Sokan életük végéig „nem nőnek fel”, pedig a fejlett önismeret nemcsak az autonóm személyiség, hanem az együttműködésen alapuló kulturált közösségi élet kialakításának is alapfeltétele. Ennek megfelelően az egyénnek, jelen esetben a tanulónak tisztában kell lennie, azokkal a motivációs tényezőkkel, amelyek befolyásolják a cselekedeteit. Rendelkeznie kell a konfliktuskezeléshez szükséges egyéni és társas készségekkel, képessé kell válnia belső motivációi alapján a tanulási teljesítménye (például motoros, kognitív) folyamatos javítására.

A fejlesztési terület kapcsán az 1–4. évfolyamon elérendő cél, hogy a tanuló képessé váljon szabályokat alkotni, illetve a megadott és megalkotott szabályok keretein belül tudjon cselekedni. A testneveléssel, a pedagógussal, a társaival, illetve önmagával szembeni bizalom alapján alakuljon ki a tanuló pozitív viszonyulása önmagához.

A tanuló az 5–8. évfolyamon váljon képessé a személyes készségeit a komplexebb feladatokban és játékszituációkban önállóan alkalmazni és tudatosan fejleszteni. A cselekvések végrehajtása és átélése, valamint a teljesítmény külső értékelése alapján váljon képessé önértékelését egységben látni, és reálisan megítélni tulajdonságait.

A 9–12. évfolyamon a tanuló belső motivációi mentén váljon képessé a testnevelés-órai mozgásos helyzetekben megélt tapasztalatait közvetlenül felhasználni, hétköznapi élethelyzetekben is.

Az ehhez a fejlesztési területhez történt társítás során olyan személyiségelemeket válogattunk össze, amelyek szintén a tanuló önmagáról alkotott tudását és vélekedését tartalmazzák. Emellett kognitív szinten már olyan megfoghatóbb, az értelem számára könnyebben elérhető tartalommal rendelkeznek, amelyek a világban és a társas kapcsolatokban való működésünkhöz közvetlenül járulnak hozzá. Ilyen tartalom az önbizalom, a kreativitás, a motiváció, a teljesítmény, a flow és élmény, valamint a sikerhez és a kudarchoz való viszony. Látható tehát, hogy egymás után megfigyelve a fejlesztési területeket, a fejlesztés íve egyre inkább kiteljesedik a mély, legbensőbb tartalmakból (mint például az énkép) az érzelmekhez való viszonyunkon át azokig az elemekig, amelyek már közvetlenül határozzák meg az élethez szükséges kompetenciáinkat.

A köznevelés tartama idején a diákokat az élet számtalan kihívására felkészítő folyamat egyik központi eleme a teljesítmény. Tudjuk jól, hogy testnevelésórán azonnali és gyakori visszajelzést kapnak gyermekeink saját teljesítményükről, hiszen a mozgás során rögtön tapasztalható a jó és a hibás végrehajtás, teljesítés is. Arra azonban ritkán fordítunk figyelmet, hogy megtanítsuk a tanulóknak azt, hogyan lehet jól teljesíteni. Nem sok szó esik arról sem, hogy nem csupán a hosszas gyakorlás vagy a megtanult órák száma az, amely megalapozza, előirányozza, biztosítja azt, hogy a teljesítményhelyzetben milyen eredményre számíthatunk. A jó teljesítményhez épp úgy hozzátartozik a belső motiváció, a megfelelő izgalmi szint megtartása (optimális zóna), a cselekvésben – tehát a teljesítményhelyzetben – való feloldódás, annak élmény szintű, a pillanatra koncentráló átélése, valamint a kellemes érzések megélése, kifejezése. Ahogy rendkívül fontos tényező a pozitív tanulási környezet, ugyanúgy a pozitív teljesítési környezet megteremtése is alapvetően a tanár felelőssége.

• Ismeri az alapérzelmek elnevezéseit, verbális és nem verbális kommunikációs jeleit.
• Ismeri a győztes és vesztes fogalmát.
• Ismer az alap mozgáskészségekre épülő páros, csoportos versengő és kooperatív feladatokat, játékokat, játékhelyzeteket.
• Érti a versengés és együttműködés kapcsolódásának jelentőségét.

