A Testnevelés és sport műveltségi terület egyik kiemelt célja, hogy a tanulók a köznevelési sza­kasz végére olyan széles körű mozgásműveltséggel rendelkezzenek, amelynek segítségével a rendszeres egészségvédő testmozgás (fizikai aktivitás), valamint a sportban történő részvétel elérhető legyen számukra. Fontos azonban kiemelni, hogy a mozgásműveltség fejlesztésével párhuzamosan lehetőség nyílik az egyes tanulói személyiség-összetevők (mint például a testkép, az énkép, az önreflexió, az önismeret és az önértékelés) közvetett és közvetlen fejlesztésére is, ami a mozgás által megélt élményen keresztül valósulhat meg. Mindezek mellett a mozgásos tartalmak élményszerű elsajátítása jó alapot adhat a tanulói énerő és az identitás kialakításában is.

A fentieknek megfelelően a mozgásműveltség fejlesztése során a NAT 2012 és a kerettantervei alapján elérendő cél, hogy az 1–4. évfolyamon a tanuló váljon képessé a természetes hely-, helyzetváltoztató és manipulatív mozgásformák, koncentrált kivitelezésére. Továbbá ismerje meg és alkalmazza az alapvető mozgáskészségek vezető műveleteit változatos környezeti feltétek mellett.

Az 5–8. évfolyamon a tanuló váljon képessé a természetes mozgásformák összetettebb rendszerére épülő, sportági és nem sportági mozgásos cselekvések tudatos és hatékony végrehajtására egyszerű, bonyolult és változatos körülmények között.

A 9–12. évfolyamon a tanuló váljon képessé szabadidejében tudatosan, célszerűen és kreatívan felhasználni a sportági és nem sportági mozgásformákat, valamint alakuljon ki az igény, hogy tudatosan bővítse mozgásműveltségét az iskolán kívüli szabadon választott mozgásformákkal.

Összességében kijelenthető, hogy az aktív és passzív mozgatórendszerek funkcionális együttműködésének tudatos, tervszerű fejlesztését a testi, lelki, szociális és értelmi képességekkel komplex és egyidejű módon, az életkornak megfelelő testnevelés-órai ügyességfejlesztés (koordinációfejlesztés) biztosíthatja leginkább.

Ennek megfelelően a mozgásműveltség bővítését elősegítő személyiségelemek hatékony fejlesztéséhez arra van szükség, hogy a mozgás, a koordináció kapcsán a gyermek figyelmét a testére, a mozdulataira, a mozgástanulás során megjelenő érzéseire, gondolataira, tulajdonságaira irányítsuk.

A testnevelést tanító pedagógusoknak el kell érniük, hogy a tanulók a lehető legjobban ismerjék meg a testüket a legapróbb mozzanatoktól, visszajelzésektől, rezdülésektől, a belső szervek elképzelt és tudatosan megélt működéséig. Ha eljutnak a tanulók addig a tudásszintig, hogy képesek végigkövetni és összekapcsolni a mozgástanulás önmagukra és környezetükre gyakorolt hatásait élettani és lélektani működésükkel, akkor várhatóan felkészülnek életük eseményeinek tudatos megélésére.

A tanuló tudása

• Ismeri az alapvető mozgáskészségek vezető műveleteit.
• Érti az alapvető mozgáskészségek vezető műveleteinek végrehajtására vonatkozó szabályokat.
• Ismeri a saját testre, az általános térre, a társ(ak)ra és az eszköz(ök)re vonatkozó fogalmakat.
• Ismeri az egyes sportági mozgásformák, speciális, rávezető feladatait és a végrehajtásukhoz szükséges vezető műveleteket.
• Ismeri a testnevelésórán használt eszközöket.
• Ismeri az alapvető óraszervezéshez kapcsolódó verbális és nem verbális üzeneteket.
• Ismeri az alternatív környezetben végezhető mozgásformákat.

