A köznevelés az egyik, gyakran az egyetlen felelős színtere az egyén mások iránti érzékenységének megalapozásában. A mindennapos testnevelés kibővítette a tantárgy-pedagógiai lehetőségeket ezen a téren is. A testnevelés-órai személyiségfejlesztés eredményeként a tanulóban kialakul a felelősségteljes viselkedés, amelynek központi eleme az önmagához való pozitív és felelős viszonya mellett az őt körülvevő személyi, tárgyi és természeti környezet – cselekvésében is megnyilvánuló – tisztelete.

A fejlesztési terület kapcsán az 1–4. évfolyamon elérendő cél, hogy a tanuló ismerje meg és tartsa be a személyi és tárgyi környezet megóvásával, illetve az azokkal való együttéléssel kapcsolatos szabályokat, és gyakorolja a konfliktuskezelés elemeit. Vegye figyelembe mások szándékait, segítse a nehézségekkel küzdő társait.

Az 5–8. évfolyamon a tanuló a közösségi élet és a közös feladatok vállalása során ismerje fel a személyi és tárgyi környezettel kapcsolatos veszélyhelyzeteket, vegyen részt azok elhárításában és a nézeteltérések kezelésében. Alakuljon ki a belső igény a közös, csoport érdekeit szolgáló helyzetek kialakítása iránt.

A 9–12. évfolyamon a tanuló kritikusan és felelősen viszonyuljon saját életviteléhez, és mások előtt is vállalja fel az egészségtudatos életvezetési szokásait, gyakorolva a felnőtt társadalmi életbe való beilleszkedését.

Az ötödik fejlesztési terület pszichés komponensei elősegítik, hogy a diák valóban képes legyen olyan társas viselkedésre, amelyben figyelembe veszi mások gondolatait és érzéseit, figyel társai jóllétére, de közben nem szenved kárt az önérvényesítés terén. Ehhez a jó egyensúlyhoz olyan készségekre van szüksége, mint a versengés és kooperáció megtanulása, a szabálytudat és az erkölcsi gondolkodás fejlődése, a mentalizáló és a befogadó attitűd kialakulása, az alkalmazkodás és az asszertivitás harmóniája, a konfliktuskezelés konstruktív technikái, valamint rálátás és pozitív ráhatás a körülötte zajló csoportdinamikára.

A társak iránti bizalom kiépítése érdekében a felek a kölcsönösen ismert és elfogadott szabályok alapján, illetve az esélyegyenlőséget külső kontroll nélkül is meg­tartva versengjenek. Ennek begyakorlására egyrészt tény­­leges versengési lehetőségeket, másrészt olyan tevékenységeket kell biztosítani a gyerekek számára (szimulatív versenyhelyzetek teremtése, illetve a versengés különböző formáinak és következményeinek értelmeztetése), amelyek mindegyike kizárólag a fentiekben meghatározott versengés kialakítását és megszilárdítását szolgálja.

Ebben a fejezetben a pedagógustársainknak felhívjuk figyelmét arra, hogy a diákokat ne csak egyénileg, de csoportszinten is figyeljék. A testnevelésóra tematikája önkéntelenül is magában hordoz olyan elemeket, amelyekkel csoportszintű hatásokat tudunk elérni. Egy-egy módszertanilag jól megválasztott játék képes elősegíteni az osztályközösség formálódását. Egy tudatosan felépített páros feladat segíthet a konfliktust feloldani két gyermek között. Egy ügyesen kitalált mozgásgyakorlás észrevétlenül teheti elfogadóvá a „kemény magot” a „perifériával” szemben.

• Ismeri az alapvető baleset-megelőzési szabályokat.
• Ismeri és elfogadja az alapvető közösségi, együttélési szabályokat.
• Ismeri a sporttevékenységekhez kötődő speciális („fair play”) szabályokat. Kialakul a közös cél megértésének képessége.

