Az egyszerűbb rögtönzés, később a sémákat kreatívan használó improvizáció és végül a szabad szárnyalás pedagógiai felhasználhatósága erősen különbözik.

A tanulói önálló kifejezésbeli szabadság mértéke a tudásból és az ötletekből táplálkozó mozzanatokat tartalmazó kreatív mozgások során a legmagasabb. Ám ezek az eredetiséget kiváltó, elváró improvizatív feladatmegoldások sem rendelkeznek azonos minőséggel. Az egyszerűbb rögtönzések, később a sémákat kreatívan használó improvizáció és végül a szabad szárnyalás – ahol az egyetlen kötöttség a zene, egy vers vagy kép, esetleg az sem – pedagógiai felhasználhatósága erősen különbözik [20]. A szabadságfok és az előzetes tapasztalat, elegendő tudás szorosan összefüggnek. Az improvizáció az abszolút biztos zene- és motivikaértés, valamint a megfelelő esztétikai hozzáadott érték kifejeződése. A szabad improvizációhoz szükséges az egyén sajátos fejlődésének magasabb szintje, ami inkább a negyedik fejlettségi szinten, a művészeti csoportban várható csak el. Ennek szakmai-módszertani oka nem más, mint az a tapasztalat, amely azt mondatja, hogy a szabadon szárnyalás üres magamutogatássá, szánalmas tengés- lengéssé fajulhat elegendő tudás, gyakorlás és józan ítélőképesség, kialakult személyiség nélkül. A társas improvizációknak kétségtelenül a pedagógiai fejlesztő hatása a legjelentősebb, a hozzáadott érték ezen a területen jól érzékelhető. A társak közötti megegyezés, a felelősségvállalás, az együttműködési „kényszer” szinte minden gyakorlatban nyomon követhető.

Az eredetiség gyakorlatainak többsége nem kapcsolódik szorosan a tánchoz, többnyire kreatív mozgásgyakorlatoknak nevezzük azokat.

A táncelőkészítő mozgásanyag kreatív fejezetében a tanulói kreativitásra épülő, alkotó, motoros feladatok, játékok, drámajátékok, improvizációk szerepelnek egyéni, páros és csoportos foglalkozásokon egyaránt.

1. Gyakorlatok az első fejlettségi szinten – Egyszerű rögtönzések

• Művelet, mozgás – amit a test tudatosan cselekszik

Tükörjáték – párosan

A 3.1.7. alfejezetben szereplő frontális szervezésű „Tükörjáték” továbbfejlesztett változata. Páros gyakorlat. A kiinduló helyzet: alapállás egymással szemben. Megegyezés szerint az egyik tanuló, aki a tükörbe néz, az irányító, a másik a tükör. Hasonlóan a kötöttségben leírtakkal az irányító lassan vezetett gesztusokat, mozdulatokat, mozgásokat mutat, akár természetes (például arcmasszázs, fejvakarás), akár tanult mozgások (például kartartások [lex], testhelyzetváltások) formájában. A társnak a lehető legpontosabban, tükörképszerűen, szinte vele egyszerre kell követnie a mozdulatokat (29. ábra). Zene szolgálhat háttérként, mivel a lassú, csendesebb dallamok segítik a nyugodt, koncentrált gyakorlást. Szerepcsere több módon is létrejöhet: a pedagógus rendeli el, az irányító adja át, az irányított veszi át – külső megfi gyelőnek szinte észrevétlenül – az irányítást. [13]

• Tér – ahol a test mozog

Tutajos

A termet egy nagy tutajnak képzelik el a résztvevők. Tetszőleges haladási módot és irányt választva a tanulók a teljes térben szabadon mozoghatnak. Cél, hogy a tutaj egyensúlyban legyen, vagyis a térbeli elosztás arányos, szimmetrikus legyen. A pedagógus jelére megáll a mozgás. Amennyiben jó az egyensúly, örömöt fejeznek ki, amennyiben billen a tutaj, akkor ijedtséget. A korrekcióra törekedve folytatják a játékot, ha szükséges.

