A tanórák folyamán elsajátított szokásrendszer mellett a tanulókkal szemben támasztott magatartási, viselkedési szabályok (protokollok), azok oktatása és folyamatos kontrollja ugyancsak elemi feltétele a pozitív tanulási környezetnek és az eredményes pedagógusi tevékenységrendszernek. Egyszerre 25-30 tanuló, eszközzel, akár 4-6 tanulási állomáson végzett intenzív mozgásos aktivitásának folyamatos figyelemmel kísérése, a motivált, autonóm és biztonságos tanuláshoz szükséges alapvető fegyelmezettség megteremtése és fenntartása komoly felkészültséget, tudatosan alkalmazott módszereket, eljárásokat, stratégiákat igényel. Ez a tevékenységrendszer tanulható és ma már nagyszerűen kidolgozott módszertani fogások sajátíthatók el.

A tanórák érzelmi és fizikai biztonsága nagymértékben függ az osztály, azon belül a tanulók egyéni magatartásától. A magatartással kapcsolatos problémákért az oktatási folyamat mindkét szereplője lehet felelős. A pedagógus épp úgy, mint a tanuló. Rá kell mutatnunk, hogy a fegyelemmel kapcsolatos problémák felmerülését sok esetben sajnos a pedagógus tevékenységrendszerének, szervezési felkészültségének hiányosságai okozzák. A pedagógus rosszul megválasztott módszerei, az unalmas, fölösleges várakozási időkkel tűzdelt tananyagfeldolgozás, az inadekvát szervezési megoldások vagy éppen a kommunikációs félreértések sok esetben váltanak ki negatív válaszokat a tanulókból. A negatív tanulói válaszokra érkező ugyancsak rosszul megválasztott fegyelmezési reakció pedig méginkább ront a helyzeten. Könnyedén kerülhetünk a testnevelés tanítása közben olyan negatív spirálba, amely a pedagógiai önbizalmunkat csökkenti és végső soron akár a szakmánkkal kapcsolatos, alapvető alkalmassági kérdések is felmerülnek. A fegyelmezés kérdésköre a gyakorlati pedagógia egyik legnagyobb kihívása. Fontosságát az is alátámasztja, hogy a testnevelő tanárok pályaelhagyásának, kiégésének egyik kiváltó tényezője lehet [293].

A fegyelmezéssel kapcsolatban számos félreértés és mítosz érhető tetten a gyakorlatban. Ezek a félreértések egyrészt a tématerület gyenge pedagógusképzésbeli reprezentációjából, részben a generációról generációra örökített pedagógusi tévhitekben gyökereznek. Ilyen tévhit például, hogy a magatartás szabályozásának, a fegyelmezésnek a képessége csak a gyakorlati tapasztalat által tanulható meg, amelynek sajátos módszereit minden pedagógus önmagának alakítja ki [294]. Természetesen a tapasztalat rendkívül fontos, mint minden pedagógiai tevékenységben, de a tapasztalat a megtörtént eseményeken és a pedagógus módszertani felkészültségén alapul. A megfelelően felkészült, a módszereket és eljárásokat stratégiákba rendezni képes, koherens pedagógiai és pszichológiai alapelveken nyugvó gyakorlat elemi feltétele a tanulók magatartásszabályozásának.

Siedentop és Tannehill (2000) további három tévhitre hívja fel a figyelmet [197]. Az első, hogy a megfelelő tanulásszervezés mellett nem merülhetnek fel problémák. A második, hogy a gyerekek megfelelő magatartással érkeznek a különböző mozgásos foglalkozásokra, így a testnevelésórákra is. A harmadik, hogy minden gyermek automatikusan élvezi a testmozgást és lelkesen tanul a foglalkozásokon. Mivel mindhárom állítás hamis, ezért nincs más választásunk, mint olyan motiváló tanulási környezetet teremteni, amely támogatja és segíti a fegyelmezett magatartás kialakulását és fenntartását.

A személyes és társas felelősség, az önkontroll, önfegyelem kialakulása nem megy egyik pillanatról a másikra. Hosszú távú folyamat eredménye, amelyben az oktatási folyamat mindkét szereplőjének vannak tennivalói. A pedagógus oldaláról nézve az első tennivalók egyike az egyértelmű és betartható szabályok kialakítása és oktatása. Ezek a szabályok egyrészt kereteket adnak a tanórai viselkedésnek, másrészt magukban hordozzák a pedagógus által elvárt minimumokat.

