Az oktatáspolitikai szemléletváltás a Testnevelés és sport műveltségi területre döntően kedvező hatást gyakorolt. A mindennapos testnevelés bevezetése [3] jelentős változást hozott, hiszen a rendelkezés értelmében, feltételezve a mindennapos, tanrendbe épített tanórai testnevelést, mintegy 2000 db 45 perces testnevelésórán fognak részt venni a diákok alap- és középfokú tanulmányaik alatt. Ez a helyzet kikényszeríti azt, hogy kidolgozzák a műveltségi területi oktatásra vonatkozó, országosan egységes oktatási keretrendszert. Ez a rendszer – illeszkedve a Magyar Képesítési Keretrendszer (továbbiakban MKKR) köznevelés szakaszára vonatkozó szintjeihez és az egyes szinteken megjelenő elvárásokhoz – egyúttal megteremti az alapját a minőségalapú iskolai testnevelés gyakorlati megvalósításának, és biztosítja a lehetőségét az egységes minőségirányítási és minőségbiztosítási szempontok érvényesítésének. Megteremti továbbá az alapját az egészségtudatos, jövőorientált aktív magatartáshoz (életvezetéshez) szükséges kulcskompetencia-elemek (ismeret, készség, attitűd) tantárgyakon és műveltségterületeken túlmutató, transzverzális készségeinek meghatározásához.

Az alábbi ábrán bemutatjuk a minőségi testnevelés oktatási ke­retrendszerének kapcsolódását a köznevelés tartalmait meghatározó dokumentumokhoz, a NAT 2012 és annak kerettanterveihez, az MKKR 1–4. szintjeihez és az LLL-kulcskompetenciákhoz (1. ábra).

A Magyar Diáksport Szövetség a TÁMOP-3.1.13-12- 2013-0001 azonosító számú, kiemelt projektjében a fenti bekezdésben leírtaknak megfelelően kidolgozta a minőségi testnevelés oktatási keretrendszerét. A projekt célja olyan módszertani, és tartalmi keret biztosítása volt, amely megteremti az alapot a műveltségterületi oktatásban országosan egységesen alkalmazható oktatás-módszertani gyakorlathoz, valamint egymáshoz közelíti testnevelés-órai fejlesztési hangsúlyokat.

A fejlesztő munka eredményként előálló minőségi testnevelés oktatási keretrendszerének elsődleges célja, hogy a tanítási folyamatban – a kompetenciaszemléletnek és az oktatási keretrendszerben megjelenő alapelveknek megfelelően – hangsúlyos szerepet kapjon a tanulók mozgásműveltségének fejlesztése mellett az egészség- és személyiségfejlesztés. A fentiek értelmében az oktatás során tehát nem a szervezet funkcionális jellemzőinek fejlesztése, edzése, illetve a fittségi állapot javítása az egyedüli feladat, hanem hangsúlyosan meg kell jelennie a konstruktív ön- és közösségfejlesztő tanulói magatartás formálásának és a tevékenységrepertoár bővítésének.

A 2. ábra tartalmazza a minőségi testnevelés oktatási keretrendszerének a következő fejezetekben bemutatásra kerülő módszertani alapelveit és fő fejlesztési területeit (2. ábra).

Az ábra jobb oldalán azok a fő fejlesztési területek olvashatók, amelyeket a NAT 2012 és a ráépülő kerettanterv közműveltségi tartalmainak figyelembevételével alakítottunk ki. A hat fő fejlesztési terület átfogja a teljes testnevelés tantervet, és egyesíti a személyiségfejlesztéssel kapcsolatos nevelési feladatokat és a tantervi tartalmakat. Az ábra bal oldalán azok a pedagógia-módszertani alapelvek láthatók, amelyek szemléleti keretet biztosítanak a hatékony és eredményes testnevelés oktatáshoz. Az ábra összefoglalva azt mutatja, hogy a „mit tanítunk?” és a „hogyan tanítjuk?” kérdései együtt, egyszerre, dinamikus egymásrautaltságban állnak egymással a műveltségterületi oktatás-nevelés folyamán.

