A testnevelésórák hatékonysága, eredményes­sége és méltányossága a pedagógus tan­tárgy­pedagógiai, azon belül elsősorban ok­ta­tás­módszertani felkészültségén múlik. Az oktatás mód­szertana számos olyan technikából, eljárásból, módszerből és stratégiából tevődik össze, amelyek együttesen határozzák meg a pedagógus szakmódszertani rendszerét, tudásbázisát. A tanóra tervezett, strukturálisan elrendezett felépítése, az alkalmazott oktatási módszerek és az adekvát tanulásszervezés együttesen garantálja az előrehaladást, egyben a minőség biztosítását.

A pedagógusok hatékony működésével kapcsolatos pedagógiai kutatások alapján a minőséginek tekinthető tanórák az alábbi jellemzőkkel bírnak [134; 197].

1. A tanulók megfelelő, célzott tanulási tevékenységben vesznek részt a tanóra túlnyomó részében.
   Az első jellemző a tanórák aktív és a korosztályi specifikumoknak megfelelő tanulási feltételeinek biztosítását jelenti. A szisztematikusan tervezett és célorientált tanulási feladatrendszer a tanóra idejének többségét fizikailag aktív, motoros tevékenységekkel tölti meg. Nemzetközi színtéren általánosan elterjedt minőségi követelmény, hogy a tanórák időtartamának legalább a felét, optimálisan 60%-át aktív mozgásos tevékenységekkel kell tölteni. (Ez az arány óráról órára változik és a tananyag természetétől, a kitűzött céloktól és az infrastrukturális lehetőségektől függően természetesen alkalmanként lehet alacsonyabb.) A fennmaradó időben megjelenő passzív tevékenységeket elkülöníthetjük olyanokra, amelyek az óra természetes velejárói (például pihenőidő, tudatosítás, magyarázat, megbeszélés, vizuális szemléltetés, alakzatkialakítások) és olyanokra, amelyek negatívan befolyásolják az óra hatékonyságát (például fegyelmezéssel töltött idő, fölösleges osztályszervezések és alakzatkialakítások, a rosszul választott foglalkoztatási formából, eszközhiányból adódó várakozási idő). A minőségi testnevelésórákon az utóbbiak nem vagy alig jelennek meg, ami a pedagógus hatékony tervezésének, tanulásszervezési tevékenységének köszönhető.
2. A tanulás sikerorientált, pozitív, támogató környezetben valósul meg.
   A testnevelő pedagógusoknak olyan légkört és gyakorlási feltételeket kell teremtenie a testnevelésórákon, amely támogatja a sikerek elérését minden tanuló számára, s ezen keresztül kedvező motivációs feltételeket, pozitív attitűdöket képes kialakítani. A tanórák szociális légköre az elfogadást és a befogadást támogatja, amely hatására kialakul a társas felelősség, s amely megteremti a morális és affektív nevelés feltételeit.
3. A tanulók érthető és világos célok mentén tevékenykednek, amelyek elérése érdekében nagyszámú visszajelzést kapnak a pedagógustól és a környezettől.
   A tanítványoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy mikor, mit, miért csinálnak. A célok megértése és a célokkal történő azonosulás a tudatos és érzelmileg nyitott részvétel előfeltétele. A testnevelésórák kognitív, értelmet foglalkoztató módszerei és feladatvégrehajtásai segítik a problémamegoldó gondolkodás fejlődését és a magasabbrendű kognitív műveletek végrehajtását. A diákok a tanulási folyamat során rendszeres pozitív és korrektív visszajelzéseket kapnak a próbálkozásaikkal kapcsolatban. A visszajelzések a fejlődés elemi feltételei, amelyek kapaszkodókat adnak a tanítványok számára az eredményes tanulás érdekében.
4. A tanulói előrehaladás rendszeresen ellenőrzött a tanórán és a diákok felelőssé válnak a tanulásukkal kapcsolatban. A tanítványok számára egyértelműnek kell lennie, hogy mit vár tőlük a pedagógus. Tisztában kell lenniük azzal, hogy az elvárások, követelmények mit jelentenek és milyen módon igazodnak az ellenőrzés, értékelés rendszeréhez. A diákok felelősségérzete saját előmenetelükkel szemben kulcsfontosságú, amelyben a formatív, folyamatközpontú értékelési formák mindennaposak, míg a diagnosztikus és szummatív értékelési formák ritkábban, de rendszeresen mutatnak objektív képet a tanulási teljesítménnyel kapcsolatban.
5. A szervezés, a menedzsment minimális időt vesz el az órából, ugyanakkor célszerűen és hatékonyan történik.
   Az eredményes pedagógusok kiválóan szerveznek. A világos tanórai szokás- és szabályrendszer segítségével minimális idő megy el a tanóra kereteinek megteremtésére és a kedvező tanulási környezet fenntartására. A tanórai szabályok és szokások a pedagógus és a diákok együttes tevékenységeképpen alakulnak ki, amelyek oktatása ugyanolyan fontosnak minősül, mint bármely kognitív vagy motoros tananyagé. Az alulszervezettség és a fölösleges kötöttség egyaránt gátolja a gördülékeny és hatékony tanítási-tanulási folyamatot.
6. A tananyag-feldolgozás gördülékeny, amely során a várakozó tanulók száma csekély és az „üresjáratokkal” eltöltött idő kevés.
   A hatékony pedagógus úgy tervezi meg a tananyag fel­dolgozását, hogy a tanítványoknak ne kelljen hosszú sorokban állnia a gyakorlás alatt. A rendelke­zésre álló területet kihasználja és igyekszik maximalizál­ni a tevékenységekben történő részvétel lehetőségét. A jól megválasztott szervezeti keretek és pi­henőidők minden tanuló számára optimális terhelést és esélyegyenlő tanulási feltételeket teremtenek.
7. A pedagógusok szisztematikusan tervezik meg a tanóráikat és magas szintű, de teljesíthető elvárásokat, tanulási követelményeket támasztanak tanítványaikkal szemben.
   A tantervi tananyag lebontása és adaptív, az életkori és egyéni sajátosságokhoz, képesség- és készségszintekhez illeszkedő feldolgozása elkerülhetetlen a tanulási motiváció megalapozása, fenntartása és belsővé válása érdekében. A kompetenciaérzet, az énkép és az önértékelés erősítése minden tanulót megillet, nem csupán az ügyes, sportoló, jól viselkedő diákokat. Az adaptív, differenciált alapokra építkező módszertani kultúra ennek a hatásrendszernek az esszenciális feltétele.
8. A pedagógusok lelkesen, magabiztosan és alkotó módon vesznek részt a tanítási-tanulási folyamat irányításában.
   A tanulóknak szüksége van olyan felnőtt modellekre, akiknek a magatartása, elhivatottsága, érdeklődése, nevelési hatásrendszere közvetlenül megalapozza az egészségtudatos, jövőorientált életvezetéshez szükséges ismereteket, attitűdöket, képességeket és készségeket. A testmozgás és sport jelentőségéről, testi-lelki egészségben betöltött szerepéről zajló mindennapos interakciók, tanulási szituációk hozzájárulnak ahhoz, hogy minden tanuló számára értékké váljon az egészség és a rendszeres mozgás iránti, élethosszig tartó igény kialakuljon.