A rendszeres fizikai aktivitás hatására bizonyíthatóan javul a fittségi állapot, amely jellemzően az optimális testi és lelki teljesítőképesség állapota, és nélkülözhetetlen összetevője az egészségnek. A rendszeres testnevelés-órai és további fizikai terhelés hatására a tanuló azt tapasztalja, hogy testének összetétele, a vázizomzat jellemzői, a motoros funkciók, a szív- és érrendszer, az anyagcsere működése, vagyis a test jó állapotban tartása egyúttal a lelke fejlesztésére is kedvezően hat. Megérti, hogy a tudatosan irányított testnevelés eredményeként világossá és érezhetővé, érzékelhetővé válik számára a fittség és az egészség összefüggése. A rendszeres fizikai aktivitáshoz szükséges pozitív attitűd kialakításához olyan személyiség-összetevőket rendeltünk, amelyek a rendszeres fizikai aktivitás következtében szinte mindig fejleszthető állapotban vannak és fejlődnek is. Ilyen elem a jó közérzet, az izgalmi szint (arousal) követése, szabályozása, az aktív relaxációs technikák alkalmazása és a célállítás. 

A rendszeres fizikai aktivitásra nevelés során az 1–4. évfolyamon elérendő cél, hogy a tanuló az örömmel végzett testmozgás során ismerje fel és fogalmazza meg a fizikai aktivitás a mindennapi tevékenységére, a közérzetére gyakorolt kedvező hatását. Tudjon megnevezni a keringés működésével kapcsolatos, fittségét kontrolláló egyszerű eljárást.

Az 5–8. évfolyamon a tanuló értse meg, hogy a rendszeres fizikai aktivitás növeli a fizikai és közvetve a szellemi teljesítőképességét, és a rendszeres fizikai aktivitás segítségével megelőzhetővé válnak a civilizációs betegségek. Alakuljon ki az igénye saját fizikai teljesítményének javítására és kísérje figyelemmel a fittségi mérés idősoros adatainak alakulását.

A 9–12. évfolyamon a tanuló következetesen alkalmazza azokat a tudáselemeket, amelyek a fizikai aktivitás és a fittség kapcsolatából következnek. Tudatosan tervezze meg a fittségi mutatók javítására szolgáló mozgásprogramját.

Annak érdekében, hogy a tanulókban kialakuljon a rendszeres fizikai aktivitás iránti pozitív attitűd, a pedagógusnak fontos feladata a tanulókat rávezetnie arra, hogy megértsék, a nagymozgások élettanilag mindig magukban hordozzák a kedvező relaxációs hatások lehetőségét. További feladata elérnie azt, hogy a tanulók mindig figyeljék érzelmeiket és közérzetüket a mozgásos aktivitások során. A jó testnevelő pedagógus így készíti fel diákjait arra, hogy jóllétük érdekében természetes legyen számukra az önmaguk lelki és fizikai egyensúlyban tartása. A jóllét és az egyensúly fontos része az izgalmi szint (arousal) tudatos követése és szabályozása. Gyermekkortól kezdve fontos tudatosítani, hogy ez az energiaszint az, ami a cselekedeteinkre és jóllétünkre hatással van. Az energiaszint változásának érzékelését úgy kell elképzelni, mint egy hőmérőt, amelynek értéke a testünk aktuális energiaszintjét mutatja. Ha ez az energiaszint alacsony, akkor fáradtak vagyunk, vagy épp unatkozunk. De alacsonyan áll akkor is, mikor épp ébredezünk vagy relaxálunk. Ha viszont magasan áll, izgatottak vagyunk, netán izgulunk. Magas arousalszint tartozik a heves érzelmekhez (például a düh, a félelem, a harag), de az örömhöz és a boldogsághoz is. Fontos tudnunk, hogy csak a kognitív kiértékelés (hogyan gondolkodunk egy helyzetről és miként azonosítjuk azt) fogja eldönteni, hogy a magas vagy az alacsony energiaszinthez milyen definíció fog majd tartozni. Az energiaszinthez kapcsolt tudatosítás következtében fogunk megélni örömöt vagy feszültséget.