Szorult helyzetek

A gyakorlatsor a test mozgásának a lehetőségét térbeli alakzatok segítségével valósítja meg. Fontos, hogy a tanuló játékosan kerüljön a problémamegoldás fázisába, ezért egyszerű feladatokkal készítsük fel a fi gyelmüket és a mozgásukat a feladatra (például fogójáték „pincében”, ahol alacsony a plafon, láthatatlan üvegfalak kerülése, átlépése, gömb eltolása). A feladat a továbbiakban is helyzetgyakorlat jellegű, például bebújás az ágy alá az elérhetetlen kulcsért, félgömb alatt tapétázás, hengerbe szorulás, jégkockába fagyás. A játékos feladatmegoldás lényegi része nem a pontos kivitelezés, hanem az elképzelt térforma (például kocka, hasáb, kúp, gömb) szorításában érzékelt lehetőségek ötletes – akár komikus – kihasználása.

• Energiabefektetés – ahogy a test mozog (időbeli és dinamikai jellemzők)

Áramütés

A tanulók a földről, fekvő helyzetből indulva csukott szemmel kell, hogy állásba kerüljenek. Ezt az egyszerűnek tűnő feladatot hangjelzéssel (megadott számú taps), apró fázisokban, rendkívül gyors és rövid szakaszokban tehetik. A helyes kivitel esetén az egész csoport egyszerre reagál, mozdul a hangjelre, a fázisoknak határozott eleje és vége van. Ha valaki kellő figyelem hiányában lekésik a hangjelről, vagy túlságosan hosszú és elnyújtott szakaszt választ, egyszóval kitűnik az összképből, akkor újra fekvő helyzetből indul mindenki. Néhány kísérlet után kialakul a megfelelő koncentráció, és rendkívül dinamikus mozdulatindítás és megállítás az eredmény, érdekes képet ad az összhatása a mozdulatoknak.

Hova tegyem, merre vigyem?

A megismert alapmotívumokat alkalmazzuk, de most a dinamikai összerendezettség és a dinamikai változások nem közvetlenül egymás után jelennek meg. Az előre meghatározott motívummal, az előre meghatározott távolságokat, térformákat kell bejárni, természetesen, zenei kísérettel. A meghatározott motívumok saját ritmusainak kimondása vagy eltapsolása következik úgy, hogy a beszéd dinamikája egyenletes, a motivika dinamikája viszont változó. A motívumnak a megadott területen belül fokozatosan erősödik a dinamikai formája, majd fokozatosan gyengül. Mindezt természetesen fordítva is ki lehet próbálni, amikor a motívumok előadása lesz egyenletes dinamikai formában, és a taps vagy a beszéd esetében változó az energiabefektetés. A legjobb, ha minden tanuló – különösebb megkötés nélkül – maga is alkot ilyen feladatokat, és megmutatja azokat a többieknek. Legyen benne szöveg, mozgás, változatos dinamikai megoldás változatos dinamikát kifejező formákkal. A felkészülés, rákészülés általában nagyfokú feladatmegoldási ötleteket alakít ki. Fontos alapelv, hogy ne legyenek degradáló, vagy kisstílű megjegyzések egy egyszerűbb megoldás láttán sem. A megvalósításban mindenki olyan messze menjen el, amennyire csak tud, de olyan közel maradjon a megértetéshez, amennyire csak lehet. Ezzel mindenki felismerheti, hogy kinek mennyire változatos, ötletes, konstruktív a megoldási törekvése.

• Kapcsolódások – kit és mit mozgat a test

Testmágnes

A pár egyik tagja (a „vas”) csukott szemmel várja, hogy társa valahol hozzáérjen, amennyiben érzi a gyenge érintést, mindenképpen továbbra is érezni akarja, és ilyen módon az irányíthatóság fenntartása érdekében igyekszik, hogy az érintő testrészt kövesse.  A pár másik tagja (a „mágnes”) nyitott szemmel valahol a felsőtesten finoman hozzáér a társához, és lassú mozdulattal mozgatja a térben. Attól függően,  hogy milyen testrészek kapcsolódnak, más-más lehetőség adódik a társ mozgatására. A lassan végzett mozdulatokat képes követni a társ, a hirtelen megszakított kapcsolatot viszont nem. Ekkor magára veszi a vezető a vezetett szerepkört, és szerepcsere következik. 