• Képes felmérni, hogy a társas szituációkban mások hogy reagálnak a viselkedésére, tevékenységére.Képes akaraterejét és önkontrollját a teljesítménynövelés (motoros, kognitív) érdekében gyakorolni.
• Képes megbízni másokban és önmagában, ezzel hatékonyan vesz részt a társas helyzetekben, játékokban.
• Átéli és érthetően kifejezi a benne zajló folyamatokat, és észreveszi, hogy nem csak győztes-vesztes küzdelem van, hanem győztes-győztes is létezik.
• Tartósan figyelembe veszi mások szándékait, véleményét, vágyait a kezdetleges önreflexió birtokában.

• Önbizalma segítségével ügyesen találja meg a helyét a testnevelésórán és a viselkedését megfelelő érzékenységgel választja meg.
• A szabályok mentén cselekszik, és a pedagógusi irányítás mentén alkalmazkodik.
• Átéli és érthetően kifejezi a benne zajló folyamatokat.

• Ismeri a csapatsportágak szabályait és az alapvető taktikai elemeket.
• Ismeri a „fair play” fogalmát.
• Ismeri az alapvető sportjátékközi technikai és taktikai elemeket.
• Ismeri a sportágak, sportjátékok specifikus szakkifejezéseit, verbális és nem verbális jeleit.
• Ismeri és érti a kooperáció lényegét, tudja, hogy jó csapatmunkával az egyéni teljesítmény is növelhető.

• Képes eligazodni önismereti folyamataiban, én-azonossága megerősödik a pozitív mozgásélmények által.
• Képes a mozgásérzeteit értelmezni és pedagógusi irányítással a másoktól kapott információkkal összevetni.
• Képes mások reakcióit a mozgásos és viselkedési teljesítményével kapcsolatosan a helyén kezelni.
• Képes gyengeségeit és erősségeit felismerve, felmérve megfogalmazni az önmagával kapcsolatos változtatásra való belső igényét.
• Képes egyéni érdekeit felismerni, és agresszió nélkül kifejezni, továbbá felismeri a sportszerű és sportszerűtlen szituációkat.
• Képes egy csapat tagjaként a csapat céljáért a neki kiosztott szerepben küzdeni.

• Új, tudatosan vállalt viselkedésmódokat próbál ki, a visszajelzéseket értelmezve, a következtetéseket levonva alakítja tovább értékrendjét.
• Motiválja az önmagának kitűzött teljesítmény elérésének és az új ismeretek szerzésének igénye.
• Kialakul a tervek megvitatására, a nézeteltérések feloldására, a szabályok megalkotására és betartására való igénye.
• Felismeri a siker és a kudarc élményét, megjelenik a növekvő belső kontrollra való törekvés.

• Érti a koopetíció fogalmát, a kollektív jutalom jelentését.
• Ismer közösségépítő játékokat, a társas együttlétet színesítő mozgásos és ügyességi játékokat, feladatokat.
• Ismeri önmaga képességeit a sikeres önálló sportágválasztáshoz, a rekreációs tevékenység megválasztásához.

• Motivált, hogy önmagához képest jobb teljesítményt érjen el, képes a siker átélésére, a kudarc elfogadására.
• Képes önmagát egységes személyként megélni az objektív eredmények és a szubjektív élmények alapján.
• Képes önmagáról összefüggően és kritikusan beszélni.
• Képes helyzettől függően eredeti, ötletes megoldások kialakítására, akár a szabályok időleges felfüggesztése árán is.

• A tanuló nagyobb belátással és elfogadással áll önmagához, hibáihoz, dicséretet érdemlő cselekvéseihez.
• Fejlett önismeretének köszönhetően fontos számára az ellenfél és mások tisztelete, törekszik a csoportkonszenzus elősegítésére, és a hatékony, feladatközpontú együttműködésre.

Az alsó tagozatos testnevelés-oktatás tartalmi és módszertani feldolgozása a tanulók egészséges önbizalmára épül. A pedagógus feladata, hogy a tanulók fejlettségének megfelelő oktatási tartalmakat, és önbizalmat erősítő módszertani, tanulásszervezési formákat válasszon. A pedagógus további feladata, hogy kimutassa a tanuló sikerében való bizalmát, amelynek eredményeként a tanuló saját maga is elhiszi, hogy képes az adott feladat teljesítésére. A megfelelő módszertan és oktatási tartalom alkalmazása során a tanuló megérzi és kifejezi (meg merem csinálni), hogy kitartása és gyakorlása emeli önbizalmát is.