Az alapszabályok tartalmára és kommunikációs módjára vonatkozóan többféle lehetőség áll rendelkezésünkre. Célunk, hogy olyan környezetet teremtsünk, ahol minden tanulónk számára egyértelmű és világos szabályok szabnak kereteket. A legoptimálisabb helyzet, ha a tanulói várakozások találkoznak a pedagógus elvárásaival, mindkét fél számára egyértelműek és meghatározottak a keretek. Az előre rögzített és pozitív módon kommunikált, majd számon kért szabályrendszer rendkívül nagymértékben segíti a testnevelésóra kedvező atmoszférájának kialakítását.

Az első testnevelésórák a pedagógus és a diákok számára is várakozással teli időszakot jelentenek, amelyek sok szempontból meghatározzák a további tanórák légkörét. A legalapvetőbb magatartási szabályok lefektetése minden esetben az oktatási folyamat első és egyben megalapozó intézkedései közé tartozik, amellyel kapcsolatban az alábbi tényezőket kell figyelembe vennünk [181 nyomán].

• Mutassuk be miért fontosak a szabályok és azok betartása! Ha a tanulók értik, hogy mi miért van, sokkal együttműködőbbekké válnak.
• Vonjuk be a tanulókat a szabályok megalkotásába, legyenek aktív alakítói saját tanulási környezetük szabályainak!
• A szabályokat pozitívan kommunikáljuk! Tartózkodjunk a „mit ne csinálj!” típusú megfogalmazásoktól, a „ne!”, a „nem!” és a „tilos!” kifejezésektől!
• A legfontosabb alapszabályokat (legfeljebb 5-6 darab) rögzítsük írásban!
• A szabályokat látható, könnyen olvasható és figyelemfelhívó módon tegyük ki a falra, a tornaterembe vagy a faliújságra.
• A már jól működő szabályokat cseréljük le néha új szempontokra!
• Győződjünk meg róla, hogy a tanulóink értik a szabályokat! A szabályok oktatásánál először mindig mutassuk be a helyes viselkedést, majd engedjük azt kipróbálni! Végül adjunk visszajelzést a szabály alkalmazásával kapcsolatban!
• Alakítsuk ki, tanítsuk meg, tegyük láthatóvá és gyakoroljuk a szabályok megszegésével járó következményeket!
• Különösen az első alkalmakkor sarkalljuk a diákokat a helyes viselkedésre és erősítsük meg azt! Tudassuk a tanulóinkkal, ha valamit jól csináltak!

A szabályoknak tehát egyértelműeknek, betarthatóknak és kellő mértékben rugalmasaknak kell lenniük! A szabályok közös döntés alapján legyenek megváltoztathatók, kiegészíthetők!

A testnevelésórákon betartandó alapszabályokat érdemes kifüggeszteni az osztályteremben (alsó tagozat), valamint bent a tornateremben és/vagy annak ajtajára egyaránt. A szabályokat minden esetben pozitív módon kommunikáljuk, aminek megvannak a maga kommunikációs szabályai! (25) A „mit csinálj!”, eredményesebb reakciót vált ki a diákokból, mint a „mit ne csinálj!”.

A testnevelésórai alapszabályok javaslatunk szerint az alábbi területeket kell, hogy érintsék.

• A gyakorlatok megkezdésének és befejezésének rendje;
• az eszközök használatának rendje;
• a személyes és társas felelősséggel, magatartással kapcsolatos szempontok;
• a játékszabályokkal és sportszerűséggel kapcsolatos elvek;
• az instrukciók és a gyakorlás közbeni figyelemre, koncentrációra vonatkozó kritériumok;
• a tanórán elvárt hozzáállás, tanulási hajlandóság, a teljesítmény elvárásai.

A 14. táblázatban a fenti alapszabályok gyakorlatban történő konkrét közlésmódjára vonatkozóan mutatunk egy követendő és egy helytelen példát.

(25) A hatékony kommunikációról szól könyvünk 3. fejezete.

Lényeges kérdés, hogy milyen módon alakítjuk ki ezeket a szabályokat és elvárásokat. Az egyik lehetőség, ha a pedagógus önmaga állítja össze a szabályokat, majd megtanítja azokat a diákoknak. A másik lehetőség pedig – amely egyébként az általunk hatékonynak tartott megoldás is egyben –, amikor a szabályok a diákokkal közösen kerülnek kialakításra. Mivel ebben az esetben a tanulóink aktív alakítói a szabályoknak, ezért gyakorlatilag önmagukkal szemben állítanak követelményeket, amelyek felelősebb viselkedésre késztetik őket. Az év eleji testnevelésórák felhasználása, a közös szabályok megalkotása, leírása (például plakátkészítés) hosszútávon gyümölcsöző befektetést jelent. Tapasztalatunk szerint sajnos ez az oktatási feladat nem kap elég hangsúlyt, nagyon gyorsan és kellő gyakorlás nélkül futnak át rajta a gyakorlatban. A következmény pedig, hogy a napról napra előkerülő helyzeteket csak fegyelmezéssel lehet megoldani.

