A modern orvostudomány szerint minden betegség bio-pszicho-szociális összetevőkből ered. Ez azt jelenti, hogy az ember általában a saját genetikai állományának sajátosságai, indulati és érzelmi kiegyensúlyozatlansága, valamint a szociális környezetének hatásai terhe alatt lesz beteg. Ebből következik, hogy az egészségtudatos magatartás olyan szemléletet és életvitelt jelent, amelyben az egyén a döntéseiben fontosnak tartja és érvényesíti az egészség szempontjait saját maga és szűkebb-tágabb környezete érdekében. A testnevelés oktatása keretében az e szemléletet tükröző magatartás kialakítása elsősorban az életkori és tanulási sajátosságokhoz igazított ismeretek, elvek és eljárások elsajátítása, valamint adekvát szokások és cselekvések megismerése és gyakoroltatása által valósul meg. Az egészségtudatos magatartás kialakításához elengedhetetlen, hogy olyan személyiség-összetevőket is külön figyelemmel kísérjünk, illetve fejlesszünk, mint a testi-lelki higiéné, a stresszhez és szorongáshoz való viszony, a feszültségszabályozás és a passzív relaxációs technikák kialakítása, a frusztráció és önkontroll, az agresszió és az asszertivitás, valamint az érzelemszabályozás témakörei. Ennek megfelelően a testnevelés a preventív fizikai aktivitás, a vázizomzat karbantartása és a gerincvédelem, az energiaegyensúly, a testi és lelki higiéné, az érzelemszabályozás, az önkontroll és a stresszkezelés (passzív relaxáció) tudatos felhasználásra ösztönöz.

Az egészségtudatos magatartás kialakítása során az 1–4. évfolyamon elérendő cél, hogy a tanuló ismerje meg az egészségtudatos magatartás elemeit, és váljon képessé azokat – tanári segítséggel – beazonosítani, és néhányat megnevezni a mindennapi életvitelében.

Az 5–8. évfolyamon a tanuló érti az egészségmagatartás fogalmi készletét, és képes azokat cselekvéseiben részben öntevékenyen, részben irányítással alkalmazni. Megérti, hogy a rendszeres testmozgás a civilizációs betegségek megelőzésének egyik hatásos eszköze.

A 9–12. évfolyamon a tanuló elfogadja és értékként kezeli az egészséget, és képes egészségtudatos magatartást eredményező önálló döntéseket hozni. Képes továbbá, szokásainak tudatos kontrollálásával (például helyes táplálkozás, testmozgás, egészségkárosító magatartások kerülése) tevékenyen részt venni egészségének fejlesztésében.

Összességben az egészségtudatos magatartás ki­ala­kí­t­ása során jól érzékelhető, hogy olyan pszichés tartalmak kerülnek a fejlesztés fókuszába, amelyek mind a belső érzelmi-indulati egyensúly megteremtésének, felismerésének, szabályozásának és fenntartásának irányába hatnak, emellett rámutatnak az egyén felelősségére a testi deformitások és más sajátosságokkal kapcsolatban. Ennek megfelelően a jelen fejlesztési területnél olyan testi és pszichés összetevőkre, belső faktorokra koncentrálunk, amelyek során gyermekeinket megtaníthatjuk arra, hogy az élet természetes velejárója a stressz, a frusztráció és az agresszió. A pedagógus feladata pedig, hogy rávilágítson arra, hogy a tanulók ezeket a legtöbbször negatív indulatokat ne magukban – tehát a testükben (betegség) – raktározzák el, valamint ne hagyják ezeket az indulatokat kontrollálatlanul rombolni, hanem tanuljanak meg velük bánni, azokat hatékonyan kezelni.

• Ismeri a testrészeit, a helyes testtartást, valamint elemi szinten a keringés és a nagyizmok működését.
• Képes a mozgás által megjeleníteni az érzelmeit.
• Ismeri a természeti környezet (például levegő, napfény) hatását a közérzetére, a testi, lelki egészségi állapotára.