Az alsó tagozatos testnevelés-oktatás tartalmi és módszertani feldolgozása során a sikerélményeik alapozzák meg a folyamatos testnevelés-órai részvételt, magas tanórai motivációt. A pedagógus feladata, hogy biztosítsa a tanulók számára, hogy megéljék, hogy minél jobban, hatékonyabban dolgoznak, annál szívesebben vesznek részt az órákon, ennek eredményeként a tanulók számára maga a tevékenység (játék, mozgás, sportági cselekvések) adja a jutalom, elégedettség érzését.

Az alsó tagozatos testnevelés során lehetőséget kell teremteni a tanulóknak, hogy a számukra örömet, jó érzést okozó feladatokat sokszor hajthassák végre, és belefeledkezzenek a játékba, a feladatba. A pedagógus feladata, hogy az ilyen játékhelyzetek és feladatok után tudatosítsa a tanulókban a játék és az élmény kapcsolatát, a kellemes érzéseik okait.

A pedagógusnak az alsó tagozatos testnevelés oktatása során törekedni kell arra, hogy a tanulók ismerjék fel és tudják, hogy ha legyőznek egy akadályt, sikeresen teljesítenek egy kihívást, jobban fogják érezni magukat. Ezért a pedagógus feladata annak tudatosítása, hogy a társak és a pedagógusok elismerését és figyelmét nem agresszióval, hanem teljesítménnyel lehet kivívni. Ennek eredményeként a tanuló felismeri, hogy ha eredményesnek érzi magát, akkor egyénileg és a közösség szempontjából is pozitív érzet, visszajelzés várható.

A tanuló a testnevelés széles körű mozgáselemeinek gyakorlása során magabiztossá válik, és megéli, hogy jó (önbizalom-növelő) érzés, ha erőfeszítést tesz és a legtöbbet hozza ki önmagából.
Saját, testnevelés-órai teljesítőképességének, határainak feszegetése, azok átlépése kellemes érzéssel, örömmel tölti el. A pedagógus feladata, hogy teret biztosítson ehhez a folyamathoz, és reális visszajelzések mentén alakítsa a tanuló énképét, önismeretét.

A tanulót általában motiválja az önmagának meghatározott és kimondott teljesítményszint elérése és az új ismeretek szerzésének igénye. A pedagógusnak az oktatási folyamat során végig tisztában kell lennie, hogy a tanulókat a sikerek elérése érdekében három fő szükséglet hajtja: a kompetencia (képesség, profizmus, az erőfeszítések sikere), a kapcsolat (biztonság, valahova tartozás, hasznosság) és a konfidencia (autonómia, optimizmus, remény és pozitív énkép). Ennek érdekében törekedni kell arra, hogy minden tanuló minél többször átélhesse a sikeresség érzetét, ami elengedhetetlen a belső motiváció kialakulásához.

A tanuló a testnevelés óra mozgásos feladatainak és játékhelyzeteinek végrehajtása során keresi azokat a helyzeteket, ahol önfeledten lehet jelen mozgás közben, ami hozzásegíti ahhoz, hogy megtapasztalja, megismerje, azonosítsa a flow élményt. A pedagógus érzékelteti tanulói számára, hogy a flow érzés kialakulásához nem csak a játék és az öröm vezethet. Ebben az életkorban már szükséges a feladattudat kialakulása, a nehéz, kihívást jelentő feladatok megoldására irányuló törekvés is.

A testnevelés széles körű mozgáselemeinek gyakorlása során, a tanulóban megjelenik a növekvő belső kontrollra való törekvés, és felismeri az önértékelés és a teljesítmény összefüggéseit. A pedagógus feladata, hogy a tanulók értékelése során rávilágítson arra, hogy az történhet a saját fejlődése érzékelésével, de teljesítménye értékelhető egy külső normával, vagy másokkal való összevetéssel is. Ezen pszichés fejlődés hatására képes egyéni céljait a tantárgy követelményeihez illeszteni, és közös döntést tud hozni a pedagógussal az egyéni fejlődése tekintetében.

A sportági és nem sportági játékokban – megtanulva bízni a társai képességében – a tanuló hatékony együttműködésre képes. A testnevelésóra módszertani helyzeteinek segítségével képes a serdülőkorra jellemző elbizonytalanodását kezelni és önbizalmát fenntartani. A testnevelésórákon szerzett tapasztalatait, a teljesítőképesség határainak és átlépésének élményét képes az élet más területein is célszerűen alkalmazni.

A pedagógus segítségével a tanuló megtapasztalja, hogy autonómiájának hiányában a feladatok jelentős mértékben vagy teljesen elveszítik lelkesítő jellegüket, így nehezebben lesz majd képes azokat megoldani. Ezen alapulva a testnevelésórán megélt autonómia és a sport általi közös élmény motiváló hatásának igénye a szabadidőben is állandó, belső motiváción alapuló tényezővé válik.

