A test növekedése jól látható folyamat, ugyanakkor a gyermekek szervezetében lényeges, de láthatatlan változások is bekövetkeznek, amelyek közül az idegrendszer lassú fejlődése az egyik legfontosabb. Az idegrendszer fejlődése meghatározza a gyermekek mindenkori képességeit. Minden gyermek egyéni tempóban fejlődik, a folyamatot nem szabad gyorsítani, de visszafogni sem. A jógaalapú mozgásprogram rendszerében tanított gyakorlatok támogatják az idegrendszer érését, segítik a laterális dominancia (domináns agyfélteke) kialakulását, a két agyfélteke összehangolt működését és az érzékszervek közötti átfordítást is (például a hangzó beszéd leírása: a hang észlelése és egy írásjel kivitelezése különböző agyi területek automatikusan összehangolt működését igényli). A jógaalapú mozgás gyakorlatai az egész testet megdolgoztatják, támogatják az idegrendszer mély struktúráinak differenciálódását, így visszamenőleg is segítik az esetleges hiányosságok pótlását, újraépülését. A készségfejlesztő gyakorlatok (mint például az agyfélteke összehangolására szolgáló gyakorlatok) a központi idegrendszer számára a periféria történéseinek tudatosítását segítik és harmonizálják. [1, 4, 10]

A mozgások optimális, célszerű tér- és időbeli végrehajtása, a működő és a fixáló izmok működésének összehangolása – ezt nevezzük mozgáskoordinációnak. Egy mozgás végrehajtásakor az agy nem csak az erőkifejtés nagyságát és irányát koordinálja. Az izomerő mellett számításba kell venni a koordinációs folyamatban a gravitációt, a tehetetlenségi erőt, a súrlódást, a levegő vagy a víz közegellenállását. A testre ható erők iránya és nagysága a mozgás végrehajtása során változik, a koordinációs feladatok még bonyolultabbá válnak.

A koordinált mozgás fő jellemzői

• Optimális energiabefektetés: a mozgás hatékonysága magas szintű.
• Biztonságos mozgásélmény: könnyedség és biztonság kellemes érzése kíséri.

A koordinált mozgásra jellemző, hogy könnyed a kivitelezése, ezt mély biztonság érzése hatja át, ettől a mozgás egésze hatékonnyá válik, és ez általában kellemes élményt okoz. [11]

A módszertani megfontolásoknál (10–11. oldal) bővebben olvashattunk arról, hogy a mozgástanításban milyen csatornákon segítjük a gyerekek minél hatékonyabb mozgáskivitelezését. Fontos, hogy egyszerre lássa, hallja az instrukciókat, és jól működjön a belső mozgásérzékelése. Az alábbiakban felsoroljuk a különböző érzékszervi csatornákat, hogy lássuk, hogyan vesznek részt a mozgásban. [4]

Mozgásérzékelés – propriocepció
A propriocepció összetett érzék, sokféle érzékelési információ eredménye, szorosan kapcsolódik a többi érzékszervhez, de rendelkezik saját információs csatornával is: a szervezeten belüli ingereket külön receptorok, az úgynevezett proprioceptorok érzékelik, amelyek valamennyi izomban, ínban, szalagban és ízületben megtalálhatóak. A belőlük származó informá­ció­kat elsősorban az egyensúlyi rendszer dolgozza fel, befolyásolják a testmozgásokat és a finom mozgások kivitelezéséhez szükséges beállításokat is. Sokszor különbséget tesznek a kinesztézia (mozgásérzékelés) és a propriocepció között, az utóbbi magába foglalja a nyugalmi helyzetben keletkező impulzusokat is.

A gyenge proprioceptív képesség jelei:

• rossz testtartás, esetlenség, ügyetlenség,
• állandó fészkelődés vagy mozgás,
• rendkívül erős vágy a támaszkodásra,
• verekedés kezdeményezése, hogy az egyén érző információhoz jusson,
• esetenként látási problémák,
• az egyénnek kevéssé van fogalma arról, hogy testrészei hol helyezkednek el a térben,
• mások személyes terének figyelmen kívül hagyása – hajlandóság mások helyének elfoglalására.