Összességében kijelenthető, hogy jóllétünk és jó köz­ér­zetünk nagyban függ attól, hogy hogyan érzékeljük izgalmi szintünket (arousal), és mit gondolunk erről az adott pillanatban.

A rendszeres fizikai aktivitásra nevelés során tehát célszerű felhívni a tanulók figyelmét a mozgások okozta izgalmi szintváltozásokra. A jó közérzet, a jó egészségi állapot, az egészségmegőrző készségek, a testi tehetségfejlesztés és a fitt megjelenés összefügghet az optimális izgalmi szint kedvező önszabályozásával.

• Ismeri a közepes és magas intenzitású mozgások jellemzőit és hatásukat a szervezetre.
• Ismeri a pulzus mérésének technikáját, jelentését.
• Ismer szempontokat az aktív testmozgás és a pihenés arányának megválasztásához.
• Ismeri az aktív testmozgás jótékony hatását közérzetére.
• Ismeri a NETFIT® egészségközpontú fittségi mérés tesztjeit.

• Felismeri, hogy a változatos, örömteli, fizikailag terhelő mozgásos feladatok, közösségi játékok is pozitívan befolyásolják saját közérzetét.
• Képes a mozgás rá és társaira gyakorolt kedvező hatását tanárainak, társainak, szüleinek szóban, írásban, rajzban kifejezni.
• Képes nyomon követni és érthetően kifejezni, hogy szabadidejében mennyi időt tölt aktív testmozgással.
• Képes megmérni az ébredési és a nyugalmi pulzusát, és képes levonni a megfelelő következtetéseket.
• Képes a mindennapos testmozgás közérzetére gyakorolt pozitív hatását felismerni és tudatosítani magában.
• Képes tanári irányítás mellett szabályosan végrehajtani a NETFIT® egészségközpontú fittség mérési rendszer pályatesztjeit.

• Keresi az iskolai és az otthoni környezetben is a közös, örömteli mozgás lehetőségét barátaival, szüleivel.
• Aktívan és rendszeresen vesz részt az iskolában a tanórai és szabadon választott mozgásos tevékenységekben.
• Érdekli a NETFIT® egészségközpontú fittség mérési rendszer pályatesztjeinek helyes technikai végrehajtása.
• Érdeklődik a NETFIT® egészségközpontú fittségi mérés tesztjei és saját fittségi állapota közti összefüggés iránt.

• Ismeri a NETFIT® a fittségi állapot mérésére alkalmas eszközeit, eljárásait.
• Ismer teljesítménycentrikus (sportági) fittségmérő eszközöket, eljárásokat.
• Ismeri és érti a különbséget az egészségközpontú és a teljesítményközpontú fittségi eszközök és eljárások között.
• Ismeri a kondicionális képességek fejlesztésének alapvető módszereit.
• Az objektív mérések, a teljesítmény és a társas összehasonlítás által megismeri önmaga reakcióit és határait.

• Alkalmazza a NETFIT® mérési eljárásait, és megfelelően értékeli saját és társai egészségközpontú fittségi állapotát, aktivitási szintjét.
• Alkalmazza egy adott sportág teljesítménycentrikus fittségmérési eljárásait és megfelelően értékeli saját és társai sportágspecifikus fittségi állapotát és aktivitási szintjét.
• Képes a megismert szempontok alapján rövid és középtávú egészségközpontú fittségfejlesztő programot tervezni.
• Képes a megismert szempontok alapján rövid és középtávú sportági, teljesítménycentrikus fittségfejlesztő programot tervezni.
• A fittség mérésben szerzett tapasztalatok alapján képes következtetéseket levonni, és ha szükséges változtatási tervet is tud készíteni a fejlesztés ütemezéséről.
• Felismeri és előnyként nevezi meg a közösségben végzett rendszeres fizikai aktivitás jótékony hatását az adott csoport más (például tanulási) teljesítményére is.