A tanulói képességek / Autonómia / Felelősségvállalás

• Képes az alapvető mozgáskészségek tudatos (koncentrált) megélésére, a vezető műveletek pontos kifejezésére.
• Képes a sportági rávezető feladatok tudatos megélésére, a vezető műveletek pontos kifejezésére.
• Képes az eszközök és gyakorlatok felhasználásával változatos mozgásformákat alkotni.
• Képes az alapvető mozgáskészségeket nem sportági feladatokban, változatos körülmények között is alkalmazni.
• Képes az alapvető mozgáskészségeket játékos feladatmegoldásokban alkalmazni.
• Képes az alapvető mozgáskészségeket tánc jellegű és kreatív mozgásos egyéni, páros, csoportos feladatmegoldásokban alkalmazni.
• Képes az alapvető mozgáskészségeket sportági és nem sportági alaphelyzetekben alkalmazni.

A tanulói attitűdök

• Pozitív énattitűddel viszonyul az új alapkészségekhez és a sportági rávezető gyakorlatok tanulásához.
• Igényli a már elsajátított alapvető mozgáskészségek változatos gyakorlását, használatát.
• Keresi az elsajátított alapvető mozgáskészségek újszerű helyzetekben történő felhasználását.
• Nyitott az alapvető mozgáskészségek újszerű helyzetekben történő kipróbálására.

A tanuló tudása

• Ismeri az egyéni sportágak helyes technikai végrehajtásához szükséges vezető műveleteket.
• Ismeri a csapatsportágak helyes technikai végrehajtásához szükséges vezető műveleteket.
• Ismeri az egyéni sportágak alapvető szabályait.
• Ismeri a csapatsportágak szabályait és az alapvető taktikai elemeket.
• Ismeri az alapvető sportjátékközi technikai és taktikai elemek teljes repertoárját.
• Ismeri a sportágak specifikus szakkifejezéseit, verbális és nem verbális jeleit.

A tanulói képességek / Autonómia / Felelősségvállalás

• Tudatosan hajtja végre az alapvető mozgáskészségekre épülő mozgásformákat konstans körülmények között.
• Az alapvető mozgáskészségekre épülő bonyolult mozgásformákat játékhelyzetekben is alkalmazza.
• Tudatosan és hatékonyan hajtja végre a sportági és nem sportági mozgásformákat változatos körülmények között.
• Képes a sportági és nem sportági mozgáskészségek tudatos megélésére, a mozgások vezető műveleteinek pontos kifejezésére.
• A sportági mozgáskészségek elsajátítása során, és a sportági páros, csoportos, kooperatív feladatmegoldásokban helyesen értelmezi és alkalmazza a kommunikációs jeleket, üzeneteket.

A tanulói attitűdök

• Nyitott a sportági és nem sportági mozgások újszerű helyzetekben történő kipróbálására.
• Keresi a sportági és nem sportági mozgásfeladatok újszerű helyzetekben történő kipróbálását.
• A sportági eszközök felhasználásával képes változatos mozgásformákat alkotni.

A tanuló tudása

• Ismeri a középszintű érettségin szereplő egyéni sportágak szabályait, a mozgások vezető műveleteit és a gazdaságos végrehajtás jellemzőit.
• Ismeri az emelt szintű érettségin szereplő egyéni sportágak szabályait, a mozgások vezető műveleteit és a gazdaságos végrehajtás jellemzőit.
• Ismeri a közép- és emelt szintű érettségin szereplő csapatsportágak szabályait, technikai és taktikai elemeit és a gazdaságos végrehajtás jellemzőit.
• Ismeri a közép- és emeltszintű érettségin szereplő küzdősportok szabályait, a mozgások vezető műveleteit és a gazdaságos végrehajtás jellemzőit.