A következőkben röviden és lényegre törően áttekintjük Csányi és Révész (2015) [4] alapján a minőségi testnevelés módszertani (pedagó­giai) alapelveit, amelyeknek érvényesülniük kell az iskolai testnevelés oktatásának gyakorlatában. Az alapelvek érvényesülése biztosítja azt, hogy az egészség- és személyiségfejlesztést középpontba helyező, az iskolai testnevelést támogató NAT 2012 és a ráépülő kerettantervek értelmében a tanulók által elsajátítandó tartalmak minden gyermek számára hozzáférhetők és elsajátíthatók legyenek. Az alapelvek felsorolása nem tükröz fontossági sorrendet. Az alapelvek tanórán való megjelenése elősegíti a minőségi testnevelés oktatásának megvalósítását, annak egyik pillére.

Első alapelv: 
Fejlettségközpontú testnevelés
A fejlettségi szinthez igazodó, adaptív pedagógiai gondolkodás szerint a tanítási-tanulási folyamat a gyermekek közötti – természetszerű – fejlődésbeli különbségekből fakadó egyéni sajátosságok figyelembe vételével valósítható meg hatékonyan. Pedagógiai értelemben ez azt jelenti, hogy a naptári életkor csupán olyan támpontokat adhat az átlagos gyermeki fejlettséggel kapcsolatban, amelyek az egyént tekintve korlátozottan érvényesek. A testnevelés fejlettségközpontú szemlélete szempontjából a biológiai-motoros fejlettséget és az életkorhoz viszonyított kognitív és érzelmi fejlettséget egyaránt figyelembe kell venni. A fejlettségközpontú szemlélet alapján szervezett, tervezett testnevelésórák alapvetően elősegítik a diákok motivációjának kialakítását. A testnevelés oktatása során a pedagógusnak az oktatási tartalmak és az alkalmazott oktatási módszerek tekintetében körültekintően kell meghatároznia az adott tanulócsoport fejlettségi szintjét, hogy a sikeres feladatvégrehajtások során kialakuljon a tanulókban a testnevelés-órai lelkes részvételhez szükséges önbizalom, kompetenciaérzet és belső motiváció. Az első alapelvet figyelmen kívül hagyó, nem megfelelően tervezett, szervezett oktatás-módszertani tartalmak és követelmények ugyanis az inkompetencia, az unalom vagy a szorongás érzését alakítják ki a tanulókban, amelyek hozzájárulhatnak a helytelen önértékeléshez, az önbizalom hiányához és a motiváció csökkenéséhez, végül a rossz teljesítményhez.

Második alapelv: 
Fejlődés- és tanulásközpontú testnevelés
Az oktatási-nevelési folyamatban az adott évfolyamon tanuló, egy osztályba járó diákok fejlődésének üteme a hasonlóságok ellenére nem egyszerre megy végbe. A testnevelés tanításában és az értékelésnél is gyakran előfordul, hogy a fejlődésben az osztály vagy az adott évfolyam átlagos fejlődését vesszük alapul, és az értékelés is ehhez kapcsolódik. Előfordul az is, hogy a fejlődés mértéke a legjobb tanulók teljesítményéhez kerül viszonyításra. A minőségi testnevelés megvalósítása során a tanuló önmagához mért fejlődése az irányadó és nem az abszolút értelemben vett teljesítménye. Ez a szemlélet nem csak a gyengébb teljesítményű tanulók esetében igaz, hanem a jobb képességű tanulóknál is. A gyengébb teljesítményű tanulók esetében gyakran nem reális elvárás, hogy teljesítményük megközelítse a jobb képességű tanulóét, illetve azt is figyelembe kell venni a jobb teljesítményű tanulók esetében, hogy a jobb eredményen javítani sokkal nehezebb, mint a rosszabb eredményen. Ez igaz a mozgástanulásban mutatott fejlődésre, illetve a mozgásteljesítmények eredményességére (például fittségi eredmények) egyaránt. A fejlődésközpontúság fontos eleme a minőségi testnevelés-oktatás megvalósításának. Az egyéni eltérő fejlődési ütemek miatt nem lehet egységes egész, homogén csoportnak tekinteni az osztályt. Emiatt a didaktikai szempontokat figyelembe véve úgy szükséges felépíteni az órát, hogy a tanuló számára a választott feladatok a képességeihez mérten – differenciáltan – legyen kihívás, a feladat teljesítésével megvalósuljon a tanulás, fejlődés.

