkedéses és kognitív reakcióit/válaszait.

Ismeri a stressz teljesítménynövelő és teljesítménycsökkentő hatásait.

Felismeri és aktívan szabályozza feszültségét a testnevelésórán elsajátított módszerek segítségével.

Képes a szorongásra adott agressziójának felismerésére, gátlására és elaboratív, sport irányú levezetésére.

A stresszben és a szorongásban rejlő energiát széleskörűen használja teljesítményhelyzeteiben és alkotó tevékenységeiben.

Képes felismerni az élet stresszfaktoraiban azt a határt, amely már ártalmas testi és lelki egészségére, képes beszélni róla, és hatékonyan megküzd ezekkel a helyzetekkel is.

Feszültség: a szervezet alap aktivációs energiájának többlete

Arousalszintjének megfigyelése során megérti, hogy problémái, nehézségei, kihívásai feszültséget (arousalszint-növekedést) okoznak, ami kellemetlenül érinti.

Pedagógusa segítségével megtapasztalja, hogy a feszültség természetes dolog, felismerhető, hogy mi okozza, el lehet tűrni, ki lehet bírni, lehet késleltetni és lehet beszélni róla.

Pedagógusa segítségével megismerkedik a passzív relaxációs (lazító) technikákkal (légzéstechnikák, izomlazító technikák).

Tudja és alkalmazza, hogy a vizuális ingerek kiiktatása az izomtónus csökkenéséhez jelentősen hozzájárulnak és segítik a pihenésben.

Tudatosul benne a mozgás feszültséget levezető hatása.

Felismeri, hogy a mozgás milyen módon segíti belső feszültségeinek kezelésében.

Megismeri és alkalmazza a testnevelésórán elsajátított relaxációs elemeket.

Ismeri az izomtónus-szabályozás és a lelki-érzelmi állapot összefüggéseit.

Pedagógusa segítségével megtapasztalja és önállóan gyakorolja, hogy a feszültség elviselése tanulható, fejleszthető és az egészség lényegi eleme.

Megéli, hogy a testi passzivitás a vázizomzat tónusának, illetve a szimpatikus idegrendszer aktivitásának csökkenését eredményezi, szubjektíven pedig a nyugalom érzését adja.

A rendszeres testmozgás jótékony hatásait az élete minden területén tudatosan érvényesíti.

Az elsajátított légzés- és izomlazító technikákon alapuló relaxációs módszereket széleskörűen és megfelelően alkalmazza élethelyzeteiben.

A fiatal képes a társas kapcsolati feszültségeinek asszertív és kapcsolatokat megóvó kezelésére.

Felismeri a serdülőkorból fakadó feszültségek összetevőit, hatásait és érzéseit.

A felnőtté váláshoz fontos identitás válság indulati szabályozatlanságában és kezelésében elfogadja annak a pedagógusnak az iránymutatását, akivel biztonságos kapcsolatban érzi magát. 

Az agresszió egy velünk született, természetes, alapvetően életet védő érzelem, amelynek kellő mennyiségét hívjuk asszertivitásnak, amely a hatékony életvezetés alapja.

Megéli és megérti, hogy mit jelent, illetve hogyan hat az agresszió rá és másokra.

Megtapasztalja, hogy a sport és a mozgás szabályrendszere kontrollált teret biztosít agresszív cselekedetei és érzelmei megnyilvánulásai levezetéséhez.

Megismeri, hogy feszültségének lehetnek agresszív megjelenési formái, melyet kontrollálnia szükséges.

A testnevelés értékrendszere és az azt képviselő pedagógusa pozitív modellt nyújt az agresszió szabályozásához és a szociálisan pozitív agresszió levezetéshez a fair play szellemében.

A gyermek ebben az életkorban megtanul uralkodni belső késztetésein és megfelelni a felnőttek elvárásainak és az iskolai szabályainak. 

Tudja és megéli, hogy az agresszió megfelelő mértéke segíti az önérvényesítési és autonóm törekvéseit.

Képes kiállni önmagáért.

A gyermek ebben az életkorban már önmagában felismeri azt a szociálisan pozitív (instrumentális) agressziót, amit valamilyen cél elérése határoz meg (például győzelem) és nem maga az indulat.

Fontos, hogy a serdülő felismerje önmagában a külső inger által kiváltott, vagy a szándékaiban meggátolt helyzetre adott indulati agresszióját (düh). 

Fel kell ismernie és megpróbálnia legátolni és szociálisan helyes irányba tolni az agresszív késztetéseit.

A diák a testnevelés és sport szabályain belül, a sportági szerepekben, posztokban és játékokban képes megkülönböztetni az indulati és instrumentális, aktív és passzív, támadó és védekező, pro- és antiszociális, közvetlen és közvetett agresszió formáit.

A testnevelésórán megismert indulati helyzeteket a serdülő képes azonosítani és felismerni a mindennapi élethelyzetekben is.

A fiatalnak képessé kell válnia, hogy serdülőkori indulatait a destruktivitás helyett az asszertivitás irányába mozdítsa.

Ebben az életkorban különösen fontos a nemi szerepeknek megfelelő agresszivitás mértékének megismerése, megtalálása, majd annak személyes próbálgatása.

Fontos, hogy a fiatal serdülőkora végére megismerje önmaga indulati hőfokát, elfogadja temperamentumát, és képes legyen olyan agresszivitással a felnőtt életében jelen lenni, amely számára és a környezetének is kielégítő.

Önkontroll: olyan lelkiismereti funkció, amely a szocializáció során alakul ki.
Frusztráció: a szabad akarat végrehajtásának akadályoztatása miatt megélt kudarc és feszültség érzése.

Képes a mozgásos tevékenységei felett kontrollt gyakorolni.

Képes mozgását és akaratát gátolni.

Képes a késleltetésre.

Megéli, hogy ha a mozgás vagy az indulat gátlása csökken, az impulzivitása nő, akkor figyelmének szétesése fokozódik.

Önkontrollját kisgyermekkorban a pedagógusnak való megfelelés irányítja.

Fejlődik érzelmeinek és agressziójának szabályozásában.

Az önkontroll folyamataiban a lelkiismereti és az én-ideálnak való megfelelés segíti.

Belső konfliktusainak, érzéseinek, indulatainak belültartását a testnevelés eszközrendszere segítségével gyakorolja.

Képes a test feletti uralomra a sebesség, gyorsulás, tempóváltás, gurulás, csúszás, gördülés esetén.

Felismeri saját frusztrációs toleranciáját.

Ebben az életkorban általában képes átgondolt és tervszerű problémamegoldásra, amiben sokszor helyet kap az életkorra, az egyénre és a helyzetre jellemző lázadás is.

Képes a sportági konfliktusokban érzéseit és indulatait átélni, értelmezni.

Képes frusztrációs toleranciáját (vagyis milyen mértékű akadályoztatást képes konstruktív módon elviselni) a sport nehéz helyzetei által (fájdalom, fáradtság) fejleszteni.

A kívülről vezérelt önkontroll helyét átveszi a belül kimunkált célok, ideálok, tervek szolgálatába állított önfegyelem.

Képes a frusztrációra adott válaszreakciót a testnevelésóra tanári irányítása alatt fejlesztett tapasztalatai alapján a hasonló élethelyzeteiben alkalmazni; konstruktív megoldásokat keresni, elhalasztani vágyai teljesülését, esetleg megváltoztatni céljait.