A sportági és nem sportági játékokban átéli a pillanatnyi kiteljesedés élményét, és tudatosan keresi azokat a helyzeteket, amelyekben hatékonynak, sikeresnek élheti meg önmagát. Ezekből az élményekből táplálkozva az élet más területein is hasonló módon próbálja megélni ezen pozitív pszicholó­giai jelenséget.

Ebben az életkorban a tanuló belátja, hogy alapvetően az motiválja, hogy megvalósítsa, fenntartsa és fejlessze önmagát, önmaga céljainak, elvárásainak megfelelő teljesítményeket érjen el. A pedagógus a testnevelés-órai feladatok során úgy közvetíti a teljesítményt, mint értéket, hogy az minden tanuló számára lehetőséget biztosítson az önmegvalósításra, az önmagához mért előrelépés megtapasztalására.

A tanuló sikerében való bizalom kimutatása.

Egy tanuló nem meri kipróbálni a kötélmászást. A pedagógus tudja, hogy képes megcsinálni. Látja a gyerek szorongását, esetleges félelmét. Türelemmel és biztatással fordul a gyerek felé: „Ismerlek jól, és én értek hozzá, tudom, hogy képes vagy fölmászni a kötélen, mert erős a karod, elbírod a testsúlyod, és ügyesen föl fogsz tudni kapaszkodni legalább a feléig…” A tanuló nem hisz magában, továbbra is fél, de pedagógusa szeméből és nonverbális kommunikációjából azt „olvassa” ki, hogy a felnőtt elhiszi, hogy képes erre. Bízva benne, nekiveselkedik, és ügyetlenül bár, de megpróbálja. A mozgás során – látva a tényleges történést – a gyerek félelme oldódik, kíváncsisága felélénkül, és a mozgásgyakorlás során a tapasztalatai eredményeként megerősödik az a hite, hogy ő is képes kötelet mászni.

A tanulók lelkesítése, a tevékenység sikere, annak jutalom érzésként megélése.

Labdás ügyességi játék közben a testnevelő pedagógus folyamatosan beszél a gyerekekhez, a mozgástanítás idején (például „derekadig engedd fel a labdát, ujjaiddal puhán told a föld felé”) a következő mondatok is elhangzanak:
„Figyeljétek meg, milyen jó érzés birtokolni a labdát… figyeld meg, milyen jó, hogy te irányítod a labda útját, mozgását…”
„Figyeljétek meg, milyen érzés elütni a másik kezéből a labdát… ugye, milyen bizsergető? … és közben tudtok arra figyelni, hogy a tiéteket ne tudják elvenni?”
„Ugye milyen jó játszani?”
„Most csak magatokra és a labdára figyeljetek! Tegyetek apró változtatást a feladatban! Találjatok ki valami újat… legyen az akár a legkisebb módosítás, és figyeld meg milyen érzés, hogy azt csinálod, amit te találtál ki!”

A játék és az élmény kapcsolata, a kellemes érzésekbe belefeledkezés okainak tudatosítása.

Az alsó tagozatos testnevelésben a tanulók leginkább a játékos feladatokba és a játékokba képesek belefeledkezni. Ha pedagógusként észrevesszük, hogy a tanulók annyira belemélyednek a játékba, hogy mást szinte nem is vesznek észre, alig hallják meg a sípszót, a pihenőidőben a következő kérdéseket tegyük fel:
„Ugye milyen jó volt úgy játszani, hogy csupa öröm és izgalom volt, amit éreztetek?
Mi volt a legjobb, ami a legjobban tetszett nektek?”
„Észrevettétek, hogy miközben csak a játékkal foglalkoztatok, csupa ügyes dolgot csináltatok?” (Következzen egy felsorolás a készségeket illetően, kiemelten, amit az előző órákon tanultak.)

Bíztatás annak felismerésére és tudatosítására, hogy az akadályok legyőzése örömet, jó érzést okoz.

Hosszútávfutás közben a pedagógus időről időre biztatja a gyerekeket:
„Figyeld meg, hogy hol jön el az a pont, amikor nehezebbé válik a futás…
Figyeld meg, hogy még utána is van rengeteg energiád!”
„Gondolj futás közben valami jó dologra!”
„Érzed, milyen jó, hogy képes voltál befutni a célba, pedig talán te sem hitted, hogy kibírod?”
„Érzed, milyen jó érzés, hogy legyőzted önmagad gyengeségét?”