Harmadik alapelv: 
Inkluzív és multikulturális testnevelés
Az iskolai testnevelés akkor tudja teljes körűen ellátni feladatát, ha a köznevelésben résztvevő összes tanulóért felelősséget tud vállalni. Ennek megfelelően az oktatás során a pedagógusnak gondoskodnia kell a differenciálásról, amely a tanuló fejlettségi szintjéhez alkalmazkodó feladatokban, feladatmegoldásban és a kapcsolódó értékelésben is manifesztálódik. Ezt olyan tanulásszervezési megoldásokkal kell kiegészítenie, amely során a kiemelt figyelmet igénylő tanulók esélyegyenlőséget teremtő, hátránykompenzáló környezetben tudnak tanulni a képességeikhez leginkább adekvát módszerek segítségével. Az esélyegyenlőség jelenti a tanulás lehetőségének biztosítását és a továbbhaladáshoz szükséges feltételek rendelkezésre bocsájtását. A társadalmi változások eredményeként egyre nagyobb arányban vesznek részt a köznevelésben olyan tanulók, akik sajátos képességekkel rendelkeznek, emiatt különleges bánásmódot igényelnek. A minőségi testnevelés-oktatás mind a kiemelkedően jó képességű tanulókra, mind a sajátos nevelési igénnyel, tanulási problémákkal – vagy éppen a tanulási, magatartási zavarokkal – küzdő tanulókra is egységes szemlélettel tekint. Célja a fejlődésük biztosítása, tanulásuk támogatása. A képességek sokszínűsége mellett a tanórákon jelentkezik a tanulók szociokulturális, etnikai és vallási különbözőségeinek jelenléte is. Az eltérő háttértényezőkre a minőségi testnevelés lehetőségként és erőforrásként tekint, amelyre alapozva sokszínűvé, multikulturálissá tehető a testnevelés.

Negyedik alapelv: 
Pozitív tanulási környezetben zajló testnevelés
A pozitív tanulási környezet azt jelenti, hogy a pedagógus minden gyermek számára olyan körülményeket és légkört teremt, amelyben megvalósul a hatékony tanulás (fejlődés) lehetősége, és kialakulhat a kedvező érzelmi és szociális légkör. A tanulási folyamat során a testnevelésben olyan tanulási környezetet szükséges teremteni, amelyben minden gyermek (képesség és készségszinttől függetlenül) több sikert él át, mint kudarcot. Az órán megélt tapasztalatoknak, élményeknek túlnyomóan pozitívnak kell lenniük, ami megalapozza a további mozgásigényt, tanulási motivációt és segíti a részvételi hajlandóságot. Akár pozitív, akár negatív élményről beszélünk, a pedagógiai tevékenység akkor válik valódi személyiségformáló hatássá, ha az élményeket a diákok nemcsak átélik, hanem fel is tudják dolgozni, tehát megértik és interiorizálják, „belsővé teszik”. Abban az esetben, ha az iskolai testnevelés pozitív tanulási környezetben zajlik, akkor a légkörét nem az állandó mozgáshiba-keresés és a „mit nem tudsz?” kérdés hatja át, hanem éppen ellenkezőleg, a pozitív, megerősítő interakciók és visszajelzések uralják az óra hangulatát, ahol a hiba és annak javítása a mozgástanulás természetes velejárója, és így nincs szorongást, szégyenérzést kiváltó hatása.