Életünk érzelmeinek megfelelő szabályozása egy komplex tevékenység, melyet egyaránt határoznak meg idegrendszeri, idegélettani, viselkedéses és kognitív elemek. 

Megéli a testnevelésóra után a nyugalom érzését.

Megismeri és átéli a mozgás során kialakult érzéseit.

Képes a mozgás által megjeleníteni az érzelmeit.

Megismeri és felismeri az alap érzelmeit (öröm, bánat, harag…) a mozgás eszközével.

Mozgásszabályozása és testi tapasztalatai segítik az érzelemszabályozásában. 

Félelmeit és azok lecsendesülését megélheti a mozgásos játékokban.

Megéli, hogy nem a hiba a lényeg, hanem a mozgás élvezete.

Az életkorilag jellegzetes fizikai sérüléstől való félelem a testnevelés felépített rendszere által oldódik, a mozgásöröm és a tanítónak való megfelelés miatt leküzdhetővé válik.

Képes érzelmeit testi reakciói mentén, de azoktól megkülönböztetve észlelni. 

Felismeri, ha fél egy mozgásos vagy szerekkel történő feladat megoldásától; képes megosztani ezt pedagógusával.

A hibázástól és a rossz teljesítménytől való félelme csökken a mozgástanulás azonnali visszajelzései által.

Tudja, hogy a félelem érzése rontja a teljesítményét és gátolja a flow átélését.

A pubertás kezdetén a gyermek testi változásaihoz szégyen, szorongás, alacsony önértékelés és elégedetlenség társul, amely érzéseket képes testnevelőjével megosztani, és testnevelés tantárgy pozitív erőforrásait felhasználni a megküzdésben.

A tanuló életkorilag jellemző érzelmi zűrzavarában és határproblémáiban, az ambivalens érzések túlterheltségében a testnevelés és a sportági szabályok határozott keretrendszert biztosítanak, amely megvédi és segíti a kiskamaszt serdülőkori viharainak kibírásában.

Meggyengült önkontrollját a testnevelés teljesítményhelyzeteiben és saját maga választott mozgásos tevékenységekben képes visszaszerezni.

A diák az iskolai mozgás érzelmeire vonatkozó jótékony hatásait szabadidős tevékenysége során is alkalmazza.

Képes a serdülőkor specifikus feszültségeinek és érzelmi hullámzásainak felismerésére és sport általi oldására.

Általános érzelemszabályozási stratégiái és a testképpel kapcsolatos aggodalmai, szorongásai a szabadidős sporttevékenységében normál (nem extrém) módon vezetődnek le.

A mozgásos teljesítményhelyzetekben még érzelmileg sérülékeny, de a szélsőséges lelkiállapotok és viselkedésmódok gyakorisága csökken.

A sportra jellemző állandó gyakorlás, a látványos fejlődés és az apróbb sikerek segítik a fiatalt, hogy érzelmeinek hevességével és nehézségeivel is hasonlóan küzdjön meg, mint egy nehezebbnek tűnő mozgásos feladattal.

Életkorilag jellemző lojalitás- és autoritáskonfliktusát a sport ikonjainak túlszárnyalásával és a sportági példaképek választásával oldja meg.

A serdülőkori érzelemszabályozásban segít a testtel való „jó bánásmód” kialakítása és az állandó, egészséges szintű mozgás jelenléte.

A sportra jellemző rivalizálás – a versengés túlhajtása nélkül – hozzászoktatja és átsegíti az életkorilag jellemző visszariadástól, így képessé válik az érett teljesítmény, szerepvállalás és kapcsolati élet kibontakoztatására.

A korábbi féktelen és indulatos magatartása helyét átveszi a kiegyensúlyozottabb, énazonosnak elfogadott örömszerző mozgásos viselkedés és az erőfeszítés, a lemondás tudatos, célvezérelt vállalása.

Személyes meggyőződés a saját képességeinkről, erőnkről, céljaink elérhetőségéről, amit nem feltétlenül tudunk igazolni, de meghatározza megjelenésünket, fellépésünket és a társas, illetve problémahelyzeteink kezelését egyaránt.

Ha pedagógusa bízik sikerében, ő maga is megéli, elhiszi, hogy képes a feladat teljesítésére.

Megérti, hogy ha a feladat megoldását tartja szem előtt, és hisz képességeiben, könnyebb a testnevelés feladatainak teljesítése.

Ismeri és pedagógusa segítségével gyakorolja a légzéstechnikákat a nehezebb feladatok előtt, kontrollálva ezáltal a feladathoz társuló érzeteit.

Tudja, hogy kitartása és gyakorlása emeli önbizalmát is.

Alakuló önbizalma képes a szorongással teli feladathelyzetekben kontrollálni cselekvését és a mozgás kivitelezését.

Nagyobb belátással és elfogadással áll önmagához, hibáihoz, dicséretet érdemlő cselekvéseihez.

A testnevelés széles körű mozgáselemeinek gyakorlása során magabiztosabbá válik és megéli, hogy jó (önbizalom-növelő) érzés, ha erőfeszítést tesz és a legtöbbet hozza ki magából.

Hibák és kudarcok átélésekor önbizalma segíti a helyzet átgondolásában és a konklúziók levonásában.

A sportági és nem sportági játékokban megtanul bízni társai képességében, ezáltal hatékonyan képes az együttműködésre.

Ismeri képességeit, lehetőségeit, és el akarja érni, valamint át akarja lépni ezek határait.

Életkori sajátosságai, bizonytalansága ellenére tanára és társai visszajelzései segítségével fenntartja a már kialakult önbizalmát, amelynek megerősítését folyamatos teljesítményeiben visszaigazoltan megtapasztalja.

A mozgásgyakorlás és a testnevelés eszközrendszerének önbizalmára gyakorolt hatásait és annak épülését képes az élet további helyzeteiben és felnőtt életében is kamatoztatni.

Azt a hajtóerőt, viselkedésre késztető belső tényezőt hívjuk motivációnak, amely cselekedeteinket elindítja. A motiváció meghatározza az egyén aktivitásának mértékét, a viselkedés kivitelezését és hatékonyságát.
Humánspecifikus motívumok az alábbiak: affiliáció és intimitás, kompetencia motívum, autonómia motívum.

Megéli, hogy a mozgás örömforrás. 

Képes fenntartani a sportra vonatkozó aktivitását és felfedező kíváncsiságát.

A gyermek képes fizikai aktivitásának növelésére a pedagógusi motiváció segítségével, hiszen ebben az életkorban autonómiavágya a külső elvárásokhoz való alkalmazkodásnak és a pedagógusnak való megfelelés törekvésének adja át a helyét.

Képes megélni, hogy sikerélményei hozzájárulnak a folyamatos testnevelés-órai részvételéhez.

Képes a saját képességeit illetően elképzeléseit, hiedelmeit a pedagógussal megosztani, amely attitűdök pozitívan hatnak a testneveléshez, mozgáshoz való viszonyára, viselkedésének alakulására és teljesítményére.

Az idegrendszer érésével és a mozgás fejlődésével a hatásgyakorlás (mozgásommal hatok a környezetemre: eszközökre, személyekre) után kialakul a kompetencia motívum.

A kompetenciamotiváció mozgatórugója a hatékonyság átélése, tehát maga a tevékenység (játék, mozgás, sportági cselekvések) adja a jutalom érzését.