A tanulói képességek / Autonómia / Felelősségvállalás

• A középszintű érettségin szereplő egyéni sportágak versenyszabályainak betartásával hatékonyan és gazdaságosan hajtja végre a mozgásokat.
• A középszintű érettségin szereplő csapatsportágak szabályainak betartásával hatékonyan és gazdaságosan hajtja végre a feladatokat.
• A középszintű érettségin szereplő küzdősportok versenyszabályainak betartásával hatékonyan és gazdaságosan hajtja végre a mozgásokat.
• Képes sportági és nem sportági mozgásos feladatok gazdaságos és eredményes végrehajtása során szerzett tapasztalatait az önkifejezés eszközeként is felhasználni.
• Mozgásműveltsége alkalmassá teszi az iskolai környezetben a magabiztos megnyilvánulásra.
• Képes az egyéni önmegvalósításra változatos környezetben is a közösségi értékek figyelembevételével.
• Képes az alapvető mozgáskészségeket sportági és nem sportági alaphelyzetekben alkalmazni.

A tanulói attitűdök

• Kialakul az igény, hogy az elsajátított sportági és nem sportági mozgásformák változatos végrehajtása során az önkifejezésre is lehetősége legyen.
• Kialakul az igény, hogy az iskolai környezetben (sportkör, házibajnokság) magabiztosan szerepeljen.
• Kialakul az igény, hogy részt vegyen iskolai sporttáborokban aktív szervezőként is.

A széles körű mozgásműveltség fejlesztése során a tanulók testképe a változatos, ügyességfejlesztő feladatok végrehajtásával fejleszthető. A feladatok során fel kell hívni a tanulók figyelmét arra, hogy figyeljék meg a saját testükre jellemző tulajdonságokat, valamint rögzítsék az átélt élményeket a koordináció, az erő, a gyorsaság, és a mozgásesztétikum mentén. A pozitív testkép kialakításának legfontosabb fel­­té­tele a biztonságos légkörű, differenciált és változatos tanulásszervezés, mely kialakítja a tanulók kompetenciaérzetét, és m­egteremti az alapját annak, hogy a tanulók az órán kiegyensúlyozottnak, valamint energikusnak észleljék önmagukat. A reális énkép alakulása érdekében a testnevelő az elvárásokat, a külső kontrollt érthetően és pontosan határozza meg. 

A széles körű mozgásműveltség fejlesztése során végrehajtott feladatok után a pedagógus feladatvégrehajtásra vonatkozó kérdései elősegítik, hogy a tanuló figyelmét önmagára, saját cselekedeteire irányítsa, ezáltal fejlesztve önreflexióját. Az állandósult irányított kérdések és „kérdezz-felelek” szituációk tudatosan vonatkozzanak a testnevelés szempontjából fontos kognitív, motoros és érzelmi megnyilvánulásokra is, melynek eredményeként a tanuló felfedezi és egyszerű szavakba önti, hogy a mozgás során milyen gondolati, érzelmi és mozgásérzékeléssel kap­cso­la­­tos folyamatok zajlanak le benne. 

A széles körű mozgásműveltség fejlesztése a mozgásos feladatok jellegéből fakadóan lehetőséget biztosít a tanulónak a saját testére vonatkozó határok megélésére, azok átlépéséhez kapcsolódó érzetei, érzései megismerésére, az önismerete és az azzal kapcsolatos kommunikációja fejlesztésére. A változatos és sokoldalú testnevelés-órai mozgásos helyzetekben lehetősége nyílik a tanulónak arra, hogy sokoldalúan kipróbálhassa önmagát, eredményessége azonnali visszajelzést ad önmaga számára. 

A széleskörű mozgásműveltség fejlesztése során a tanulónak a feladatok helyes végrehajtására való törekvése és az állandó önmegfigyelés, önértékelés kiegészül a pedagógus pozitív, támogató visszajelzésével. Ez képezi az alapját a tanuló saját teljesítményével kapcsolatos reális önértékelésnek. 