Ötödik alapelv: 
Egészség- és személyiségközpontú testnevelés
Az alaptanterv (NAT 2012) alapelvei és céljai egyértelmű irányt mutatnak az iskolai testnevelés egészségfejlesztő funkciójával kapcsolatban. Az iskolai testnevelés pedig eszközrendszerének felhasználásával jelentősen hozzájárul a tanulók testi, motoros, lelki, értelmi, érzelmi és szociális fejlődéséhez, emellett elősegíti az iskolai egészségfejlesztést és a tehetséggondozást. A műveltségi területi oktatásnak célja továbbá, hogy a rendszeres fizikai aktivitás minden tanuló életében jelentős szerepet kapjon, és ennek révén élethosszig tartó, egészségtudatos, aktív életvezetésre szocializáljon. A minőségi testnevelés oktatásának személyiség- és egészségfejlesztő hatásrendszerét komplex módon a mindenkori alaptantervekben és a kerettantervekben megjelenő mozgásműveltség, az ismeret- és személyiségelemek képezik. Az alapelv figyelembevételével tervezett tanmenetek és óravázlatok megteremtik a lehetőségét annak, hogy a jelenlegi, döntően a személyiség motoros dimenzióját fejlesztő és ellenőrző köznevelési gyakorlatban megjelenjen a személyiség komplex – kognitív, affektív és szociális – dimenzióinak a tudatos fejlesztése és a fejlesztés tudatos tervezése is.

Hatodik alapelv: 
Reflektív oktatási környezetben zajló testnevelés
A reflektív tanítás a pedagógiai gondolkodás és tevékenység elemző formája, olyan stratégia, amely biztosítja a pedagógus oktató-nevelő munkájának folyamatos önellenőrzését és ezen alapuló fejlesztését. A reflektív pedagógus folyamatosan monitorozza, hogy mit, miért, mikor és hogyan csinál. A reflexióra, azaz megfigyelésre, elemzésre és értékelésre való képesség a pedagógusmesterség alapköve. A szakmai reflexió szándékos, céltudatos, strukturált, az elméletet és a gyakorlatot összekapcsoló, tanulással kapcsolatos, a változást és a fejlődést célzó, egy bizonyos cél elérésére irányuló gondolkodás. A tevékenység utáni vagy a tevékenységre vonatkozó reflexió pedig arra szolgál, hogy a megvalósult folyamatot elemezzük, értékeljük a tanulás és a tanítás szempontjából is, és az utólag azonosított hibákat a folyamatosságot biztosító segítséggel, egy későbbi alkalommal orvosoljuk. 

A hazai köznevelési rendszerben a testnevelés tantárgy célja és feladata döntően az, hogy a tanulókat a rendszeres fizikai aktivitásra és ezzel egy időben egészségtudatos életvezetésre nevelje, ösztönözze. Ennek megfelelően a 2012-es Nemzeti alaptanterv Testnevelés és sport műveltségi területében megfogalmazott célok egyértelműen a komplex, mozgásos feladatokon keresztül történő személyiségfejlesztést helyezik a stratégiai középpontba a fizikailag aktív életvezetésre (testi és lelki egészségre) nevelés érdekében. Az alaptantervek megjelenése óta elsőként kezeli a tanterv jelentőségének megfelelően e műveltségi terület kiemelkedő elméleti, tudatosító, ismeretközvetítő szerepét és helyezi középpontba a teljes és egységes (motoros, kognitív, affektív) tanulói személyiség fejlesztését.