• Egészségközpontú fittsége fejlesztését személyes sikernek és célnak tekinti.
• Fontossá válik számára a tanórán kívüli testmozgás lehetőségének választása.
• Tudatosan választott, rendszeres és egészségközpontú fittségét fejlesztő testmozgásokban vesz részt.
• Igényli, hogy saját egészségközpontú fittségi állapotát az életkori sajátosságainak megfelelően fenntartsa, fejlessze.
• Igényli, hogy szabadidejében rendszeres fizikai aktivitásban vegyen részt annak érdekében, hogy tanulási teljesítménye is javuljon.

Tisztában van azzal, hogy az aktív és mozgásszegény életmód egyaránt kimutatható a fittségi paraméterekben.
Ismeri a fittség és a heti mozgásprogram – úgynevezett aktivitási piramis – lényeges összefüggéseit.
Ismeri a média túlzó használatának egészségére káros következményeit.

• Képes hosszú távú tervet készíteni egészségközpontú fittsége fejlesztésére az életkori sajátosságok figyelembevételével.
• Önállóan választott, hosszú távra tervezett rendszeres fizikai aktivitást fejt ki egészségközpontú fittsége érdekében.
• Az iskolában tanultak és személyes tapasztalatai alap­ján képes kialakítani az önálló egészségközpontú fittségorientált, aktív életvitelét.
• Képes az IKT-eszközök előnyeit kihasználni öntevékeny mozgásai tervezése, szervezése, (adatai, teljesítménye, eredményei) rögzítése során.

• Tudatosan választja meg a rendszeres fizikai aktivitás számára legkedvezőbb, legmegfelelőbb módjait.
• Tudatosan használja az aktív közlekedés fizikai előnyeit fittségi állapotának fenntartása érdekében.
• Önfejlesztését a tudatosan tervezett terhelésre, mérésekre és az önkontrollra alapozza.

Az iskolai testnevelésórákon fontos feladat, hogy a tanuló tapasztalja és értse meg a rendszeres testmozgás, mozgásos játékok és feladatok hatását aktuális közérzetére. A pedagógus rendszeresen tudatosítja a jó és a fáradtságról árulkodó közérzet lelki és testi jeleit. Eközben biztatja a tanulókat a jó érzés és a fáradtság jeleinek kommunikációjára, melynek köszönhetően a tanulók képessé válnak a testmozgás jótékony hatásaink felismerésére.

Az iskolai testnevelésórákon fontos feladat a tanulókban tudatosítani, hogy a rendszeres testmozgás, a mozgásos játékok befolyásolják az aktuális fürgeségüket, játékkedvüket, mozgékonyságukat – aktivációs energia (arousal-) szintjüket. Egyes feladatok, szituációk szorongást és félelmet, míg mások örömet okozhatnak, negatív vagy pozitív hatással vannak rájuk. A testnevelő pedagógus fontos feladata rávilágítani, hogy az aktivációs energia nem mindenkinél egyforma. A megértés hatására a tanuló felismeri és érthetően kommunikálja az aktivációs energia, a nyugalom és a feszültség kapcsolatát. Ennek eredményeként kialakul az érzésbeli különbség az izgalmi és nyugalmi állapotok között.

A testnevelő pedagógus feladata, hogy rávilágítson arra az összefüggésre, hogy a testnevelés-órai és a szabadidőben végzett rendszeres fizikai aktivitás hozzásegíti a tanulót, hogy könnyebben elérje a saját maga számára kitűzött célt, és hogy annak az egészségére milyen pozitív hatása van/lesz. Ennek fontos eszköze a felső tagozattól kezdődően évente lebonyolított NETFIT® mérés. Ebből fakadóan az alsó tagozaton is javasolt a NETFIT® egészségközpontú fittségi pályatesztekkel és a teszteken elérhető eredményekkel, az eredménnyel elérhető zónákkal megismertetni elméleti és gyakorlati oldalról is a tanulókat.