Tapintás

A tapintási receptorok a bőrben vannak, beborítják az egész testet, ezért ezek azokban az információkban jelentősek, amelyek a környezettel való közvetlen kapcsolatból fakadnak. A tapintásérzés fontos ahhoz is, hogy a gyermekben kialakuljon saját testének a képe.

Egyensúly

Az egyensúly nagyon fontos a szervezet működéséhez. Ez az első rendszer, amely a magzati kor 16. hetében már teljesen kifejlett. Az egyensúly érzékelése segít bennünket a térbeli helyzetünk meghatározásában, a fej helyzetéről és a fejhez képest a többi testrész helyeztéről is folyamatos információt ad az agy magasabb központjaiba. Valamennyi mozgásnál információt kapunk az irányról és a gyorsulásról is. Az egyensúllyal kapcsolatos problémák visszahatnak az összes többi területre, érzékszervre.

Látás

Nagyon sok gyereknek a tanulási folyamatban a legtöbbet használt érzékelési csatornája a látás. Az új mozgásformákat leggyakrabban úgy tanulja, hogy másokat utánoz. A mozgástanulási folyamatban fontos, hogy a látott kép és a saját mozgásáról látott információk egyezzenek (adott esetben használhatunk tükröt is, ha szükséges).

Hallás

A gyermek első három életéve során fülét „behangolja” saját anyanyelvének frekvenciáira. A mozgásvégrehajtás szempontjából a hallási ingerek viszonylag csekély információt tartalmaznak, ezért nagyon fontos, hogy mindig mutassuk is a gyakorlatokat. A specifikus, világosan hallható zörejek lényeges információt nyújthatnak a mozgáskoordináció számára. Sokszor a térbeli tájékozódásunkat a hallott információra építjük (gondoljunk az utcai közlekedésre).

40–41. kép: Karlendítés fejforgatással

42–45. kép: Ellentétes irányú karkörzés oktatásának fázisai

46. kép: Sastartás

Karlendítés fejfordítással  
Egy egyszerű szimmetrikus mozdulatból indulunk ki, amibe beépítjük a fej aszimmetrikus mozgását.

• Helyezkedj el jógaalapállásban!
• Belégzéssel emeld magastartásba a karokat!
• Kilégzéssel lendítsd hátra mindkét kart, és nézz hátra egyik irányba, majd vissza kiindulóhelyzetbe!
• Ismételd a másik irányba!
• A lendítés folyamatos.

Karkörzés ellentétes irányba  

• Helyezkedj el vállszélességű terpeszállásban!
• Nyújtsd a karokat magastartásba!
• Egyik karral körözz előre, míg a másikkal hátra!
• Lassan, tudatosan végezd, majd ha összehangolodótt a két kar mozgása, folytasd lendületesen!
• Ha jól megy, fordítsd meg a karok körzésirányát!

Végrehajtás  

1. Helyezkedj el alapállásban!
2. Nyújtsd a karokat előre, majd keresztezd őket, a jobb kar legyen felül!
3. Hajlítsd mindkét könyököt, és zárd a tenyereket, vagy a kézhátat fordítsd össze!
4. Helyezd a testsúlyt a jobb lábra!
5. Hajlítsd a térdeket!
6. A bal lábat tedd keresztbe a jobbon, a lábfejet akaszd a lábszárba!
7. Engedd lefelé a medencét, mintha egy székre ülnél le!

Tanulási fókusz  

• egyenes hát,
• teljes belelazulás a pózba,
• nyelvhegy a fogak mögött puhán rögzítve.

Oktatási javaslatok  
Ha nagyon gyakorlottak a pózban a tanulók, akkor érinthetik a könyököt térdhez, az állukat pedig a hüvelykujjukhoz. A két oldalra való gyakorlatvégzés között állásban figyeljék a légzésüket, ha jól esik sóhajtsanak.
 

Hatások  
Javítja az egyensúlyérzéket és a koncentrációs képességet, stabilizál, kiegyensúlyoz. Stimulálja és frissíti az idegrendszert. Segíti a két agyfélteke összehangolását.