• Törekszik a mozgásos tevékenységekben, játékhelyzetekben önmaga és társai testi épségének megóvására.
• Betartja a közösségi tevékenységekben a tanult, illetve a megegyezésen alapuló egyszerűbb szabályokat.
• Törekszik az órán minden társával – a „fair play” szellemében – baráti légkör, baráti hangulat kialakítására.
• Képes segítséget adni, kérni és elfogadni.
• Felismeri, betartja és esetenként alakítja a személyi és tárgyi környezet megóvásával kapcsolatos szabályokat.

• Figyelembe veszi mások szándékait, véleményét, vágyait.
• A mozgásos tevékenységekben a hátrányokkal küzdő vagy kevésbé jó képességekkel rendelkező társait buzdítja és segíti.
• Az őt és társait körülvevő környezet megóvásában kezdeményezőként lép fel.

• Ismeri, érti a csoportos teljesítmény személyiségére gyakorolt hatását.

• Képes saját és mások motoros, kognitív, emocionális teljesítményének helyes értékelésére és elismerésére.
• Kialakul a belátáson alapuló társas viselkedése, és a tartalmas személyközi kapcsolatok iránti vágya.
• Érzékeli saját felelősségét, és ismeri az önzetlen magatartás előnyeit és hátrányait.
• Saját felelősségvállalásán keresztül önzetlenül elősegíti a csoportmunkát, részt vállal a közös feladatok megoldásában.
• Lehetőségeinek tudatában segítséget nyújt hátrányokkal küzdő társainak a mozgásos tevékenységek sikeres végrehajtásában, megoldásában.

• Viselkedését a győzelmen, a sikerorientáción túlmutató egészség- és balesetvédelmi, sportszerűségi szempontok irányítják.
• Viselkedésével alkalmazkodik – más személyek, közösségek érdekeit figyelembe véve – a közös cél érdekében.

• Megalapozott ismeretekkel rendelkezik a környezettudatos magatartás fontosságáról és ismérveiről.

• Képes az ellenfél tiszteletére, a tisztességes munkakapcsolat fenntartására, törekszik a csoportkonszenzus elősegítésére, másokat is részvételre serkent.
• Képes a szociálisan megengedett természetes érintés használatát helyesen alkalmazni a segítségadásban.
• Ismeri és hitelesen képviseli az egészség- és környezettudatos életvitel rendszerét, a „fair play” szabályait, és a sport általi társadalmi felelősségvállalást.
• Ösztönzi a különböző képességű és tudású társait a mozgásos vagy sportjátékokban való részvételre.

• Gyengébb képességű társai teljesítményéhez segítőkészséggel áll hozzá, a kiemelkedő teljesítményt elismeri.
• Önmagával és személyi, tárgyi és természeti környezetével szemben felelősségteljes magatartást tanúsít.

Az alsó tagozatos testnevelés során a tanulók életkori sajátosságából fakadóan nagyon fontos kialakítani a megfelelő szabálytudatot, és meg kell mutatni a tanulóknak, hogy az adott szabályok keretei között hogyan viselkedjenek. A tudatosítás eredményeként kialakul a társas szabályok megértése, és ennek következtében az alapvető közösségi, együttélési szabályok elfogadása és betartása.

A 6–10. éves korosztály jellemzője, hogy nagy igénye van az önálló feladatmegoldásra, a kompetenciatudat teljes megélése érdekében. Ennek megfelelően nehezebben fogad el segítséget, tanácsot a pedagógustól. A versenyhelyzetek számának csökkentésével, a nem máshoz mért teljesítmény hangsúlyozásával a pedagógus lehetőséget teremt a kooperatív magatartás kialakulására. Ennek eredményeként a versengés elveszti a jelentőségét, és hangsúlyosabbá válik a társakkal és a pedagógussal való együttműködés.