Belátható, hogy jóval hatékonyabb a szabályrendszer megtanulása, ha a tananyag részét képezi, mint ha állandó fegyelmezési tapasztalatokon keresztül tudatosul tanítványainkban. Az egyik út nyugodt légkört és érdekes feladatokat, míg a másik állandó feszültséget, bizonytalanságot teremt.

Graham, Holt/Hale és Parker (2013) érzékletes példával mutatja be, a tanórai szabályok két alapvető oktatási szemléletét és azok következményeit. „Ha minden szabályt a pedagógus alkot meg, amely írott szövegként abból áll, hogy mit ne csinálj és ami merev és büntető jellegű, ez azt az üzenetet hordozza, hogy pedagógus a kizárólagos szabályozó és a gyerekek pusztán irányított emberek. Viszont, ha a gyerekek is hozzátehetnek, ha a szabályok útmutató jellegűek és lazábbak, ha a tanítványok lehetőséget kaphatnak a döntésekben részt venni, akkor az azt üzeni számukra, hogy a gyerekek felelősséget tanulnak; képesek döntést hozni és van önbecsülésük.” [181, 107. o.]

A szabályok oktatása nyilvánvalóan másként történik az alsóbb osztályfokokon, mint a későbbi életkorokban. Az alapszabályok tudatosításának az iskolába lépés pillanatától meg kell történnie. Tipikusan kisiskolás korban szükséges huzamosabb időn keresztül foglalkozni velük és az év folyamán többször visszatérni, ismételni az erre vonatkozó helyes magatartásformákat.

A szabályok és szokások tudatosítására kiváló lehetőség, ha videófilmet készítünk a helyes és helytelen viselkedésformákról. A videó segítségével többször is bemutatható egy-egy szituáció és az arra adott helyes és helytelen reakció. Az év folyamán többször ismételhető, ráadásul szülői értekezleteken vagy fogadóórákon is megmutatható, mintegy demonstrálva a balesetvédelmi szempontokat. A szabályok jogi szempontból is lényeges elemek. Komoly testnevelési baleset esetén ugyanis biztosan vizsgálni fogják a pedagógus felelősségét. Ha kétséget kizáróan igazolni tudja, hogy a lehető leggondosabban járt el a tanórán (amelynek elemi feltétele, hogy a gyerekek ismerik a szabályokat, szokásokat), akkor védettebbé válik az esetleges jogi következményekkel szemben.

1. Mit értünk a tanulási környezet alatt?
2. Sorojon fel tanórai protokollokat és indokolja meg a szerepüket a testnevelésben!
3. Melyek a tanulási környezet összetevői és miben különböznek?
4. Mit értünk osztálymenedzsment és tanulásszervezés kifejezések alatt?
5. Sorolja fel, milyen pedagógusi tevékenységek tartoznak az osztálymenedzsment tárgykörébe.
6. Melyek a hatékony osztálymenedzsment jellemzői?
7. Mi jellemző a hatékony testnevelő pedagógus viselkedésformáira?
8. Hasonlítsa össze az asszertív, az agresszív és a passzív kommunikációs stílusú pedagógust! Ismertesse jellemzőiket a saját tapasztalatai alapján!
9. Soroljon fel és mutasson be legalább hat olyan szokást, amelyet mindenképpen ki kell alakítani a testnevelésórák során!
10. Hogyan lehet eredményesen kialakítani az öltözői szokásrendszert?
11. Mik a hatékony órakezdés és órabefejezés jellemzői?
12. Hogyan érdemes ellenőrizni a hiányzást?
13. Hogyan lehet eredményesen elkezdeni és megállítani a feladatokat?
14. Mire érdemes odafigyelni a tanórai eszközhasználattal kapcsolatban?
15. Milyen lehetséges módjai vannak a párok és ­csoportok kialakításának? Mutasson be haté­kony és kevésbé hatékony szervezési eljárásokat!
16. Milyen sajátosságai vannak a koedukációnak és a nemek szerinti csoportoknak?
17. Milyen összetevői vannak a magatartási szabályok kialakításának, mi segíti legjobban azok elsajátítását és betartását?
18. Alkosson meg és írjon össze egy 5-6 szempontból álló szabályrendszert alsó tagozatos és középiskolás tanulók számára!