Az iskolai testnevelésórák fontos feladata, hogy a tanulókban tudatosítsuk azt az élményt, hogy a testmozgás mellett az aktív relaxációs technikák rendszeres alkalmazása is elősegíti a jó közérzet és az optimális aktivációs energiaszintjük kialakítását. A feladatok végrehajtása során a tanuló megéli, hogy ezek a technikák segítik a jó érzéseinek megteremtésében és fenntartásában. A pedagógus fontos feladata, hogy az egyes feladatok végrehajtása után folyamatosan tudatosítsa a tanulóban, hogy mik a jelei annak, ha jól érzi magát.

A jó közérzet megélésének képességére alapozva a tanuló képessé válik annak kifejezésére, hogy a testnevelésórán és a szabadidejében mi az, ami segíti, támogatja a jó közérzetének kialakulását, fenntartását. A pedagógus felelősségteljes feladata a lehetőség biztosítása a tanulók számára, hogy kipróbálják ötleteiket és megtapasztalják azok valós hatását közérzetükre.

Az alsó tagozatos testnevelés során a tanuló képes meghatározni saját pillanatnyi aktivitási szintjét, és képes megállapítani, hogy az alacsonyabb-e vagy magasabb-e a számára optimális állapotnál. Ennek megfelelően képes azonosítani azt az arousalszintet, amely számára az általánosan jó közérzetet biztosítja, valamint képes a saját arousalszint változásának tudatos követésére. A pedagógus feladata, hogy lehetőséget biztosítson a tanulóknak arra, hogy kifejezzék saját pozitív és negatív érzéseiket.

Ebben az életkorban a tanuló a fizikai aktivitásával és teljesítményével kapcsolatosan komplexebb, távlati célokat fogalmaz meg, és azokat kisebb részcélokra bontja. A testnevelésóra jó lehetőséget biztosít arra, hogy a tanuló megértse és tapasztalatot szerezzen arról, hogy a részcélok hogyan járulnak hozzá a kitűzött cél eléréséhez. A NETFIT® egyéni, idősorosan követhető visszajelentő funkciójának alkalmazásával mindez a tanulók számára is dokumentáltan tapasztalható.

A testnevelést tanító pedagógus feladata, hogy a tanulók számára érzékeltesse az aktív relaxáció szorongás és feszültségcsökkentő hatását. Ennek eredményeképpen a tanulók tudatosan alkalmazzák az aktív relaxációs gyakorlatokat, megélik azok jótékony hatását. 

A tanuló ebben az életszakaszban megérti, hogy a veszélyek, problémák és diszfunkciók kiiktatása nem jelenti automatikusan a jóllét megalapozását, hanem ahhoz minden esetben szükséges a rendszeresen végzett fizikai aktivitás. A pedagógus a testnevelésórákat felhasználva, ezeket gyakorlati példákon keresztül mutatja be, érzékelteti minden tanítványa számára.

Az előző évek fejlesztése során kialakult a tanulóban az a készség, hogy ösztönösen is és tudatosan is képes legyen általános izgalmi szintjének azonosítására, szabályozására. Ennek során képes arousalszintjét a feladathoz illő optimumra beállítani, valamint képes nyugalmát megteremteni vagy visszanyerni. A pedagógus olyan helyzeteket teremt, amely során a tanulók tudatosan szabályozzák arousalszintjüket.

A tanuló ebben az életkorban már képes értelmezni és felhasználni a célállítás korábban szerzett tapasztalatait, miszerint a fejlődés és a javuló teljesítmény elérése könnyebb, ha a végállapot eredményét, valamint a hozzá vezető út és folyamatának részleteit ismeri, és aszerint cselekszik. A pedagógus olyan helyzeteket teremt, amely segít a tanulóknak személyre szólóan azonosítani az egyéni célokat.