A korosztály életkori sajátosságából fakadóan a gyerekek nehezen vagy egyáltalán nem képesek mások szempontjait figyelembe venni, vagy beleélni magukat mások helyzetébe. A szükségszerű együttműködést igénylő feladatok mellett a pedagógus csökkenti a versenyhelyzetek számát, emellett kommunikációjában enyhíti a verseny mozgásminőségre gyakorolt káros hatásait. A játékos, kooperatív fejlesztés eredményeként a tanulókban kialakul a szempontváltás képessége.

Az életkori sajátosságokból fakadóan a tanulók ugyan szeretnek párokban, kisebb csoportokban játszani, de a valódi csoporthoz tartozás élménye még nem jellemző rájuk. Ezért a testnevelés-órai keretek között a tanulókban tudatosítani kell azokat a közösen – osztályban, csoportban – megélt pozitív élményeket, amelyek alapját adják a mozgásos feladatok által a csoporthoz tartozás megélésének, és amelynek eredménye a fokozódó kooperatív magatartás kialakulása.

A szabálytudat fejlődésének következő lépcsője, hogy a szabályok elfogadása és betartása során a tanulók játék közben egyre inkább észreveszik a sportszerű és sportszerűtlen szituációkat. Ezt a folyamatot a pedagógus célzott, játék közben felmerülő feldolgozó kérdésekkel segíti. A tanulókban ezáltal kialakul a társak jogosan eltérő igényeinek, szempontjainak önkéntelen, majd tudatos megélése és figyelembevétele.

A testnevelés-órai szituációk remek lehetőséget teremtenek a versengés és kooperációs szituációk tudatos megélésére. Ennek érdekében az órai keretek között biztosítani kell, hogy a tanulók az adott versengő vagy együttműködő szituációt tudatosan, aktívan hajtsák végre, ne passzív elszenvedőként. Ennek eredményeként alakul ki az aktív, kereső magatartás a versengő és kooperatív helyzetek keresésére, azok megoldására.

A testnevelésóra helyzetei folytonos gyakorlást kínálnak a segítségnyújtás és az egymásra való figyelem fejlődése érdekében. Ennek indítékai, szempontjai, véleménye, vágya még nem jellemző tartósan a tanuló társas viselkedésére. A közösségi célok elérésében az egyéni felelősséget érzékeltető feladatok segítségével a tanulók képessé válnak a társak és a pedagógus által kijelölt közös célok érdekében erőfeszítéseket tenni.

A testnevelés-órai szituációk elősegítik, hogy a tanulók képesek legyenek megélni az örömteli kapcsolatokat a játék közvetítő szerepe által, valamint kialakul a felelősségük saját maguk és mások iránt, amelynek eredményeként megjelenik az önzetlen magatartás, amihez a pedagógus a szituációelemzéssel és az óra­­tervezéssel nagyban hozzájárul.

A tanuló a sporttevékenységek közben felmerülő saját és társas problémák megoldására, az ellentmondásos helyzetek, etikai dilemmák ütköztetésére tudatosan odafigyel, kialakult technikákkal, gyakorlattal rendelkezik. Felismeri, betartja és esetenként alakítja a személyi és tárgyi környezet megóvásával kapcsolatos szabályokat, ennek okán a vitás szituációk megoldása egyre kevéssé igényli a pedagógus beavatkozását.

Ebben az életkorban a versengő magatartás megfelelő fejlesztés mellett túlmutat a társak „legyőzésén”. A tanuló bonyolult játékhelyzetekben zajló versengő és együttműködő helyzetek között célszerűen tesz különbséget. Ennek alapján előtérbe kerül a versengés önfejlesztést fokozó aspektusa, amelynek eredményeként – központi célként – az önfejlődés kerül a középpontba, amely optimális esetben a közösségi célok elérését is segíti.

Ebben az életkorban a tanulók tartósan képesek figyelembe venni mások szándékait, véleményét, vágyait a közös célok elérése érdekében. A testnevelés-órai játékhelyzetekben fontos számára az ellenfél tisztelete, törekszik a csoportkonszenzus elősegítésére, valamint segíti, serkenti mások részvételét a játéktevékenységek során.