• Megérti a helyes táplálkozás (étkezés, folyadékbevitel), az étkezési szokások egészséget befolyásoló hatását.
• Megérti a helyes testtartás jelentőségét, tanári segítséggel képes a helyes testtartás kialakítására.
• Megérti a természeti környezet hatását egészségi állapotára, képes önállóan, megfelelő módon felöltözni.
• Képes az alapvető relaxációs gyakorlatokat tanári irányítással végrehajtani.
• Az egészségmagatartással kapcsolatos ismeretei és tapasztalatai alapján képes az egészséges és egészségtelen szokásokat megkülönböztetni.
• Képes az alapvető relaxációs gyakorlatokat tanári irányítással végrehajtani.
• Képes mozgását és akaratát gátolni, valamint képes a késleltetésre, egyszerűbben mondva tud reakciói előtt „tízig számolni”.

• Törekszik a helyes testtartás tudatos kialakítására, valamint a tanultaknak megfelelően felöltözni.
• Az egészséggel kapcsolatos kérdésekben a tanult fogalmakat használva kommunikál családjával.
• Érti, miért fontos az egészségtudatos magatartás, és ezek ismeretében tud negatív és pozitív példákat felsorolni.

• Ismeri az alapvető, egészséget befolyásoló tényezők mérési eljárásait.
• Ismeri a sportági, edzéselméleti, pszichológiai területek alapvető ismereteit.
• Ismeri az alapvető stresszkezelési eljárásokat.
• Ismeri a gerincvédelem iskolai és egyéb alkalmazásának okait, az eljárások lényegét.

• Képes öntevékenyen, részben tanári irányítással az egészséget befolyásoló tényezők monitorozására.
• Képes – főként tanári irányítással – az alapvető sportági ismeretek (például edzéselmélet) alkalmazására.
• Képes öntevékenyen, részben tanári irányítással az alapvető stresszkezelési eljárások alkalmazására.
• Önállóan és tudatosan hajtja végre a testmozgás folyamatának egyes szerkezeti elemeit.
• Képes felismerni a mozgás jelentőségét a belső feszültségek oldásában.
• Képes érzelmeit szabályozni, képes saját maga agresszív magatartását szabályozni.

• Öntevékenyen törekszik az egészséget befolyásoló tényezők monitorozására.
• Törekszik az alapvető sportági ismeretek (például edzéselmélet) alkalmazására.
• Öntevékenyen törekszik az alapvető stresszkezelési eljárások alkalmazására.

• Ismeri és érti, hogy a mozgás és a táplálkozás együttesen befolyásolják az optimális testsúlyt.
• Ismeri az egészséget veszélyeztető hatásokat, különös tekintettel a kardiovaszkuláris, a mozgató- és támasztórendszer tekintetében.

• Képes a serdülőkor specifikus feszültségeinek és érzelmi hullámzásainak felismerésére, valamint a testmozgás általi feloldására.
• Képes érvelni az egészségtudatos magatartásformák mellett.
• Képes a generáció káros szenvedélyeinek ellenállni, és gyakorlatban is alkalmazza az eredményes ellenálláshoz szükséges ún. megküzdési technikákat.
• Kerüli az egészséget veszélyeztető hatásokat, megelőző eljárások alkalmazására képes, különös tekintettel a kardiovaszkuláris, a mozgató- és támasztórendszer védelmére.

• Az egészségmagatartással kapcsolatos ismeretei megalapozzák az egészségtudatosságra jellemző választásait.
• A prevenciós szempontokat szem előtt tartva tervezi és valósítja meg egészségfejlesztő mozgásprogramját.
• Önállóan alkalmazza az egészségtudatos magatartás elveit, eljárásait minden élettevékenységben.
• Belső igényévé válik az egészségtudatos életvezetésre való törekvés.
• Az egészséget mint értéket képviseli társai körében.

A tanuló számára a testnevelésóra lehetőséget biztosít arra, hogy megismerje az egészség és betegség fogalmát, és az egészség összetevőit. A tanulókat rávezetjük, hogy felismerjék a saját szerepüket az egészségük megőrzésében, a betegségek megelőzésében. A pedagógus feladata, hogy különféle módon, például feladatkártyák segítségével tudatosítsa a tanulókban az egészség összetevőit. A mozgásos tanulás módszerének alkalmazásával a tanuló képessé válik az egészséges és egészségtelen szokások megkülönböztetésére.