A már megélt sikeres mozgásemlékekre építve a tanulók magabiztosságának erősítése.

A kosárlabda fektetett dobás osztályzása előtt a tanulók izgatottak, többen nagyon izgulnak. A pedagógus a korábbi sikeres végrehajtásokkal kapcsolatos mentális képeket hív elő kérdések segítségével.„Most mindenki gondoljon vissza arra, hogy milyen ügyesen gyakorolta a fektetett dobást az órákon, vagy délután kint az udvaron. Emlékezzetek, és ismét érezzétek azt a jó érzést, mikor csak önfeledten gyakoroltatok és élveztétek a mozgást, valamint azt, hogy sikerült bedobni egy kosarat. Mindenki keresse meg magában azt a már ismert érzést, mikor megélte, hogy jól tudja a fektetett dobást… ezt az érzést felidézve kérek mindenkit, hogy bátran jelentkezzen bemutatásra…”
A személyes megszólítás pozitív töltésű, bizalmat sugárzó legyen.
„Képes vagy arra, hogy tökéletesen bemutasd a gyakorlatot... csak arra figyelj, …például hogy a térded erőteljesen lendüljön felfelé, vagy a dobó könyököd derékszöget zárjon...”

A meghatározott teljesítmény elérése érdekében tett önálló lépések rögzítése.

A testnevelő pedagógus „fittségi naplót” kér a tanulóktól. Elmondja, hogy márciusban mindenkinek a fittségi állapotát felmérik. Addig azonban közösen kell tevékenykedniük azért, hogy mindenki egészséges eredményeket érjen el. Elmondja, hogy a naplót nem fogja értékelni, azt mindenki saját magának vezeti, hogy képes legyen követni önállóan a mozgásait, változását, erősségét, nehézségét. Minden héten beszélgetni fognak a naplóról és a heti mozgáslehetőségeikről, fontos kérdésekről.
Vajon látszik-e kívülről, hogy például mozog, erősít? (társak általi visszajelzés)
Vajon önmaga érez-e változást a rendszeres mozgás hatására? (például közérzetén, az élet egyéb területén a kondíciójával, könnyedebb mozgással kapcsolatban)
Mit élvezett leginkább a tevékenységei közül?
Mi az, ami nehezen megy és vajon miért?

A flow élmény azonosításának elősegítése.

A testnevelő pedagógus figyelemfókuszáló technikákkal (például: „Csak arra figyelj, hogy a talp külső élével érintsd meg a labdát! Figyeld meg önmagadat, miközben futsz! Mit gondolsz? Mit érzel? Mi jut eszedbe?”) ösztönzi, hogy a tanulók próbáljanak teljes tudatukkal a „jelenben” lenni, miközben a feladatot csinálják. Ezáltal szinte eggyé válnak a tevékenységükkel. A következő kérdéseket tegye fel a gyerekeknek:
„Volt-e már olyan, hogy azt éreztétek, milyen gyorsan elröppent az idő, miközben játszottatok, mozogtatok?
Volt-e már olyan élményetek, hogy a testetek és az elmétek minden erőfeszítés nélkül működik együtt órákon át mozgás közben, és egyáltalán nem fáradtok el?”

A belső kontrollt kiváltó kérdések alkalmazása.

Összefüggő gimnasztikai gyakorlat bemutatása előtt a pedagógus a következő kérdéseket teszi fel a diáknak:

„Átgondoltad, hogy a gyakorlat végrehajtása közben milyen apró mozzanatokra kell figyelned?”

„Emlékszel arra, hogy mi az, amire neked a jól kivitelezett mozgáshoz szükséged van?”

„Figyeld meg, hogy az izgatottsági szinted az optimális zóna közelében van-e!”

„Van benned félelem a bemutatás előtt? Félsz attól, hogy nem sikerül, elrontod, kinevetnek?” (Természetesen ezeket a felvetéseket szóban át kell beszélni, de nem a bemutatás előtti pillanatokban!)

„Ugye tudod, hogy egy kellemes emléket kell (mikor ügyesen megcsináltad a gyakorlatot) felidézned magadban, hogy ne a szorongást, hanem az ösztönző izgalmat érezd a testedben!?”

A serdülőkorra jellemző elbizonytalanodás kezelése.

A pedagógus esélykiegyenlítő játékot szervez az órán, mert szeretné elérni, hogy minden tanuló megtapasztalhassa különböző posztok szerinti taktikai megoldásokat.