A sportági mozgások gyakorlása a biológiai ismeretekkel és a pedagógus visszajelzésekkel összekapcsolva – a mozgásos tapasztalatokon keresztül – elősegíti a test változásával járó pozitív élmények integrációját. Eredményeként kialakul az igény a tanulóban, hogy folyamatosan törődjön teste állapotával. A széles körű mozgásműveltség fejlesztése, felhasználása során a változatos sportági és játékszerepekben való aktív részvétel hatására – a tudatos tanári kérdések által – a tanuló egyre inkább képes saját magát az egyes feladatok, szerepek mentén meghatározni, saját magát jellemezni.

A széles körű mozgásműveltség fejlesztéséhez tartozóan, a helyes technikai végrehajtásra való tudatos törekvés során kialakul a tanuló akaratlagos figyelme saját testére, mozgására, melynek eredményeként képes a tantárgyi terminológia szerint megérteni, meghatározni, tudatosítani a mozgás tanulása közbeni és általi testi érzéseket, érzeteket. A pedagógus a tananyag feldolgozása során irányított kérdésekkel, különböző oktatás-módszertani megoldásokkal támogatja ezt a folyamatot.

A mozgások gyakorlása során szerzett tapasztalatok és a tanári tudatosítás által a tanuló megismeri, hogy ő és társai miként reagálnak az objektív mérésekre (értékelésre) és a társas összehasonlításra. A differenciált tanulásszervezés és gyakorlás eredményeként megtapasztalja, jellemzi önmaga viselkedését a páros, csoportos és egyéb társas helyzetekben, és képessé válik, tárgyilagosan megnevezi önmaga korlátait.

A tanári és a társak általi értékelések során a tanuló elfogadja a külső visszajelzés információit az önértékelés sérülése nélkül, és képes a mozgásműveltség fejlesztése érdekében egyénre szabott, saját célokat kitűzni, elérni. A változatos környezeti hatások által felismeri egyéni sajátosságait, erősségeit, gyengeségeit; önmagához viszonyítja fejlődését.

A változatos gyakorlás során szerzett és kimondott pozitív és negatív tapasztalatok teret engednek a tanulónak az önmagukkal szembeni bizonytalanságaik megfogalmazásának. A testnevelés-órai feladatok során a testi funkciók, illetve a teljesítmény fejlesztésének és a versengésnek a pedagógus általi közvetítése jelentősen csökkentheti a testtel és annak működésével kapcsolatos félelmeiket.

A változatos gyakorlás eredményeként a tanuló képes tudatosan figyelni saját testére, mozgására, illetve képes a pedagógus által teremtett helyzetekben a mozgás közbeni és általi testi érzések, érzetek tudatosítására és megosztására. Igényli a külső kontrollt a mozgása, mozdulatai korrekciója érdekében.

A mozgások gyakorlása során szerzett tapasztalatok és a tanári tudatosítás által a tanuló széleskörűen megismeri egyéni képességeit, lehetőségeit, cselekvéseinek motívumait. Ennek érdekében a pedagógus olyan helyzeteket teremt, amelyek során a tanuló megközelíti, átlépi teljesítőképességének határait, alakítva ezzel saját önismeretét.

A testnevelés-órai mozgásos feladatok során létrejött sikeres végrehajtások alapozzák meg a tanulók reális, pozitív önértékelését. A pozitív önértékelés kialakítása elengedhetetlen része a testnevelésnek annak érdekében, hogy a tanulók a köznevelést elhagyva is fizikailag aktívak maradjanak.

Saját testre jellemző tulajdonságok azonosítása a koordináció, az erő, a gyorsaság és a kitartás mentén.
A pedagógus rajzokat helyez el a terem 4 falán: gepárd, elefánt, majom, szánhúzó kutya. Megbeszélik, hogy a gyorsaság, az erő, az ügyesség és a kitartás (állóképesség) melyik állat jellemzéséhez kapcsolható.
A gyerekeknek saját magukat is jellemezve oda kell állniuk valamelyik képhez. Néhányan kifejthetik, miért oda sorolták magukat, nevezetesen melyik elvégzett testnevelési feladat igazolja választásukat. Később lehet változtatni is: „Én a másik képhez ülök, mert...”.