Kialakul a kompetencia érzése – az alkalmazkodás alapja – megteremtve a lehetőséget az újabb és újabb készségek elsajátításához.

A megelégedés élménye magából a tevékenységből, a mozgásból származik.

Motiválja az önmagának megfogalmazott teljesítmény és az új ismeretek szerzésének igénye, a szervezett sportjátékok öröme.

A megelégedés élménye a részvételből és a csapathoz tartozásból ered.

Felvállalja a társas környezettel való aktív és minőségi kapcsolatot (intimitás szükséglet).

Szívesen részt vesz a testnevelésóra gyakorlataiban, ám igényli, hogy azokat a pedagógus és/vagy a társai pozitív módon kommunikálják.

A fizikai aktivitásban három fő szükséglete jelentkezik: a kompetencia (képesség, pro­fizmus, az erőfeszítések sikere), a kapcsolat (biztonság, valahova tartozás, hasznosság) és konfidencia (autonómia, optimizmus, remény és pozitív énkép).

Igyekszik a fizikai fittségére vonatkozó objektív eredményeket a mozgásosság emelésében felhasználni, többségében belső motiváció, így egyre csökkenő tanári motiváció által.

Szabadidejének mozgásos eltöltését, a sportolással kapcsolatos döntéseit, választásait egyre inkább önmaga befolyásolja.

Aktívan és eredményesen részt vesz a testnevelésóra folyamatában, hiszen általa az életben is belső motivációjú, autonóm személlyé képes válni.

Autonómiájának kialakulásában fontos szerepet kap, hogy a műveltségterület elméletének és gyakorlatának elsajátítása közben nem csupán alkalmazkodik (vagy ellenáll) a tanár elvárásaihoz, hanem azt saját befolyása alá igyekszik helyezni.

Az az objektív eredmény és a hozzá kapcsolódó szubjektív megélés, amivel egy adott cselekvést jellemzünk.

Azonosítja a javuló teljesítményre való törekvés útját.
Hajlandóságot mutat a gyakorlásra és a bemutatásra.
Ismeri és tudja, hogy ha legyőz egy akadályt, jobban érzi magát és örömét leli benne. 
Környezetének elismerését és figyelmét nem agresszióval, hanem teljesítményével és a részvétellel vívja ki.
Felismeri a siker és a kudarc élményét és képes megosztani társaival, pedagógusával.
Képes felismerni, hogy ha eredményesnek éli meg magát egy cél elérésében, akkor az pozitív érzelmeket szabadít fel.
Megéli, hogy a cél elérésének nehézsége energetizáló hatással van a végrehajtás folyamatában.

Ismeri az arousalszint és a teljesítmény kapcsolatát
Kialakul a tudatos edzés és a fárasztó gyakorlás vállalása a teljesítmény megtartásában és a teljesítmény növelésében. 
Megjelenik a növekvő belső kontrollra való törekvése, és felismeri az önértékelés és a teljesítmény összefüggéseit.
Ismeri a sportági, edzéselméleti, pszichológiai területek legalapvetőbb ismereteit, és tudja, hogy ezek gyakorlati alkalmazása emelheti teljesítményét.
Megéli, hogy a saját cél elérésében jobban teljesít, mint a mások által kijelölt cél esetében.
Tudja, hogy a teljesítmény motiváció érzései, a hasznosság és az önbizalom, amelyek hozzájárulnak önértékeléséhez.
Képes illeszteni egyéni céljait a tantárgy követelményeihez, és képes közös döntést hozni a pedagógussal az egyéni fejlődése tekintetében.

Motivált arra, hogy önmagához képest a legjobb teljesítményt elérje, a sikert átélje, a kudarcot elfogadja és azzal megküzdjön. 
Teljesítményének javítását a reális önértékelés fejlesztésével növelni tudja.
Fontosnak tartja a „fair play” szabályainak betartását.
Tudja, hogy kompetenciájának értékelése történhet a saját fejlődése érzékelésével, de teljesítménye értékelhető egy külső normával vagy másokkal való összevetésével is.
Utánköveti célállítását a növekvő teljesítménye függvényében, és képes látni a kis változásokat, valamint örülni azoknak.
Tudja, hogy az emberre általában olyan motivációs erő hat, hogy megvalósítsa, fenntartsa és fejlessze önmagát, végeredményben önmagának megfelelő teljesítményeket érjen el.
Tudja, hogy az önmegvalósítás az egészséges fejlődés feltétele.

Bármilyen tevékenység olyan művelése, amelyben belefeledkezünk a pillanatba, örömöt, teljes koncentráltságot és a tökéletesség élményét éljük át.

Sportmozgásban és játékban belefeledkezik az élménybe.
Pedagógusa segítségével tudatosítja, hogy a játék és a mozgás olyan élmény, amikor nagyon jól érzi magát.

Keresi azokat a helyzeteket, ahol képes önfeledt mozgásos aktivitásokban részt venni. 
Pedagógusa segítségével megismeri és önmagában próbálja felfedezni a flow állapot egész élményét.

Átéli a sport által a pillanatnyi kiteljesedés élményét. 
Tudatosan keresi és meg tudja élni az öröm- és élményhelyzeteket.

A sikerorientáció és a kudarckerülés tartós személyiségvonások, melyek a feladat elvégzésének kimenetelét meghatározzák. A sikerorientált emberek kitartóak és biztosak a saját képességeikben, ehhez viszonyítva közepes nehézségű feladatokat vállalnak, amit teljesíteni is tudnak. Így saját hatékonyságuk és önértékelésük növekszik. A kudarckerülő személyek irreális feladatokat választanak, vagy túl könnyű – biztosra mennek – vagy túl nehéz feladatot képességükhöz viszonyítva. 

Sikert és kudarcot mindig valami külső referenciához képest éli meg a gyermek, amelynek legfőbb meghatározója a pedagógus és a szülő.
Nagymértékben keresi azokat a helyzeteket, amelyekben sikert élhet meg.
A kudarchoz társuló frusztrációs tolerancia kisgyermekkorban még gyenge, így a sikertelenség gyakran agressziv választ eredményez a diáknál.

Személyiségérésével együtt a külső kontroll egyre inkább belsővé válik. Ezáltal a siker és kudarc meghatározása is külső és belső referenciákhoz igazodik.
A sikerhez való viszony nagyban alakul a környezet nevelése és a szocializációs hatások által, így fontos, hogy a sikerorientáltság egyensúlyban tudjon maradni a külső és a belső értékekkel egyaránt.
Ebben az időszakban, a tevékenység referenciája változik a gyermeknél: megjelennek olyan tevékenységek is a jó teljesítmény mellett, amiben a kortárs csoport véleménye és értékpreferenciái lesznek meghatározó erejűek.

A serdülő már észleli az értékorientációbeli különbségeket és törekedhet annak feloldására.
A serdülőkorú diák fontos igénye, hogy a cselekvései hátterében a hétköznapi élet értékei és az iskola teljesítmény elvárásai is jelen lehessenek.
A nagykamasz folyamatos szellemi, érzelmi, és – jó esetben – fizikai mozgásban van: táncol, utazik, telefonál, szervez, gesztikulál, magyaráz, rohangál, klubokba jár és rendezvényekre. Tevékenységei sikerét ebben az életkorban a jelen és az egzisztenciális dilemmák kereszttüzében határozza meg.