A testnevelés-órai játékhelyzetekben fontos a tanuló számára társai véleménye. Tisztában van az egyén és a közösség egymásrautaltságával, az egyén felelősségével a közösség részeként. Ennek eredményeképpen képes egyéni érdekeit háttérbe szorítani a konszenzus érdekében.

A szabályok be nem tartásának konstruktív – a vétkest indirekt módon szabályra késztető – kezelése.

A lábbal történő manipulatív készségek fejlesztését célzó gyakorlatot végeznek a tanulók, amelyek során a játéktéren, szabadon mozogva mindenki egy-egy labdát vezet folyamatos, apró érintésekkel. Eközben céljuk, hogy minél több társuk labdáját érintsék meg lábbal, anélkül, hogy elrúgnák azokat. A pedagógus észreveszi, hogy két-három tanuló, amellett hogy ügyesen hajtja végre a gyakorlatot, társait is megrúgja, akadályozza. Megállítja a játékot és a következőket mondja az osztálynak:

„Mondjátok el, milyen szabálytalanságot észleltetek? Nem kell kimondanotok, hogy ki volt a hibázó.

Milyen következménye lett a szabálytalanságnak?

Mutassuk meg még egyszer a jó megoldást!” A pedagógus – a spontán választást sugározva - két-három szabálytalankodót jelöli ki a bemutatásra, anélkül, hogy megbélyegezné őket, vagyis nem utal arra, hogy korábban kinél, mit látott. A bemutatás után – megerősítésként – a jó megoldás további gyakorlására buzdítja őket.

A differenciált, önálló feladatmegoldás megélése.

A pedagógus heterogén csapatokat állít össze a szervezőkészséget, kooperativitást, jó koordinációt és kondíciót, valamint 4-4 fős egységeket igénylő csapatversenyhez. A szerepeket a csapatokon belül a tanulók osztják el egymás között, miután megismerték a feladatot: 2 dolgozó, egy szervező és egy programfelelős lesz.

A felszerelés csapatonként: egy nagy szemetes zsák, 5 pöttyös labda vagy babzsák, stopper, zsámoly. Minden csapat egy rajtvonal mögött áll, és vele szemben 5 m-re és a rajtvonal mögött 3 m-re szintén egy vonal van, az utóbbin a felfordított zsámoly. Az időmérő-programfelelős indítja az órát, ekkor egy fő dolgozó átszalad a szemközti vonal mögé a zsákban lévő labdákkal. Őt kísérheti a szervező, csak ő beszélhet és segíthet. A labdákat a dolgozó egyenként visszadobja a rajtvonal mögött álló munkatársának, aki egyenként behelyezi azokat a zsámolyba. A kapó ezután a zsámoly mögé, a zsákos munkatárs a rajtvonalra áll, szemben egymással. A zsámolyból a munkatárs egyenként veszi ki a labdákat, céloz, és a zsákos azokat a nyitott zsák szájával elkapja. A szervező továbbra is segít, beszélhet, a stopperes korrigálja a hibákat. Amikor minden labda zsákban van, és a dolgozók, valamint a szervező a rajtvonal mögött állnak, „Kész!” kiáltás után az óra megáll. Másodszor is megcsinálják a feladatot, de a szerepeken változtatni kell. A két idő átlaga számít.

A mások helyzetébe való beleélés képességének fejlesztése.

A pedagógus négy-hat fős csoportokra osztja az osztályt. A gyerekek kis csoportokban az épp az aktuális feladatot végzik. Minden csoportból 1 fő lesz a megfigyelő, aki a csapatának aktív tagjait figyeli. Feladatuk az, hogy figyeljék meg és jegyezzék fel, a mozgás során a társaik külön-külön mit érezhetnek, mit gondolhatnak, hogyan gondolkodnak:

Kinek nehéz vagy könnyebb egy-egy mozdulat?

A testük melyik része, melyik izomcsoport feszülhet meg vagy ernyedhet el?