A minőségi testnevelés oktatási keretrendszere a teljes körű tanulói egészség- és személyiségfejlesztés érdekében a műveltségterület-specifikus tartalmakat úgynevezett fejlesztési területek köré csoportosítja. Ezek segítségével a gyakorlatban tervezhetővé és meghatározhatóvá válik az MKKR kimeneti elvárásainak megfelelő, műveltségterület-specifikus, minimális követelmények indikátorrendszere, másfelől meghatározhatóvá válnak a műveltségi területen túlmutató, az egészségtudatos, jövőorientált, aktív életvezetéshez szükséges ismeret-, készség-, valamint attitűdelemek.

Az alábbiakban röviden bemutatjuk, majd a kézikönyv későbbi fejezeteiben részletesen kifejtjük és gyakorlati példák segítségével illusztráljuk a fő fejlesztési területek szerkezeti és tartalmi elemeit, és a fejlesztés elvárt eredményét.

Első fejlesztési terület: 
Széles körű mozgásműveltség
A széles körű mozgásműveltség az életkornak megfelelő mozgásos és kognitív tartalmakat jelenti. A mozgásos cselekvések és ismeretek élményszerű elsajátítása és sikeres végrehajtása biztosítja a tanuló testi, lelki, szociális és szellemi képességeinek fejlesztését, a harmonikus test- és énkép kialakulását. Az 1–4. évfolyamon a tanuló képes a természetes hely-, helyzetváltoztató és manipulatív mozgásformák, mozgáskoncepciók alkalmazására, döntően nem sportági feladatmegoldásokban. Az 5–8. évfolyamon a tanuló képes a természetes mozgásformák összetettebb rendszerére épülő, sportági és nem sportági mozgásos cselekvések megvalósítására és a kapcsolódó ismeretek elsajátítására. A 9–12. évfolyamon a tanuló képes szabadidejében tudatosan felhasználni az elsajátított sportági és nem sportági mozgásformákat, kognitív tartalmakat.

Második fejlesztési terület: 
Rendszeres fizikai aktivitás
A tudatosan irányított testnevelés eredményeként a tanuló számára világossá és érezhetővé, érzékelhetővé válik a fittség és az egészség összefüggése. A fittség a teljesítőképesség optimális állapota, amely kedvezően hat az egészség biológiai, lelki, szellemi, emocionális és szociális dimenzióira. A pedagógiailag helyesen alkalmazott fittségi mérések és a tudatos fejlesztés eredményeként a tanuló megérti a fizikai aktivitás és a fittség összefüggéseit. Érti, hogy a testnevelés-órai fizikai fittség fejlesztésén keresztül az említett egészségdimenziókra is pozitív hatás gyakorolható. Az 1–4. évfolyamon a tanuló az örömmel végzett testmozgás során felismeri és megfogalmazza a fizikai aktivitás mindennapi tevékenységre gyakorolt kedvező hatását. Az 5–8. évfolyamon a tanuló megérti, hogy a rendszeres fizikai aktivitás segítségével megelőzhetővé válnak a civilizációs betegségek. A 9–12. évfolyamon a tanuló értékként kezeli és alkalmazza a fizikai aktivitás, a fittség és a jó közérzet kapcsolatából fakadó tudáselemeket.

Harmadik fejlesztési terület:
Egészségtudatos magatartás
Az egészségtudatos magatartás elsősorban a prevenciós szemlélethez tartozó ismereteknek, elveknek, cselekvéseknek az összessége. Ennek megfelelően a testnevelés a preventív fizikai aktivitás, a testmozgás és táplálkozás, a testi és lelki higiéné, az érzelemszabályozás, önkontroll és a stresszkezelés (passzív relaxáció) eljárásainak tudatos felhasználásra ösztönöz. Az 1–4. évfolyamon a tanuló megismeri az egészségtudatos magatartás elemeit, és képessé válik a pedagógus irányításával beazonosítani az egyes elemek jelenlétét saját életvitelében. Az 5–8. évfolyamon a tanuló érti az egészségmagatartás fogalmi készletét és képessé válik azt cselekvéseiben részben öntevékenyen, részben irányítással alkalmazni. A 9–12. évfolyamon a tanuló elfogadja és értékként kezeli az egészséget, és képes egészségtudatos magatartást eredményező önálló döntéseket hozni.