Az alkotás és teremtés az emberi létezés alapeleme.

Ebben az életkorban ösztönösen megjelenik a kreatív önkifejezés a játékban, fantáziában, rajzban.
Részt vesz a kreatív feladatok megoldásában, és képes a gondolatok mozgás általi kifejezésére.

Képes helyzettől függően eredeti, ötletes megoldások kialakítására, akár a szabályok időleges felfüggesztése árán is.
A kreativitás inkubációs szakaszában képes egyénileg tesztelni önmagát, keresni, hogy mi az, amiben örömét leli, és eljutni egyéni kifejeződésének kialakulásához.

Igyekszik megtalálni önmagában a kreativitás forrásait, és képes a rugalmas, a szabályoktól eltérő megoldásokra. 
A kreatív megoldásokhoz hozzásegíti saját testének mozgásélménye, amelyet a szimbolikus gondolkodás segítségével felhasznál a többi tantárgy, probléma vagy élethelyzet kezeléséhez.

A csoport olyan több személyből álló társas alakulat, melynek tagjai között viszonylag stabil kapcsolat van, és vannak közös céljaik, értékeik, normáik, tevékenységeik. A csoporttagok között rendszeres az interakció, kommunikáció, csoporton belül szerepekkel azonosulnak, kölcsönösen függnek egymástól.

Megéli a csoporthoz tartozást a közös mozgás által.
Alapvetően meghatározza viselkedését a család érzelmi, kapcsolati és szerepviszonyai.
A gyermek a kortárscsoportban való jelenlét által folyamatos kooperációra van késztetve.
Képes koncentráltan figyelni a társakra, megalapozva az empátia megszilárdulását.
Fokozatosan képessé válik nagyobb létszámú csoportba való integrálódásra.
Kialakul a szabálykövető társas viselkedés.
Kialakul a közös cél megértésének képessége.
Ebben az életkorban megjelenik a „mi” és a „mások” erőteljes és erőteljesen polarizált (elkülönült) fogalma. 
Kisgyermekkorban a befelé gátolt rivalizálás és agresszió a kortárskapcsolatokra vetül, éppen ezért, ez egy veszélyes és szenzitív időszak arra nézve, hogy sok, a későbbiekben szilárdan beépülő sztereotípia jelenjen meg.

Gazdag és színes csoportéletet él.
Kialakul a csoporthoz tartozás élménye.
Kialakul a belátáson alapuló társas viselkedés, és a tartalmas személyközi kapcsolatok iránti vágy.
Részt vesz a csoportmunka elősegítésében.
Képes megérezni a csoportos teljesítmény személyiségre gyakorolt hatását.
Képes megélni az örömteli kapcsolatokat a játék közvetítő szerepével.
Képes a csoporton belül támaszt nyújtani, felvállalni közös feladatokat és terheket.
Látja saját felelősségét, és képes önzetlen magatartásra a csoport vagy a társai érdekében.
Ismeri a szociálisan megengedett, természetes érintés használatát a segítségadásban.

Fontos számára az ellenfél tisztelete, és törekszik a csoportkonszenzus elősegítésére, és serkenti mások részvételét a játéktevékenységek során.
Igénye van valódi páros kapcsolatokra is, mint a barátság vagy szerelem. 
A serdülőkor végére (ami nem feltétlenül, nem is túlságosan gyakran a 18 éves kor) kiegyensúlyozódik a párkapcsolat és a csoportkapcsolat, a felnőtt kapcsolat és a kortárskapcsolat, a családon belüli kapcsolat és a családon kívüli. 
Fontossá válik számára az egyéniség.
Ebben az életkorban az intenzív csoportélet megenyhül, és a laza, sokféle egyéni vonást jól tűrő baráti társaság érzelmileg kevésbé túlfűtött légköre köti le a serdülő kapacitásait.
Kialakul a csapatsiker iránti vágy.
Képes aktívan részt venni a sportrendezvények szervezésében.
Jelentős kortárs életet él.
A fiatal a serdülőkora végére magáévá tesz egy elfogadóbb, kíméletesebb bánásmódot a dolgokkal, emberekkel és önmagával szemben – miközben világismerete és önismerete minden eddiginél nagyobb mértékben gazdagodik.

Az együttműködő szituációban egymás tanulásának megsegítése, míg a versengő szituációban egymás eredményességének az akadályozása, individualisztikus szituációban pedig az egymás tanulása felé mutatott közömbösség a jellemző.

Képes segítséget adni, kérni és elfogadni.
Megjelennek az együttműködés és az együttműködő szerep mintái.
A kortárscsoport a társas összemérés helyszínévé válik, ami az erős dependencia és az erős rivalizálás között ingadozik. 
Az énkép és testkép fejlődésének fontos forrása a szociális összehasonlítás, szociális versengés, amely szintén elősegíti a felismert tulajdonságok integrációját.
A szociális versengés már az iskola kezdetekor megjelenik. Ebben az életkorban erős a motiváció a személyes képességek és tulajdonságok, kompetenciák felfedezésére és felmérésére, amelynek terepet biztosít a kortárscsoport.
Hat évesen az egyenlőséget tekintik a legfontosabbnak és helyes viselkedési mintának, majd nem sokkal később a viszonosság elvét kezdik követni.

Mivel a sport kiváló lehetőség a versengésre, keresi és megéli a győzelem, kooperáció, elfogadás élményeit.
Egyre inkább erősödik annak felismerése, hogy vannak célok, amelyeket az emberek csak együtt tudnak elérni.

A fiatal a serdülőkora végére magáévá tesz egy elfogadóbb, kíméletesebb bánásmódot a dolgokkal, emberekkel és önmagával szemben – miközben világismerete és önismerete minden eddiginél nagyobb mértékben gazdagodik.
A versengés a közvetlen célok elérése mellett, egyre inkább hozzájárul hosszabb távú önfejlődéshez, a személyiség differenciálódásához.

A gondolkodás fejlődéséhez kötött kompetencia, melynek segítségével a gyermek képessé válik arra, hogy olyan interakciókat vezéreljen, amely elősegíti a szabályjátékok játszásában és a társas életben egyaránt.

Képes a szabályok keretein belül cselekedni.
Részt vesz a szabályok létrehozásában.
Észreveszi a társas szabályok megsértését.
Ismeri az alapvető baleset-megelőzési szabályokat.
Ismeri és elfogadja az alapvető közösségi, együttélési szabályokat.
Ismeri a sporttevékenységekhez kötődő speciális (fair play) szabályokat.
Véleményformálását meghatározza a korosztályra jellemző „azonosuló” erkölcsi gondolkodás.
Ebben az életkori szakaszban a gyermek elítéli azokat, akik vétenek a szabályok ellen.
Fontos számára az enyhítő vagy súlyosbító körülmények jelenléte, megvitatása egy-egy konkrét helyzetben.
Kisiskoláskorban a szabályok elsajátításának és a teljesítmény illetve kisebbrendűség érzés kialakulásának van a kritikus időszaka.

