A kommunikáció során sok esetben a teljességre törekszenek a pedagógusok, azonban ezer szó sem ér egyet sem, ha a tanulók nem értik, nem tudják dekódolni az üzenetet. A kommunikáció több, mint a verbalitás. A közlés közben legyünk inspiratívak, ha szükséges egészítsük ki közlendőnket nem verbális jelzésekkel, játsszunk a hangunkkal! A monoton információközlés rontja a kommunikáció hatékonyságát. A fontosabb információkat kössük össze a korábbi fontos információkkal, illetve a következő információkkal. Segíti a tanulókat, ha beépítjük a korábban tanultakat, hiszen így a tanuló látni fogja tanulási folyamatának eredményességét és annak lépéseit. Építsünk tehát a korábbi tanulói tapasztalatokra, tudásra!

Amikor csak tehetjük, egészítsük ki vizuálisan információkkal a közlendőnket! Fokozza a tanári magyarázat hatékonyságát, ha folyamatosan kontrolláljuk a tanulók figyelmét, illetve az információ sikeres célba érését [176].

1. Emelje fel a kezét, aki megértette, hogy…!
2. Nézzen rám, aki nem érti, hogy…!
3. Mutasd meg, hogy…!
4. Melyek a játék legfőbb szabályai?
5. Hogyan lehet pontot szerezni?
6. Hogyan tudod biztonságosan végrehajtani a feladatot?
7. Kérdezzen nyugodtan, aki nem érti, hogy…!

A pozitív tanulási környezet alakításában a kommunikációs stílusnak döntő szerepe van. A pedagógus, ha az óra során pozitívan áll a tanulókhoz, nyitott, érdeklődő, akkor érzelmileg is biztonságos környezetet tud biztosítani a tanulók számára, mely hatékonnyá teszi a pedagógus-diák interakciót. A tanítási-tanulási folyamat élményszerűbb lesz mind a tanár, mind a tanuló számára, ha pozitív környezetben valósul meg a tanulás. A tanulók gyakran véleményt formálnak a pedagógusról. Ennek alapját a pedagógus kommunikációja adja. Az alábbiakban összefoglaljuk azokat az összetevőket, melyek alkalmazása segíti a tanulókat, hogy érezzék a pedagógus törődését.

Az elfogadó környezethez hozzátartozik az utasítások megfelelő alkalmazása, hogy azok ne rossz érzéseket, túlzott kontrollt váltsanak ki a tanulókból. Az alkalmazott kifejezések az információn túl érzéseket is közvetítenek, emiatt nem mindegy, milyen szavakat használunk. Az utasítás esetén alkalmazzunk pontos, egyértelmű utasításokat. Például a „Tegyétek el a padokat!” utasítás nem eléggé pontos, hiszen nem tudják a tanulók, hogy ki tegye el és hova tegyék a padokat. Ilyen esetekben határozzuk meg, hogy kiknek a feladata az elpakolás és hova tegyék az eszközöket. A rövid, tömör, leíró jellegű utasítások hatékonyak, nem kell feltétlenül mindent hosszan, részletgazdagon magyarázni.

További lényeges szempont, hogy kerüljük a T/1 személyű, számonkérő közléseket („Miért beszélgetünk?” vagy „Miért nem figyelünk?”). Ez a nyelvi stílus – azon túl, hogy rendkívül zavaró – nyelvtanilag helytelen is.

A tanulókkal történő kommunikáció jelentős részét képezi a visszajelzés (visszajelentés, visszacsatolás, feedback) (10). A személyes visszajelzés segíti leginkább a tanulót a tanulási folyamatban. Ebben az esetben nem mint a csoport egyik tagja jelenik meg a kommunikációban, hanem a pedagógus direkt módon juttatja el hozzá az információkat. Ebben a kommunikációban a tanuló érzi a tanár figyelmét és törődését, mely növeli a részvételi motivációját is.

1. Melyek a kommunikáció sematikus modelljének elemei?
2. Mi lehet kommunikációs zaj a testnevelésórán?
3. Mik a kommunikációs alaptörvények?
4. Milyen típusai vannak a kommunikációnak?
5. Milyen hatékony figyelmi jeleket tudunk alkalmazni az órán?
6. Hogyan lehet a tanulókat újra aktivizálni az órán?
7. Milyen összetevői vannak a hatékony üzenetküldésnek?
8. Hogyan tudjuk hatékonyabbá tenni a kommunikációnkat?
9. Mire figyeljünk a tanulókkal történő első találkozáskor?
10. Milyen zónák vannak a kommunikációban és milyen jellemzőkkel bírnak?
11. Mik a legjellemzőbb kommunikációs gátak?
12. Hogyan tudjuk fejleszteni a figyelmi képességeinket?
13. Hogyan tudunk meggyőződni arról, hogy a tanulók megértették a feladatot?
14. Melyek a hatékony tanóra kommunikációs elemei?