Az oktatás folyamatában a feladat ismertetésekor és/vagy bemutatásakor olyan tanulási kapaszkodókat kell adnunk, amelyeket a tanítványok hatékonyan képesek felhasználni mozgásvégrehajtásaik közben. A tanulási szempontok a mozgásvégrehajtás szempontjából kritikus kulcsszavak, kifejezések, amelyek segítik az adott mozgás kognitív megértésének és egyben a mozgás tanulásának eredményességét [27]. Ha a pedagógus szemszögéből közelítjük meg, akkor az oktatás fókuszpontjainak is nevezhetjük őket. Az olyan felszólítások, kulcsszavak mint például „magas könyök”; „ellentétes láb”; „lendíts a karoddal!”; „bokából szökdelj!”; „nézz a dobás irányába!” segítik a figyelem összpontosítását a mozgás lényegi mozzanatára. Hagyományosan ezt helyes végrehajtásra utalásnak (HVU) is nevezzük. A tanulási szempontok megadásának sajátos módszertani szabályszerűsége van. A mozgástanulás kezdeti szakaszában a tanulási szempontnak a mozgás legfontosabb, vezető műveletére kell összpontosítania. Ez fogja biztosítani, hogy nagy vonalakban sikerüljön azt végrehajtani. Az ugrások esetében például a legfontosabb összetevő, hogy hajlított térddel indítsa a tanuló az ugrást. Amíg a hajlított térd nem valósul meg, addig a karmunkával vagy a talajra érkezéssel nem érdemes foglalkozni. A labdavezetés esetében az első lépés a labda és a tenyér rásimuló helyzetének és a pumpáló mozdulatnak a megéreztetése („Simuljon a kezed a labdára! Pumpáld lefelé a labdát!”). A törzs helyzete vagy a láb rugózó mozgása még másodlagos tényezők. Ahogy azonban a mozgás vezető művelete rögzül, úgy építhetjük egymásra a mozgás további összetevőit a gyakorlás és a mozgástanulás folyamán. A gyakorlás során természetes, hogy a vezető műveleteken kívül számos egyéb, egyénre jellemező hiba is fellép. A kezdő pedagógusok gyakori tévesztése, hogy egy időben, egy gyakorlási periódusban, minden hibát ki akarnak javítani. Ez a megoldás nem hatékony, mivel egyrészt szétszórja a pedagógus figyelmét (Mire is figyeljek?), másrészt megzavarja a tanulói végrehajtást is. A pedagógus visszajelzésének (köztük a hibajavításnak is) az oktatás fókuszpontjaira kell tehát összpontosulnia.

Fontos, hogy a tanulók (akár gyerekekről, akár felnőttekről van szó) a mozgástanulás során egy, a tanulás későbbi szakaszaiban legfeljebb két szempontra tudnak figyelni. Ebből fakadóan általános szabályként fogadjuk el, hogy egy időben egy tanulási szempontot emelünk ki a gyakorlás folyamán a mozgástanulás kezdő szintjén, míg a második szinten és idősebbeknél (körülbelül 13 éves kortól) esetlegesen két szempontot nevezünk meg. Ha az egyén a tanulási szempont(ok)nak megfelelően hajtja végre a mozgást (még ha más hibákat el is követ), akkor teljesítette a feladatát, vagyis dicséretet érdemel.

A tanulási szempontokat először általában minden tanulandó mozgás esetében a bemutatáskor, a magyarázatba fűzve adjuk meg. A bemutatásnak és a tanulási szempontnak összhangban kell lennie. Érdemes a kritikus pontokon megállítani és/vagy kiemelni az adott mozdulatot. Ez kulcsfontosságú a tanulók figyelmének vezetésében.

A tanulási szempontok kijelölésekor szem előtt kell tartanunk, hogy (1) a tanulási szempontnak rövidnek, könnyen megjegyezhetőnek és pontosnak kell lennie; (2) illeszkednie kell a tanulók életkori jellemzőihez, tanulási tapasztalataihoz. Általánosságban kijelenthető, hogy a bonyolult és hosszú szaknyelvi közlések nem segítik, inkább hátráltatják a tanulást. Az is kijelenthető, hogy a korábban már említett képzelethez köthető hasonlatok nagymértékben segítik a megértést (például „Úgy ugorj, mint egy kenguru!”).

