Lábán Rudolf (1948–), világhírű magyar táncpedagógus szerint négy tényező határozza meg a mozgást:
A Lábán-rendszert világszerte alkalmazzák a táncos mozgástanításban [20]. Hazai alkalmazása, akár bizonyos elemeinek kiemelése is, hasznára lehet a testnevelés tanításának. Azok a pedagógusok, akiknek a tánc nem szakterületük, segítségül hívhatják a mester rendszerét, mint kiindulópontot a diákok kreatív mozgáskapcsolatai, kisebb produkciók létrehozása érdekében.
A Lábán-rendszerben a kreatív mozgás központi eleme, a vezető művelet az akció, amit a test cselekszik. Általában öt mozgásművelet, akciótípus elegendő a kreatív mozgássor megalkotásához:
Az akciókat megjelölő szavak segítenek abban, hogy a mozgáskép, majd a kivitel pontosabb legyen. Egy összefüggő mozgássor kreálásához szükséges egy alapvető késztetés, hatás úgynevezett stimulus. Ez a stimulus bármi lehet:
Emberek, ha találkoznak
Lábán Rudolf (1948–), világhírű magyar táncpedagógus szerint négy tényező határozza meg a mozgást:
művelet, mozgás (amit a test cselekszik);
dinamika (ahogy a test mozog);
tér (ahol a test mozog);
kapcsolódások (kit és mit mozgat a test?)
A Lábán-rendszert világszerte alkalmazzák a táncos mozgástanításban [20]. Hazai alkalmazása, akár bizonyos elemeinek kiemelése is, hasznára lehet a testnevelés tanításának. Azok a pedagógusok, akiknek a tánc nem szakterületük, segítségül hívhatják a mester rendszerét, mint kiindulópontot a diákok kreatív mozgáskapcsolatai, kisebb produkciók létrehozása érdekében.
A Lábán-rendszerben a kreatív mozgás központi eleme, a vezető művelet az akció, amit a test cselekszik. Általában öt mozgásművelet, akciótípus elegendő a kreatív mozgássor megalkotásához:
A test halad, ami lehet például futás, vánszorgás, kúszás, csúszás, csoszogás.
A test ugrik, ami lehet például szökellés, felpattanás, felrepülés, ugrabugrálás, szökkenés.
A test fordul, ami lehet például pörgés, forgás, forgolódás, forgószél, tekeredés.
A test nyugalomban van, ami lehet például várakozás, megállás, mozdulatlanság, lebegés.
Testbeszéd, ami lehet például toporzékolás, megütés, támaszkodás, odanyúlás.
Az akciókat megjelölő szavak segítenek abban, hogy a mozgáskép, majd a kivitel pontosabb legyen. Egy összefüggő mozgássor kreálásához szükséges egy alapvető késztetés, hatás úgynevezett stimulus. Ez a stimulus bármi lehet:
akár hallás (történet, vers, zene, hangok, zörejek),
akár látás (képek, fényképek, színek, tárgyak, műtárgyak),
akár tapintás (plasztikák, anyagok, jég, felületek, ásványok),
akár környezet, természet (évszakok, állatok, időjárás,természeti jelenségek) általi inger.
Válassz egy hatást (például vers, szín, fény), majd annak kifejezésére alkalmas akciókat, gesztusokat, szüneteket!
Találd ki, hogy fejezik ki legjobban a választott akciók az eljátszást!
Válaszd ki, milyen kombinációban szolgálják a legjobban az akciók a mozgás általi kifejezést!
Értékeld és tökéletesítsd a jelenetet!
Finomítsd és gyakorold a jelenetet!
Add elő a jelenetet! [21]
Emberek, ha találkoznak
Az alapvető elképzelés ismertetése, hatásmechanizmus indítása. Képeken, videofi lmeken különféle találkozások bemutatása. A pedagógus bemutat néhány jellemző mozgással,
mozdulattal találkozást kifejező akciósort. Megbeszéli a diákokkal, milyen mozgás és mozdulattípusok, gesztusok jöhetnek szóba általában.
A diákok számtalan szituációt bemutató kép közül vagy saját ötlet alapján választanak egy megoldást. A feladatuk az, hogy válasszanak helyváltoztatást, elfordulásokat, ugrásokat, gesztusokat és helyzeteket, melyek alkalmasak egy kreatív mozgásos jelenetben a választott szituációhoz elképzelt találkozás bemutatására.
Ezután következik az előadás osztályszinten, melyet nyilvánosan már nem értékelnek. Külön feladat egymás megfigyelése, azaz odafi gyelés más produkciójára és a pozitív visszajelzés kultúrájának megteremtése.
A diákok, maguk választanak párt (amennyiben pedagógiai szempontból szükséges, random vagy irányított formában), egy másik karaktert. Kitalálnak egy közös találkozást, ami a képen látható szituációhoz kapcsolható. A diákok feladatul kapják, hogy kreálják meg az alkotórészek szerint a jelenetet, pontosan rögzítve a kezdést és a záró képet is.
A párok másik párral együtt dolgozva előadják és értékelik egymás alkotását. A véleményeket figyelembe véve újragondolják a jelenetet és változtatnak, ahol szükségesnek tartják. Gyakorolnak.