Gyökerek, 1. szint

A tanulók egy nagy arckört alakítanak ki kézfogással, egyenlő távolságot tartva. A kézfogás elengedése nélkül, ahol csak tudnak, lépjenek vagy bújjanak át mások összefogott keze felett, illetve alatt. A kör legyen olyan szűk és összegabalyodott, mint a fák gyökerei. Amikor már nem szűkíthető tovább, beszéd és a fogások elengedése nélkül bogozzák ki a „csomókat”, majd álljanak vissza a kezdőkörbe. A feladat variálható úgy is, hogy az egyik tanuló nem látja a csomózást, és neki kell kibontania a kört. [19]

• Tánc, mozgásjelenet – produktum

Lengesd, ugrasd, mutasd meg!

A tanulók egy bot fölött az ismert alapmotívumokból kiválasztanak kettőt, és a bot egyik végétől a másik vége felé haladva ezt a két alapmotívumot tetszőleges mennyiségekben, de egymással váltva táncolják. A játék lényege, hogy nem szabad egyik végétől a másikig gyorsan elérni, viszont szabadon lehet a térben – a bot fölött – fordulni, ezzel is befolyásolva az eredeti irányban való haladás sebességét.

2. Gyakorlatok a második fejlettségi szinten – Improvizációs előkészítő feladatok

• Művelet, mozgás – amit a test cselekszik

Húzz egyet!

A gyakorlat abban a tekintetben előképzettséget igényel, hogy a tanuló képes legyen kifinomult, árnyalatnyi különbségeket tenni a helyváltoztató és helyzeteket ábrázoló mozgásaiban. A pedagógus munkáját segíti a Mozgás és stílus című összefoglaló táblázat, amely a szükséges helyváltoztató mozgásokat és változatos testhelyzeteket tartalmazza (2. számú melléklet – a tábla fénymásolható, a kártyák elkészíthetők). Az említett Mozgás és stílus táblázatból az adott korosztálynak megfelelő és elegendő mennyiségű mozgást kiválasztunk. A tanórákba építve mindegyik mozgás jellegzetességeit, stílusát külön megbeszélve gyakoroljuk. A kiválasztott és gyakorolt mozgások közül néhányat, a legegyszerűbbeket, több példányban egy dobozban helyezzük el. A gyerekek húznak egyet, megnézik, megjegyzik, visszarakják. A térben szabadon választva a haladás irányát, vagy a helyet, az adott mozgást végzik, és közben figyelik egymást. Tapsra megállnak, a pedagógus egy kártyát felolvas, és azokra a tanulókra kell mutatniuk, akik az adott mozgást végezték. Ezután folytatják tovább a feladatot, amíg minden stílusra – dobozban lévő kártyafajtára – sor nem kerül. [21]

• Tér – ahol a test mozog

Az én zugom

A cél a téri lehetőségekhez illő, optimális és leleményes mozgásforma megválasztása. A tanulók a teremben rendelkezésre álló tárgyak (például szék, pad, zsámoly, dobogó) segítségével keresnek egy saját kis zugot, amit senki más nem használ, így ott nem kell alkalmazkodniuk senkihez. A gyakorlatnak kis helyigénye van, de ha van rá lehetőség, a későbbiekben ki lehet terjeszteni nagyobb területre is. A tanulókat szólítsuk fel, hogy változatos testhelyzetekben helyezkedjenek el a zugukban, lehetőleg alaposan korlátozva mozgásukban. A nekik legszimpatikusabb testhelyzetet rövid ideig próbálkozva fel is fedezhetik. A végleges testhelyzet egyben kiinduló helyzet is egy rövid mozdulatsor megtervezéséhez. A mozgássort rövid fázisokban, a leszűkült lehetőségeket felfedezve kell végrehajtaniuk úgy, hogy az programszerűnek, tudatosnak, kontrolláltnak hasson. Ösztönözzük a tanulókat a tér adta lehetőségek ötletes, színes kihasználására! Minél inkább „kötődik” a tanuló saját teréhez a megalkotott mozgássor, annál inkább azt látjuk, hogy az alkotót nem „zavarja” a zug, hanem „érte van” (15. kép).

• Energiabefektetés – ahogy a test mozog (időbeli és dinamikai jellemzők)

Légy különböző!