Hová figyelnek, miközben a gyakorlatokat végzik?

Egymással van-e kapcsolatuk (távolság, közelség, szemkontaktus, gesztusok, hangok) a feladatvégzés során?

A megfigyelés tapasztalatait a pedagógus irányításával megbeszélik.

A megfigyelő szerepét váltogatják.

A csoporton belüli kooperativitás fokozása.

A pedagógus a következő játékra invitálja a gyerekeket: „Alkossatok egy nagy kört, mindenki legyen benne. Egy labdát teszek középre. Az a játék lényege, hogy ez a labda minél gyorsabban körbeérjen úgy, hogy mindenkinek legalább egyszer hozzá kell érnie. Én indítok és mérem az időt.” A gyerekek elvégzik.

Az együttműködéstől függően többször megismétlik. Remélhetőleg az ösztönzés hatására elkezdenek gondolkodni azon, hogyan változtatnának a feladaton úgy, hogy azt a lehető leggyorsabban oldják meg. A végén jó megoldások születnek, és lehet arról beszélgetni, hogy vajon mi történt közöttük, és a jó megoldás minek volt köszönhető.

A sportszerű és sportszerűtlen magatartás szembeállítása.

Labdarúgás közben a pedagógussal ellentétes oldalvonalon kívülre vezette a labdát a támadó tanuló. A pedagógus nem látta jól, bizonytalan volt, nem jelzett semmit. A többi tanuló megállt, egyértelmű volt számukra, hogy kint volt a labda, ám a labdás továbbvitte és gólt lőtt a gyakorlatilag inaktív védők mellett. Szintén a támadócsapat részéről, egy az oldalvonalnál álló társa viszont utána szólt a góllövőnek: „Pontosan az oldalvonalnál álltam Sanyi, kint volt a labda.”

„A tanár nem fütyült, a gól érvényes!” – kiabálta a góllövő.

A játékhelyzetet felmérve, a pedagógus a következő irányba mozdítja a kommunikációt:

„Gyerekek érvényes a gól?” – fordul a támadó csapathoz.

Vajon mit szól a támadó és a védő csapat a fair play viselkedéshez, ami felülírta a „betyár becsületet”?

„Mit gondoltok gyerekek, módunkban áll-e, hogy akár egy sportjáték szabályait is megváltoztassuk?”

„Vajon, mi lesz a játékból, ha mi most változtatunk a szabályokon? Próbáljuk ki…!”

Az aktív, kooperativitásra építő versengő magatartás gya­korlása.

Kosárra dobás gyakorlása versengő feladattal. A csapatok kialakításánál a TÁRSAS VISELKE­DÉS (CSOPORTDINAMIKA) cím alatt leírt, „vélemény­vonal” módszerének alkalmazása javasolt. Ez­után az 5-8 fős csapatok felállnak egy-egy kosárpalánknál, minden csapatnál 2 labda van. A csapatonként 1+1 dobóvonal jobbra és balra a pedagógus által választott megfelelő távolságban van. A csapat beosztja, hogy hol, milyen sorrendben állnak fel, egyenlő létszámmal a két oldalon a kezdéshez. Megjelölnek egy csapatszervezőt is. Ha páratlanul vannak, ők döntenek, hol vannak többen. A dobási sorrend jobbról indul, és amikor ott kész, a bal oldal folytatja. A legjobb beszámozni a résztvevőket, így hangosan mondhatják a sorszámukat, hallható, ha hiba van. Az elért kosarak számát is hangosan mondja a szervező, de lehet kiabálni együtt. A szervező irányíthatja is társait. A lepattanó labdáért mindenki maga fut, és a másik sorban elöl álló is fut érte, majd a labda nélküli soron következő számúnak adják a labdát. A két perc alatt elért kosarak száma dönt. Az időt a felmentettek is mérhetik, illetve megfigyelőként is bevonhatók.

A tapasztalatok, tanulságok megbeszélése után még egyszer indul a versengés.