A tanulók a testnevelésórák során tudatosan alkalmazott aktív relaxációs gyakorlatok tapasztalatait felhasználva, a feszültségszabályozó technikákat az élet más területén, különféle teljesítményhelyzetekben is széleskörűen alkalmazzák. A pedagógus feladata, hogy biztosítson lehetőséget az ilyen jellegű élmények megbeszélésére.

Az örömmel végzett testmozgás közérzetre gyakorolt, pozitív hatásának tudatosítása.
A tanulók az egyik órán 12 percet futnak saját tempóban, gyaloglást is be lehet iktatni. A következő órán sokféle, változó intenzitású játékot és játékos formájú tanulást tartalmazó óra végén a pedagógus megkérdi a diákoktól:
Melyik óra volt kellemesebb számotokra?
Mit gondoltok, mennyi időt töltöttetek tényleges mozgással a mai órán? (…) Képzeljétek el, hogy több mint 25 percig mindenki intenzíven mozgott. Ha kétszer annyit, mint múlt órán, 24 percig futottunk volna körbe-körbe, élveztétek volna?

Az aktivációs energia fogalmának, működésének megértése.
Pedagógus: Képzeljétek el gyerekek, hogy most ébredtetek fel, és még álmosak vagytok! Ilyenkor, teljes nyugalomban alacsony szinten van a képzeletbeli izgatottsági hőmérőnk. Ennek az alacsony szintnek megfelelően feküdjetek le kényelmesen a talajra. (…) Most képzeljétek el, hogy testnevelésórán vagyunk és olyan játékot fogunk játszani, amit nagyon szerettek! Ilyenkor nagyon izgatottak vagyunk, a hőmérő higanyszála felszalad. Úgy, mint a hőmérő, most ti is emelkedjetek, álljatok fel lábujjhegyre, és emeljétek fel a karotokat magas tartásba, mintha óriások lennétek (…) Mondjatok még példákat, mikor lehet alacsonyan és magasan ez a képzeletbeli izgatottsági hőmérő!

A tanuló saját maga számára kitűzött célja felállításához tapasztalatszerzés.
A tanulók célba dobást gyakorolnak. 6, 7, 8, 10 m-re falra helyezett karikába vagy ugyanilyen távolságokba elhelyezett zsámolyokba kell beletalálniuk, babzsákkal, gumilabdával, kis medicinlabdával. A döntéshozatal rájuk hárul, gyakorolniuk, tapasztalniuk, majd választaniuk kell. Az óra végére célba dobást kell bemutatniuk egymásnak és tanárnak a választott labdával, távolsággal és célfelülettel. Előre meg kell tippelniük, hogy 5 dobásból hányat fognak elérni. Befejezésként megbeszélik, értékelik a választásokat és az eredményeket.

Egyszerű és kellemes relaxációs gyakorlatok végrehajtása után a jó közérzet jeleinek tudatosítása, kommunikálása.
Páros, labdás gyakorlatot szervez a pedagógus. A gyerekek gumilabdával dolgoznak. A pár egyik tagja törökülésbe ül, és azt figyeli, hogyan gurul, merre jár testén a labda, amelyet a pár másik tagja görget.
Ezután a tanulók lehunyt szemmel, szőnyegen fekszenek, egyik teljesen ellazított végtagot megemelik, és ernyedten hagyják leesni.
Szerepcserével is elvégzik.
A gyakorlatok után a pedagógus irányításával, segítő kérdések mentén megbeszélik érzéseiket.