A pedagógus feladatvégrehajtásra vonatkozó kérdései a tanuló figyelmét önmagára irányítják.
A tanulók tarkóállást tanulnak.
Először nyújtott ülésben „kivasalják” a térdüket, lábukat, lábfejüket. Megnézik, megfogalmazzák, hogy sikerült-e. Hanyatt fekvésben páros lábemelés közben is ugyanezt csinálják, ha behajlik a lábuk, felülnek, s újból kivasalják, mint előbb. Végül tarkóállásban ugyanígy reflektálnak mozgásukra és visszalépnek az előző fokozathoz, amennyiben nem volt nyújtva a lábuk.
Pedagógus: Meg tudjátok-e mondani, hogy melyik részén kell a legerősebben „vasalni” a lábatokat, hogy szép nyújtott legyen?
Szóbeli, kifejtő módon próbálják leírni a jó végrehajtást.

A tanulónak a saját testére vonatkozó határai megélése és annak kommunikációja.
A kétkezes átadás gyakorlása a feladat, amely során időegység alatti minél több, pontos átadás végrehajtása a cél. Különféle méretű labdák állnak rendelkezésre. Az egyik páros egy idő után a korábbi gyakorlathoz képest nagyobb és könnyebb labdát választ.
Pedagógus: Ti miért ezzel a labdával gyakoroltok?
Diák: Nekem a kisebb labda gyakran kicsúszott a kezemből, és mindig lemaradtunk. Elővettük a nagyobb labdát, amivel régebben gyakoroltunk, most mi így jobban, gyorsabban tudunk labdázni.

A feladat helyes végrehajtása során törekvés az ön­megfigyelésre és az önellenőrzésre – összekap­cso­lá­suk az önértékeléssel.
A gyakorlást követő megbeszélésen hangzott el.
Pedagógus: Mire sikerült ma a legjobban odafigyelnetek a gyakorlásnál?
Diák: Zsuzsival párban dolgozva csináltuk a gimnasztika gyakorlatot. Egyszer ő figyelt engem, egyszer én figyeltem őt. Mindketten magunkban számoltuk, hogy hányszor tévesztettük vagy tévesztette el társunk a gyakorlatot. Utána megbeszéltük és előfordult még az is, hogy, aki a gyakorlatot csinálta több hibát vett észre, mint az, aki nézte őt.

A tanuló az egyes feladatok, szerepek mentén jellemzi, határozza meg saját magát.
A hatodik osztály sportnapra készül, a bemutató három sportágban lesz. Az egyikben egyéni részvétellel három tornaszeren 2-2 tanuló vehet részt. A másikban 8 fő az új teremhoki felszereléssel mutat be gyakorlatokat, és 4-4 fő ellen játszik majd. A harmadik feladatban, a gúlaépítésben 10 fős csapat vehet részt. A részvétel választása, kialakítása nehéz feladat, ugyanis mindenki csak egy gyakorlatban vehet részt. A pedagógus három kört rajzol, és megjelöli azokat a feladatok szerint. A diákok leülnek abba körbe, amelyiket választották „Én azért választottam ezt a feladatot, mert…” – el kell mondaniuk döntésük okát. Az osztály megbeszéli, vitatja vagy jóváhagyja az egyes tanulók döntését. A vitás esetekben célszerű érvek mellett pedagógus is dönthet. A továbbiakban ezekre a feladatokra készülnek.

A tanuló saját visszajelzései a teste működése, működtetése hatékonyságáról.
A tanulók párban gyakorolnak. Egyikük szeme be van kötve. Nyitott szemű társa az ő egyik karját változatos kartartásokban helyezi el. A „vak” diák a másik karját is az annak megfelelő tartásba, helyzetbe juttatja el, és közben mondja a megtartott végtagok helyzetének megnevezését (például: vállra, rézsútos magastartás, mellső középtartás nyitott ujjakkal). A továbbiakban a bekötött szemű tanuló hibát keres a végrehajtásban úgy, hogy társa mondja, majd hibásan mutat be helyzetet (mellső közepet mond és oldalsót csinál) és a „vak társ” tapintással megkeresi a hibát és kijavítja.