Egy esélykiegyenlítő játék során, olyan tanulók maradnak fenn a pályán, akik kevesebb tapasztalattal rendelkeznek az adott játék emberfölényes helyzeteinek technikai és taktikai megoldásában. Ilyen esetekben, a játékban már nem részt vevő társaik szinte kivétel nélkül biztatják és tanácsokat adnak a hatékony feladatmegoldásra. A tanuló bár fél, hogy nem tudja hatékonyan megoldani a feladatot, nem ijed meg, hanem felhasználja a tanácsokat, jobban koncentrál, és sikerrel végrehajtja a feladatot.

A feladatok önálló felhasználhatóságának tudatosítása.

A testnevelő pedagógus az alkarérintés technikáját tanítja. A csoport fele nehezen hangolódik a feladatra. Tudva azt a tényt, hogy ha a diák nem motivált a tanítási folyamatban, akkor annak hatékonysága minimálisra csökken, a pedagógus felteszi a kérdést: „Ezt a mozgást szükséges megtanulnunk, mert benne van a tantervben, főként a röplabda játék mozgásaiban. Ki az, aki szívesen gyakorolja, és ki az, aki nem?” „Vajon, mi kell ahhoz, hogy könnyebben és gyorsabban megtanuljátok?”

„Találjatok ki és mondjatok minél viccesebb helyzeteket, amikor erre a mozdulatra az életben szükségetek lehet?” (A tanár tarsolyában is legyen néhány példa.)

A sport általi feltöltődés személyes lehetőségeinek meg­­­­­fogalmazása.

A testnevelő pedagógus a következő feladatot adja a diákoknak: „Ezen a héten még jobban figyeljétek és jegyezzétek meg a pillanatokat, perceket, amikor igazán bele tudtok feledkezni abba, amit csináltok! Tegyetek különbséget, hogy, melyek azok, amik jobban esnek, amiket jobban szerettek, és melyek azok, amikor nehezebb odafigyelnetek a mozgásra!”

A tapasztalatokat feljegyzik, a következő héten megbeszélik, minden tanuló sorrendet állít fel a három kedvenc mozgásformát illetően.

A személyes cél megfogalmazása, az egyénileg megjelölt értékeknek való megfelelés próbája.

A pedagógus 2-2 elleni játékot játszat a tanulókkal úgy, hogy a feladat lényege az, kinek sikerül többször elzárást csinálnia. Megkéri őket, beszéljék meg azt, hogyan mérik ennek a hatékonyságát az elért kosarak számán kívül. A párosok döntsék el, hogy miből fogják látni, érezni önmaguk számára a sikert, valamint azt, hogy jó teljesítményt produkáltak!

Az óra végén beszéljék meg a tapasztalatokat!

Az iskolában a gyermekeket arra is meg kell tanítani, hogy rajtuk is múlik, mennyire lesznek sikeresek. Napjainkban a teljesítmény és annak minősége döntő jelentőségű. Sok esetben ennek nyomán fogadjuk el vagy rekesztjük ki egymást a közösségből, ezek alapján határozzuk meg a másikat és önmagunkat, az ehhez kapcsolt helyzetek okoznak sikert és kudarcot, jó érzést vagy mély szorongást. Tudjuk azonban, hogy a teljesítményhelyzetekben való helytállás valójában tanulható és tanítható elemekből áll. Összességében – természetesen – kell hozzá a tanulás és a gyakorlás, de azoknak nem a mennyiségi, mint inkább a minőségi összetevői a meghatározóak. És ne feledkezzünk meg az első három fejlesztési terület során elsajátított és tudatosított készségszintről, amely már tartalmazza a tanuló korának megfelelő önismeretét és érzelmeinek szabályozását.
A fentieken túl pedig szükséges megfelelő mértékű önbizalom, belső motiváció és örömteli élmény abban a helyzetben, amelyben a teljesítmény zajlik. Bár mind az önbizalom, a megfelelő motiváció, valamint a flow élményének kialakításában és tudatosításában is kulcsszereplő a pedagógus, mégis arra kell felkészíteni a diákokat, hogy a későbbi életükben mindezeket majd egyedül – netán a negatív visszajelzések kereszttüzében – is képesek legyenek fenntartani és alkalmazni.

Érdemes az óra mozgásos tartalmait és helyzeteit felhasználni arra, hogy olyan alapélményeket és tudatos hozzáállást alakítsunk ki diákjainkban, amelyek egész életükön át a testmozgás iránt elkötelezik és elkísérik őket.