A testnevelésórán megélt jó tanulói közérzet tudatosítása, érthető megfogalmazása.
A pedagógus 3 csoportra osztja a tanulókat. Háromféle feladatot jelöl ki, csoportonként más-más végrehajtással. Mindegyik feladat 5 percig tart, és mindhárom csoport mindhárom feladatot teljesíti: folyamatos futás, változatos ugróiskola feladatok, kötéláthajtások. 15 perc leteltével a pihenés alatt a pedagógus felajánlja, hogy a következő 10 perces szakaszban a tanulók szabadon választhatnak a három feladatból.
Ezt követően megbeszélik, a feladatok során hogyan érezték magukat, és miért választották az adott feladatot.

A saját arousalszint-változás tudatos követése.
A pedagógus és a diákok körben állnak az óra elején.
Pedagógus: Ismételjük át, hogyan is tanultuk meg az aktivitási szintünket a hőmérő mozgásához hasonlóan a saját mozgásunkkal érzékeltetni! (Átismétlik.) Képzeljétek el és a már ismert módon fejezzétek ki azt, hogy most (az óra elején) hol helyezkedik el az aktivációs energiaszintetek a függőleges skálán. Mutassátok be, ahogyan a saját hőmérőtök jelzi jelenlegi állapototokat!
(Ezután játék következik.)
Nézzük meg, hogy most, a játék végén milyen hőfokot mutat az energia-hőmérőtők, gyorsan helyezkedjetek el az aktuális hőfoknak megfelelően! (…) Mikor érzitek magatokat ilyen energikusabb állapotban? Számoljuk meg, mennyi azoknak a száma, akik az energia skálán a játéktól magasabb szintre jutottak?

Annak megtapasztalása, hogy a távolabbi célok lebontása kisebb, könnyebben elérhető célokra miként lehetséges.
Pedagógus: A mai órára azt ígértem, hogy megcsináljuk a NETFIT® felmérés ütemezett hasizom tesztjét. Mielőtt azonban megkezdenénk, kérlek benneteket, idézzétek fel, hogy a múlt órai gyakorláskor, kinek, mennyit sikerült csinálni! Mindenki emlékszik?
A válasz többnyire igen, aki nem emlékszik, felidézheti a felmentetteknél megtekinthető vagy a padra készített táblázatból vagy egyéb választott módon.
Most azt szeretném kérni, hogy a felmérés során mindenki próbáljon legalább eggyel jobb eredményt elérni. Ha úgy érzitek, hogy jó formában vagytok, csinálhattok többet is.

Az indulati, feszültségi és szorongási szint szabályozása megélése az aktív relaxációs technikák segítségével.
A nyújtó és feszítő gyakorlatok többszöri alkalmazása az órán mindig magában hordoz relaxációs hatásokat is, csakúgy, mint a villámrelaxáció gyakorlatai, amiket bárhol és bármikor, minden korosztály számára alkalmazhatunk.
Pedagógus: Álljatok alapállásba! Szorítsátok ökölbe mindkét kezeteket! Hajlítsátok be mindkét könyökötöket (bicepszfeszítés)! Szorítsátok a könyökötöket az oldalatokhoz, tartsátok fenn a feszítést! Feszítsétek meg a lábizmaitokat! Feszítsétek meg a farizmotokat, és nyújtózzatok felfelé egész testtel, karokkal, mintha meg akarnátok nőni néhány centivel! Most lazítsátok el egész testeteket, izmaitokat és fújjátok ki a levegőt egy jó nagy karlökéssel lefelé.

Rendszeresen végzett fizikai aktivitás hatása a diszfunkciókra.
A tanulók már ismerik a saját egyéni optimális tempójukat futás közben, ismerik a nyugalmi pulzusuk értékét is.
Hetente egy hónapon át 6 perc futás után 60 %-os munkapulzussal figyelik, hogy a futás végeztével az 1., a 3. és az 5. percben mennyi az érték, hogyan áll vissza a szív munkája.
A következő hónapban naponta több folyadékot isznak, ám csak egyszer futják végig a 6 percet, és ekkor is megfigyelik a pulzus megnyugvását.
A harmadik hónapban odafigyelnek a folyadékfogyasztásra, és heti kétszer futnak 6-6 percet és megfigyelik a változást.
Az értékeket minden alkalommal feljegyzik a felmentettek a társak együttműködésével. A harmadik hónap végén a pedagógus irányításával értékelik a tapasztaltakat.