A differenciált tanulásszervezés és gyakorlás eredményként a tanuló megismeri és jellemzi önmaga viselkedését csoportos és egyéb társas helyzetekben.
A pedagógus „Játék határok nélkül” címmel feladatokat állít össze az órára. Van egyensúlyozás, tehercipelés, ugróiskola, függeszkedés, és a csapat irányításához általánosan ügyes vezető is kell. A tanulók egy kis cédulára felírják az erősorrendet: melyik feladatban volnának a legjobbak és így tovább a leggyengébb egyéni szereplést sejtető versenyszámig. Ezt megbeszélik, mások véleménye is elhangzik. Ezután a feladatok szerint oszlopokba sorakoznak. Mindenki ahhoz a játékhoz csatlakozik, amelyikben a legjobbnak, legeredményesebbnek gondolja magát. Külön oszlopot képeznek azok, akik csapatvezetőként éreznék a legjobban magukat. A létszám-egyenlőtlenséget a másodsorban lejegyzett képesség szerint lehet megszüntetni tanári kontrollal.

A tanuló az önértékelése sérülése nélkül tűz ki egyénre szabott, saját célokat.
A tanulók a félévi osztályzás előtt választhatnak, hogy (zenés) aerobic gyakorlatot vagy a kötelezőnél jóval több gyakorlatból álló gerincoszloperősítő-gyakorlatsort dolgoznak ki. Zsófi nagyon szereti a zenét, az aerobicot, ám elég erős tartáshibája van. A pedagógus felhívja figyelmét arra, hogy neki most inkább a tartásjavításra kellene koncentrálnia. Zsófi sajnálja, mert már a zenét is kiválasztotta, és a gyakorlat is majdnem kész. Azt is tudja, hogy a törzserősítés nem várhat és a döntés joga az övé. Ekkor egy megoldási javaslattal áll elő:
Ugye csinálhatom a gerincgyakorlatokat is zenére? Keresek egy lassabb zenét, hogy ne siessem el a gerinctornát.

A tanuló a pozitív tapasztalatok alapján önmagával való bizonytalanságait és félelmeit legyőzi.
Feri vékonydongájú fiú, nem is nagyon ügyes, állítja magáról. A labdajátékban és más csapatjátékban általában az utolsók között választják be. A tornához nem elég erős, ám a futást elég jól bírja. Benevez a testnevelő tanára tudta nélkül egy futóversenyre és több száz induló között 48. helyen végez. Az iskolában híre megy, és beválasztják az iskolai csapatba. Testnevelő pedagógusa jól ismeri Ferit, tudja, hogy javítania kell a gazdaságosabb futótechnika eléréséhez. Edzéstervet készít neki, futóiskolai és más futótechnikát javító gyakorlatokkal látja el, Feri az iskola udvarán a foci, vagy más osztályfoglalkozás helyett is futhat. Az osztály és a pedagógus megbeszélik Feri „különválasztási”, egyéni lehetőségének okát, feltételeit és az elvárásokat.

A tanuló igényli a külső kontrollt a mozgása, mozdulatai korrekciója érdekében, hasznosan veszi igénybe az IKT eszköz segítségét.
A talajtorna gyakorlása közben az egyik csoport egy kéréssel fordul a tanár felé: Tanárnő! Szeretnénk a telefonunkkal felvételeket készíteni, hogy jobban javíthassuk a hibáinkat. Nem elég, hogy meghallgatjuk társaink segítő kritikáját, látni is szeretnénk pontosan, hol tudunk javítani.
Tanárnő: Természetesen, dicséretes, ha hasznos célra használjátok a technikát, de a felhasználás szabályairól ne feledkezzetek meg! A megosztása ezeknek a felvételeknek szigorúan tilos.” – szól a válasz. Megbeszélik és írásban rögzítik az elektronikus eszköz hasznos órai használatának szabályait.