Negyedik fejlesztési terület: 
Fejlett önismeret, együttműködésre kész attitűd
A pedagógus által kontrollált szituációk segítik a tanuló önmagáról alkotott ismereteinek és társas készségeinek megélését, alakítását. Ebben a folyamatban a mozgások rendszerébe ágyazott önismereti elemeket célirányos kommunikációval és a figyelem irányításával lehet tudatosítani. Az 1–4. évfolyamon a tanuló megismeri saját motivációit, kreativitását és teljesítményét a számára könnyen és nehezen végrehajtható feladatokban is. Az 5–8. évfolyamon a tanuló képes a komplexebb feladatokban és játékszituációkban személyes készségeit önállóan alkalmazni és tudatosan fejleszteni. A 9–12. évfolyamon a tanuló képes belső motivációi mentén a testnevelés-órai mozgásos helyzetekben megélt tapasztalatait közvetlenül felhasználni hétköznapi élethelyzetekben is.

Ötödik fejlesztési terület: 
Felelősségteljes magatartás
A testnevelés-órai személyiségfejlesztés eredményeként a tanulóban kialakul a felelősségteljes viselkedés, amelynek központi eleme az őt körülvevő személyi, tárgyi és természeti környezet tisztelete. Az 1–4. évfolyamon a tanuló megismeri és betartja a személyi és tárgyi környezet megóvásával és a társas együttléttel kapcsolatos szabályokat, és gyakorolja a konfliktuskezelés elemeit. Az 5–8. évfolyamon a tanuló a közösségi élet és a közös feladatok vállalása során felismeri a személyi és tárgyi környezettel kapcsolatos veszélyhelyzeteket, részt vesz azok elhárításában és a nézeteltérések kezelésében. A 9–12. évfolyamon a tanuló kritikusan és felelősen viszonyul saját életviteléhez és mások előtt is felvállalja egészségtudatos életvezetési szokásait, előkészítve ezzel a felnőtt társadalmi életbe való beilleszkedését.

Hatodik fejlesztési terület:
Problémamegoldó, konstruktív GONDOLKODÁS
A mozgás és az értelem kölcsönös fejlesztése a test­ne­ve­lés­­óra egyik kiemelt feladata, hiszen a megfelelő mennyiségű és minőségű mozgásélmény az idegrendszer érését – ezáltal a kognitív fejlődést – pozitívan befolyásolja. Ennek megfelelően a testnevelés-órai pedagó­giai szituációk a játék- és a problémahelyzetek megoldásai hatékony eszközei a gondolkodás fejlesztésének. Az 1–4. évfolyamon a tanuló mozgásos tapasztalatai segítségével hatékonyabb problémamegoldásra képes. Az 5–8. évfolyamon a tanuló tisztában van saját koncentrációs képességével a mozgásos szituációkban. Képes a problémákat kritikusan elemezni és érvekkel alátámasztva megoldásokat javasolni. A 9–12. évfolyamon megjelennek az iskolai környezeten túlmutató szituációk, amelyekben a tanuló képessé válik objektív és konstruktív megoldások megtalálására.

A következő fejezetekben részletesen bemutatjuk, hogy az iskolai testnevelésnek milyen lehetőségei vannak a fejlesztési területeken keresztül a teljes körű tanulói egészség- és személyiségfejlesztésben, majd ezt követően kifejtjük a fejlesztési területek mozgásos tartalmait és személyiségelemeit. Az átfogó, rövid, lényegre törő, felsorolás jellegű bemutatás – amely a NAT 2012 szerkezeti felépítésének megfelelően az 1–4., 5–8., valamint a 9–12. évfolyamcsoportok szerint tagolódik – arra szolgál, hogy egy komplex rendszerben tudjuk megjeleníteni a mozgás és az egészség- és személyiségfejlesztés kölcsönhatását.