Az arousalszint a feladathoz illő optimumra beállítása, a kibillent nyugalom visszanyerése.
Pedagógus (tapasztalva az izgatottságot a csoportban): Hallom, hogy matematikából témazáró dolgozatot írtatok. Hogy sikerült, hogy érzitek magatokat? Látom, kissé feszültek vagytok.
Diákok: Nem is kissé.
Tanár: Tudom, hogy ilyen állapotban nehéz koncentrálni. Éppen ezért most egy olyan játékkal kezdünk, amellyel azt a nagyon magas izgalmi szintet be tudjuk állítani az optimálisra.
Páros versengő játékokat fogtok játszani, méghozzá négy különböző játékot párhuzamosan. Ezen a területen kő-papír-olló fogó lesz, ezen térd-csata, ezen kardozás, ezen pedig „körből kitolós”. Mindegyiket játszottuk már, ismeritek a szabályokat. Próbáljátok meg a feszültséget minél jobban átvezetni a játékba, a szabályos erőfeszítésbe!
A tanulók a játékot követően fáradtabban, kevésbé feszülten várják a következő feladatot.
Remélem, sikerült levezetni a felgyülemlett feszültséget. Örülök, hogy mindenki betartotta a szabályokat.

A teljesítményjavítás érdekében célállítás és útvonaltervezés a pedagógus segítségével.

Tanár: Szeretném odaadni a NETFIT® személyre szóló visszajelentő lapjait, amelyekből mindenki láthatja, hogy milyen eredményeket ért el. Megdicsérem az osztályt, mert mindenki lelkesen és aktívan igyekezett a lehető legjobbat kihozni magából a felmérés során. Azt kérem, hogy mindenki nézze meg a lapját és gondolja végig, hogy mennyire elégedett az általa elért eredményekkel. A következő órától mindenkivel személyesen megbeszéljük, miként értékeli saját eredményeit, és miben szeretne a tanév során fejlődni, aminek érdekében itt, a tanórán szeretne egyéni gyakorlatokat végezni”. A megbeszélést követően egyéni tervet kell készíteni.

A feszültségszabályozás különböző területeken történő alkalmazásának visszacsatolása.

A pedagógus arra ösztönzi a tanulókat, hogy minden, ciklikus mozgással, monoton ritmussal járó mozgásforma – intenzív séta, futás, kerékpározás, tánc – során figyeljenek befelé, koncentráljanak a ritmusukra. A pedagógus felhívja a figyelmüket, hogy ebben az eufóriában fáradtság, fájdalom vagy diszkomfort érzés csak gyengén, vagy egyáltalán nem érezhető a fokozottan termelődő endorfinnak köszönhetően. Motiváljuk őket, hogy próbálgassák ezen élményeket felismerni. Teremtsünk lehetőséget arra, hogy elmeséljék, hogy sikerült testmozgás közben a fokozott életöröm érzését önmagukban is megteremteni!

Továbbhaladva a mozgásban lévő testünk megismerésétől, a mozdulataink és mozgásunk hatásainak tudatosításától, önmagunk megismerését már nem csupán a külsőnkre vonatkoztatjuk, hanem a fittség érdekében végzett fizikai működés mellett a belső érzelmi és indulati változásainkat is górcső alá vesszük. Pedagógusként ezen a ponton azonban még nem az a dolgunk, hogy a gyerekek érzelemszabályozását elősegítsük, csupán az, hogy képessé tegyük őket felismerni érzelmeik alapjait, a belső feszültségük természetes változását; tanítsuk meg végigkövetni, megismerni és az élethelyzetekben felismerni, tudatosítani, valamint összekapcsolni hogylétüket, közérzetüket az őket körülvevő történésekkel.