Ebben az életkorban már nem annyira a szabályalkalmazás izgatja, hanem maga a szabályalkotás.
Kialakul a tervek megvitatására, a nézeteltérések feloldására, a szabályok megalkotására és betartására való igény.
Észreveszi a sportszerű és sportszerűtlen szituációkat.
Ebben a korban a gyermek nagyon érzékeny általános etikai kérdésekre (barátság, árulás, önfeláldozás, igazságtalanság…), de az általánosság legmagasabb fokán, vagyis a legkevésbé sem képes a kispekulált morális elveket a saját viselkedésére, saját csoportjának konfliktusaira vonatkoztatni.
A gyermek ebben az időszakban csak látszólag nyitott az etikai problémák megtárgyalására, de valójában nagyon gyenge problémamegoldó.
Fokozatosan alakul ki mások szempontjainak tudatos mérlegelése és figyelembevétele.
A korábban domináns következményetika jelentősen elmozdul a szándéketika felé, de az erősen jelenlévő szubjektivizmus – valamint a rivalizálás és teljesítményelv nyomán felbukkanó bűnbakképzés – ismét elsodorhatja a gyereket az előítéletes gondolkodás és ítéletalkotás irányába.
Ebben az életkori szakaszban már nem vonzza, és nem is nyújt a számára elég biztonságot a szabálykövetés, ahhoz azonban még nem eléggé kamasz, hogy ne rettentse a kisgyerekkor komfortjának elvesztése. Éppen ezért szabálykövetése ambivalens.
A kiskamasz kettős mérce szerint él és ítél. Mélységesen elítéli a felnőttek hamisnak, képmutatónak ítélt konvencionális erkölcsét, miközben szakadatlanul támaszkodik rá.
Erkölcsi gondolkodásának hátterében markáns életkori jegyek állnak: a heteronóm – külsőleg diktált, külső modellt követő – erkölcstől való elszakadás vágya, és a saját, autonóm erkölcsi álláspont kiforratlansága; valamint az ambivalencia nagyon erős érzése, ugyanakkor annak elviselésére való képtelenség.

Kialakul a sportteljesítmény objektív elismerése.
Képes a sporttevékenységek közben felmerülő saját és társas problémák megoldására, és ellentmondásos helyzetek, etikai dilemmák ütköztetésére.
Felismeri, betartja és esetenként alakítja a személyi és tárgyi környezet megóvásával kapcsolatos szabályokat.
Kamaszkorban képes figyelembe venni az emberi érzések komplexitását és elfogadni, hogy a viselkedés helyzetenként is változhat.
A serdülőkor késői szakaszában az ifjú rendkívül érzékeny, nyitott etikai kérdések sokoldalú megtárgyalására, gyakorlati következményeik számbavételére.
Nagy erővel kezdetét veszi az autonóm erkölcsi álláspont kimunkálása, amelyben a közvetlen és tágabb csoport normáinak figyelembevételén túl az egyéni jelleg, a belülről vezérelt és szentesített egyéni álláspont is megjelenik.
A serdülő magányos spekulációinak és társaival folytatott véget nem érő vitáinak java része a jó-rossz, helyes-helytelen kérdései körül folyik. Személyiségének érettségét, konfliktus- és ambivalenciatűrésének fokát nagyon érzékenyen mutatja, milyen mértékben képes a sajátjától eltérő etikai álláspontot tolerálni, miközben nem adja föl saját belülről vezérelt, autonóm álláspontját.

Az a képesség és tevékenység, amely során saját és mások mentális állapotaira irányítjuk a figyelmünket, és interakció­inkban egyszerre kezeljük a saját és a másik vágyait, vélekedéseit, lehetséges gondolatait és érzéseit.

Szívesen játszik és dolgozik együtt társaival. Saját véleménye és szempontjai hangsúlyozása mellett már szempontváltásra is képes.
A fejlődő empátia segíti az agresszív érzések szabályozásában.
Képes mások szándékainak észlelésére.
Az alsó tagozat végére már képes a társára vonatkozó értékítéletet általánosságban megfogalmazni, nem csupán annak viselkedését értékelni.
Képes az irányítás általi alkalmazkodásra.
Elfogadja a testnevelés rendszabályait.
Kialakul a bizalom a testnevelő iránt, akit baj esetén segítségül hívhat.

Ebben az életkorban már teljes körű a másokra való figyelés képessége, amely heves érzelmi állapotban meginog.
A testnevelésóra helyzetei folytonos gyakorlást kínálnak a segítségnyújtás és az egymásra való figyelem fejlődéséhez.
Ez az életkor kritikus az egymás jobb megismerése és elfogadása tekintetében.
Ez idő tájt már képes elkülöníteni saját vágyait, vélekedéseit és érzéseit a másokéitól.
Kíváncsisága, motivációja és kreativitása nem gátolódik a szabályok követése során.
Alkalmazkodását leginkább a kortárskapcsolatok elvárásai határozzák meg.
Szabályszegéseivel tisztában van, értük képes felelősséget vállalni.

A kamasz gyerek már képes figyelembe venni mások szándékait, véleményét, vágyait, amely képesség indulatilag töltött helyzetben még labilis.
Az empátia és a mentalizáció segítségével könnyebben szabályozza kortárskapcsolatait.
Képes mások rejtett tulajdonságainak észrevételére és a másik viselkedésének értelmezésére.
Ez az életkor szenzitív időszak a másság elfogadása tekintetében, hiszen mindenkiben és magában is az egyediséget, a megismételhetetlent keresi.
Ebben az életkorban a szorongások okozta kompenzálások nehezítik a valós alkalmazkodást.
Az életkorilag természetes belső idealisztikus és filozófikus eszmecseréi folyamatosan megkérdőjelezik a valós szabályok követését és az alkalmazkodást.
Kialakul a belátáson alapuló alkalmazkodás.

Az az egyéni képesség, melyet önérvényesítésnek is nevezünk. Három jellegzetessége van: gondolkodása pozitív, viselkedése önérvényesítő, érzelemvilága önbizalommal teli.

Képes megosztani a benne zajló folyamatokat.
Észreveszi, hogyan hat másokra. 
Képes önmagában felfedezni, hogy számtalan helyzetben ügyes és okos.
Saját csoportjával szemben alacsony mértékű az egyén asszertív megnyilvánulása, míg csoporton kívülre, más csoport felé fokozott méreteket ölthet.

Képes saját érdekeit felismerni és agresszió nélkül kifejezni. 
Képes érzéseit megfogalmazni és verbalizálni.
Önmagáról elismerően vélekedik.
Képes agressziójának megfelelő mértékű szabályozására, hogy annak kellő energiáját használja fel önérvényesítő viselkedésében.

Képes problémamegoldási stratégiák egyeztetésére, miközben saját és mások érdekeit mérlegeli és egyezteti.
Kooperatívan van jelen a sport- és az élethelyzetekben.
Az életkorilag természetes gátoltságot feloldja a cselekvésvágy és a kihívásokkal szembeni küzdelem.
Képes a helyzettől függően „nem”-et és „igen”-t is mondani, felvállalva saját érdekeit ezen szavak segítségével.

A konfliktus a vélemények ütközését jelenti. A jelenség önmagában nem negatív vagy pozitív hatású. A konfliktus lefolyása, kezelése és annak megoldása kap pozitív vagy negatív értékelést. A hatékony konfliktuskezeléshez szükséges, hogy a konfliktusban résztvevő „másik” nézőpontjának befogadására képesek legyünk, érzelmileg befogadóan és az új ismeretek megszerzésének vágyával, kíváncsisággal legyünk jelen.