A társak megfigyelése, a tekintetek játéka.

A pedagógus a következő játékot játssza a gyerekekkel: „A csoport alkosson egy kört! Valaki menjen ki a teremből egy percre, míg a csoport megbeszéli a feladatot!” Egy gyerek kimegy. A csoporthoz: „A feladat a következő: olyan szorosan kell állni egymás mellett kézfogással, hogy a körből ne lehessen kijönni. Döntsétek el, hogy melyik két gyerek között lesz a láthatatlan kapu! Jó! Judit és Marci között lesz a kapu. Ez a kapu csak akkor nyílik ki, ha a bent lévő rátalál. Senki nem árulhatja el arcával, mozdulatával, hogy hol a kapu, csak a koncentrációtokkal, gondolataitokkal „súghattok” a társatoknak. A két kapuőr a tekintetével biztathatja, motiválhatja, hívhatja hangtalanul és mozdulatlanul a bent lévőt, hogy náluk a bejárat. A feladat akkor ér véget, ha a kapura rálel a társunk.” A kinti társ bejön és a kör közepére állva megkezdi társai megfigyelését.

A játék végén támpontok a megbeszéléshez:

„Honnan láttátok, hogy hol a kapu?

Milyen jelekből vettétek észre?

Milyen érzés volt sokáig keresgélni?

Milyen érzés volt kint vagy bent lenni?

Milyen érzés volt, hogy erővel akartátok áttörni, de nem ment? Milyen volt a védőknek ez?”

A csapatkialakítás formájának elfogadása, felelősségvállalás a csapatért.

Véleményvonal alapján történő csapatkialakítás:

A tanulókat a pedagógus megkéri, hogy saját eredményességük önértékelése mentén – miszerint mennyire jó kosárra dobók – álljanak fel egy vonalban jobb szélen a legjobbnak gondolt tanulóktól balra haladva. Amikor egymás és a pedagógus általi segítség következtében kialakult a vonal, a jobb szélen álló legjobb irányításával a vonal előtt haladva a tanulók bekanyarodnak, balra hajlítva a vonalat. Amikor a legjobb a leggyengébbhez ér, párt alakít vele. Fokozatosan az egymáshoz közelebbi eredményességűnek vélt tanulók állnak egymással szemben. Ha további csapatokat alakítunk ki, akkor ezeket a párokat tekintjük kiinduló felosztásnak. Például 24 tanuló esetén a 4 fős csapathoz a meghajlított vonalból az 1 és 24, valamint a 2 és 23 lesz együtt, míg a másik végéről a a 11 és 14, valamint a 12 és 13.

A pedagógus kérdésekkel tájékozódik arról, hogy értik-e a tanulók a csapatösszeállítás ilyen eljárásának lényegét.

„Szerintetek így hasonló erősségű csapatokat kaptunk-e? Van-e ennél jobb csapatkialakítás?”

A társas problémák, ellentmondásos helyzet önálló feloldása.

6 tanuló délutáni időpontban 3-3 elleni foci meccset kezd. Pár perc után megállapítják, hogy nem igazán élvezhető a játék, mert a képzettebbek a többi játékos hátrányára végig 1:1-eznek. Emiatt megállapodnak, hogy 2 érintéses változattal folytatják, amely során egymás után maximum kétszer érintheti egy tanuló a labdát. Később egyre többen szállnak be a játékba, és már cserék is várakoznak az oldalvonalnál. Így a két érintés értelmét veszti, viszont újabb egyeztetés után megállapodnak, hogy meghatározott sorrendben és időközönként cseréket bonyolítanak le. A pihenő játékosok jelzik a cserék idejét.

A folyamatosan alakuló megoldások igazi társas játékörömet eredményeznek.

A fejlesztés igénye módosítja a tiszta játékszabályokkal való „vérre menő” mérkőzés játszásának igényét.

