A testnevelésóra sikerét számos tényező befolyásolja, illetve maga a sikeresség is többféle módon értelmezhető. A kérdést megközelíthetjük a pedagógus és a tanuló oldaláról egyaránt. Sikeresnek tekinthető az óra, ha a pedagógus kompetensnek érzete magát az óravezetés alatt, elérte a kitűzött célokat, a tanulók pozitív élményekkel gazdagodva, örömmel hagyják el a tornatermet, úgy, hogy közben tanultak is. Ebben nagy jelentősége van a pedagógus kommunikációjának is, hiszen ezt akkor tudja elérni, ha megfelelően alkalmazta a kommunikációs képességeit. A sikeresség alapja, tehát a pedagógus-diák kapcsolat és az órán megvalósuló interakciók minősége.

A pozitív tanulási környezet (7) kialakításának középpontjában a tanári tevékenység áll. A figyelmes, tanulók irányába nyitott kommunikáció az egyik legfőbb összetevője a tanulási környezetnek, melyben a pedagógus biztosítja a pozitív, gondoskodó tanítási-tanulási lehetőségeket. A tanítási folyamatban a kommunikáció is tervezett, tudatosan irányított. A pozitív tanulási környezetben a tanulók nem félnek hibázni, elrontani a feladatot, mert érzik, tudják, hogy a tanár nem bünteti őket emiatt. A kommunikáció tervezése és tudatossága ebben is megjelenik, hiszen a tanári reakciók – elsősorban a nem verbális reakciók – nem a hibázásra irányulnak, hanem a tanulási folyamat támogatására, a továbbhaladás, fejődés irányainak megvilágítására. A pedagógus általi visszajelzésekben a bátorítás és az ösztönzés jelenik meg motiváló módon. A pozitív élmények, a támogató környezet biztosítják, hogy a tanulók a testnevelésóra alatt nem a klasszikus tanulást értik, hanem a fizikailag aktív, mozgásos tevékenységekkel történő tanulást [163].

(7) A pozitív tanulási környezet kialakításáról könyvünk 6. fejezetében lesz szó.

1. Szólítsuk a keresztnevén a tanulókat!
2. Ne stigmatizáljuk a tanulókat (ne bélyegezzük meg őket)!
3. A versenyzés, versenyjellegű feladatoknál ne hangsúlyozzuk, hogy ki volt a leggyengébb (kik voltak a leggyengébbek)!
4. Ne használjunk olyan beceneveket, amelyek a tanulók gyengébb képességeire utalnak (például „a csigák”, „a kétbalkezesek”)!
5. Ne fenyegessünk mozgás általi büntetéssel!
6. Figyeljük a tanulók reakcióit az instrukciókat követően!
7. A pozitív élményeket erősítsük a tanulókban!

A tanulók aktív bevonása a tanítási-tanulási folyamatba könnyebben megvalósítható, mint az osztálytermi tanórák esetében. Ez természetszerű velejárója a testnevelésórának, amely a tanulók választási lehetőségének biztosításával hatékonyan megvalósítható. A hazai tantervi sajátosságok (Nat, Kerettanterv, Helyi tanterv) figyelembevétele mellett megvalósítható a tanulók aktív bevonása az oktatási anyag kiválasztásába. Az adott tematikus egységen belül a tartalom megválasztásába bevonhatjuk a tanulókat (természetesen a didaktikai szempontokat figyelembe véve). Az őszi-téli időszakban például a labdajátékok oktatásának sorrendjét közösen választhatjuk ki. Vagy alapulhat közös megegyezésen, hogy az adott képességfejlesztés milyen feladatokkal, gyakorlatokkal történjen. A választási lehetőség felajánlása fejleszti a tanulók döntéshozatali kompetenciáit, illetve aktív résztvevői lesznek az órának. A tanulók ezáltal motiváltabbakká válnak a tanulási folyamatban [164]. A választási lehetőség természetesen nem azt jelenti, hogy a tanuló döntése szerint részt vesz-e a tanórán, vagy sem, illetve, hogy adott mozgásformát tanulja-e vagy sem.

• A szem-kéz koordinációt fejlesztő gyakorlatok során a tanulók választják meg, hogy melyik labdával/labdákkal gyakorolnak, végzik a feladatot.
• A tánc alapjainak tanulásakor kiválaszthatják a tanulók a tánc típusát, fajtáját.
• Zenés-táncos mozgásformák esetében választhatnak a tanulók (aerobic, dance-aerobic, boksz-aerobic, step-aerobic, zumba…).
• Alsó tagozaton képekkel illusztrált feladatkártyák segítségével választhatnak a tanulók, hogy milyen utánzó feladatot végezzenek (például fókamászás, pókjárás, rákjárás, sánta róka, nyusziugrás).
• Csoportos osztályfoglalkoztatás esetén a csoport dönthet, hogy az adott állomáson melyik feladatot végzik.
• Képességfejlesztésnél a tanulók választhatnak eszközt, módszert, ismétlésszámot az adott intervallumon belül. Például 5 × 8-12 végrehajtás

A tanórák változatossága szintén segíti a sikeres testnevelésóra megvalósítását. A testnevelésórába célszerű minél több sportágat, mozgásformát és játékot bevonni a változatosság fenntartása érdekében. Az egyéni és csapatsportágak, a természetben űzhető és tornatermi sportágak közötti arányok optimális tervezése is támogatja a változatosságot. A testnevelésórán tanított tartalmak esetében célszerű hangsúlyozni azok előnyeit, illetve hatását is. A tanítás során érdemes szem előtt tartani, hogy melyek azok a mozgásformák, melyeket szabadidejükben szívesen űznek a tanulók, illetve melyek azok a sportágak, amelyeket felnőttkorukban nagy valószínűséggel űzni fognak. Ezen sportágakra nagyobb hangsúlyt lehet fektetni a tanórai kommunikáció során. A preferált sportágak mellett kiemelendő még az is, hogy egyes sportágaknak milyen hatásai vannak az egészségre. Mely sportágak támogatják leginkább az egészséges életmódot, melyek egészségközpontúak [165].

1. Készüljünk az órákra, kerüljük a spontán órákat!
2. Készüljünk alternatív megoldásokkal, ha az óra nem tud a terveknek megfelelően megvalósulni!
3. Változtassuk az óra helyszínét, használjuk ki az iskola lehetőségeit!