A testnevelés-órai aktív, mozgásos tanulás tanulásszervezési eljárásainak alkalmazásával és a feladatok tudatosításával, utánzó feladatok segítségével a tanuló képessé válik a mozgás által megjeleníteni az érzelmeit.
A pedagógus feladata, hogy az egyes feladatok során megélt pozitív és negatív érzéseket tudatosítsa a tanulókban, valamint rámutasson arra, hogy a tanuló a félelmeit, illetve azok lecsendesülését hogyan élheti meg az adott mozgásos feladatokban, játékokban.

A testnevelés-órai mozgásos feladatok során a tanulók aktív bevonásával, és az érzelmek és érzések kifejezésével a tanuló megismeri a stressz és a szorongás fogalmát. Ezzel egy időben lehetősége nyílik felismerni, hogy ő maga mikor és hogyan szokta ezeket megélni. Ennek hatására a tanuló megtapasztalja, hogy a mozgásnak stressz-, szorongás- és feszültségoldó hatása van. A pedagógus feladata, hogy tudatosítsa a tanulókban az egyes feladatok kapcsán a stressz, szorongás és feszültségoldás kapcsolatát.

A testnevelés-órai játékok és játékos helyzetek megteremtik a lehetőségét a tanulócsoportban megjelenő agressziónak. Ennek kapcsán azonban lehetőség nyílik arra, hogy a tanuló megértse és megélje, mit jelent és hogyan hat az agresszió rá és másokra. A pedagógus feladata, hogy megértesse és megismertesse a tanulókkal, hogy a feszültségüknek lehetnek agresszív megjelenési formái, amelyeket gátolni szükséges, de olyanok is, amelyeket megfelelő irányítással pozitívvá lehet alakítani.

A testnevelésóra változatos módszertani lehetőségeivel élve elősegíti a tanulókban tapasztalati úton az egészséghez kötődő élményeket és azt a belső igényt, amely mentén kialakul az a meggyőződésük és hozzáállásuk az életvezetéséhez, miszerint az egészség, érték. A pedagógus olyan szituációkat teremt, amely során a tanulók megismerik azokat a kognitív, érzelmi és empirikus összetevőket, amelyek az önálló, szabadidős, egészségmegőrző testmozgáshoz szükségesek.

A tanuló ebben az életkori fázisban a korábban tudatosított érzelemszabályozás eredményeként felismeri érzelmeit, érzéseit az adott feladattal, kihívással kapcsolatban. A tudatosított érzelemszabályozás eredményeként a tanuló képessé válik a testnevelés pozitív megküzdési stratégiáit (például kitartás, társak bíztatása, erőfeszítés, önmagába vetett bizalom) erőforrásként felhasználni, ezzel párhuzamosan képessé válik az ezekkel járó érzéseit megosztani társaival, valamint pedagógusával.

A testnevelő feladata megértetni és a mozgásos feladatok által elősegíteni annak elfogadását, hogy a stressz életünk fontos alkotó eleme. Az eustressz a szervezetünk és a tevékenységeink számára energiát, erőt ad, a distressz azonban káros élettani hatásokat idéz elő. Felső tagozatban a tanuló már képessé válik saját stresszszintjének szabályozására, az alsó tagozaton szerzett tudás, a megélt és elsajátított technikák segítségével. Ennek eredményeként hatékonyabbá válik a tanulási teljesítmény.

A testnevelésóra kiváló terep annak megtanítására és érzékeltetésére, hogy egészséges mértékű agresszió nélkül nem lehet érvényesülni sem a sportban, sem az életben. Azt azonban fontos megértetni és megláttatni a tanulókkal, hogy hol a határa annak, mikor a saját önérvényesítésük már károkat okoz másokban, a közös célokban vagy a csoportban.

A serdülőkor lázadó időszakában lényeges, hogy a testnevelő elfogadó, támogató légkört teremtve, de határozott elvárásokat támasztva példát mutasson az egészségtudatos magatartás, mint felelősségteljes életvezetés mellett.
Lehetőséget teremt arra, hogy a tanuló nyíltan kiálljon, beszéljen a drog, az alkohol és a dohányzás valós, életében szerepet játszó veszélyeiről.

