Minden játékleírás a játék nevével és a javasolt helyszínnel kezdődik, amelyet alapvető jellemzők követnek. Ilyen jellemzők, hogy mely tantárgyhoz kapcsolható ismeretet tartalmaznak, milyen létszámmal, eszközzel játszhatók.

A játékok nevénél megpróbáltuk a legismertebb, legelterjedtebb nevet választani. Ahol nem találtunk, ott mi adtunk nevet a játéknak. Ezt követően a játék leírása következik. A játékok után olvasható variációk a játék alternatív alkalmazásai közül mutatnak be néhányat.

A módszertani ajánlások, megjegyzések olyan tanácsokat fogalmaztunk meg, amelyekkel:

• csökkenthető a baleseti kockázat;
• egyszerűsödik a játékszervezés;
• könnyebbé válik a játék megértése;
• sikerül megteremteni a játék dinamikáját;
• egyenlő esélyt biztosíthatunk mindenkinek a játékban való részvételhez.

A legtöbb helyen a pedagógust jelöltük ki a játékvezetői szerepre. Minden helyszínen találhatók azonban olyan játékok, amelyeknél kifejezetten javasoljuk, hogy a diákok irányítsák a játékot. Néha nagy segítséget jelent, ha „kívülről” is láthatják a tanulók a játékot. Könnyebben megértik a kooperativitás és kommunikáció szükségességét, a csoport vagy csapat által kidolgozott stratégia szerepét és fontosságát.

A könyvben bemutatott játékok közül számos ötletet nemzetközi játékgyűjteményekből adaptáltunk. A könyv végén lévő szakirodalmi hivatkozások között éppen ezért elkülönítettük a játékgyűjteményeket, amelyeket ajánlott irodalomként is javaslunk áttekinteni.

A következő, 1. számú táblázatban a könyvünkben található játékokat rendszereztük a könnyebb átláthatóság érdekében. Az első oszlopban a játék neve látható, amit a játék sorszáma, a javasolt helyszín és a szükséges eszközök követnek. Az ötödik oszlopban a játék segítségével megvalósuló emocionális, szociális vagy kognitív tanulási lehetőségeket jelenítettük meg a domináns hatásokat kiemelve. Az utolsó oszlopban látható jelölés pedig arra utal, hogy az adott játék szerepel-e a könyvhöz készített oktatófilmen.