A játékos feladat célja az, hogy a csoportban lévő tanulók egymás mozgását figyelembe véve próbáljanak kitűnni a többiekhez képest. A tanulókat segítheti az ötletük kiválasztásában az, ha szűkítjük a lehetőségeiket a használható testrészeket illetően, például csak karokkal, vagy csak a lépéssel, csak fekve lehet mozogni. A gyakorlatot érdemes több csoportban előadni, így a pihenő csoport „zsűriként” könnyedén megnevezheti a leginkább feltűnő(ke)t. Fontos felhívni a tanulók figyelmét az aritmikus, a „furcsa”, a kifinomultabb megoldásokra is! A gyakorlat ne tartson tovább fél percnél, hiszen a dinamikailag erős, színes feladat-végrehajtás nagyon fárasztó! Kérhetünk rövidebb, ciklikusan ismétlődő mozdulatsorokat is (16. kép).

• Kapcsolódások – kit és mit mozgat a test

Kiegészítő

A feladat párban vagy, ha szükséges, hármasban is végezhető. A pár mindkét tagja önállóan kitalál 2-3 helyzetet, „pózt” vagy – ha úgy tetszik – szobrot, amelyeket változatos testhelyzetekben végeznek. A különböző „pózokat” meghatározott sorrendben váltogatják, a köztük lévő helyzetváltoztatások funkcionálisak é lendületesek. Ezt követően az egyik tanuló először megfigyeli a társa mozdulatsorát, majd az absztrakt mozgássort kiegészíti a saját teste mozdulataival, anélkül hogy hozzáérne, utána szerepcserével a másik tesz hasonlóan. Az így kapott mozgássor szakaszosságát át kell változtatni kétféle szempontból. Az első szempont az, hogy minél több kapcsolódási pont jöjjön létre a két test között, a második pedig az, hogy folyamatos mozgás váltsa fel az eddigi szakaszoltságot. Ezen a ponton választhatnak a tanulók a mozgássort vezénylő irányító szerepkör és az alkalmazkodó szerepkör között. A feladatot szerepcserével is megoldják.

Gyökerek, 2. szint

Az eredetiség 6.1.4. alfejezet gyakorlatának folytatása. A tanulók 10-12 fővel arckört alakítanak ki körönként kézfogással, a vállak összeérnek. Csukott szemmel mellső középtartásba emelik a karjukat, majd mindkét kézfogást elengedve új fogást keresnek, addig, amíg van lehetőség és szabad kéz. Ismét lehet alábújni vagy esetleg átlépni, ám csukott szemmel erősebbek a korlátok. A bogozás végén nyitott szemmel, beszéd nélkül oldják ki a csomókat, és lehet, hogy több kör is létrejön.

• Tánc, mozgásjelenet – produktum

Bot és kereszt

Az eredetiség 6.1.5 alfejezet gyakorlatának továbbfejlesztését végezzük. A tanulók párosával vannak, nem kapaszkodnak össze. Most két botot tegyünk le egymásra fektetve, kereszt alakban. Ebben a feladatban a négy alapmotívumból egy táncban mindenki csak egyet jár. Ezzel az eggyel kell a botok mind a négy szára fölött, illetve mind a négy botközben táncolni. A botok és botközök váltása szabadon történik. Amikor az egyikük rövid tánca véget ért egy motívummal, akkor következik a másik, akinek a botja szintén benne van a keresztben. Amikor ő is végzett, megint jöhet az első tanuló, egy másik motívummal.

3. Gyakorlatok a harmadik fejlettségi szinten – Szabad szárnyalás

• Művelet, mozgás – amit a test cselekszik

Húzz egyet!

Ez a 6.2.1. alfejezet gyakorlatának továbbfejlesztése. Egyénenként húznak egymástól különböző mozgást a kártyákból, amit csak megnéznek és visszaraknak, de nem árulják el a tartalmát. A feladat szabad térbejárással kezdődik. Egy társukat kiválasztják a térben szabadon mozogva, majd őt megfigyelve hozzá csatlakoznak. Megnevezik a társ mozgását és „mozgást cserélnek”, amit jellemző és hasznos verbális kifejezésekkel is megerősíthetnek (például „ha pörögsz, sose egy irányba tedd sokáig, hanem válts irányt gyakran, mert különben elszédülsz”). A feladat végén azok, akik nem cseréltek, bemutathatják az osztály előtt, és a többiek együtt mondják meg a megfelelő megoldást. Egy kártya tartalma kisebb csoportokban (3-4 fő), szituációs formában is megjeleníthető.