Ebben az időszakban általános a kudarctól való félelem. A pedagógus olyan környezetet teremt, amely folyamatos, pontosan megjelölt, kihívást jelentő, de leküzdhető akadályok, teljesítményhelyzetek elé állítja a tanulókat.
A játék és a mozgás öröme, illetve a helyesen megválasztott feladatok sikeres teljesítése által kisebb eséllyel alakul ki kudarckerülő magatartás.

A tanuló többnyire önmaga ismeri fel és önállóan, aktívan szabályozza feszültségét a testnevelésórán elsajátított módszerek segítségével.
A pedagógus feladata, hogy támogassa és elősegítse a már megszerzett stresszkezelő technikák hatékony, helyzetnek megfelelő alkalmazását. Ennek eredményeképpen a tanulók képessé válnak stresszben és a szorongásban rejlő energiát teljesítményhelyzeteiben és alkotó tevékenységeiben széleskörűen felhasználására.

A tanuló a testnevelés és sport szabályain belül, a sportági szerepekben, játékokban, és az ezektől eltérő élethelyzetekben képes megkülönböztetni és felismerni az agresszió jellegét. Ennek eredményeként cselekedeteiben is különbséget tud tenni indulati és instrumentális, aktív és passzív, támadó és védekező, pro- és antiszociális, a közvetlen és a közvetett agresszió között.

A tanulók az egészségfogalom körében alkalmazzák tu­dásukat.

A tanulók egymásra odafigyelve járnak a tér bármely irányába, ütközések nélkül. A pedagógus kijelentő mondatokat olvas fel hangosan, érthetően. Amennyiben az elhangzott mondat igaz, a tanulók megállnak, karjaikat magastartásba emelik, vagyis I betűt formáznak. Amennyiben hamis, úgy a tanulók párosával egymással szembe helyezkednek, megfogják egymás vállát, így alakítva ki egy H betűt. 

A mozgás által megjelenített érzelmek jellegzetességeinek azonosítása.

A pedagógus egy A/4-es papírra érzelmek neveit írja fel és elhelyezi a terem falain. A gyerekek háttérzene kíséretében, szétszórt alakzatban, lassan futnak, közben ráismerhetnek a falon olvasható kifejezésekre. Ekkor még kérdéseket is feltehetnek, ha valamelyik kevéssé ismerős. A gyakorlat során a pedagógus megállítja zenét, majd az egyik gyerek nevét mondja, aki az általa a futás közben kiválasztott érzelmet nonverbálisan megjeleníti. A többiek kitalálják, melyikre gondolt. A továbbiakban az, aki kitalálta, választhatja ki egy másik társát, amikor a pedagógus ismét megállítja a zenét. A játék végén megbeszélik, hogy mikor, milyen érzelmeket tapasztalnak, azonosítanak magukon és társaikon a testnevelésórákon.

A stressz, szorongás feloldásának átélése, a feszültségoldás tudatosítása.

A „Beszélgető kör” igen alkalmas arra, hogy többet lehessen megtudni a tanulók pillanatnyi lelki állapotáról. A testnevelésórán is jól alkalmazható a kimondott, beazonosított stressz már fél siker a stresszkezelésben. A test nagy izmai már kisiskolás korban is ellazíthatók lassú zenére fekvő helyzetben, a fantáziagyakorlatok (például felhőn libegni, virágos mezőn lépdelni) arra tanítanak, hogy ilyenkor le kell lassulni. A feszültség levezethető egy erős falnak támaszkodással, „eltolással”. A drámajátékok is alkalmasak erre a célra, mint például a „Találkozások”.
A gyerekek egy vagy két nagy körben, szorosan, egymás derekát fogva állnak. Egy tanuló a körön belül, egy a körön kívül helyezkedik el. A feladatuk az, hogy találkozniuk kell. A körön állók ezt próbálják megakadályozni egymás elengedése nélkül és mellőzve a durva viselkedést.

Az agressziószabályozás pozitív modelljét a pedagógus a szabályok közvetítése és a helyes kommunikáció által mutatja be.