Észreveszi, hogy egy konfliktusban nem csak győztes és vesztes van, amely fogalmak jelentését és fontosságát pedagógusa segítségével a maga számára értelmezi.
Képes pedagógusi segítséggel elmondani saját érzését és gondolatát egy konfliktusban.
Képes a tanári mintát követve részt venni egy konfliktus megoldásában.
A heves érzelmek lecsitulását követően képes a másik nézőpontját is egyeztetni a sajátjával.
Képes egyezkedni.
Megéli és kérdésre felidézi a két alapvető szerep, az elkövető (agresszor) és az áldozat szerepkör által érzett emócióit.
A véleménykülönbség tisztázásakor képes saját nézőpontját ismertetni és tisztázni a másikétól eltérő pontokat a pedagógus segítségével.
Képes segítséget adni, kérni és elfogadni.
A pedagógus konfliktuskezelési módszereinek egyes elemeit az utánzás során elsajátítja, melyekkel növekszik saját repertoárja.

Észreveszi, hogy versengő, problémamegoldó, kompromisszumkész, elkerülő, alkalmazkodó magatartásformák léteznek.
Kialakul a megegyezésre való képesség és a konstruktív megoldások keresésének igénye.
Igénye van a szociális- és társas feszültségek oldására. 
Kialakul a tervek megvitatására, a nézeteltérések feloldására, a szabályok megalkotására és betartására való igény.
Képes kompromisszumot kötni.
Megfelelő, támogató pedagógus jelenléte mellett, a viták serkentően hatnak a motivációjára, kognitív és szociális fejlődésére, hiszen a szokásostól és az elvárttól különböző ingeranyag éri, amely a támogató és tanító légkörben nem kelt disszonáns és frusztráló érzéseket.
Kibírja a konfliktus növekedésnek az időtartamát, ami arra készteti, hogy további ismereteket szerezzen, tudását gyarapítsa a vita témáiban, amivel meggyőzni lesz képes önmagát vagy vitapartnerét.
Kialakul a közös cél megértésének képessége.
Fejlett önismeretének köszönhetően fontos számára az ellenfél és mások tisztelete, törekszik a csoportkonszenzus elősegítésére és a hatékony, feladatközpontú együttműködésre.

Tudja, hogy az agresszió puszta látványa is agressziót szül, ezért gátolóan lép fel ezekben a helyzetekben.
Képes a konstruktív konfliktuskezelésre.
Képes egy nézeteltérésben a saját érzéseinek és viselkedésének megfogalmazására és indoklására.
Képes átgondolni és tudatosítani, hogy ő maga milyen konstruktív probléma­megoldási modelleket alkalmaz; és ha kell, bővíti ezek mintázatait.
Képes átlátni a másik fél gondolatmenetét, és képes vitába bocsátkozni, ahol rá van „kényszerítve”, hogy a saját és a másik nézőpontját is mérlegelje, elősegítve a kognitív és morális fejlődést, a logikus gondolkodás képességét és az egocentrizmus csökkenését.
Képes megjeleníteni belső ellentmondásait.
Saját felelősségvállalásán keresztül önzetlenül elősegíti a csoportmunkát, részt vállal a közös feladatok megoldásában.
Általában együttműködő vitára törekszik, melyben a megoldás öröme a cél (míg a versengőben a győztes-vesztes kilétének eldöntése).

Az a folyamat, amely egy közösség társas, viselkedéses és pszichológiai változását értelmezi és követi. A kortársakkal való együttlét és a közös tevékenység elengedhetetlen feltétele az egészséges fejlődésnek: jelentős szerepe van a gyermek szocializációjában, a szociális kompetencia kialakulásában, az agresszív impulzusok kezelésében, a nemi szerepek szocializálódásában, az értékorientációban és a kitűzött teljesítmények elérésében is. Nem egyértelmű azonban, hogy a kortárs csoportok hatása mindig pozitív a gyermekre. Előfordul, hogy az egyének közötti különbségek negatív hatást fejtenek ki a csoportban, ilyen az elfogadás, a hovatartozás, a támogatás nélkülözése.

A kisgyermek ebben az életkorban fokozatosan válik képessé nagyobb létszámú csoportba való integrálódásra.
A kisdiák valódi kapcsolódása ekkor még csupán néhány főt ölel föl.
A fiúk nyitottabbak új tagok befogadására, a lányok zártabbak, nehezebben fogadnak be új embert.
A lányoknál a diádikus kapcsolatok dominálnak, és a kölcsönösség a jellemző elem. A fiú csoportban több viszonzatlan választás irányul az alacsonyabb státuszú csoporttag felől a magasabb státuszúak felé, náluk inkább a dominancia-alárendelődés tendenciája figyelhető meg.
Serdülőkor előtt szinte kizárólag azonos neműek a szimpátiaválasztások, amely tendencia a fiúknál erősebb. 
A fiúk és a lányok csoportjának eltérő a szerkezete. A lányokat 2-3 fős csoportok jellemzik, ahol a csoport tagjai barátnőkből állnak, míg a fiúk a barátok egy csoportjával való együttlétet részesítik előnyben.

Serdülőkorban kétféle csoportosulás különíthető el: a barátság és a csoportos együttlét.
Tizenkét-tizenhárom évesen a gyerekek barátsága a kellemes együttléten alapul. Serdülőkortól azonban fontossá válik a kapcsolat választott jellege, a tanuló szolidaritást, érzelmi támaszt és elköteleződést vár el barátaitól.
A barátság ebben a korban szinte kizárólag azonos neműekre korlátozódik, mivel a véleményük, mintaadó és referenciaértékű.
A csoportképződés kitüntetett időszaka a serdülőkor. Napjainkban az iskola vált a serdülő csoportok szervezőjévé (idejük nagyobb részét itt töltik a gyermekek), ezért fontos, hogy tanításon kívül is teremtsenek lehetőséget az iskolák a csoportosulásra. Erre remek lehetőség a tömegsport, az edzések, a csapatsportok.
Ebben az életkorban a barátság énvédő jelleget is betölt, hiszen, akiknek van barátja, annak magasabb az önértékelése és jobb az iskolai beilleszkedése, valamint ritkábban vannak emocionális problémái.
Ebben az időszakban, a kortársak és nem a szülők a legbizalmasabb partnerek, egyre szorosabb a kapcsolat a kortársakkal, amely együtt fejlődik a gyermek önállósodási folyamatával.

Serdülőkorban a szülőktől való függetlenedés és a kortárs kapcsolatok jelentőségének növekedése az átpártolás folyamatát erősíti, mely önállósodáshoz vezet.
A csoport és a barátok referenciaszerepe ebben az életkorban kiemelkedő az énkép és az önértékelés alakulásában.
Pubertásban a kortársak befolyása növekszik, a barátság fontossá és a szabadidőt szervező elemmé válik.
Serdülőkorban növekszik az érdeklődés és a hasonlóságokon alapuló csoportválasztás.
Ebben az életkorban növekszik és változik az intimitás iránti igény.
Fontos kapacitása a serdülőnek, hogy már képes a társait és akár az egész csoportot irányítani a csoport közös érdekeinek figyelembevételével.

Bizonyítást nyert, hogy az idegrendszeri éréshez ingerekre, élményekre van szükség, melyeket a gyermek a külvilággal kapcsolatba lépve a mozgás által képes legintenzívebben megszerezni és arra reagálni. A tapasztalatok komplex hatásaként fejlődik az idegrendszer és ezzel párhuzamosan az emocionális, kognitív, morális képességek.