• Tér – ahol a test mozog

Az én zugom

Ez a 6.2.2. alfejezet feladatának továbbfejlesztése. Az előző szint gyakorlatában ötletes és pontos kivitelezést követően, lehetőség nyílik több tanuló „zugát” közössé vagy részben közössé tenni. Az így kapott új feladat nemcsak az időben párhuzamos végrehajtásban merül ki, hanem a helyváltoztatásra is mutasson be alternatívát. A 10-20 perces mozgástervezést háttérzenével is segíthetjük, ugyanis a mozgásvégrehajtást mindig befolyásolja az aktuális zene hangulata. A tanulók a közös megoldásokat egymásnak megmutatják.

• Energiabefektetés – ahogy a test mozog (időbeli és dinamikai jellemzők)

Orgonasípok

Csoportmunka, a csoport gyakorlottságától függően 4-10 fő együttműködése. A csoporttagok megegyeznek egy néhány mp-es mozgás-mozdulat (alap)kombinációban. Az adott produktumot egyénileg kidolgozzák egy saját dinamikai, időhasználati megoldásban. A csoport áttekinti és valamilyen szempont szerint sorba állítja a megoldásokat és egymás után és egyidejűleg is bemutatják a többieknek. Az egész csoport is csinálhatja egyszerre, vagy két-két csoport az alapkombinációt megcseréli, majd újabb változatokat dolgoznak
ki és mutatnak be egymásnak.

• Kapcsolódások – kit és mit mozgat a test

Lágy kontakt

Ez a 6.2.2. alfejezet kiegészítő gyakorlatának haladó változata. Az alapvető különbség abban áll, hogy míg az előző gyakorlatban a tanulók nem befolyásolták egymás súlypontját, úgy a most alkalmazandó kontakttechnika időszakosan egymástól függő, közös súlypontú helyzeteket tartalmaz. Más szóval, a tanulók törekedjenek egymás mozdulatainak gyorsítására, lassítására, segítésére, fékezésére, egyszóval befolyásolására. Így olyan mozgáskapcsolatok, rövid koreográfiák készíthetők, amelyekben magas fokú együttműködés szükséges.

Rongybaba

A cél a társ összehangolt, sérülésmentes mozgatása, a felelősségvállalás. A tanulók háromfős – nagyjából azonos testtömegű – csoportokban eldöntik, hogy ki legyen kezdetben a rongybaba. Ő innentől kezdve úgy viselkedik, mintha nem lenne a testének tartószerkezete, csontjai, ízületei. Társai (a másik kettő) egymással folyamatosan együttműködve törekszenek a megtartására, összehangolt mozgatására, miközben ő a testsúlyának teljes átadására törekszik. A feladat a bizalom, a felelősségvállalás és az együttműködés eredményeképpen lehet csak sikeres. A játékot minden esetben kövesse a csoporton, majd a teljes tanulócsoporton belüli megbeszélés, visszacsatolás.

• Tánc, mozgásjelenet – produktum

Így kell járni, úgy kell járni

Ebben a fejlettségi szintben már a motívumok szabad asszociációja a lényeg. Ezt a gyakorlatot lehet eszközökkel (például babzsák, kendő, üveg, bot) vagy eszköz nélkül is végrehajtani. A tanulók feladata az, hogy önálló táncfolyamatot kell alkotniuk, például 16, 24 vagy több ütemből. Előre meg kell tervezniük, és el is kell tudni mondaniuk, hogy mit fognak táncolni, azaz meg kell határozni a motívumok sorrendjét, a térben való elmozdulásaik irányát, távolságát, és legvégül a dinamikai fokozásokat. Ezután következhet csak a „bemutató”, ahol a többi gyermek megnézi, és (pozitív hozzáállással) értékeli az elmondottak alapján a táncoló produktumát. A mások értékelését mindig előzze meg a tanuló önértékelése.