Két egyenlő létszámú, erősségű csapat legyen úgy, hogy az egyik csapatban tudatosan több legyen az erőszakosabb, az agresszió gátlását nem ismerő és alkalmazó gyerek. A csapatok „várai” a terem két oldalán találhatók. A feladat szerint a csapatok túszt ejtenek, és a váraikba cipelik őket, a túszok menekülni akarnak mindaddig, míg az ellenséges várba nem kerültek, mert akkor ott le kell ülniük. A várban mindig csak annyi várlakó lehet (ám nem kötelező), amennyi a túsz. Akkor van vége a játéknak, amikor üres lett a csatamező, valamelyik csapat tagjai elfogytak.

A játék ebben a formájában nem szabályozza eléggé a túszejtők feladatát, ez nagy valószínűséggel problémákat okoz. A játék megállításával beszélgetés indul el, amelyet a pedagógus irányít „Ebben a játékban azért (nem) éreztem jól magam, mert…” mondatkezdésekkel érdemes megszólaltatni a gyerekeket. „Olyan szabályt vezetnék be, hogy…” mondattal lehet a továbbiakban vezetni a beszélgetést az adott pillanatban, vagy egy későbbi megálláskor. A cél, hogy a tanulók belássák, a szabály segíti őket, és élvezhetőbbé teszi a játékot.

A terhelés-élettani tényezők változtatása és a teljesítmény alapfokú összefüggéseinek megismerése.

Köredzés során a tanulók megismerkednek az intenzitásnövelés fogalmával. A pedagógus által tetszőlegesen megválasztott – egyszerű – feladatokkal és közepes ismétlésszámmal, valamint a gyakorlatok közötti átlagos pihenőidővel végzik a köredzést. Ezt követően a pedagógus kérdésére válaszolnak. „Mit kellene tenni, hogy a köredzés fárasztóbb legyen, nagyobb terhelést adjon?” A tanulók egyik válasza feltehetően az lesz: „Több végrehajtás legyen sorozatonként.” vagy „Rövidebb pihenés legyen.” vagy „Rövidebb idő alatt kell a korábbi feladatszámot végrehajtani.” Mindegyik változatot kipróbálják. A következő alkalommal az iskola udvarán vagy a közeli parkban körülnézve ötleteket gyűjtenek, milyen gyakorlatokat lehet egy köredzésben alkalmazni az adott, külső helyszínen. Kisebb csoportokban megtervezik, kipróbálják, majd egy összetevőt megváltoztatva módosítják az intenzitást. A végrehajtást követően megbeszélik és értékelik a tapasztaltakat.

Az érzelmek megosztása, a pozitív tanulási környezet erősítése.

A torna oktatása során, miután minden aktuális szervezéssel és gyakorlással kapcsolatos elvárás elhangzott a pedagógus részéről, az alábbi „játékkal” lehet kezdeni a munkát. Minden tanuló anonim módon, nyomtatott betűvel felírhatja egy A/5-ös lapra, mit „dobna”ki a gyakorlatokból, mert nem megy neki, emiatt sikertelen, így fél tőle. A lapokat összegyűjtik. Az órai gyakorlás megkezdődik, a csoportok dolgoznak, gyakorolják a tananyagot, figyelik egymást. Az óra vége előtt 10 perccel a pedagógus felolvassa egyenként név nélkül a lapokat – amit már előre átnézett, az azonosságokat csoportosította – a körben ülő tanulóknak. A tanulók kísérletet tesznek arra, hogy kitalálják, kinek mi a „mumusa”. Akiét kitalálták, beszélhet arról, hogy miért azt írta fel, és mit vár attól, hogy elmondhatta. A pedagógus célirányosan alakítsa a beszélgetést, a társak segítő, bíztató hozzáállása fontos.

Technikák átélése és elsajátítása a saját stresszszint értő szabályozása érdekében.