Kialakul a konkrét műveleti gondolkodás. 
A gyermekek képessé válnak mentális műveletek elvégzésére, melyek logikai rendszerbe illeszkedő, belsővé tett cselekvések. A művelet leválik a tárgyról: elvégzése nem befolyásolja a tárgy tulajdonságait. A műveletekkel lehetségessé válik a tulajdonságok egymáshoz rendelése, csoportosítása, kombinálása. A műveleti gondolkodás lehetővé teszi, hogy a gyermekek tárgyakat és cselekvéseket fejben összerakjanak, szétválasszanak, sorba rendezzenek, átalakítsanak. Műveleti szinten lehetségessé válik több szempont egyidejű tekintetbe vétele.
Az iskoláskor elején megváltozik a gyermekek gondolkodásmódja: átmenetileg csökken a fantázia szerepe, a valóság eseményei nagyobb jelentőséget kapnak. Képesek lesznek a logikai szabályok adekvátabb alkalmazására.
A gyermek képessé válik mentális műveletek elvégzésére. (A mentális műveletek: egy logikai rendszerbe illeszkedő, belsővé tett cselekvések.)
Észreveszi, hogy egy személy érzése nem feltétlenül esik egybe mások viselkedésével.
Kialakul az elemi analógiaképzés, elemi okozatiság felismerése, a szabályszerűségek keresése.
A gondolkodás és emlékezet élményközelisége a latencia alacsonyabb érzelmi hőfokán is megmarad.
Kialakulnak a fogalmi gondolkodás kezdetei: képessé válik olyan egyszerű, konkrét műveletek megértésére, alkalmazására, amilyen a sorba rendezés, egyszerű relációk, okozati összefüggések kezelése. Mindez még nagyon erősen kötődik a jelenlévő szemléletes anyaghoz, illetve folyamatos visszacsatolást kíván a konkrétumokra. 
Magabiztosan, készségszinten alkalmazza a megtanult eljárásokat, legyen szó akár a biciklizésről, úszásról, akár a matematikáról vagy az illemről.

Kialakul a formális műveleti gondolkodás. 
Képes a konkrétumokat meghaladó (absztrakt) fogalmi térben gondolkodni.
A gondolkodás képzeleti tevékenysége nem csupán pozitívumokban érezteti hatását; legalább annyira hordozza a pusztítás veszélyét is. Az agresszió levezetésének jelentős része oldódik a fogalmak és a képzeleti lehetőségeket kihasználva, de ebben az időben válik igazán veszélyeztetetté a propagandák és a lázító, békétlenséget szító, befolyásolási szándékkal kommunikáló szónokok felé is.
A prepubertás maga a hirtelen jött káosz. A gyerek érzelmei zűrzavarossá válnak, gondolatai kuszává, rendezetlenné, viselkedése visszahúzódóvá vagy dacosan ellenszegülővé.
A konkrét műveleti gondolkodás virágkorán túlhaladva, megteszi első lépéseit a formális logikai gondolkodás felé, vagyis afelé a képesség felé, hogy absztrakciókat más absztrakciókra tudjon alkalmazni, fogalmakat más fogalmakkal tudjon ütköztetni, átalakítani, ellenőrizni, méghozzá a konkrétumra tett minden utalás nélkül.
Ebben az időszakban azonban a régi gondolkodás módját már elavultnak érzi, az új még nem szilárdult meg, és így teljesen zűrzavarossá válik helyzete, hiszen új műveleti, megértési struktúrákat kell kialakítania.
A kiskamasz kezdi megtalálni a műveleti gondolkodás elvont, fogalmi formáit, de még nem mozog otthonosan azokban. Furcsa gondolatszökellései, néha meglepően érett, máskor nehezen követhető, önkényes következtetései azt mutatják, hogy inkább kísérletezik az absztrakciókkal, mintsem uralja azokat.
A gondolkodás nehézségei és érzelmi labilitása miatt pillanatnyi teljesítménye, megértő és feldolgozó képessége erősen hullámzóan működik.
Ebben az időben inkább a kivétel érdekli, mint a szabály, és inkább az egyedi, mint az általános. A kisiskoláskor merev szabálykövetésével és konvencionális viselkedési sémáival szemben, a kiskamaszt erősen vonzza minden, ami váratlan, meglepő, hirtelen feltáruló összefüggés. 

Ez az időszak az elvont műveleti gondolkodás virágkora.
Képessé válik a sportban átélt konkrét élményeket szimbolikus síkon értelmezni és összefüggéseket felfedezni az élet más területén szerzett tapasztalataival.
A serdülőkor folyamatát egy szülő vagy egy pedagógus leginkább azzal tudja támogatni, hogy az ellentmondásos viselkedést normál variánsként fogadja el, és ennek megfelelően ad róla visszajelzést. Segíti továbbá azzal, hogy az ellentétek integráláshoz magasabb rendű fogalmak használatát és megalkotását támogatja. Valamint olyan helyzeteket támogat és teremt, amelyben szükség van kognitív szinten az ellentétek összekapcsolására.
A serdülő – értelmi színvonalának és érdeklődésének megfelelő formában és témákban – mindent boncolgat, elemez, általános összefüggéseket tár fel és cáfol meg csillapíthatatlan szenvedéllyel.
Ebben az életkorban empátiája magasabb, mint korábban vagy később bármikor: kritikai és elemzőképessége, problémaérzékenysége óriási, absztrakciója bámulatos, törekszik a kérdések többoldalú feltárására és kifejtésére, ami természetesen nem csupán a fogalmi térben, de az emberekkel való valós viszonyában is pozitívan hat.
Érzelmi hullámait és indulati életét ekkor leginkább kognitív szinten szabályozza, tehát eszével szeretne úrrá lenni érzelmein.
A gondolkodás túlműködése ebben az életkorban nagyon jellemző, hiszen az ambivalencia uralja érzelmeit a serdülőnek, aminek eredménye, hogy ez idő tájt gondolkodása elveszti rugalmasságát: az elfogadott eszméből, gondolatból idealizált dogma lesz, a kritikából elutasítás, a magyarázatból pedig racionalizáció.
Az értelmi fejlődés és a műveletetekkel szerzett tapasztalatok hatására kialakul a figyelmi, emlékezeti, gondolkodási műveletek belső reprezentációja.
A belső reprezentáció megszilárdulása előfeltétele a mentális folyamatok hatékonyabb irányításának.

Problémának hívunk minden olyan kérdést és feladatot, amire a választ nem tudjuk azonnal megadni.

Ahogy a matematikában számokkal vagy a történelemórán szavakkal, úgy a testnevelés során mozgással oldunk meg problémahelyzeteket, a környezettel való dinamikus interakciók sorozatában, amely ismételt próbálkozásokra épülő tanulási folyamatot köznyelven gyakorlásnak is nevezhetünk.
Az egyensúlyozás ismételt gyakorlásával fejlesztheti a kognitív tervezés képességét.
A műveleti gondolkodás kisiskolás korban jelentősen megváltoztatja a gyermek viszonyát a tárgyi és szociális valósághoz: a realitás pontosabb tükrözése rugalmasabb alkalmazkodást eredményez. Megnövekszik az ítéletek önállósága, javul az együttműködési készség. A tanuló képes választásos alapon egyszerű játékokban döntéseket hozni.
A testnevelésóra játékos helyzeteit felhasználva a pedagógus kérdéseivel ösztönzi a tanulókat, hogy bátran merjenek döntéseket hozni.