Páros kosárlabda. A csoport képzettségét figyelembe vevő könnyített kosárlabda szabályokkal játszva, az egész idő alatt valakinek a kezét kell fogni, a létszám 6 fő, illetve 3 pár csapatonként. A játék közben lehet párt cserélni úgy, hogy közvetlen egymás mellett helyezkedve, a négyből két embernek mindig fogni kell egymás kezét, addig is, amíg lebonyolódik a csere. A kosárlabdát elveszti az a csapat, ahol külön haladnak, és ekkor a kosár sem ér.

Mások véleményének tiszteletben tartása.

A 10. osztályos lányok az önvédelemhez tartozó küzdő gyakorlatokat végeznek a testnevelés órán. A páros küzdelmek során az egyik „divatdiktátor”, hangadó lány párja egy sportos, csendesebb társa lett. A gyakorlatsor során többször egymásnak feszültek, és a hangadó egyre mérgesebben szólította fel párját, hogy ne akkora erőbedobással csinálja a feladatot. „Mi a fenének erőlködsz, egy nőnek erre nincs szüksége. Akkorák a muszklijaid, mint egy díjbirkózójé!” A másik csendesen csak annyit szólt, hogy a kar ereje nagyon fontos, például, ha védekezik az ember, vagy ha a gyerekét cipeli. „Ha egyáltalán lesz olyan pasi, akinek te kellesz!” – csattant a válasz. A kialakult konfliktus miatt a feladatot nem lehetett tovább folytatni, a pedagógus fellépése mint mediátor elkerülhetetlenné vált. Az osztály beavatásával megbeszélték a lehetséges megoldásokat.

A csoportkonszenzus és a felelős részvétel elősegítése.

A tanulók vagy kosárlabdáznak, kézilabdáznak, de kispályás labdarúgás is szóba jöhet. A versenyszerű körülmények mellett egy szerepre fókuszálnak a labdajáték közben, amely szerepnek a játékidő végéig meg kell felelniük. A szerepkártyákat előre megismerik, megbeszélik, majd a pedagógus irányításával csapatonként húznak a készletből, de azt nem mutatják meg társaiknak. Az 5-6 perces félidők végén megbeszélik, hogy kinek ismerték fel a viselkedéséből a szerepét, majd húznak egy másik kártyát, egy új szerepet. Lehetséges szerepek (sportágtól függően) például: edző (játékosedző), irányító, csatár, beállós, „gólpasszkirály”, csapatkapitány. Egy idő után a kártyákat nem húzzák, hanem megbeszélik egymással, ki melyiket kapja.

Aversengő tanulóknak szükségük van a versengésre. Ennek hiányában nem csupán unalmasnak találják a feladatvégzést, de a verseny hiánya nyugtalanná is teheti őket. A versenyszellem, de főként a kooperációs hajlandóság elválaszthatatlan a versenytársak magatartásának a megítélésétől. Nyilvánvalóan elveszi a szereplők kedvét a versenytől az, ha a partnerek tisztességtelen eszközökkel élnek, hiszen a becsületesen versenyzőket ezzel eleve kudarcra ítélik. Még fontosabb a magatartás korrektsége, ha netán együttműködnek a versenytársukkal, illetve más partnerekkel.
A megfelelő szabálytudat kialakításának előfeltétele, hogy a pedagógus mindig minden korosztály számára röviden, tömören és egyértelműen fogalmazza meg elvárásait, illetve azok áthágása esetén a következményekről is nyíltan beszéljen. Minden esetben győződjön meg arról, hogy azok tartalmait a gyermekek teljes egészében megértették-e. Továbbá ösztönözzük a kollégákat, hogy a diákokkal vitassák meg és beszélgessenek a felállított szabályok értelméről, azok szükségességéről. Mivel a gyermekkor bővelkedik azokban az időszakokban, amelyeknek fontos jellemzője a szabályok és keretek más-más szintű feszegetése, ezért szükséges a kimondott és meghúzott elvárásokhoz következetesen tartani magunkat.