Az alábbi „Kisrelax” a szabadban mintát ad a tanulóknak arra, hogy a természeti környezet segíti a feszültségoldást. „Álljatok támadóállásba egy lépésnyire egy fatörzstől, falfelülettől, és próbáljátok pár másodpercig teljes erővel eltolni azt! Helyezkedjetek el a fűben, térdelő sarokülésben! Hunyjátok le a szemeteket és hallgassátok, milyen különféle hangokat hallotok! Meséljétek el egymásnak! Kezeiteket kulcsoljátok össze a hátatok mögött! Lassan emelkedjetek fel térdre, karokat húzzátok hátra felfelé, fejeteket hajtsátok előre! Néhány másodpercig maradjatok ebben a helyzetben, majd ereszkedjetek vissza kiinduló helyzetbe! Álljatok alapállásba magastartással! Lassan hajoljatok előre, karotokat lazán ejtsétek magatok elé! Kis ideig maradjatok így, majd emelkedjetek fel!”

A pedagógus további teendője a tanulók biztatása, a visszacsatolás lehetőségének megteremtése a technika önálló alkalmazásával kapcsolatosan.

A közös célok, a szabályok érvényesülése az önző, agresszív károkozással szemben.

Az önszabályozás, öngátlás demonstrálására alkalmas játék a „Gyökerek” egyik változata. A játékot megelőzően két egyenlő létszámú és erősségű csapat alakul. Az egyik csapat a kosárpálya egyik kezdőkörének megfelelő helyen arckörben leül, majd közelebb csúsznak, és mélységben és szélességben, keresztezve, átbújtatva kezüket-lábukat, erősen tartják egymást, összegabalyodva, mint a fák gyökerei. A másik csapat a másik kezdőkörnek megfelelő helyen áll. A pedagógus jelére elindul az óra és az álló csapat. Céljuk, hogy mihamarabb szétszedjék, kibogozzák a gubancos csapat tagjait a testi épségük megőrzése mellett, akik természetesen a végsőkig kapaszkodnak egymásba. Aki már nem érintkezik egy társával sem, azt a saját körükbe vonszolják el. Az óra akkor áll meg, amikor az egész csapat átkerült a másik oldalra. Szerepcserével ismétlődik a játék, a rövidebb idő biztosíthatja a győzelmet. A játék kezdete előtt tisztázni kell, mit nem lehet alkalmazni, például intim helyen megfogni, csiklandozni, ütni, tekerni a végtagokat.
A játék végi értékelésnél lehetőséget kell adni a kritikai megjegyzésekre, hasonló mondatkezdésekkel, mint az 1–4. osztályban.

A társas igényszint megteremtése, miszerint az egészség érték.

A tanulók csoportmunkában dolgoznak. 6 csoport hatféle témában hatféle, a korábban már megismert eljárással – tabló-, állókép-, fényképszerűen, mozgásos jelenettel, vagy egy narrátor mellett a lényeget bemutató mozdulatjátékkal – szabadon választott módon oldja meg a feladatot. Az adott hat életszerű témában – „táplálkozás”, „veszélyek az utcán”, „kötekedő kortársak”, „mindig online”, „fiú-lány áldozatok”, „ki a szabadba” – az egészséget, védelmet, értéket biztosító megoldást kell a választott módon, lényegre törően 1 percben előadni. Ezt követően a feladatot megbeszélik.

A pontosan behatárolt, egyénileg is vállalt elvárás segítségével a kudarctól való félelem legyőzése.

A kosárra dobások tanulásának célja az eredményesség, vagyis a pontszerzés biztonsága. A dobóverseny életszerű helyzetben „teszteli” a dobóbiztonságot a csapatok között. Minden 5 fős csapat számára adott a legtávolabbi és a legközelebbi dobóhely, így egymás közt osztják el milyen távolról dobnak egyénenként, vagyis honnan dob a második, a harmadik, negyedik, ha az első van legközelebb és az ötödik a legtávolabb. A megbeszélés közben a diákok ki kell mondják: „Én azért szeretnék x helyről dobni, mert…” A döntésüknek megfelelően gyakorolnak, majd ezután jön a verseny, ahol a sorrend szerint háromszor dobáshoz jutnak. Így lehet a kézilabdában célra dobni, illetve a röplabdában kijelölt helyre nyitást gyakorolni, engedve a belső differenciálódást, teret engedve a kudarctól való félelmek elűzésének. A csapatok összeállításához a tanulókat jól kell ismerni. Versenyezni sok gyakorlás után lehet, és lehetőséget kell adni a csapatfelállás újratervezésére.