A szimbolikus gondolkodás fejlődése miatt a relaxációs technikák alkalmazása és a gondolati képekben történő problémamegoldás próbálgatása tanári segítségadással, fontos állomás a problémakezelés fejlődésében.
A problémák megoldásának folyamatában együttműködik társaival.
Kialakul a vitára és érvelésre épített döntéshozatal képessége.
A testnevelésórákon és a sportjátékokban szerzett tapasztalatokat felhasználva képes a játékszituációkban döntést hozni és döntéseinek eredményét tudatosítani. 

A megfelelő problémamegoldáshoz a gondolkodás kétféle módjának működtetésére van szükség. A kritikai gondolkodás olyan kognitív képességek gyűjtő fogalma, melyek közül kiemelhető az analizálás, a kiértékelés és az összefüggések keresése. A kreatív gondolkodás képességének is három kognitív összetevője említhető: a szintetizálás, a kidolgozás és az összefüggések felismerése.
Alkalmazza a páros és a társas kapcsolatokban a győztes-győztes („win-win”), konstruktív konfliktusmegoldást.
Érti és a mozgásos helyzeteiben alkalmazza a problémamegoldás modelljeit, mint például: a probléma megértése, átfogó, világos célmeghatározás, a lehetőségek számbavétele, a releváns adatok összegyűjtése, rendezése, az elképzelések kialakítása, a cselekvés megtervezése, az ígéretesnek látszó megoldások előrevetítése, a megfelelő megoldás kiválasztása, tervkészítés, a kivitelezés felügyelete és visszacsatolás.
Kialakul az egyén, a csoport és a társadalom szempontjait megismerő és integráló döntéshozatali igény.

A döntés, formális választás alternatívák között, és mindig jövőorientációt jelent a jelenben. Két fő mozzanata van: mérlegelés és az alternatívák összehasonlítása, valamint az ítélethozatal.

Képes észlelni döntéseinek következményét. 
A mentális fejlődésben a kognitív funkciók kapnak nagyobb szerepet. Más időszakhoz viszonyítva, sokkal fogékonyabbak a felnőttek kívánságainak, szabályainak elfogadására.

Képes mérlegelni döntéseinek következményét.
Képes mérlegelni egyéni és helyzetből adódó sajátosságokat, és törekedni az objektív megoldások keresésére.

Képes döntéseiért felelősséget vállalni.
Ismeri és alkalmazza a döntéshozatal folyamatának elméletét a következők szerint: célkitűzés, az összefüggések, akadályok feltárása, a fontos információk összegyűjtése, az alternatívák átgondolása, a lehetséges következmények számbavétele és ezek előrevetítése, a leghatékonyabb tevékenység kiválasztása, a végrehajtási terv elkészítése.

Egy olyan pszichikus aktivitás, amelynek következtében tartós viselkedés vagy kognitív változás következik be.

Felismeri, hogy a rendszeres fizikai aktivitás jótékonyan hat tanulási teljesítményére.
A testnevelésóra széles körű vizuomotoros fejlesztése jótékonyan hat kognitív funkcióinak és tanulási hatékonyságának fejlődésére.
A testnevelésóra változatos mozgásos szituációi segítik őt az írás, az olvasás és az egyszerű matematikai műveletek elsajátításában.

Tudja, hogy a testedzésnek azonnali és hosszabb távon megmutatkozó jótékony hatása van intellektuális teljesítményére, mivel ennek hatására a verbális és matematikai feladatok megoldásában is fejlődés várható.
Ebben az életkorban a tanulást kísérő, az ismeretekre és a végrehajtásra fókuszáló folyamatos értékelés, a kortárs ellenőrzés (pármunka) és a kellő motiváció jelenléte a tanulási folyamat motorja lehet.
A testnevelésórán elsajátított relaxációs és imaginációs technikákkal megpróbál más tanórákon is hatékonyabb tanulást elérni.

Tanulási folyamataiban egyre nagyobb szerepe lesz a többszintű visszajelzések értékelésének.
A tanulásban, így a mozgástanulásban is, a tanulók aktív bevonása módszerével képes saját tanulási folyamatát, az önellenőrzés és értékelés mentén is kontrollálni.
Megtapasztalta, hogy az élményalapú tanulás a leggyorsabb és leghatékonyabb a számára, amit a további pályaválasztás és tanulmányok folytatása során is tudatosan alkalmaz.

Pedagógusa segítségével megtanulja, hogy a figyelme olyan, mint egy zseblámpa fénye. Amerre irányítja, azt tudja az emlékezetében rögzíteni. Tudja élesíteni, de akkor a kapacitása szűkül, és tudja bővíteni, de akkor élessége eltompul.
Képes tanári irányítással és a ritmus segítségével figyelemének fókuszálásra.

Képes koncentrált figyelmet fenntartani a mozgástanulás és a mozgásművelés folyamán.
Tudja, hogy a mozgásművelés folyamata során mely apró dolgokra (például „a derekamig jöhet fel a labda labdavezetés közben”, vagy „ez az az érzés, amikor jól tartom a könyököm…”, erre az érzésre kell csak figyelnem, miközben a labdát eldobom…”) kell leginkább koncentrálnia a jó megoldás érdekében.

Ismeri önmaga koncentrációs kapacitását és tudja, hogy figyelmének fáradásakor milyen pihentető technikákat alkalmazzon.
Képes figyelmének tudatos irányítására (kívülre, belülre: magába az érzéseire vagy a képzeletére; azt tágítva vagy szűkítve).

A képzeletben megjelenített belső, gondolati képek használatával mind a mozgásos, mind a kognitív tanulási folyamatokra pozitív hatás gyakorolható. 

A fantáziaélet ebben az életkorban a valóság felé fordul, ahol a valóságos, a kalandos és az izgalmas történések kötik le. Ezeket felhasználva a testnevelő bármilyen mesét és történetet szőhet órája köré, a gyermek abban a „valóságban” fog mozogni és játszani.
A mozgástanulás állandó rögzítése a gondolati képekhez nagy hatásfokkal növeli a pontos elsajátítást és végrehajtást.
Mozgástanulása közben az irányított fantázia bekapcsolása automatikusan segíti mind a megértést, mind a tanulási folyamatot.

Ebben az életkorban a gyermek képes a fantázia széles körű alkalmazására, ha a pedagógus teret és lehetőséget enged számára. Például az eszközök és gyakorlatok felhasználásával képes már önállóan is változatos mozgásformákat alkotni.
Önállóan próbálgatja a fantáziában megjelenített és a valóságban kivitelezett mozgásformák közötti különbséget.
Pedagógusa segítségével megismerkedik azokkal a technikákkal, amelyek a fantázia segítségével emelik a tanulás és a mozgás hatékonyságát.

A serdülő célja a képzelet – általában saját mentális világának – egyre hatékonyabb használata. Jellemző rá a lehetőségekről való gondolkodás; a hipotézisek használata, az előregondolkodás, a megszokottól eltérő gondolkodás és a gondolkodásról való gondolkodás.
Tudatosan használja a képi technikákat mozgástanulása során.
A testnevelésórán elsajátított képi technikákat széleskörűen alkalmazza más élethelyzetek és tantárgyak tanulásában, kezelésében.