Már kialakult, megismert egyéni képességeit használni szeretné, annak lehetőségét önállóan kezdeményezve teremti meg.
Dóri az általános iskola alatt egyesületben kosárlabdázott. A gimnáziumi tanulmányai mellett nem tudta vállalni az edzéseket. A középiskolában röplabdázni tanultak, ebben is ügyesen haladt, ám hiányzott a kosarazás. A szünetekben sietve öltözött át, hogy kicsit dobálhasson az órakezdés előtt a kosárra. A fiúk kosárlabdázását sóvárogva figyelte a terem másik oldalán. Egyik nap bekopogott a testnevelő tanári szoba ajtaján.
Szeretnék néha óra végén átmenni a fiúkhoz kosarazni, mert nagyon hiányzik, el fogom felejteni. Úgy tudom nincs kosár sportszakkör lányoknak. Lehetséges? – tette fel a kérdést a pedagógusoknak, nem egyszerű döntés elé állítva őket bátor lépésével. Természetesen pozitív választ kapott, és a feltételeket örömmel fogadta el.

A tanuló a sport és más rendszeres testmozgás közösségre gyakorolt hatását átéli.
A hétfői testnevelésórán az volt a szokás, hogy a beszélgető körben (sorakozás helyett törökülésben „kö­röközéssel” kezdődött az óra) mindenki elmondhatta, milyen újfajta vagy/és érdekes testmozgásélmény tartozott a hétvégi programjához. Különösen tanítási szünetek után szokott hosszabb lenni ez a beszélgetés, az új megszólalók többnyire előnyt élveztek. Egy idő után szinte kínos volt hallgatni ilyenkor. A szokás kialakítása érdekes folyamatot eredményezett, ugyanis többen, akik hallgattak, egy idő után csatlakoztak osztálytársaikhoz, kirándultak, úszni mentek, télen korcsolyázni. A tanév végére szinte kivétel nélkül megszólaltak, még élményeiket is elmesélték, sokkal jobb, pozitívabb légkör alakult ki a csoportban.

Az első fejlesztési terület motoros tartalmait a NAT 2012 kerettantervei alapján választottuk ki. Ennek megfelelően kiemelt jelentőségű, hogy minden tanuló számára biztosítsuk a testnevelés-órai keretek között a rendszeres fizikai aktivitáshoz, egészségvédő testmozgáshoz szükséges mozgásműveltség elemeket, valamint azon tanulók számára is elérhetővé tegyük a fejlődés lehetőségét, akik a rendszeres egyesületi szintű sportban, az élsportban tevékenykednek. A személyiségfejlesztésre különböző szintű és színvonalú mozgásműveltségi tartalom egyaránt alkalmas, hiszen az adott mozgásos tartalmak és a fejlesztendő személyiségelemek hatásmechanizmusai során a tanuló lényegében az önmagához való viszonyát fedezi fel. Fontos kiemelni, hogy némely pszichikai funkciót (önreflexió, önismeret) a gyermek közvetlenül is észlel, ösztönösen működteti, tudatosan fejlesztheti azokat és beszélni tud róluk. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy vannak olyan személyiségelemek (testkép, énkép), amelyek közvetlenül nem ragadhatók meg a tanuló számára. Mivel a fenti személyiség-összetevők komplex módon hatják át a tanuló viselkedését, gondolkodását és érzelmeit, nekünk, felnőtteknek kell „olvasnunk” a reakciókból. Ha pedagógusként elmélyedünk ezen összetevők fogalmi meghatározásában, megértjük működésüket, látjuk fejlődési ívüket, akkor sokszor nincs más dolgunk, mint jól kérdezni, jól irányítani a gyermekek figyelmét, a mozgásos feladatokban pedig keresnünk kell a lehetőséget, hogy összekapcsoljuk a történéseket a gyermek önmagáról való vélekedéseivel.