A tanulási szempontok kiválasztása és a tanulási folyamatban történő egymásra építése nagyfokú szakmai tapasztalatot és tudatos felkészülést igényel. Különösen az összetettebb vagy a viszonylag nehezebb mozgáskészségek esetében a rávezető vagy kényszerítő gyakorlatok általában egy-egy tanulási szempont megéreztetésében játszanak szerepet. A gurulóátfordulás előre például egyszerű gyakorlatnak tűnik, azonban sajnos sok óvodásnak és kisiskolásnak okoz problémát a gördülékeny végrehajtása. A tónusosan domború háton történő lendületes gördülés, a mozgás vezető műveletét jelenti. Egyik rávezető gyakorlata a zsugorülésből történő gördülés hátra és előre (becenevén „kisgombóc”). A gyakorlat két tanulási szempontja a leszorított állal kialakított domború hát és a lendületes gördülés. A rávezető gyakorlatban szerzett tapasztalatok ezután könnyen alkalmazhatók a tanulandó mozgáskészség végrehajtásában. A fenti példa jól érzékelteti, hogy a zárt jellegű mozgáskészségek oktatásakor a tanulási szempontok a test és a tér vagy a test és az erőkifejtés viszonyában nyernek értelmet. A nyílt jellegű mozgáskészségek esetében, ahol a környezetnek állandó befolyása van a mozgás végrehajtásának sikerességére a tanulási szempontoknak követniük kell az oktatási folyamatot.

A nyílt jellegű készségeket az első gyakorlatokban zárt jellegű készségekként tanítjuk. Erre a későbbiekben még kitérünk, de egy példán bemutatva ez azt jelenti, hogy a labdadobásokat nem a kosárlabda játékban próbáljuk megtanítani, hanem zártabb környezeti feltételek mellett falnál vagy párban. Ahogy stabilizálódott a mozgás, úgy helyezzük autentikus, életszerű környezetbe és ezzel az oktatás fókuszpontja nem a mozgás végrehajtására, hanem annak alkalmazására tolódik át. A tanulási szempontnak ehhez illeszkedve az alkalmazásra kell reflektálnia. (Például „A védő helyzetétől függően alkalmazz pattintott átadást!”) A nyílt jellegű készségek esetében törekedni kell arra, hogy mielőbb alkalmazó gyakorlásba illesszük a mozgást. Az alkalmazó gyakorlás körülményeit természetesen úgy szükséges igazítani, hogy a mozgás nagyfokú sikeresség mellett legyen végrehajtható, alkalmazható. Ebben a feladatok közötti és a feladaton belüli variációk, specifikusan a játékok esetében a megkötések, könnyítések és nehezítések biztosítják ezt a módszertani elvárást.

Az oktatás folyamán a tanulási szempontok összefűzhetők, integrálhatók, amellyel egy mozgás legfontosabb összetevői jól leírhatók [134]. Az integrált tanulási szempontok több kulcsszóból állnak és segítenek az információsűrítésben, a helyes végrehajtással kapcsolatos követelmények felidézésében és természetesen a végrehajtásban.

Példák az integrált tanulási szempontokra, mint emlékeztető kifejezésekre, kulcsszavakra:

„Állat le, domborít és gurul!” (gurulóátfordulás)

„Megállít, felnéz, passzol!” (két játékos kapcsolata)

„Lekészít, befordul, dob!” (kislabdahajítás)

„Lép, nyúl, bekísér!” (labdaelkapás)

A különféle mozgások tanulási szempontjainak elsajátítása – legyen szó egy-egy szempontról vagy integrált szempontokról – a hatékony motoros tanulás alapfeltételét jelentik és segítik a különféle mozgások mentális képének formálását, továbbá a motoros végrehajtást.