A komplex intézményi mozgásprogram olyan, az iskola mindennapjait átható programelemekből tevődik össze, amelyek nem csupán a kötelező testnevelésre, illetve a délutáni sportolásra vonatkoznak [11]. Hatást próbál gyakorolni az alábbi napirendi tevékenységek minél mozgásgazdagabb megvalósítására:

• kötelező iskolai testnevelés;
• kötelező és/vagy választható tanórán kívüli tevékenységek, szabadidős- és sportfoglalkozások;
• aktív közlekedési szokások;
• óraközi szünetekben és szabad játékidőben meg­valósuló aktivitási lehetőségek;
• más tantárgyak, műveltségterületek mozgáson keresztüli feldolgozásának lehetőségei;
• egyéb, alkalomszerű, közösségi mozgásos tevékenységek (sportnap, sportdélután, egészséghét, kirándulás, séta, hétvégi, közösségi programok…).

A gyermekek testi, lelki és szellemi egészségében a rendszeres, mennyiségileg és minőségileg is megfelelő testmozgás kulcsfontosságú. Ennek biztosításában egyrészt a családoknak, másrészt a köznevelési színtereknek (óvoda és iskola) van meghatározó funkciója. Az iskola kiemelkedő szerepet játszik a felnövekvő generációk nevelésében és oktatásában, mivel gyakorlatilag minden gyermek – valamilyen formában – napi kapcsolatba kerül velük. Hétköznapokon a diákok (életkortól függően) az ébren töltött idejük átlagosan mintegy 45–60%-át az iskolában töltik. Ebben a heti mintegy 35–50 órában rengeteg idő kínálkozik arra, hogy a tanulók mozgásos értelemben aktivizálhassák magukat. A probléma akkor kezdődik, ha az iskola nem biztosít kellő lehetőséget a szellemi megterhelés mellett a napirendbe épített fizikai tevékenységeknek, és mellékes tevékenységnek tartja a testnevelésórákat, a sportot és az egyéb testmozgási lehetőségeket.

A fizikai (mozgásos) aktivitás, vagyis a testmozgás fogalmának meghatározásakor abból kell kiindulnunk, hogy a testmozgás nem más, mint az izomműködés hatására létrejövő energiafelhasználás. Caspersen, Powell és Christenson (1985) [4] széles körűen citált definíciója szerint fizikai aktivitásnak tekinthető „minden olyan mozgás, amelyet a vázizomzat hoz létre, és amit energiafelhasználás kísér” [4, 126. o.]. Ebből a szempontból tehát fontos, hogy a mozgás nem csupán a sporttevékenységet jelenti, hanem minden életvitelszerű mozgásos tevékenységet. A testmozgást az energiafelhasználás mértéke (úgynevezett metabolikus ekvivalens = MET) alapján különböző intenzitászónákba soroljuk, amelyeket a nemzetközi szakirodalom az ülő (sedentary), a könnyű (light, LPA), a közepes vagy mérsékelt (moderate, MPA), és a nehéz vagy erős (vigorous, VPA) fizikai aktivitási zónáknak nevez [5; 6]. A hétköznapi tevékenységeket, illetve a sporttevékenységeket Ainsworth és mtsai. (2000) az összehasonlíthatóságuk érdekében különböző intenzitászónákba sorolták [7]. Az intenzitásokat metabolikus ekvivalens formájában adták meg, amely műszerek nélkül is lehetővé teszi az egyes tevékenységek energiaigényének megítélését.

A testedzés olyan fizikai aktivitási kategória, amely tervezett és strukturált, ismétlődő, céltudatos testmozgások elvégzését tartalmazza, illetve egy vagy több fizikai fittségi komponens (egészségközpontú fittségi komponensek, készségközponú fittségi komponensek [8]) szintjének megtartását vagy fejlesztését célozza [9 nyomán]. Rövidebben definiálva: a fizikai fittség növelése céljából végzett testmozgás [10].

Az óvodai és iskolai nevelési koncepciók, pedagógiai programok egyik fontos, mindent átható, holisztikus tartalmi eleme a gyermekek testi, lelki és szellemi egészségéhez szükséges feltételek biztosítása. Az egészség mint bio-pszicho-szociális egyensúlyi állapot megteremtésében, fenntartásában, illetve fejlesztésében meghatározó a mozgásgazdag életvitel. A rendszeres mozgás preventív és fejlesztő hatása az egyén egészségére ma már sokoldalúan igazolt tényeken alapul. A legfontosabb hatások között említjük a szív- és vérkeringési rendszerre, a légzőrendszerre, az energiaegyensúlyra, a csontozatra, az idegrendszerre, valamint – kiemelkedő területként – a mentális egészségre gyakorolt hatásokat [12]. Lényeges, hogy a fentieken túl a rendszeres, egészségfejlesztő mozgásos tevékenységek kifejezetten fontos szerepet játszanak az optimális agyi működésekben és a tanulásban [13; 14; 15]. A kutatások igazolták, hogy a rendszeres, egészségfejlesztő testmozgás, konkrétan a testnevelésórák száma [16; 17], továbbá az egészséges fizikai fittségi állapot és a kognitív tanulási teljesítmény között egyértelműen pozitív a kapcsolat [18; 19]. A kutatásokból az is kiderült, hogy a testnevelés-óraszám emelése soha nem befolyásolja negatív irányba az osztálytermi (akadémiai) teszteredményeket, osztályzatokat [20]. Legtöbbször kifejezetten pozitív hatással van azokra [21]. Ebből fakadóan kijelentjük, hogy téves az az elképzelés, miszerint a mindennapos testnevelés vagy önmagában a testnevelésórák számának emelése rontja más tantárgyak iskolai eredményességét és a tanulás rovására megy. Következésképpen a többi tantárgy is profitál a megfelelően szervezett és megvalósított rendszeres testnevelés jótékony hatásaiból.