A stressz válasz eredményezte kellemetlen érzések enyhítése.

A tanuló a különböző kreatív tevékenységek végzése során, az adaptív megküzdési technikák elsajátítása segítségével, kölcsönösen támogató kapcsolatok útján lehet eredményes. A legtöbb esélyt maguk az életszerű helyzetek adják, ahol a pedagógus megállítja pillanatot és többféle szempontot képviselő megoldást mutat be, vagy ezeknél még eredményesebb, ha maguk a tanulók „rendezik meg” az új forgatókönyvet.
Példa: Az ugrókötél gyakorlat tanulása során három tanuló állandóan elakad, alaptechnikai nehézségeik vannak, egyre idegesebben rángatják a kötelet. A pedagógus támogatásáról biztosítva, könnyített megoldásként választás elé állítja őket: csak kötéláthajtást gyakorolnak és a darabszám növelése a cél egy perc alatt, vagy gyakorlatot csinálnak – társak segítségével – egyszerűbb elemkapcsolatokkal, vagy külön gyakorolnak a délutáni sportszakkörön.

A kommunikáció asszertív formájának azonosítása, gyakorlása.

Az óra vége előtt levezetésként – előzetes beosztás, vállalás szerint és nem tetemre hívásként – egy-egy tanuló kimegy a teremből, ő lesz a „vádlott”. A többiek vádolhatják olyan dologgal, dolgokkal a testnevelés-órai részvételével kapcsolatosan, amit még szemtől-szembe nem sikerült megbeszélni vele. A tanár gyorsan feljegyzi és a „vádlottnak”, mint egy mediátor, felolvassa. A diáknak minden vádpont után joga van a védekezésre. A csoport fejlődése szerint a többiek is fokozatosan megszólalhatnak – szigorúan az asszertív vitakultúrának megfelelően – kötött mondatkezdésekkel, amiket a pedagógus is alkalmaz, bemutat folyamatosan. Például „Azt szeretnénk…”; „Az a többség véleménye…”; „Abban kellene javulnod/változnod, hogy…” A kritika mellett legyen dicséret is, hiszen mindenki jó valamiben. A következő lépcsőfok lehet, hogy egy-két diák is gyakorolja a mediátor szerepet, majd a későbbiekben mediáció nélküli, nyílt vitává alakulhat a beszélgetés a felnőttkorba lépés idején.

Amennyiben sikeresen megismertetjük gyermekeinkkel az érzelmek természetét, valamint megtanítjuk őket arra, hogy azokat önmaguk kezelni legyenek képesek, úgy óriási lépést teszünk egészségük fennmaradása érdekében.

Ehhez először is meg kell tanítanunk nekik, hogy fedezzék fel és tudatosítsák a saját maguk átélte érzelmeket. Ez nem jelent mást, mint hogy a szituációkban „visszatükrözzük” számukra a pillanat történéseit, és az ő megélésüket: „Látom, te most nagyon dühös vagy…” – Ezzel a mondatkezdeménnyel legitimmé tesszük, elfogadjuk, hogy a gyerek dühös (akkor is, ha mi úgy gondoljuk, nincs igaza!), és definiáljuk, értelmezzük, kihangosítjuk, hogy mi az, amit a jelen pillanatban érez.

Ha a tanuló már megismerte és felismeri érzéseit, meg kell tanulnia, hogy annak az érzelemnek vajon milyen fokozatait éli át. Amennyiben már azt is felismeri, hogy mennyi hasonló helyzetben érezte ugyanazt, akkor odáig kell eljuttatnunk őt, hogy az adott pillanatban is képes legyen tudatosítania magában, mit érez. Ha már ez is készségszintűvé vált, akkor meg kell tanítanunk, hogy hatással lehet arra, hogy milyen intenzitással élje meg dolgokat. Amennyiben pedig sikerül megmutatnunk neki azt az utat, amellyel akár a negatív, akár a pozitív indulatait képes energiaként felhasználva alkotásba vagy teljesítménybe kamatoztatni, nem csak az egészsége megőrzésében segédkeztünk, hanem olyan lehetőséget is kezébe adtunk, amellyel képes lehet a kreativitását kiegyensúlyozottan kibontakoztatni.