Bármilyen korábban ismertetett gyakorlat a kreativitásfejlesztés szolgálatába állítható, amennyiben a pedagógus saját indító kérdéseivel és figyelmével támogatja ezt. A tapasztalat szerint a gyermekek egy megengedő közegben fantáziadúsan, kreatívan reagálnak, ha valóban fontosak a válaszaik. A pedagógus értő, empatikus figyelmével segíti a gyermek munkáját. [12]
Minden gyakorlás lehet történetbe ágyazott. Kiindulhatunk a testhelyzetek neveiből (ezek főként természeti jelenségek, állatnevek). Például a gyermek elképzelheti, hogy elmegyünk a jóga erdejébe és ott találkozunk különböző élőlényekkel, ezeket meg is jelenítjük, azaz létrehozzuk a testhelyzeteket. A gyerekek szerepét valamilyen dramatikus helyzet megteremtésével motiváljuk:
A hős (hősi póz), aki megmenti az erdő élőlényeit.
Csónakkal segítsük át az úszni nem tudó állatokat a folyó túlsó partjára.
Mutasd be, hogyan viselkedik egy macska! Milyen ez a macska? Hogyan mozog? Mesélj róla! [2]
A gyermekek kreativitását a fantáziavilág mozgásban való megélésével és a játékos, képzeletüket megmozgató események, élmények, képek verbalizálásával kiválóan fejleszthetjük. A jógaalapú mozgásprogram egyik legfontosabb eleme a játék. A jógapózok neveiket állatokról kapták, így az óra egésze mesébe, történetbe ágyazva végezhető. Az óra vezetése során a spontaneitás és kooperáció kulcsfogalmak. A pedagógus – amellett, hogy segítséget kap egy hatékony és gördülékeny óra, vagy akár csak néhány gyakorlat levezetéséhez – szabadon dönthet arról, milyen fókusszal végezteti a gyakorlatokat, mikor hívja segítségül a gyermekek fantáziáját, mikor kérdezi, mesélteti őket arról az élményről, amit átélnek. Minden gyakorlat rengeteg tapasztalást hordoz magában. Fontos, hogy ezeket meg is tudja fogalmazni a gyermek, és erre adjon lehetőséget a pedagógus. A gyakorlat során a gyerekekben keletkezett érzetek, érzelmek, fantáziaképek megosztása egyszerre inspiráló, megerősítő és egyben megnyugtató is számukra.
Ha a gyermek a környezettől, pedagógustól pozitív megerősítést kap, akkor az újabb és újabb kreatív ötletek megjelenítésére inspirálja. [1, 2]
Bármilyen korábban ismertetett gyakorlat a kreativitásfejlesztés szolgálatába állítható, amennyiben a pedagógus saját indító kérdéseivel és figyelmével támogatja ezt. A tapasztalat szerint a gyermekek egy megengedő közegben fantáziadúsan, kreatívan reagálnak, ha valóban fontosak a válaszaik. A pedagógus értő, empatikus figyelmével segíti a gyermek munkáját. [12]
Minden gyakorlás lehet történetbe ágyazott. Kiindulhatunk a testhelyzetek neveiből (ezek főként természeti jelenségek, állatnevek). Például a gyermek elképzelheti, hogy elmegyünk a jóga erdejébe és ott találkozunk különböző élőlényekkel, ezeket meg is jelenítjük, azaz létrehozzuk a testhelyzeteket. A gyerekek szerepét valamilyen dramatikus helyzet megteremtésével motiváljuk:
A hős (hősi póz), aki megmenti az erdő élőlényeit.
Csónakkal segítsük át az úszni nem tudó állatokat a folyó túlsó partjára.
Mutasd be, hogyan viselkedik egy macska! Milyen ez a macska? Hogyan mozog? Mesélj róla! [2]
Aki gyermekkorban képes
megtanulni tudatosan lazítani, az később is védi magát a stresszbetegségtől.